Ez a film, sokkal több kérdést tesz fel, mint amennyire válaszol, újra és újra rácsodálkoztam, jé van még valaki a világon aki így gondolja??!! Véget ért és csak ültem bambán, mert nincs recept, nincs logika, nincs megoldás... Egy lány találkozik egy sráccal, és rádöbben, hogy nagyon vágyik a szerelemre, erre a szerelemre. A történet nagyon sablonosnak tűnhet, mégsem a szokásos nyafogós, buta barátnőkkel és lelkes barátokkal tűzdelt szakításos sztori. Ez a különbözőség adja a film erejét. Az első talán legmeglepőbb az ilyen témában jártas nézőnek, a várakozás, nem a szex a főszereplő, (jé!) vagy a főok a szakításra (még egy jé!) nem is erre van kihegyezve a történet.
Nincs megcsalás a szó szoros értelmében. Nagyon lassan, egymáshoz sem érve várakoznak.... Bár a martinis jelenet szerintem olyan szenvedélyes, hogy bőven felér bármilyen szexjelenettel! A szereplőket pedig nem lehet nem szeretni, mindhármukat.. A lány nagyon kapaszkodik eddigi életébe, megfogalmazhatatlan kétségbeeséssel már-már erőlteti ezt a kapcsolatot. A férj pedig a megszokott életét szereti, amibe Margó is beletartozik, szereti, de nem érti és talán pont ezért tudja elengedni... A szomszéd pedig, az a férfi akinek piszok nehéz ellenállni. Az ismerkedés is nagyon más, a beszélgetések, mozdulatok, séták, körhintázás! már-már romantikába torkolhatna, de nem... Elkezdünk mosolyogni egy-egy tüneményes jeleneten, de ezek a jelenetek sem felhőtlenek, mindig kapunk egy kisebb, nagyobb pofont a végén: a családi összejövetel, ahol a tesók egymást püfölik és cikizik, de aztán előbukkan a gyerek téma, később pedig az alkoholizmus, vagy a vizi-aerobik, ami nagyon vicces, főleg az oktató cukorfalat, de a zuhanyzóban már semmi illúziónk nem marad.... a riksázás pedig az erőltetett évfordulóval ér véget...
Könnyen arra a megállapításra juthatunk, hogy ez egy választás a régi/biztonságos és az új/ismeretlen között. Nekem viszont az az érzésem ez a férj sosem volt szenvedélyes, spontán, eleven, mindig ilyen nyugodt, kiegyensúlyozott és kedves volt. A lány annak idején, talán pont ezért választotta... Most is választ....A vége pedig, hogy nincs vége.....
Take This Waltz - volt egy tánc 2011
rendező:
Sarah Polley - kivételes tisztánlátása a szerelemben, emberi kapcsolatokban...Nem ad magyarázatot, egyszerűen elénk tárja a lehetőségeket... mintha azt mondaná, nesze nektek!
zene: Jonathan Goldsmith nevét dícséri a válogatás: Feist, The Buggles,Foo Fighters és természetesen Leonard Cohen csoda szép dalával...
szereplők: Michelle Williams - tökéletes választás, természetes bája beragyogja a filmet.. Seth Rogen -egy édes nagy mackó... Luke Kirby - az új szerelem megtestesítője....
kedvenc rész: a már említett martinizás viszi a prímet, de
a körhintás jelenetek is magukért beszélnek, a lány csirkés kifakadása, az ablakon keresztüli békülés, az uszodai zuhanyozó könyörtelen képei és szavai....
hasonló:
blue valentine keserédes története, és
az élet nélkülem, nem könnyű történetek!
ajánlás: régi kapcsolatban élőknek, új kapcsolatban élőknek, szerelmeseknek, egyedülállóknak, boldogoknak és boldogtalanoknak....
