Keresés ebben a blogban

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: milliomos. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: milliomos. Összes bejegyzés megjelenítése

2015. március 31., kedd

esélylesők - il capitale umano

A magyar cím megint nagyon mellétrafált, de nem csak mi büszkélkedhetünk ilyen süket címmel a németeknél Die Süße Gier címmel futott... Miért nem hagyjuk az eredeti címet, vagy ha annyira muszáj, miért nem vagyunk pontosak? Persze ilyenkor az is megfordul a fejben, vajon a szinkronizálás is ilyen jól sikerült?! A film egy éjszakai biciklis gázolással nyit, csak az autót látjuk, a vezetőt nem... Három szemszögből követjük a történetet. Az első Dino, a törtető, együgyű apuka, aki nem lát mást lánya barátjának szüleiben, csak azt, hogy kő-gazdagok és ezt próbálja a saját hasznára fordítani. Ami persze elég szánalmas, mert közben meg mindent elveszít, leginkább a józan ítélőképességét.... A második nézőpont Carlaé, aki a gazdag üzletember felesége, mindig rohan, mindig gondterhelt, groteszk módon "zsúfolt" élete mégsem nevetséges, inkább nagyon is szomorú.... A harmadik pedig Serenáé, a fiatal csodaszép lányé, amiből aztán világossá válnak a baleset körülményei is... Itt ismerjük csak meg igazán a fiatal Massimilianot is, aki persze az égvilágon mindent megkap, a "nem" szót ugyan hírből sem ismeri, mégsem lehet egyszerűen utálni ( a díjkiosztó!, részeg hablatyolása...)... Remek a történet vezetés, nincsenek ismétlések, pedig háromszor látjuk az eseményeket, nincsenek a megszokott sztereotípiák sem, amit ilyenkor megszokhattunk ( a csúnya gazdagok mindent elintéznek a mocskos pénzükkel...), itt egészen mást kapunk... Nincs ítélkezés, nem fordít el semelyik szereplőtől, teljesen megértően, már-már hiszékenyen bánik a karakterekkel ezért is olyan életszerű ez az egész....

il capitale umano - human capital - (humán tőke) - 2013
rendező, forgatókönyvíró: Paolo Virzi - utána fogok nézni a filmjeinek...
író: Stephen Amidon novellája az alap..
szereplők: Valeria Bruni Tedeschi, Matilde Gioli, Fabrizio Bentivoglio, Fabrizio Gifuni, Guglielmo Pinelli, Valeria Golino! Giovanni Alzando - egytől egyik hibátlan alakítások, remek színészek!!
kedvenc rész: nehéz választani a három rész közül, talán a fiatalokét választanám, de a "színházi értekezlet" epizód volt a másik kedvenc...
hasonló: nemrég olvastam Totth Benedek: Holtverseny című könyvét, ahol a történet eleje pontosan ugyanez, aztán persze egészen más irányt vesz, mint a film...
ajánlás: ebben a filmben azt hiszem mindenki megtalálhatja magát, van itt milliomos üzletembertől, lecsúszott drogosig, jó helyre született, elkényeztetett kölyöktől, sokat látott naiv fiatalig, na és a szerencsétlenül járt elütött biciklisig... Fontos, hogy a film végén az utolsó feliratokat hallgassuk meg, mert így teljes a "valóság" és mert ha valakinek addig nem esett volna le a tantusz itt megkapja ...

2012. november 3., szombat

Cosmopolis

Túl sok! Ezzel a megállapítással álltam fel a film végén. Mert szerintem annyira zsúfolt az információktól, gondolatoktól, elképzelésektől, érzésektől, hogy a mai mozinézőnek ez egyszerűen meghaladja az ízlését  befogadóképességét. " persze nem biztos, hogy jót tesz neked , ha kiszolgálják az ízlésedet"... Egyetlen megengedőbb, majdnem pozitív kritikát találtam, miután kicsit bizonytalan voltam a saját megítélésemben is. A történet futurisztikus, de ezt mindenféle gép, robot, vérfarkas, szörny, nélkül, egy fiatal milliomos limuzinjában élhetjük át. Itt történik szinte minden, hatásos jelenetek zajlanak ebben a zárt mindent kizáró térben. Egyetlen napot látunk a férfi életéből, aki már semminek nem tud örülni, semmiért nem lelkesedik, semmi nem bosszantja, tulajdonképpen egy embertelen ember. Az egyetlen érzelem talán a rapper halálakor lelhető fel, amit a nem megvásárolható művészet ( van ilyen?) temetésének is felfoghatunk... A feleséggel való találkozások mindkét részről személytelenek és kissé érthetetlenek is... A tanácsadó hölgy hihetetlen elánnal előadott víziója igencsak figyelemre méltó jövő/jelenképet mutat! A szex mintha csak rutinszerűen lenne beépítve a feszes napirendbe. Ahogy a film egésze, úgy a vége sem egyszerű, amit Paul Giamatti játéka tesz még élvezetesebbé.

Cosmopolis -2012
rendező: David Cronenberg - nagyon sokan, így a mozi pénzügyi mutatói is azt mutatják, nagy bukás ez a film ( ahogy az előző, veszélyes vágy is ), de a film mondanivalóját tekintve ez így logikus... kalapot le amiért nem hajlandó beállni a sorba!
író: Don Delillo nem olvastam, de a könyvben azért többször megálltam, visszalapoztam volna...
szereplők: Robert Pattinson - felejtsük már el az alkonyatot! Jó a srác. Juliette Binoche - még mindig gyönyörű tud lenni! Sarah Gadon - a feleség, aki főhősünk női alteregója.. Kevin Durand - a testőr fura figurája, Samantha Morton - nagyon meggyőző...
kedvenc rész: a tomboló fiatalokat nézve beszélgetnek az éjszakában pár percet, a legtöbb ennek a korosztálynak szóló filmben összesen nem hangzik el ennyi...- és a vége Paul Giamattival...
hasonló: Az ember gyermeke című film jutott eszembe Clive Owennel, a jövőben játszódik, nem a pénzügyi válságról van szó, egyszerűen embernek maradni a tét....
ajánló: ez egy csapda, mind a téma, mind a tálalás meghaladja korát, az idő múlása szerintem nem fog segíteni rajta. Mégis van egy ötletem, ha van rá lehetőség nézzünk meg belőle egyszerre csak egy-egy epizódot ( egy-egy látogatót a limuzinban ), ha így is sok, talán a könyv a megoldás!?