Keresés ebben a blogban

2015. november 27., péntek

words and pictures

Aki nem tudja csinálni, tanítja... Filmünk szereplői a keserű kudarcok mellett, imádják, amit csinálnak. Tanítanak, úgy hogy mindent beleadnak, saját magukat legfőképp, a diákok pedig vevők erre. Ez a két ember rögtön az első pillanatban hatással van egymásra, ( és rám ) inspirálják egymást és a tanítványaikat ... A versengés nyilvánvaló, szavak vagy képek, melyik ér többet, a két /művész/tanár/férfi-nő/ember közötti rivalizálás az egész iskolára átragad. A történet nem túl eredeti , de a karakterek amivel mindkét színész szinte összeolvad pontosan telibe találnak.... A viták, érvelések, mondanivalók pedig,  igazán megérdemlik a figyelmet...



words and pictures - 2012
(nem vagyok hajlandó a magyar címet használni, egyszerűen felháborító!)
rendező: Fred Schepisi
szereplők: Juliette Binoche - ez a csodálatos színésznő remek választás volt, ráadásul úgy tudom a képeket tényleg Ő festette... Clive Owen - tökéletes, nagyon kedvelem ezt a markáns, szinte durva arcot, ezekkel a  finom intelligens vonásokkal
kedvenc részek: a sziporkázó szóváltások
hasonló: mona lisa mosolya, fél nelson,
ajánlás: "A művészet nem ábrázolás, hanem sugárzás.De ezt a sugárzást csak azok tudják érzékelni és felfogni, akik magukban hordozzák azt a titokzatos, lemeznél, membránnál is érzékenyebb műszert, mely rögzíti és továbbítja a néző, hallgató, olvasó lelkében a művészetet."

2015. november 4., szerda

slow west


Ez egy nagyon furcsa élmény volt. Nem akartam tudomásul venni, hogy tetszett, nagyon tetszett... Nem mindennapi megoldások, a rendhagyó hangvétel, pici finom humor, (ki látott már vicces cowboyt?) a lassú képek, a ZENE, na és a szereplők, Fassbender persze mindent visz, de ez a fiú, öröm nézni!!! A történet talán, ami a jól ismert vadnyugati imázsba beleillik, de semmi más... Egy fiatal, nagyon naiv fiú veszélyes útra kel, hogy megkeresse kedvesét. Az út alatt emberekkel, történetekkel találkozik, melyek megtanítják kételkedni, ráébred saját hiányosságaira és másokéra is. Kísérője nagyban hozzájárul ezekhez a felismerésekhez... Egy sokat látott gazember, csodálkozva figyeli ezt a srácot, cseppet sem sejtve, mennyire megváltoztatja.....

slow west - 2015
rendező, forgatókönyv: John Maclean - nagyon szimpatikus, első nagyfilmes rendező, zenész, író, csak így tovább....
szereplők: Michael Fassbender - mindig örülök, ha láthatom, de itt és most még egy pluszpont jár neki... Kodi Smit-McPhee - már sok filmben láttam ezt a nevet, de nekem még nem tűnt fel sehol, ez a srác egyszerűen hibátlan.... Ben Medelsohn - a rossz fiú szerepében megint remek, Caren Pistorius -az imádott lány, nagyon szép tényleg...
hasonló: eszembe jutott gyerekoromban mennyire unalmasnak találtam westernt, a mostanában készült vadnyugati filmek sem győztek meg ennek az ellenkezőjéről, félszemű, börtönvonat yumába, vérző olaj, nem vénnek való vidék, kelletlen útitárs...
ajánlás: aki szereti a westernt biztos tetszeni fog, akinek nem ez a kedvenc kategóriája (lsd. én) próbálkozzon meg vele, érdemes...

2015. november 2., hétfő

Leon a profi

Szentségtörésnek számíthat, de nem vagyok róla meggyőződve, hogy ez egy nagyon jó film... Mármint ismerve a történetet, olyan dolgokat fedeztem fel benne, amiket régen( majdnem húsz éve) még észre sem vettem... De ha igazán őszinte akarok lenni, nem éreztem olyan átütőnek, felejthetetlennek... Inkább attól kultuszfilm, hogy a benne szereplők azóta mivé lettek, ettől pedig lássuk be nem ez a film lesz jobb.... Persze sok ilyen mozi van, amit mai szemmel sok év távlatából nézve, nem művészi értéke, mondanivalója, történet eredetisége miatt emelünk érdemtelenül magasra... Így megy ez... A nevek elhomályosítják ítélőképességünket, biztos vagyok benne senki nem venné elő ma ezt a filmet, ha nem Jean Reno, Natalie Portman és Gary Oldman játszaná a szerepeket. És, igen ezekért az alakításokért mégis érdemes újranézésre...


Leon a profi 1994
rendező: Luc Besson - a név magáért beszél,engem sok filmje kifejezetten idegesít:  elrabolva 1-2-3, vagy a szállító 1-2-3...
szereplők: Jean Reno - inkább vígjátékokban tetszik, van egy édes jelenet a rózsaszínpárducban az valami szenzációs Natalie Portman - első filmje..., és a nagy kedvenc Gary Oldman - a tökéletes gonosz...
zene: Eric Serra , Björk, Sting,
hasonló: Wasabi - szintén Besson és Jean Reno, hasonló történet 2001-ből, de közelébe sem ér...
kedvenc rész: inkább a vicces jelenteket szeretem, és Gary Oldman!
ajánlás: annak, aki még nem látta, és aki már látta....