words and pictures

Aki nem tudja csinálni, tanítja... Filmünk szereplői a keserű kudarcok mellett, imádják, amit csinálnak. Tanítanak, úgy hogy mindent beleadnak, saját magukat legfőképp, a diákok pedig vevők erre. Ez a két ember rögtön az első pillanatban hatással van egymásra, ( és rám ) inspirálják egymást és a tanítványaikat ... A versengés nyilvánvaló, szavak vagy képek, melyik ér többet, a két /művész/tanár/férfi-nő/ember közötti rivalizálás az egész iskolára átragad. A történet nem túl eredeti , de a karakterek amivel mindkét színész szinte összeolvad pontosan telibe találnak.... A viták, érvelések, mondanivalók pedig,  igazán megérdemlik a figyelmet...



words and pictures - 2012
(nem vagyok hajlandó a magyar címet használni, egyszerűen felháborító!)
rendező: Fred Schepisi
szereplők: Juliette Binoche - ez a csodálatos színésznő remek választás volt, ráadásul úgy tudom a képeket tényleg Ő festette... Clive Owen - tökéletes, nagyon kedvelem ezt a markáns, szinte durva arcot, ezekkel a  finom intelligens vonásokkal
kedvenc részek: a sziporkázó szóváltások
hasonló: mona lisa mosolya, fél nelson,
ajánlás: "A művészet nem ábrázolás, hanem sugárzás.De ezt a sugárzást csak azok tudják érzékelni és felfogni, akik magukban hordozzák azt a titokzatos, lemeznél, membránnál is érzékenyebb műszert, mely rögzíti és továbbítja a néző, hallgató, olvasó lelkében a művészetet."

maradj

Ezek a fotók a falon.....

Sokat halogattam az ismétlést, mert attól féltem már nem lesz rám hatással, arra gondoltam, elég nekem az amit elsőre kaptam... Mert vannak ilyen filmek is, pont az az erősségük, hogy nem lehet tiszta fejjel értelmezni, inkább csak érzelmileg hatnak...
Egy fiatal pszichiáter Sam Foster próbál megmenteni egy öngyilkosságot tervező fiatal fiút. Henry Letham /Hamlet anagrammája!!!/  művészettörténetet tanul, de egészen sajátos módon értelmezi. Impulzív, szókimondó, őszinte fiú olyan elemi erővel hat pszichiáterére, hogy lassan egybeolvadnak... Minden találkozásnál egyre távolodik a kézzelfogható valóság, szürreális képek, ismétlődő események, megfejthetetlen szereplők követik egymást...  Nehéz szóban visszaadni a hangulatot, amit a film áraszt magából. Gyönyörűen szerkesztett pillanatképek, vágások, ismétlések, helyszínek és a zene tökéletes összhangot és teljes egyediséget adnak. Akinek fontos, hogy egy történet kerek legyen, nem fog csalódni, ( ami nem biztos hogy elsőre hihető), mert a végén, a leges legvégén összeáll a kép...

stay - maradj - 2005
rendező: Mark Forster - én Pán Péter, Papírsárkányok...
zene: Asche&Spencer  ez a meditatív zene pontosan illeszkedik a témához!
szereplők: Ryan Gosling - egyértelműen ő a csúcs! Ewan McGregor - Ő is remek, mint mindig. Azt hiszem ők ketten együtt a film lelke! Naomi Watts - nagyon szeretem a játékát, nincs benne semmi mesterkélt..
kedvenc részek: Henry minden mozzanata, (a gyűrű, a Brooklyn híd, a festmények, Tristan Reveur a festő, aki talán csak fikció?!)
hasonló: Mulholland drive, D.Lynch filmje jutott eszembe, nem csak Naomi Watts miatt!
ajánlás: nem adja magát könnyen, de megéri...