Mindig nagy elvárással és jó adag elnézéssel nézem a magyar filmeket, szeretném szeretni őket. A felkészülés... már az első jelenet tetszett, ahogy hősnőnk várja a partnerét az első randevúra, ugyan ki nem élt még át hasonlót? A csalódás önvizsgálatra készteti, amit egy pszichológusnál elmond magáról a nézőben is kétséget ébreszt. Ez a libikóka végig kíséri a történetet, nem tudjuk mi a képzelet és mi a valóság. Márta szemével látunk mindent, aki negyvenéves racionális gondolkodású, idegsebész, elhivatottsága nem hagy kétséget afelől mennyire átgondoltan, józansággal él és mégis egyszer csak jön ez a férfi - János és felfordul minden, ez az érzés kifordítja magából, nem tudhatjuk valóban átéli ezeket az eseményeket vagy csak a vágyakozás kínzó kényszere látható... Olyan jó Mártával tartani, olyan jó elképzelni,... Egy mai ízig-vérig magyar kórházban dolgoznak mindketten, így össze-össze találkoznak, kevés szó esik köztük, alig ismerik egymást. Jánosról szinte semmit nem tudunk, és mégis ez a mackós, nyugodt, félszeg férfi Márta szemében az Igazi. Ez a szerelem? Gyönyörű szép, lassú a kibontakozás ez amelyben a végéig ott marad a kérdés...
