elsker dig vor evigt - Hogy szeretsz?

Susanne Bier és Anders Thomas Jensen alkotása megint letaglózott. Egyszerű történet lenne ez, de úgy mesél, hogy az ember lélegzete is eláll. Fiatal pár, akik házasodni készülnek, egy váratlan baleset miatt kénytelenek más irányba indulni. A másik pár, akiknek sorsa szorosan összefonódik az előbbi fiatalokkal, már idősebbek, gyerekeik vannak, elsiklanak bizonyos dolgok felett, ettől a naptól szintén megváltozik az életük. Követik egymást a hétköznapi események és rádöbbenünk ez nem csak egy film, ez maga az élet.... Olyan karaktereket kapunk, mintha velünk történne az egész, részeseivé válunk, a bőrünkön érezzük.... A szereplők, mindenki: nővér, barátok, gyerekek.. nem egyszerűen jók vagy rosszak, kedvesek vagy taszítóak, hanem kiszámíthatóan következetlenek,törékenyek és sebezhetőek, mint bárki a földön...

elsker dig vor evigt - 2003

rendező: Susanne Bier - olyan témákat boncolgat, amik nagyon is könnyednek tűnnek, mégis a mélységekben találjuk magunkat....

forgatókönyv: Susanne Bier és Anders Thomas Jensen - a nyerő páros: esküvő után, testvéred feleségét, egy jobb világ - mind csillagos ötös film!!!

szereplők: Sonja Richter, Paprika Steen, Mads Mikkelsen, Nikolaj Lie Kaas - nincs bennük semmi mű, megcsinált, programozott... Természetesnek, közelinek, talán túl közelinek is mondanám ezeket a karaktereket....

kedvenc rész: ha nem is kedvenc, de meglepő rész: az orvos kolléga / nagybácsi?/, akit egyébként nem szeretünk, meglátja és kimondja a tutit....

hasonló: a már említett esküvő után és testvéred feleségét, nem is a történetek, inkább az emberek miatt...

ajánlás: ez egy pátosz-mentes dokumentumfilm???!!!

perfect sense

A történet egyik fele egy világjárvány terjedése, ami az emberek érzékeit veszi célba, eltűnik a szaglás, íz érzékelés..... A másik szál a szerelem, egy fiatal pár kapcsolata pont ebben a járványos időszakban kapna lángra..... A hangsúly nem a járványon és a védekezésen van, ez nem katasztrófa film, vagy ilyesmi. Nehéz erről a filmről írni! Többször éreztem úgy, hogy ez már sok, sőt egy bizonyos tragikusnak szánt jelenetnél röhögcséltem is, ami tényleg nem szokásom, szégyelltem is magam, de szerintem nem az én hibám...( Michael  sírógörcse az ágyban ). Más jelenetek viszont egyszerűen lenyűgöztek, ( szintén az ágyban a két arc, szinte egy!, az első konyhai főzés, kődobálás a parton, biciklizés, a hegedűs jelenet, a fürdőkádban...) Talán ez a legjellemzőbb a filmre, hogy  ezekből az apró fantasztikus képekből mégsem áll össze egy teljes egész!?  A szereplőkre is ugyanezt mondanám, nincs meg köztük az összhang, kidolgozatlan, bár érdekes emberek, de inkább csak külön-külön?!  A történet nagyívű és egyben sablon mondanivalója pedig már maga a jó öreg giccs kategória!    


perfect sense - hétköznapi pár - 2011
rendező: David Mackenzie - young Adam
szereplők: Eva Green - valahogy nem passzol senkihez lehet, hogy ezért tetszett a Cracks című filmben, bár az álmodozók sem volt semmi.. Ewan McGregor - mint mindig, most is tetszett, Ewen Bremner - a szakács barát- kisebb szerepekben tűnik csak fel, de nagyon kedvelem, a Trainspottingban nyújtott alakítása felejthetetlen!
hasonló film: a vakság című mozi 2008-ból, Julianne Moore és Mark Ruffalo főszereplésével
kedvenc részek: a járvány előtt
ajánlás: hatodik érzékkel...

foci eb 2012

Sok-sok időt vett el mostanában a filmektől a foci, de nem panaszkodom, nagyon jól szórakoztam...  "Mindig a gyengébb csapatért szorítasz, mégis a győzelemre játszol..." ez nálam tényleg így működik, nem a versenyszellem tüzel fel.... A spanyol csapat tényleg egy csapat, talán nem is volt még egy ilyen összetartó, kiegyensúlyozott banda a mezőnyben. Emellett pedig nagyon helyes fiúk egytől-egyig. A döntő utáni boldogságban, amikor előkerült az a sok apró gyerek és minden apuka arca teljesen kisimult, hát azért azt még el tudtam volna nézni egy darabig. Ilyen édes pillanatokat a németektől biztos nem kaptunk volna?! Másképp néztem ezt a versenyt, mint sok labdarúgásban jártas, évszámokat, csapatokat, játékosokat, szabályokat oly jól ismerő rajongó, tudom... Nagyobb figyelmet tanúsítok egy felrúgás utáni pacsizásra, sportszerű labda visszaadásra, kakaskodó vitára, mint egy-egy jó cselre, szögletre, vagy lesre...Imádom a lassításokat, játékosokról, kispadról vagy akár a nézőkről...Mennyiben kapcsolódik egy focimeccs egy filmhez? Ezek a fiúk már nem csak focisták, pontosan tudják, hogy milyen arcot vágjanak ha a közelükben van a kamera, mikor, hogyan vitatkozzanak a bíróval, hogyan nyerhetik meg drukkereik szívét. Ezeket a "cseleket" is pontosan megtanulják. Betanult szerepeket játszanak, pontos koreográfiák alapján és köztük is van aki ugyan sztárnak gondolja magát, de teljesítménye jócskán elmarad az egójától...A játék izgalma pedig simán lehagyja bármelyik akciót, krimit, akármit... Amiben mégis különbözik, a rendezés, háttérmunka, játékvezetés, edzések a rengeteg munka után itt egy megismételhetetlen "előadást" kapunk...