Keresés ebben a blogban

2013. március 23., szombat

szesztolvajok

a csapat
Most már kétségem sincs afelől, hogy a magyar "címadó szakemberek", nem nézik meg a filmeket, átolvassák a tartalmat, vagy a rövidített verziót és nagyon-nagyon sokszor melléfognak. Akár a kötelező olvasmányok röviden, vagy a klasszikusok fiataloknak kiadások! Kiábrándító! Akkor inkább ne is olvassák! Akkor inkább ne is fordítsák!!! Ez a film (is) megérdemelte volna eredeti címét.... A történet egy bíróságon kezdődik, vagyis mi itt kapcsolódunk be, ez már a következmény: fiatal bűnözők kapják büntetésüket. Köztük van Robbie aki nagyon fiatal, nagyon pici és nagyon vad. Brutálisan agyonvert egy fiút, többszöri testi sértés van a számláján. Nem könnyű megszeretni, aztán amikor a kisbabáját kezébe veszi nyilvánvalóvá válik, hogy megérdemelne még egy esélyt... Az újszülött miatt megússza a börtönt és egy közmunka programban kell részt vennie. A munkát vezető, összehangoló Harry, egy igazi "angyal", a szívén viseli a fiúk sorsát és próbálja formálni a hozzáállásukat is. Úgy tűnik pontosan érti mi is történik velük, milyen nehéz a jó útra felkapaszkodni, talán egykor ő is...? Egy kis kiruccanást szervez a fiataloknak. Elviszi őket egy whisky lepárlóba és kóstolóra. Itt aztán kiderül, hogy Robbie igazi őstehetség,  jön a nagy ötlet, és egész más irányt vesz a történet. Az édes csapat elindul Skóciába, ahol a világ legdrágább hordó whiskyje található. A terv, ha létezik nem kristálytiszta előttünk. Látva és megismerve a whisky rajongó és (s)értő közönséget, egyértelmű kinek szorítunk. Szeretnénk, ha a mi "angyalkáink" megkapnák a részüket...

The Angels'Share - 2012
rendező: Ken Loach - gyönyörű filmek vannak a repertoárjában. Valahogy mindig megtalálja a kisembert, akármilyen nagy témában is. És még egy nagy plusz: nem sztárokkal dolgozik, olyan szereplőket választ, mintha nem is játszanának, egyszerűen magukat adnák?! Szabad világ, Felkavar a szél, Még egy csók....
forgatókönyv: Paul Laverty - szinte mindig együtt dolgozik a rendezővel...
szereplők: Paul Brannigan - mint egy vérprofi - nagyon szurkol neki az ember a filmben is az életben is! John Henshaw - Harry szerepében édes pofa.... William Ruane - a magas srác - már játszott egy-két (Ken Loach filmben, ahogy majdnem mindenki a szereplők közül) és sorozatokban, Jasmin Riggins -Mo- a belevaló csaj... és nem utolsó sorban az Albertet alakító géniusz: Gary Maitland...
kedvenc rész: a terv megvalósítása, a menetelés, a kirándulások, többször is, és Albert intelligens megszólalásai persze...
hasonló: Billy Elliot, akvárium, és kisvárosi rock and roll....
ajánlás: bár vígjátékként van fémjelezve, a cím és történet is ezt sugallja, azért végig ott lebeg a dráma ....

2013. március 13., szerda

a vadászat - jagten

Ezt nevezem! Piszokul átgondolt, letaglózó történet. Egy kis közösség közé cseppenünk, ahol mindenki ismeri, figyeli egymást, nem mellesleg a férfiak együtt vadásznak.... Lucas az egyikük, akinek az élete mélyponton van, elvált, a fiát ritkán láthatja, ráadásul tanári állását elveszítette és egy óvodában dolgozik. Mindezek ellenére nyugodt, kiegyensúlyozott, kedves ember, aki nagyon jól szórakozik az ovisokkal... Amíg, Klara, az egyik kislány furcsa dolgokat mond Lucasról, amiből a vezető óvónő azt a következtetést vonja le, hogy molesztálta a kislányt. Persze nem marad titokban, egyre többen és többet tudnak.... Csak terjed a pletyka és szinte senki sem áll Lucas oldalára. " mert egy gyerek ilyesmiben nem hazudik".... Óhatatlanul is Vekerdy Tamás szavai jutottak eszembe ami valahogy így szól: " nem a gyerek rossz, aki hazudik, hanem a felnőtt, akinek hazudik"...  A vádak gyarapodnak, a rendőrség is bekerül a képbe, aztán felmentés a vége. Vagyis ez még nem a vége, mert a falu lakói nem hagyják annyiban a dolgot... A film az érzelmek hullámvasútjára ültet: a szülők, akik saját hibáik ellenére mégis részvétet ébresztenek, Klara, akit nem lehet hibáztatni, mert elég feldolgoznia a szülei veszekedéseit, az oviban felejtést, a közönséges bátyját, az apa italozásait, Lucas pedig a maga csendes, erős jellemével, valahogy bízni kell benne!  Lucas fia, Marcus még hozzátesz az érzelmek skálájához, ahogy megkérdezi a kislányt: miért hazudsz???? Ez az egyik legfelkavaróbb jelenet a sok közül. A falu többi lakója, szülők, óvodai dolgozók, üzletek eladói, mind egy emberként utasítják el, rekesztik ki a közösségből. De a rendező nem elégszik meg ennyivel, még mélyebbre visz: a karácsonyt ünnepeli a falu apraja nagyja és ott a templomban, várva a kis Jézus születését, Lucas és Theo szembenéznek egymással.... Reménykeltő, ahogy egymás felé fordulnak újra... De még ez sem a vége. Fellélegezhetnénk, de nem lehet...

jagten - a vadászat - 2012 dán remekmű!!!
rendező, forgatókönyvíró: Thomas Vinterberg - a témái akár sablonosak is lehetnének , de így láttatni, így vezetni, így játszani az érzelmekkel, érzékszervekkel!!! Imádom, hogy nem akar mindent megmagyarázni, nem akar mindenkinek tetszeni, nem akar több lenni mint ami... A dogma filmek, másik alapítójával ellentétben, pontosan beletalál a szívem közepébe!
szereplők: Mads Mikkelsen -nem is igazán tudom, milyen szavakat használjak a magasztalására. Ez a karakter lenne rá szabva? Nem így van, minden szerepét ilyen tökéletesen játssza. Volt egy-két film, amit nem tudtam megnézni, szinkronosan, vagy felirattal, csak dánul, de őt még akkor is szívesen nézem, ha egy szót sem értek belőle. Csupa remek filmben szerepelt: Ádám almái, Zöld hentesek, A Royal Affair, Hogy szeretsz?, Esküvő után... Thomas Bo Larsen - a hiteles piás... Annika Wedderkopp - a kislány, aki néha már már félelmetes... Lasse Vogelstrom - Marcusként, nekem nagyon tetszett! - Anne Lousie Hassing - a mindig rohanó anyuka - Susse Wold - a cseppet sem kompetens óvónő, Alexandra Rapaport - az egyetlen értetlenkedő... Lars Ranthe - a segítő keresztpapa... ezek a színészek egytől- egyig csodásak!!!!
kedvenc rész: elejétől a végéig szabályosan rátapadtam a vászonra ( és nem csak a felirat miatt!), azért van egy-két mozzanat: a kislány a sötétben, Marcus látogatása reggel, "az üzletbe visszaugrás", a templomi jelenet, és a vége....
hasonló: a születésnap jutott eszembe (98-as Vinterberg film ) hasonló téma, más nézőpont...És még egy film az Eden Lake - véresebb, de hasonló gondolatokat ébreszt....
ajánlás: végtelenül elszomorítónak találtam, hogy egy ilyen kvalitású filmre ennyire kevesen ( öten ültünk egy pici mozi nézőterén) kíváncsiak. Nincs 3D, nincs akció, eget rengető technikai megoldások, "csak egy szimpla emberi történet, ami jól gyomorszájon vág!

2013. március 11., hétfő

napos oldal

Olyan könnyű ezzel a filmmel tartani. Zakkantak, őrültek, betegek, megszállottak, nyárspolgárok, együtt. Konfliktusokkal, őszinteséggel és hazugságokkal, némi erőszakkal és egy kis tánccal. Nagyjából ennyi a film, mégis sokkal több! A normalitás és őrültség közötti nem mindig világos határokat feszegeti. Hogy kinek a javára döntünk, nem kétséges. Az egész bagázs őrült, vagy legalábbis emberi. A szülők, akik támogatják fiúkat, mégis inkább hátráltatják felépülésében, a barát, aki segítség helyett a saját életére panaszkodik, az újra és újra meglógó szintén bolond srác, sőt még a kezelő orvosnak is meg van a maga hülyesége... Szép lassan rájövünk, hogy főhősünk, akit nyolc hónap diliház után hazaengednek, talán az egyetlen racionálisan gondolkozó, sőt pontosan tudjuk, hogy egyszercsak fölébe kerekedik ennek az egész társaságnak. Naiv őszintesége pedig már-már megkapó, mint egy kisgyerek ( nem mint egy mániákus depressziós, nem vagyok túl jártas pszichés betegségekben, de azért az világos, hogy itt csak a szépet és vicceset kapjuk!). Ebben az őszinteségben talál egy megfelelő partnert Tiffany személyében, aki szintén nem a normális kategóriába tartozik ( bár ha a nővére odatartozik, át kellene gondolni a fogalmat!). Egymást segítve, és akadályozva jutnak el a felismerésig, mi pedig a film végéhez, ami kicsi nyálas, de megbocsájtjuk, mert " ennek a történetnek legyen jó vége."

napos oldal - silver linings playbook 2012
rendező: David O Russel - felfedezhetők a fighter-ből jól ismert motívumok!
zene: Danny Elfman - tudja mitől döglik a légy...
szereplők: Bradley Cooper - bevallom nem vártam tőle túl sokat, de itt végre nem csak a kinézetére apelláltak és bevált. Nagyszerű végre színészként látni, nemcsak szimpla szépfiúként... Jennifer Lawrence - nem tudom eldönteni, hogy is állok vele... Robert De Niro - ez a szerep sem okozott különösebb gondot neki... Jacki Weawer - anyuci... Julia Stiles - az undok feleség szerepében, nem semmi... Chris Tucker inkább vicces, mint őrült..
kedvenc rész: a vacsora meghívás, a randevú, a dilidokinál előadott szövegek....
hasonló: Száll a kakukk fészkére - Jack Nicholsonnal '76-ból, keményebb és sokkal jobb persze, érdemes újra nézni!!!
ajánlás: nemcsak Bradley Cooper kék szeméért...

2013. március 4., hétfő

the art of getting by - rokonlelkek

Túl kevés az ilyen hangvételű film, erről a korosztályról és főleg amerikából. Csak azt kapjuk, amit megérdemlünk!!? Pite, alkonyat, high school musical, ráadásul mindegyikből több szörnyű részt nézhetünk meg, már aki bírja.... Azért mi annak idején, (80-90-es évek) el voltunk kényeztetve és máig időszerű, nézhető filmeket kaptunk!  házibuli, forró rágógumi sok része, a magyar szerelem első vérig, éretlenek, Gilbert Grape, mondhatsz bármit, nyakunkon az élet, sellők, kicsit később 10 dolog amit utálok benned, ami már elindult a ma is uralkodó irányba ( pia, pénz, szex, buli,), de azért még szerethető... Mostanában is felbukkan egy-egy gyöngyszem, de sajnos a vámpíroktól, vérfarkasoktól és zombiktól nehéz rátalálni. Régi környék, egy lányról, Juno, Lol (csak a francia verzió), kivárosi rock and roll, álmodozók... Ez a történet sem tér el a megszokott sablonoktól, mégis nagyon kedves a szívemnek. Miért? Ez a fiú ( olyan jó hogy egy ilyen baba arcú tényleg tiszta szereplőt választottak) a világfájdalmával, lustaságával, szemtelenségével is megmarad a tisztességes határokon, az anyjával és a tanáraival szemben is. Pontosan tudja, hogy mikor kell megállni, visszakozni, neki tenni valamit... Persze ebben jó partnerei a tanárok, akik pontosan ismerik, engedik amíg lehet, a végtelenségig megértők!!! Az anya pedig a saját gondjai mellett sem veszti el a türelmét szeretetét! Ezt nagyon jó volt látni! A szerelem pedig lassan győzi meg/le ezt a fiút, de én nem bántam,  megőrizte azt a tétovaságot, ami az első szerelemre olyan igaz... A befejezés azért már túlzás volt, de megbocsájtható!

rokonlelkek -2011
rendező, forgatókönyv: Gavin Wiesen
szereplők: Freddie Highmore - kisfiúként szerepelt már az én pán péter, a charlie és a csokigyárban...édes srác, bár a magyar szinkron nekem túl markáns volt hozzá! Emma Roberts - szintén sok gyerekszerepe volt már...kicsit talán korosabbnak tűnt a fiúnál, de nem volt zavaró... Az anyukák: Elisabeth Reaser és Rita Wilson, Alicia Silverston - a szemüveges tanár néni nem mindig volt ilyen visszafogott: az Aerosmith videójában 1994-ben!!
hasonló: Restless -a nyugtalanság kora? - 2011-es Gus Van Sant film nem ilyen könnyed, két fura fiatalról...
kedvenc részek: teóriák megfogalmazása és "előadása" a lustaságra....
ajánlás: nem csak tiniknek...