Thomas Vinterberg filmjeit régóta számon tartom, egészen pontosan a születésnap (1998) óta. Teljesen hétköznapi egyszerű, mindannyiunknak ismerős szinte már közhelyes történetből, olyan érzelmi reakciókat vált ki, amit nem lehet egy könnyen elfelejteni. A még egy kört mindenkinek témája az alkohol. Négy negyvenes tanár, akik nem csak kollégák, hanem barátok is össze-összejárnak és egy este elhatározzák kísérletet tesznek: alkohollal fogják megoldani a fásultságukat, kiábrándultságukat, érzéketlenségüket... mindannyian különböző élethelyzetben vannak ugyan, de valamiféle kiégettséget, beletörődést, krízist, fáradtságot élnek meg éppen. Már az első alkalom nagyot billent minden résztvevő hozzáállásán. Annyira pozitív a hatás már az első tapasztalat kész felüdülés. És mi is szépen mosolyogva besétálunk ebbe a Vinterberg csapdába, pedig pontosan tudjuk, hogy nem fog itt megállni... Hőseink persze nem elégedhetnek meg ennyivel, a kezdeti siker egyértelmű és annyira felvillanyozza őket, hogy tovább lépnek és szép lassan széthullik minden illúzió. Ez a kőkemény alkoholizmus. Fantasztikus dán színészek teszik még gazdagabbá, az amúgy is erős történetet, ezek az arcok! Csoda szép film!
