Django elszabadul

Django egykor és most

Nagyon szeretek úgy (is) leülni egy filmhez, hogy alig tudok róla valamit, nincsenek, nagy nevek, nem ismerős a történet, így az elvárásaim is csak szép csendben lapulnak. Na, ez nem az a film. Ez egy Tarantino mozi, így a léc fel van rakva, jó magasra. És most sem ért, még csak a felállított csúcs közelébe sem.... Értem én, hogy ez a vehemens hozzáállás adja a történetei ízét, nekem mégsem sikerült felvennem a ritmust, újra és újra kiestem az elvarázsolt néző szerepéből!  Próbáltam megérteni ezt már az előző filmnél is (becstelen brigantik), de most világosodott ki. A történelem ugyan elég alapot ad rá, hogy kifigurázzák, újra és újra átkomponálják, de van akinek ez nem áll olyan jól a kezében...
A rabszolgatartó Amerikában játszódik ez a történet, sajátos módon elbeszélve persze. Nagyon klassz dialógusok sokáig nem is hagytak unatkozni, de egy idő után már sok volt ez és persze a lövöldözős jelenetek, amikor egymás után több liternyi piros fröcsögött egyetlen áldozatból?! Puffogni kezdtem volna, de megjelenik a gonosz DiCaprio és egy jó darabig - egészen ( gondolom nem árulok el nagy titkot) fröcsögős haláláig - újra lendületet visz a filmbe... A nagy fröcsögés közben már nagyon vártam a végét! Fröcsögős és hosszú! Átgondolva mégsem bántam meg, hogy megnéztem, mert a forgatókönyv és főleg a szöveg szerintem osztályon felüli, a megvalósítás, képpé alakítás tőlem nagyon-nagyon messze, valahol az óperenciás tengeren is túl van...

Django unchained - 2012
rendező, forgatókönyv: Quentin Tarantino - még mindig  Pulp Fiction a mérce... Bevallom kicsit igazságtalan vagyok vele, de mint ember, annyira taszít, hogy folyton úgy kell elhessegetnem a őt magát a filmjeiből....
zene: Ennio Morricone, Johnny Cash... jó kis zenék...
szereplők: Christoph Waltz - Dr Schultz zseniális, megtámadhatatlan!! Leonardo DiCaprio - még nem volt ilyen jó, rossz! Jamie Foxx - nem érintett meg picit sem... Samuel L. Jackson - Steven szerepében viszont szuper!!
hasonló: az eredeti Django egy olasz film 1966-ból Franco Neróval, aki itt is feltűnik néhány percre...
kedvenc rész: Dr. Schultz beszélőkéje...
ajánlás: akinek nem a ponyvaregény az etalon...

becstelen brigantyk

A film első jelenetén kívül / a francia tehenész beszélgetése a nácival, igazán nem tudtam ráhangolódni, ennek ellenére másodszor is megnéztem. Próbáltam, de valami mindig kizökkentett, egy-egy szereplő, a zene vagy a szöveg./fordítás?....Kínosan éreztem magam, nem tudtam, hogy ez most mulatságos, szomorú vagy egyszerűen érthetetlen. Néha a hosszú, nekem különösen hosszú, film alatt, még Tarantino is beugrott, ahogy gesztikulál és harsányan röhög...Mégsem mondom azt, hogy rossz lenne, vagy csak nem merem azt mondani...
Ez azért eddig elég hülyén hangzik, de nem tudom pontosan megfogalmazni, mi a konkrét bajom. Talán túl egyértelmű és  "mondjunk ki mindent, hogy jó nagyot szóljon " , másrészt egyetlen tiszta karakter sem jutott, ennyi szerep közül senkinek, persze nem hitlerre godolok! Azt hiszem leragadtam a Ponyvarégénynél és a Tiszta románcnál.....

becstelen brigantyk - inglourious basterds 2009
rendezte: quantin tarantino
szereplőgárdát nagyon hosszú lenne felsorolni...
kedvenc rész: az első beszélgetés és tejivás... ilyen lehetett volna még a pincekocsmás jelenet, de túl lihegték...