három óriásplakát ebbing határában

Martin McDonagh megint helyrerakja az embert... Brudge és a pszichopaták után ez a film is reményt keltett bennem, tiszta paradoxon, de így van! Itt sincsenek mindenre képes szuperhősök, robotok, se számítógépes szuperkütyük, se vibránium pajzs sőt még kalapács sincs, mégis ezek a karakterek olyan emberi tulajdonságokat vonultatnak fel, melyek talán még fellelhetőek, előhozhatóak, ha egymás felé fordulunk.... Egy tragédia körül játszódik a történet, egyszerű, hétköznapi emberekkel. Egy fiatal lány megerőszakolásáról és megöléséről van szó. A tettes nincs meg, így szép lassan feledésbe merülne az ügy. A lány anyja azonban nem hagyja, hogy félretegyék, olyan tervet eszel ki, hogy mindenki szembesüljön a tragédia részleteivel, nap mint nap... Sok akadályba ütközik, szinte mindenki ellene fordul (néha még a néző is), de nem hagyja magát és ebben a rohadt elszántságban van valami megkapó, amitől nem lehet szabadulni...  A helyi rendőrség nincs a helyzet magaslatán, bár a rendőrfőnök nem rossz ember, humora is van...mégsem tud sokat tenni az ügyben, felbukkan a volt férj, akiről rögtön kiderül mennyire agresszív, mégis inkább sajnáljuk mint utáljuk, a meggyilkolt lány testvére, akinek talán a legnehezebb mindezt feldolgozni, egy rasszista rendőrtiszt, aki erőszakosságát nem bírja féken tartani és a mamikája, akivel együtt él, egy törpe, aki odavan Mildredért....Nagyjából ennyi...

három óriásplakát Ebbing határában - 2017
Rendező, forgatókönyvíró: Martin McDonagh - Összetéveszthetetlen ez a fanyar humor, ami mindig a helyén van, soha nem tolakodó, vagy közönséges!
zene:Carter Burwell - a zene is mint a film nem engedi a besorolást...
szereplők: Frances McDormand - ódákat zenghetnék róla! minden alakításában magasra teszi a mércét, de itt az egekbe visz....az apró szemösszehúzások, a tartása, járása, az éppenhogy mosolya... szenzációs na!!! Sam Rockwell - méltó partner volt az biztos, ez a pasi mindent el tud játszani és itt is remekel.... Woody Harrelson - egyszerűen klassz, Lucas Hedges - a fiú - nekem tetszett pont jó!, Zeljko Ivanek - az értetlen rendőr, John Hawkes - a volt férj- pici de erős!, Peter Dinklage - mé kisebb és szerethető...
kedvenc rész: nincs, ez így kerek, végig lekötötte a figyelmemet és az érzékeimet...
hasonló: a már említett McDonagh filmek mindenképpen!
ajánlás: aki ismeri a rendező filmjeit, annak nem kell ajánlás, aki még nem, itt az ideje megismerni!
  

hét pszichopata és a si cu

Adott egy forgatókönyvíró, aki a hét pszichopata címmel írja új művét. Egyenlőre csak a címénél tart és néhány halvány karakternél, a témát a legjobb barátja szolgáltatja, aki szívvel-lélekkel ( bár ez kicsit sántít :-) segíti barátját ebben a " kemény" munkában. Közben pedig felbukkannak a bizarr, beteg, különös delikvensek, akik tálcán kínálják történetüket... A szereposztás fergeteges! A morbid, véres, trágár humor, ami már a film első epizódjában fellelhető, ott pislákol minden egyes jelenetben és az ember néha két röhögés között rácsodálkozik magára, hogy is tud ilyen jól szórakozni. Amikor pedig megpróbálom elmesélni miért is tetszett, szörnyülködve néznek rám és nem is értik elferdült ízlésemet. Én meg nem magyarázok tovább, ez egyszerűen egy nagy hülyeség, amin nagyon jókat nevettem!

hét pszichopata - 2012
rendező, forgatókönyvíró: Martin McDonagh - azt hittem ezt a témát az Erőszakik után már nem lehet fokozni...
szereplők/pszichopaták: Colin Farell - ez a szemöldök önálló életet él?!... Sam Rockwell - mindig nagyon különlegesnek tartottam, itt pedig tökéletes...Cristopher Walken - a nagy kedvenc, imádom, ha komoly, imádom ha (nagy ritkán) mosolyog, hihetetlen egyedi figura...Woody Harrelson - ez a karakter nagyon jól áll neki... Tom Waits - pici jelenet a fehér nyuszival, de hatalmas a pasi...és a hölgyek - ahogy a filmben is elhangzott a női karakterek nagyon gyengék, szóra sem érdemes...
kedvenc rész: a képtelen beszélgetések a sivatagban....
hasonló: erőszakik persze, de nekem felrémlett a blöff és a ponyvaregény is...
ajánlás: csak feliratosan!