blue jasmine

Megnéztem. Féltem, hogy ez a téma már lerágott csont és amúgy sincs benne semmi élvezetes. Woody Allen újra meggyőzött, hogy velejéig belelát az emberi természetbe és ami nekünk marhajó, ezt meg is mutatja, úgy ahogyan csak ő tudja!!! A film egy negyvenes milliomoshölgy csúfos bukásáról szól, kénytelen beköltözni húgához, aki teljesen hétköznapi, egyszerű életet él. Idecsöppen Jasmine, issza a vodka martinijét és szedi a dilibogyóit, próbál a saját lábára állni, munkát keres, tanulni akar.... Aztán szép lassan rájön, hogy ő egyvalamihez ért.... Ginger a hugica, elvált, két fia van. Újra és újra ugyanabba a hibába/pasiba esik, de mintha nem venné észre, nagyon-nagyon eltalált figura!!!

blue jasmine - 2013
rendező, forgatókönyv: Woody Allen - kortalanés korlátlan éleslátó!!!
zene: nagyon klassz, Louis Armstrong, Julius Block, és a nevezetes Blue Moon dal!
szereplők: Cate Blanchett - ilyen alakítást még nem láttam, vagy ha láttam most Ő kitörölte! Fantasztikus ez a nő mit csinál ebben a filmben, talán csak a Bábelben láttam hasonlónak, de ez felejthetetlen!!!! Sally Hawkins - Ginger - csupa derű, és remek filmekben szerepel mindig, a kedvencem, amiben ő a főszereplő egy igazán nevetős vígjáték: Hajrá boldogság/happy go lucky a címe, Alec Baldwin - kifogástalan, Andrew Dice Clay és Bobby Cannavale a két hasonló pasi - nagyon jók mindketten! Peter Sarsgard - az új nagy Ő- egyszerűen jó.
kedvenc rész: Jasmine minden mozdulata! Na jó, a többiek is!
hasonló: egyenlőre nem tudom , és nem is akarom összehasonlítani semmivel!
ajánlás: aki csak azért nem nézi meg mert fél a neurotikus nyavajgástól, ne tegye! Kár kihagyni!

rómának szeretettel

Mindig nagy várakozással ülök le egy új (vagy még nem látott régi ) Woody film elé. Olyan ember, férfi, aki biztosan halálra idegesítene a hétköznapokban, de így a filmvásznon keresztül el tud varázsolni. Így volt ez most is. Talán kell hozzá Róma és a hibátlan színészek is, de nagyon könnyedén sikerült ráhangolódnom. Woody szemüvegén át nézni a világot, az embereket nagyon szórakoztató és tanulságos is. Rómát kapjuk az amerikai turista lánnyal, aki már-már sablonosan beleszeret egy római fiatal ügyvédbe, szüleiket akik között ott van a jól ismert Woody karakter, kicsit öregebben, de még mindig sok mondanivalóval..., egy vidéki, fiatal párral akik a boldogulást és a boldogságot keresik a fővárosban, közben pedig fellini-szerű bonyodalmakba keverednek mindketten, és az amerikai egyetemistákkal, akik keresik önmagukat, átélik a szerelem határait, ugyanazokat a hibákat? vétik, mint generációk óta mindenki, hiába kapnak egy kis segítséget ( Alec Baldwin, bár az embernek az az érzése, hogy nagyon szívesen éli át újra ezt a románcot és csak ímmel-ámmal ellenkezik... ), hétköznapi római családdal, ahol a családfő egyik napról a másikra híres és felkapott lesz, majd ugyanilyen hirtelen visszahuppan megszokott életébe... Ezek a történetek külön-külön is megállják a helyüket, nincs nagy összekuszálás, vagy egymásba fonódás, mégis egy teljes egész. A film befejezése sem sablonos, nincsenek tanulságok (vagy mégis?), megoldások, zajlik az élet megy a maga útján, felsorakozik a zenekar a spanyol lépcsőn, zsibongó római este...

to rome with love - 2012
rendező, forgatókönyvíró: Woody Allen  - nagy-nagy tisztelettel bánik elődeivel, az olasz kultúrával, emberekkel....
szereplők: Judy Davis - telitalálat, Alison Pill - nekem a párizsban jobban tetszett, Ellen Page - favorit! Penelope Cruz - pontosan eltalálta a figurát, nem játszotta túl, csúcs!, Greta Gerwing - nagyon szimpatikus csaj..., Alessandra Mastronardi - a gyönyörű olasz lány,  Flavio Parenti - Michelangelo - nem találtam semmi erőltetett sztereotípiát... Roberto Begnini - a gesztikulálás főistene, Alec Baldwin - kis kiábrándultság után újra ragyogónak találtam... Fabio Amiliato - a gyönyörű hangú tenor,  és feltűnik egy rövid jelenetben Ornella Muti, aki még mindig gyönyörű.... Jesse Eisenberg - ez a kapkodó, hadaró srác nagyon rendben van...
kedvenc rész: talán Sally-Jack-Monica-John hármas-négyese tetszett a legjobban...
hasonló: férfit látok álmaidban
ajánlás: minden út Rómába vezet...

éjfélkor párizsban

 Egy régi, már alig-alig működő moziban néztem meg ezt a filmet és ez a helyszín is  (csak Párizs után persze ) hozzátett még egy picit az élményhez. Lassú, összenézős mozi, nem az a fajta, amiről, ha eltéved a tekinteted, egy percre, akkor elveszítenéd a fonalat. Azokra a jelenetekre gondolok, ahol nem csak felhangzik egy ismerős dallam, hanem végig is hallgathatjuk... A történet egy amerikai forgatókönyvíróról, aki szeretne regényt írni, inkább Párizsban és egy másik korban élne...Vágyai valóra válnak éjfélkor a városban , visszajut a 20-as évek Párizsába és találkozhat a művészélet legjavával. Ezek a találkozások, beszélgetések a legjobb elemei a filmnek. Az első Fitzgerald házaspár, akik hozzák a kötelezőt, aztán a nagyon férfias, morózus, lényegre törő  Hemingway és sorban következnek: Gertrude Stein az összetartó kapocs, Picasso a fura festményeivel, a gyönyörű Adriana, Josephine Baker tánca és Cole Porter dala. Felbukkannak még vagy legalább szót ejtenek Matisse, Monet, Bunuel, Toulouse Lautrec, Rodin, Pissaro, Degas művészetéről. Nehéz felsorolni mindenkit a filmből, de az egyik legjobb figura Dalié. Ez az alakítás olyan kedves, figyelmes kifigurázás, amit ritkán talál így színész. Kevés jut egy-egy művészre, de itt nem is az a lényeg, hogy teljes képet kapjunk emberi (művészi) ábrázolásból, pont az tetszik benne, hogy tovább kell gondolnunk.... Ami nekem hiányzott, az a 2010-es évek művészei, annak a bizonyítása (már ha ez lehetséges), hogy a mai korban is élnek, ilyen kaliberű művészek, akik miatt majd a jövő nemzedéke, ugyanígy lelkesedhet???

midnight in paris - éjfélkor párizsban 2011
író, rendező: Woody Allen
zene: fantasztikus zenék a dzsessz fénykorából, a válogatásban szintén a rendező keze nyoma fedezhető fel: mindjárt a bevezető képek alatt szóló fantasztikus dal, Josephine Baker, Glenn Miller, Offenbach kán-kánja sem marad ki...
szereplők: Owen Wilson - nagy meglepetés volt az ő személye, aztán a filmet nézve, végülis érthető választás. Azért nekem most sem sikerült megkedvelni... Marion Cottilard - Adriana szerepében, a maga csodaszép egyszerűségével lenyűgöző, Corey Stoll - a meggyőző Hemingway, Adrien Brody - Dali szerepében brilliroz, Tom Hiddleston - a félszeg és alkohollal kűzdő F. Scott Fitzgerald, felesége Ezra: Alison Pill - ez a filatal lány, nagyon jó, érdemes odafigyelni rá!   Gertrude Stein: Kathy Bates, aki mindig eltalálja a figuráit, és ne feljtsük el a "pedáns" úriembert sem: Michael Sheent, még a csoda szép Carla Bruni is szerepel idegenvezetőként a filmben. Rachel McAdams - nem sokat tesz hozzá a filmhez...
kedvenc rész: az éjszakák Párizsban :-)
hasonló film: Woody Allen előző filmje - férfit látok álmaidban - hasonló finom humor, sok édes szereplő...
ajánlás: álmodozóknak és tovább gondolóknak...