a férfiak nem sírnak

Semmit  nem tudtam erről a filmről, véletlenül néztem bele. Először azt hittem egy dokumentumfilmre bukkantam, aztán pár perc után világossá vált, hogy ez egy játékfilm. Egy szlovén szállodában gyűlik össze a társaság, nyolc férfi, a közös pont, hogy mindenki részese volt a délszláv háborúnak. Ez a téma, akár egy csoportterápiás összejövetel... A cél ez is, kibeszélni végre a háború okozta traumákat és elfogadni egymást. A szereplők sokszínűsége nem erőltetett, van itt szerb, horvát, szlovén, muszlim, katolikus, tolószékes...                         A beszélgetések/beszéltetések nem mennek könnyen, nehezen nyílnak meg egymás előtt és sokszor vitába, ivászatba, brutalitásba fullad a próbálkozás... Néha nagyon nehéz kivárni egy-egy szereplő történetét, de azt hiszem érdemes, nem sok filmet láttam ebben a témában, ami ennyire hiteles...

a férfiak nem sírnak muskacu ne placu 2017- (szlovén, horvát,boszniai,német)
rendező, forgatókönyvíró: Alen Drljevic'
szereplők: egytől egyik remek játék, bár úgy éreztem a szívük-lelkük benne van, mintha csak önmagukat adnák...
kedvenc rész: a terápiás részektől mindig tartottam, de azon kívül a beszélgetések, az italozások, a temetés nagyon nagyon rendben volt...
hasonló: a szerelmem Szarajevó csodaszép film, bár itt a női oldalt látjuk... és a vér és méz földjén, ami Angelina Jolie első rendezése és bár szinte csak rosszat lehet hallani róla, azért meg lehet nézni ...
ajánlás: Fél Magyarország a volt Jugoszlávia területén nyaral minden nyáron. Láthatjuk, hogy ezek a férfiak tényleg ilyenek, nagyon kemények és ridegek és cseppet sem barátságosak, nagyon lassan nyílnak meg, máskor pedig sírva, összeölelkezve énekelnek gyönyörű, népdalokat.....

suite francaise

Az alapmű egy befejezetlen, vagyis egy töredékes könyv, amit az írónő; Iréne Nemirovsky csaknem öt kötetesre tervezett, de nem tudott befejezni, mert Auschwitzban meghalt... Mindenesetre a jegyzetek, amelyek olvashatók a könyv végén gyönyörű történetet ígérnek.... Ami megmaradt az utókornak, magában is megállja a helyét, a film a könyvvel együtt pedig maga a tökély.... Franciaország német megszállása a helyszín és idő. Párizsból menekülnek az emberek vidékre, s közben a német tisztek is beköltöznek a franciák életébe... Itt találkozik a német Bruno von Falk és Lucille is.... Csodaszép történet a háború értelmetlenségről, szerelemről, barátságról, megalkuvásokról, döntésekről, emberiességről és embertelenségről, a megszokott amerikai felütés nélkül...

suite francaise könyv 2004- film 2014
író: Iréne Nemirovsky - hihetetlen éleslátással, szinte előre látva a dolgok menetét írta "élesben" ezt a történetet, és ennek ellenére, vagy talán pont ezért, ott bujkál a sorok között a remény...
zene:  Rael  Jones - remekül eltalálja a hangulatot....
rendező/forgatókönyv: Saul Dibb - aki finom arányérzékkel nyúlt a történethez....
szereplők: Michelle Williams - most is tökéletes, a maga egyszerűségével...., Kristin Scott Thomas - verhetetlen, a végén egyedül az asztal mellett... már csak ezért a jelenetért is megéri megnézni...., Matthias Schoenaerts - először a rozsda és csont című francia filmben láttam, mostanában pedig remek kosztümös filmekben ő a nagy Ő, amit bevallom nem bánok cseppet sem... Sam Riley - pici, de remek szerep megint...
hasonló: tudom, hogy botrányos , de a halló, halló! című sorozat jutott először eszembe...
kedvenc rész: ők ketten..

into the white

Kellemes meglepetés ez a rendhagyó háborús film. A második világháború, katonák, fegyverek, a történet mégis másfele kanyarodik... Ütközetben lezuhan egy német és egy angol repülőgép a norvég hegyek között egy hóvihar közepén. Három német és két angol katona. Itt aztán egy vadászlakban húzzák meg magukat míg az idő jobbra fordul. Együtt. Összezárva. Kénytelen kelletlen összefognak és az ellenségesség lassan felmelegszik, a feszültségből csak perzselő viták és vicces ugratások maradnak. A repülősök pontosan hozzák nemzetük sztereotípiáját, de az idő előrehaladtával egymás felé fordulnak... Szívmelengető, vigasztaló történet ez, ami ráadásul valós események alapján íródott. A háború értelmetlenségéről, barátságról, emberségről szól, úgy, hogy senkit nem avat szentté, a jó és a rossz sokféle arccal mutatkozik és rajtunk múlik képesek vagyunk-e elfogadni, befogadni... Talán ennyi lenne? Összezárni egy-két napra /hétre / évre az ellenségeket?? Sajnos nem, a történet és a háború még tart...

into the white 2012
rendező: Peter Naess -a norvég rendező igaz történetet dolgoz fel...
szereplők: Florian Lukas - kelet német születésű színész , akit láthattunk már a Good Bye Lenin című nagyon vicces német filmben... David Kross - Ő is német, a szerepe szerint is, remek alakítás, érdemes rá odafigyelni: a felolvasó... Stig Henrik Hoff - norvég színész, még sehol sem tűnt fel nekem eddig, és az angolok: Lachlan Nieboer - ezt a nagyon helyes angol srácot jó volna látni még pár filmben, és a másik édes Rupert Grint, akit nem kell bemutatni és úgy látszik ezek a kicsit együgyű, mégis nagyon szerethető szerepek találják meg mindig...
kedvenc rész: a jó kis csípős beszélgetések, a barátság kialakulása, a faház jelenetei és az over the rainbow előadása....
ajánlás: aki a repülők, lövöldözés miatt néz háborús filmeket, annak ez a film nem fog tetszeni, aki a háború emberi arcára kíváncsi, sokkal inkább!