suite francaise

Az alapmű egy befejezetlen, vagyis egy töredékes könyv, amit az írónő; Iréne Nemirovsky csaknem öt kötetesre tervezett, de nem tudott befejezni, mert Auschwitzban meghalt... Mindenesetre a jegyzetek, amelyek olvashatók a könyv végén gyönyörű történetet ígérnek.... Ami megmaradt az utókornak, magában is megállja a helyét, a film a könyvvel együtt pedig maga a tökély.... Franciaország német megszállása a helyszín és idő. Párizsból menekülnek az emberek vidékre, s közben a német tisztek is beköltöznek a franciák életébe... Itt találkozik a német Bruno von Falk és Lucille is.... Csodaszép történet a háború értelmetlenségről, szerelemről, barátságról, megalkuvásokról, döntésekről, emberiességről és embertelenségről, a megszokott amerikai felütés nélkül...

suite francaise könyv 2004- film 2014
író: Iréne Nemirovsky - hihetetlen éleslátással, szinte előre látva a dolgok menetét írta "élesben" ezt a történetet, és ennek ellenére, vagy talán pont ezért, ott bujkál a sorok között a remény...
zene:  Rael  Jones - remekül eltalálja a hangulatot....
rendező/forgatókönyv: Saul Dibb - aki finom arányérzékkel nyúlt a történethez....
szereplők: Michelle Williams - most is tökéletes, a maga egyszerűségével...., Kristin Scott Thomas - verhetetlen, a végén egyedül az asztal mellett... már csak ezért a jelenetért is megéri megnézni...., Matthias Schoenaerts - először a rozsda és csont című francia filmben láttam, mostanában pedig remek kosztümös filmekben ő a nagy Ő, amit bevallom nem bánok cseppet sem... Sam Riley - pici, de remek szerep megint...
hasonló: tudom, hogy botrányos , de a halló, halló! című sorozat jutott először eszembe...
kedvenc rész: ők ketten..

apró kis hazugságok

Ezeréves baráti tárasaság készül a szokásos nyaralására, amikor egyiküket súlyos baleset éri... A többiek mégis úgy döntenek elmennek, mert "Ludo is ezt akarná" ( elég fura, gyors lélektelen döntésnek tűnik, engem mellbe vágott)...Mindenki próbálja a megszokott szerepét játszani, de felbomlik a látszat egyensúly, ami lehet, hogy csak a kórházban fekvő központi figura hiányából fakad, vagy a sok elhallgatott apróságból, amik szép lassan napfényre kerülnek.... A mindig pedáns, rendmániás Max nem tud megbirkózni, elválaszthatatlan barátja őszinte vallomásával és nagyon furán viselkedik, Eric a nőfaló nagyfiú, szép lassan rájön hibáira, Marie a csodaszép szemeivel csupa titokzatosság..., az elhagyott, nagyon málé srác pedig a ráadás. A sok vicces és érzelmes jelenet talán nagyon is felejthető, mégis van ezekben a figurákban valami ami megragad, apró mozdulatok, viták, nézések, nem mesterkéltnek, hanem nagyon életszerűnek hatnak... Többször nevettem és csodálkoztam rá egy-egy szereplőre, szituációra, ami nagyon is ismerős volt.. Azt azért meg kell hagyni a vége nem tetszik, ha tehetném nem nézném az utolsó tizenöt percet...

les petits mouchoirs - 2010
rendező, forgatókönyvíró: Gulliame Canet - ez a fiatal francia rendező figyelemre érdemes, ezt már bizonyította Senkinek egy szót se című krimivel is... Filmjeiben mindig van valami kemény, amire az ember felkapja a fejét, aztán némi romantikával, humorral enyhít, még nincs mindenben egyensúly, de nagyon emberi figurákat alkot....
szereplők: Francois Cluzet - remek színész, Marion Cotillard - a gyönyörű Marie, Gilles Lellouche - nála jobb macsót nem lehetne találni, Benoit Magimel, Jean Dujardin - igaz nagyrészt kómában fekszik, de azért a régi felvételen, nagyon szórakoztató....
kedvenc rész: apró kis jelenetek: bevásárlás, megérkezés és a slag, a fal szétverése, a hajókázás és fürdőzés, a közös futás....
hasonló:a minek nevezzelek című, szintén francia film jutott eszembe ez is egy nagyon régi baráti, rokoni tárasaság tele jobbnál jobb poénnal és remek jellemábrázolással....

Nathalie második élete

Ezt a hülye címet már megint, nem értem!!! Kik ülnek a "címadó székekben" tessék mondani!! Miért kell ilyen agyalágyultnak nézni a magyart??? Ezen nagy nehezen túl tettem magam elkezdődött a film... Az első tíz, tizenöt perc nem éppen vidám, inkább tragikus, de aztán szép lassan feléled, nem lesz belőle fergeteges komédia, inkább egy kellemesen mosolyogtató, megkapó film. Az újrakezdést nem használnám, szerintem ilyen nincs, vagyis húsz felett már csak változtatás, felállás, megrázom magam van. ( ez nem második élet, ugyanaz az egy!!!). Nathalie talál valakit, aki bizalmat ébreszt benne, amit elhagyott valahol útközben, akivel jó együtt lenni, lassan bontakozó kapcsolat, tud várni, nem tolakodó, nem mindent elsöprő szerelem, mert ilyen is van kérem szépen. Nagyon jó volt ennek a nagy melák svédnek a szemébe nézni, olyan nyugalmat árasztott, ami nem tudom , hogy csak a színészi játékának nagyszerűsége vagy tényleg ilyen az ürge. Nagyon kedves a film hangvétele, az önirónia a francia nációval, a mai értékek megkérdőjelezése, a társadalmi elvárások kifigurázása.... Nem mindent elsöprő love story,  egyszerű ínyencség, csemege, ahogy az eredeti cím is sugallja...

La delicatesse - 2011
rendező: Stéphane és David Foenkinos
szereplők: Audrey Tautou - nem igazán kedvelem a játékát, kivéve ha mosolyog... Fracois Damiens, aki szerintem francia, talán belga, mindenesetre nagyon édes!
kedvenc rész: nagyon tetszett a befejezés a nagyi kertjében....
hasonló: a csajozós páros 2005-ből, szintén francia, egy édes balfácán:  Jean Paul Rouve főszereplésével
ajánlás: az első húsz perc után nehéz elhinni, hogy vicces és kedves lesz, pedig így van! Türelem!