olasz nyelv kezdőknek

 Hétköznapi kisváros, hétköznapi lakói, hétköznapi életüket élik, néhol nagyon abszurd (mondhatnám dán ) humorral fűszerezve is életszerű és szeretnivaló. Nincs egy kiemelt szereplő, mindenki egyformán fontos és hiteles. Az újonnan érkező lelkész, saját veszteségével és félszegségével birkózik, a szállodai munkatárs, az impotenciájával bajlódik, a vendéglős, aki agresszíven utálja a vendégeit, a fodrásznő a beteg anyjával kínlódik, az ügyetlen eladólány, aki mindig mindent leejt és egy-két öreglány, akik nem hiányozhatnak egy kisváros életéből. Minden egyes ember külön történet... Az olasz tanfolyam, a közös pont ide "menekülnek" hőseink, mindenki másvalami -valaki elől... Ez az összetartó kapocs, itt történik minden, ami tulajdonképpen nem sok, mert a történet nem izgalmas, eget rengető. Egyszerűen és üdítően jó....

italiansk for begyndere - 2000

rendező, forgatókönyvíró: Lone Scherfig - egy lányról, egy nap, wilbur öngyilkos akar lenni, red road - minden filmjében a borotva élén táncikál: a nyomasztó és nyálas között vagy a szentimentális és fájdalmas között lavíroz úgy irányít, hogy pontosan telibe talál!

szereplők: Anders W. Berthelsen, Anette Stovelbaek, Peter Gantzler, Ann Eleonora Jorgensen, Lars Kaalund, - ezek az arcok, igazi tálentumok! Lehet, hogy nem szépek, hibátlanok, pont ezért kedvelem őket ennyire!

kedvenc rész: inkább kedvenc szereplőm volt: a vendéglős srác Hal-Finn...

hasonló: a hétköznapi mennyország című svéd remek jutott eszembe, a történet nagyon hasonlít, és mindkettő kedvenc!

ajánlás: ínyenceknek

veszélyes vágy

Már az elején elbizonytalanodtam, kell ez nekem? Aztán dr. Jung meggyőzött, hogy igen. A történet Sigmund  Freud és Carl Jung levelezésén és Sabina Spielrein naplóján alapul, ragaszkodik a valósághoz, talán pont ettől nem éri el azt a hatást, amit vártam. Egy lassú folyású, régimódi történetet, elfojtott érzelmekkel, némi szexualitással fűszerezve. Az emberi természet két ellentétes oldalát nem képekből, inkább beszélgetésekből, álomfejtésekből, levelek narrációjából ismerjük meg. Egyetlen neurotikus beteget sem látunk felgyógyulni, kivéve Sabinát, akinél szintén nem ismerjük meg a terápia részleteit?! ( elfogadom, talán kicsit meg is könnyebbülök, hogy nem kell végignéznem...,  mégis van némi hiányérzetem). Ami mégis a film mellett szól a szereplőgárda. Első helyen Viggo Mortensent kell említenem, Freudként, ebben a visszafogott karakterben, sétapálcával a kezében is megállja a helyét: ahogy az első közös vacsorán Junggal beszélget, vagy megemlíti zsidóságát, az apró csipkelődő, vicces megjegyzései, fenomenális... A második helyen Vincent Cassel áll, nagyon hálás szerepben: Otto Grossként a "sötét oldalt" formálja meg teljes valóságában, csúcs! A svájci  nyárspolgár Carl Jung szerepében pedig Fassbender, akinek, talán kicsit elfogultan, mindent elhiszek... Keira Knightley alakítása jó, én mégsem vagyok elégedett vele, talán az orosz, zsidó jellemvonások, vagy a szenvedély nem jött át, valami hiányzott belőle! Sabina Spielrein személye túl hangsúlyosnak tűnik a két nagy gondolkodó férfi mellett, de könnyen lehet, hogy még  ennél is erősebb hatással bírt kortársai felett... Cronenberg a film rendezője, akit a horror mesterének is hívnak, teljesen más hangsúlyt, mondanivalót,"töltetet" ad ennek a történetnek, nem egy szimpla életrajzi filmről van szó....

Dangerous Method -2011
rendező: David Cronenberg - légy, karambol, gyilkos ígéretek...
szereplők: Keira Knightley - egyszer nem elég, aztán meg túl sok....!? -  Viggo Mortensen, még ebben a kötött, nagyon határozott szerepben is megtalálta azt a kis rést, hogy magából is beleadjon! - Michael Fassbender - az elfojtott érzelmek, az a kettősség ami a szerepében rejlik rendkívül jól áll neki!!! Vincent Cassel - szinte ördöginek mondanám, hihetetlenül tud lavírozni a nagyon sötét és a szikla erkölcsű karakterek között!!! Sarah Gadon - Jung feleségeként nem sok vizet zavart, viszont orosz tragikának beválhatott volna!?
kedvenc rész: Feud minden jelenete, Jung és Otto Gross beszélgetései...
hasonló: Cronenberg korábbi filmjeit említeném, amiket sci-finek és horrornak kategorizálnak ugyan, mégis van bennük "lélek"....
ajánlás: ?

rém hangosan és irtó közel

Egy kisfiú meséli el a történetét. Elveszíti az édesapját, aki nélkül nagyon-nagyon magányos, nem tudja pótolni senkivel... Megismerhetjük ezt a különleges, okos, szerteágazó tudását átadó apát és megértjük az űrt , amit a fiúban hagyott. A kissrác egy idő után úgy érzi  kezdi elfelejteni, így kapóra jön egy különleges feladat, ami miatt új és új emberekkel, családokkal ismerkedik, győzi le szép sorban a félelmeit. Különös barátságba keveredik egy némaságot fogadott öregúrral, és szép lassan elengedi a halott édesapját. Persze itt-ott dadogós a történet, az anyuka alakja például nagyon halovány, aztán ott a nagyi!? és egy-egy monológ Oskar ( a kisfiú) szájából is túlzásra sikeredett, de ezek ellenére nagyokat bőgtem többször is. Nem mellékes, hogy az időpont 2001 szeptember 11. Ez a fiú pedig sok mindent kimond, elkiabál, amit sok gyerek, családtag, bárki szívesen kiadott volna magából ott és akkor... Jó volna hinni, hogy amit a film szeretne mondani, igaz! Az emberek tényleg közelebb kerültek egymáshoz, nyitnak egymás felé, segítenek egy ilyen fura fiún, egy ilyen tragédia után???

Extremely Loud and Incredibly Close - 2011

rendező: Stephen Daldry - órák, felolvasó, Billy Elliot, nem akármilyen filmek!

író:Jonathan Safran Foer - nem olvastam a könyvet...

szereplők: Thomas Horn - remek alakítás, vagy testre szabott választás, Sandra Bullock - ezt a karaktert  nem igazán értettem, egy ilyen férfi és egy ilyen gyerek társa és mamája nem lehet ennyire " szürke"! ( ami a végén azért ki is derül, de akkor már, nekem késő...) Tom Hanks - az inspiráló apa szerepében is meggyőző, és nem utolsó sorban a nyolcvanhárom éves  Max von Sydow - fantasztikus, az öreg néma szerepében, Ő marad meg leginkább az emlékezetemben....

kedvenc rész: az apa-fia beszélgetések, a Black keresés az öreggel...

hasonló: Billy Elliot egyértelműen- ez a fiú is más mint a többi....

ajánlás: szülőknek, nagyszülőknek és leendő szülőknek, akik tudják, hogy egy gyerek zajong, kérdez, idegesít, és érzelmi ( és ha minden jól megy, értelmi ) befogadóképessége határtalan....

egy egyedülálló férfi

Nehezen szántam rá magam a film megnézésére, azt gondoltam ez is csak egy  " fogadjuk el a másokat propagandafilm". Tévedtem, a homoszexualitás témája nem a legfontosabb, vagy nekem legalábbis nem ez volt a lényeg. Ettől függetlenül csak bizonyos dolgok tetszettek a filmből. Az első helyen a zene áll, fantasztikus, nagyon intenzív zene szól végig. Aztán a gyönyörű lassítások, vágások, képek...Volt jó pár érdekes beszélgetés és gondolat, amik szintén megakasztották a történetet. No és feltűnt a csodaszép spanyol fiú, akit amikor megláttam a képernyőn, nem hittem a szememnek, tökéletes! Így ebből a filmből ezek az apróságok maradnak majd velem, a mondanivaló, a hatás elmaradt, vagy én siklottam el mellette....

a single man - 2009
rendező: Tom Ford - ?
zene: Abel Korzeniowski - egy csoda!
operatőr: Eduard Grau, vágó: Joan Sobel - fantasztikus képek...
szereplők: Colin Firth - hihetően alakít, ez a szenvedős ábrázat nagyon megy neki.... Julianne Moore - bármit el tud játszani ezt tudjuk, itt csak az volt a problémám, hogy miért kellett ilyen éles "ellentétkarakter" a történetbe, enélkül talán nem lett volna eladható!?  Matthew Goode -nekem itt kevés, Nicholas Hoult - ez az őszinte, naiv arc! Csúcs ez a srác! Jon Kortajarena - a csodaszép spanyol fiú....
kedvenc rész: egyértelmű :-)
hasonló: talán Colin Firth miatt a Genova, jutott eszembe...
ajánlás: nem is tudom, kellő nyitottsággal érdemes azért megnézni egyszer, hallgatni pedig többször ...

napok romjai

 Ráérős, mélázós, esős, a visszavonhatatlanul utolsó nyári napokra pont jó választás. Annyira sok minden van ebben a filmben, hogy biztosan nem elég egyszer megnézni, valahogy mégis nehezen szánja rá magát az ismétlésre. Mert, hát lehangoló, mégis felemelő.... Egy komornyik életét ismerhetjük meg, aki érzelmeit félretéve mindent alávet munkájának. Túl későn szembesül vele, hogy mennyire sok mindent veszített, de még ezt a ráébredést is képes úgy kezelni, mint egy hétköznapi feladatot, amit meg kell oldani, aztán megy tovább... Ez az emócióktól három lépés távolságot tartó komornyik Sir Anthony Hopkins, elképzelni sem tudok jobbat nála, olyan árnyalt, sokszínű és elsöprő erejű alakítás, hogy ilyet azóta sem láttam tőle! Általában nem szeretem, ha az egyensúly felbomlik a színész javára ( azért van egy-két kivétel :-) ), de itt ez így volt rendben! A film végére nagyon sok kérdés fogalmazódott meg bennem, csak ültem és jártak a gondolataim, érzelmeim ki tudja merre.... Egy klasszikushoz volt szerencsém!

napok romjai - The Remains of the Day - 1993
rendező: James Ivory - szinte minden filmjében szerepel Anthony Hopkins
zene: Kazuo Ishiguro
szerelők: Emma Thompson - tökéletes, mint mindig, nélküle nem lenne ez a film az ami... Anthony Hopkins - már felmagasztaltam a leírásban, Christopher Reeve - öröm volt látni egészségesen és délcegen! James Fox - kiköpött, szigorú angol nemes
kedvenc rész: Miss Kenton és Stevens beszélgetései, csipkelődései.....
hasonló: Gosford Park  2006-ból, kicsit talán felületesebb...
ajánlás: nemcsak megfelelően morózus idő, hanem sebezhető hangulat is szükségeltetik hozzá...

Win Win

Csuda tudja, hogy találtam rá erre az édes filmre, éppen az olimpia hevében.... Olyan könnyű volt párhuzamot vonni e között a srác és egy-két nyilatkozó sportolónk között! Elhangzott többször is a fiatal sportolók szájából, hogy milyen hálásak, hogy sok-sok éve valaki felfigyelt rájuk, segítette, buzdította őket, mert különben mi lett volna belőlük? Ilyesmi történik itt is, de szerencsére nem a megszokott amerikai álomtörténet. Egy ügyvéd, akinek nem igazán mennek jól a dolgai, szabadidejében edzősködik, amiben szintén nem túl sikeres, amíg egy napon feltűnik egy fura srác, aki megváltoztat mindent és mindenkit?! Minden egyes szereplő külön-külön történet. Hétköznapi emberek, akik nagyon szeretni valók  Az első mindjárt a fiú, aki nagyon szúrós, nagyon kamasz mégsem tudjuk félvállról venni. A másik kedvencem a feleség, nagyon anya!, okos és intuitív... Mindenki zseniális a buzgó barát, a szenilis öreg, a kislányok...



win win - győzzünk már! 2011
rendező, forgatókönyv: Thomas McCarthy - az állomásfőnök, a látogató - nagyon hasonló hangulatú filmek, szereplők!!!
szereplők: Alex Shaffer - ez a fiú, csúcs!Paul Giamatti - szenzációs manusz! Amy Ryan - a feleség, pontosan telibe találta a szerepét! Bobby Cannavale - édes kis lúzer, mint általában...
kedvenc rész: a srác lassú felengedése....
hasonló: állomásfőnök
ajánlás: nem kacagtat, mosolyogtat....

hadak útján

 Ez a történet az első világháború idején játszódik és sajátos szemszögből, egy ló szemével mutatja meg nekünk, milyenek is vagyunk mi emberek. Lassan indul a film és ez így is marad végig, de valahogy nem bánjuk, jó nézni az embereket, a tájat, és a gyönyörű állatot legfőképp... Egy-egy momentum emelkedik csak ki a ló és a körülötte lévő emberek életéből. Végigjárja a háborúban szereplő országokat és minden nációban, olyan emberek veszik gondjukba, akik értenek a lovakhoz, szeretik az állatokat. Lehetne ez nagyon hiteltelen is, de aki látott már parkban este kutyasétáltatókat összefutni, az állatkertben együtt örülni az elefánt ormányának, vagy elveszett teknősöket keresni a szomszédokkal, vagy éppen egy lovardában bámulni, ahogy az a hatalmas állat az apró gyerekünk tenyeréből rágcsálja az almát - az tudja, hogy ez tényleg létezik, ezek az emberek tényleg értik az állatokat és az állatok is ösztönösen feléjük húznak....Egy biztos a jó öreg Spielberg bácsi pontosan tudja, hogy működik ez az egész....Egy szép, na jó egy kicsit túl szép filmet kaptunk, de jó ez nekünk, kell ez nekünk!

War Horse - 2011

rendező: Steven Spielberg

író: Michael Morpurgo

zene: John Williams -  ET, csillagok háborúja, cápa....

szereplők: a ló vagy lovak -csodaszépek, David Thewlis -a földes úr szerepében éppen csak megvillantotta tehetségét, Tom Hiddleston -akit  sokkal szívesebben nézek ilyesmi szerepekben, mint a Thorban, vagy a bosszúállókban..., Emily Watson - ezek a szemek!! Peter Mullan,  - a fiú, van még mit tanulnia...

kedvenc rész: amikor a ló tényleg ló volt... Volt egy-két túlzás azért, de szemet hunyok felette!

hasonló: az ET - fura tudom, de valahogy ez jutott eszembe, ő is egy "nem ember", aki elfogulatlanul szemlél minket, a többi meg rajtunk múlik....

ajánlás: kifejezetten állatbarátoknak!!!

elsker dig vor evigt - Hogy szeretsz?

Susanne Bier és Anders Thomas Jensen alkotása megint letaglózott. Egyszerű történet lenne ez, de úgy mesél, hogy az ember lélegzete is eláll. Fiatal pár, akik házasodni készülnek, egy váratlan baleset miatt kénytelenek más irányba indulni. A másik pár, akiknek sorsa szorosan összefonódik az előbbi fiatalokkal, már idősebbek, gyerekeik vannak, elsiklanak bizonyos dolgok felett, ettől a naptól szintén megváltozik az életük. Követik egymást a hétköznapi események és rádöbbenünk ez nem csak egy film, ez maga az élet.... Olyan karaktereket kapunk, mintha velünk történne az egész, részeseivé válunk, a bőrünkön érezzük.... A szereplők, mindenki: nővér, barátok, gyerekek.. nem egyszerűen jók vagy rosszak, kedvesek vagy taszítóak, hanem kiszámíthatóan következetlenek,törékenyek és sebezhetőek, mint bárki a földön...

elsker dig vor evigt - 2003

rendező: Susanne Bier - olyan témákat boncolgat, amik nagyon is könnyednek tűnnek, mégis a mélységekben találjuk magunkat....

forgatókönyv: Susanne Bier és Anders Thomas Jensen - a nyerő páros: esküvő után, testvéred feleségét, egy jobb világ - mind csillagos ötös film!!!

szereplők: Sonja Richter, Paprika Steen, Mads Mikkelsen, Nikolaj Lie Kaas - nincs bennük semmi mű, megcsinált, programozott... Természetesnek, közelinek, talán túl közelinek is mondanám ezeket a karaktereket....

kedvenc rész: ha nem is kedvenc, de meglepő rész: az orvos kolléga / nagybácsi?/, akit egyébként nem szeretünk, meglátja és kimondja a tutit....

hasonló: a már említett esküvő után és testvéred feleségét, nem is a történetek, inkább az emberek miatt...

ajánlás: ez egy pátosz-mentes dokumentumfilm???!!!

perfect sense

A történet egyik fele egy világjárvány terjedése, ami az emberek érzékeit veszi célba, eltűnik a szaglás, íz érzékelés..... A másik szál a szerelem, egy fiatal pár kapcsolata pont ebben a járványos időszakban kapna lángra..... A hangsúly nem a járványon és a védekezésen van, ez nem katasztrófa film, vagy ilyesmi. Nehéz erről a filmről írni! Többször éreztem úgy, hogy ez már sok, sőt egy bizonyos tragikusnak szánt jelenetnél röhögcséltem is, ami tényleg nem szokásom, szégyelltem is magam, de szerintem nem az én hibám...( Michael  sírógörcse az ágyban ). Más jelenetek viszont egyszerűen lenyűgöztek, ( szintén az ágyban a két arc, szinte egy!, az első konyhai főzés, kődobálás a parton, biciklizés, a hegedűs jelenet, a fürdőkádban...) Talán ez a legjellemzőbb a filmre, hogy  ezekből az apró fantasztikus képekből mégsem áll össze egy teljes egész!?  A szereplőkre is ugyanezt mondanám, nincs meg köztük az összhang, kidolgozatlan, bár érdekes emberek, de inkább csak külön-külön?!  A történet nagyívű és egyben sablon mondanivalója pedig már maga a jó öreg giccs kategória!    


perfect sense - hétköznapi pár - 2011
rendező: David Mackenzie - young Adam
szereplők: Eva Green - valahogy nem passzol senkihez lehet, hogy ezért tetszett a Cracks című filmben, bár az álmodozók sem volt semmi.. Ewan McGregor - mint mindig, most is tetszett, Ewen Bremner - a szakács barát- kisebb szerepekben tűnik csak fel, de nagyon kedvelem, a Trainspottingban nyújtott alakítása felejthetetlen!
hasonló film: a vakság című mozi 2008-ból, Julianne Moore és Mark Ruffalo főszereplésével
kedvenc részek: a járvány előtt
ajánlás: hatodik érzékkel...

foci eb 2012

Sok-sok időt vett el mostanában a filmektől a foci, de nem panaszkodom, nagyon jól szórakoztam...  "Mindig a gyengébb csapatért szorítasz, mégis a győzelemre játszol..." ez nálam tényleg így működik, nem a versenyszellem tüzel fel.... A spanyol csapat tényleg egy csapat, talán nem is volt még egy ilyen összetartó, kiegyensúlyozott banda a mezőnyben. Emellett pedig nagyon helyes fiúk egytől-egyig. A döntő utáni boldogságban, amikor előkerült az a sok apró gyerek és minden apuka arca teljesen kisimult, hát azért azt még el tudtam volna nézni egy darabig. Ilyen édes pillanatokat a németektől biztos nem kaptunk volna?! Másképp néztem ezt a versenyt, mint sok labdarúgásban jártas, évszámokat, csapatokat, játékosokat, szabályokat oly jól ismerő rajongó, tudom... Nagyobb figyelmet tanúsítok egy felrúgás utáni pacsizásra, sportszerű labda visszaadásra, kakaskodó vitára, mint egy-egy jó cselre, szögletre, vagy lesre...Imádom a lassításokat, játékosokról, kispadról vagy akár a nézőkről...Mennyiben kapcsolódik egy focimeccs egy filmhez? Ezek a fiúk már nem csak focisták, pontosan tudják, hogy milyen arcot vágjanak ha a közelükben van a kamera, mikor, hogyan vitatkozzanak a bíróval, hogyan nyerhetik meg drukkereik szívét. Ezeket a "cseleket" is pontosan megtanulják. Betanult szerepeket játszanak, pontos koreográfiák alapján és köztük is van aki ugyan sztárnak gondolja magát, de teljesítménye jócskán elmarad az egójától...A játék izgalma pedig simán lehagyja bármelyik akciót, krimit, akármit... Amiben mégis különbözik, a rendezés, háttérmunka, játékvezetés, edzések a rengeteg munka után itt egy megismételhetetlen "előadást" kapunk...

szemközti ablak

A "szemközti ablak" csak egy momentum a sok közül, ami ebben a filmben összefut. Olyan természetes és egyértelmű minden, mintha tényleg a szomszéd házban történne. Olaszországban vagyunk, itt valahogy "közelebb" állnak egymáshoz az emberek, egymás felé fordulnak, nem zárnak be, ha segítségre van szükséged! Ezek a szereplők is egytől egyig hús-vér emberek, a barátnő, a gyerekek, az idős úr, aki bár az emlékezetét elvesztette, mégis új dolgokra ébreszti a körülötte lévőket. Semmi megdöbbentő nincs abban, hogy egy felnőtt, érett nő is példaképre, útmutatásra vágyik, mert valamikor régen ezt nem kapta meg azoktól, akiktől kellett volna?! Egy vadidegen, pedig sokszor sokkal többet tehet, mint a legközelebbi hozzátartozó.... Ez az idegen, mint oly sokan mások is, nem önzetlenül "segít", csak így tud megbékélni a saját múltjával...

szemközti ablak - la finestra di fronte -2004
rendező, forgatókönyvíró: Ferzan Özpetek - mine vaganti, török fürdő - az elfogadás, nyitottság, másság, köré építi a történeteit....
zene: Andrea Guerra -telitalálat!!!
szereplők: Giovanna Mezzogiorno- ez a gyönyörű olasz színésznő az egész filmet simán elvitte a vállán!!!
kedvenc részek: a mélázások az ablak előtt és a sütemény készítések....
hasonló film: akaratlanul is a "hátsó ablak" jutott eszembe, Hitchcock, nagyszerű krimije 1954-ből....
ajánlás: a történet nem vidám, valahogy mégis jólesően melengeti az embert, ott legbelül...

Martha Marcy May Marlene

csúcs ez a kép!!!

Egy fiatal lány, keresi önmagát, talán el akar felejteni valamit vagy csak kipróbálni valami újat és egy kommunaszerű csapathoz csatlakozik, akik együtt élnek, dolgoznak, énekelnek, hippis szerkókban lófrálnak.... Nagyon kellemesnek tűnik ez a hely egy ideig, aztán egy idő után mégis megszökik ez a fiatal lány, innen indul a film. A nővérét hívja segítségül, az ő házában lakik és álmokból, visszagondolásokból tudjuk meg mi történt ott.... Csak mi, mert a nővérének egy pillanatra sem nyit ki, pont ezért olyan rettenetesen lehangoló. A remek vágásnak (vagy rendezésnek vagy operatőrnek?) köszönhetően, úgy folyik a történet, hogy szinte összeáll a két idő és hely. Várjuk a felengedést, javulást, de csak nem jön, sőt... Nagyon idegesített, hogy a nővér nem lép, nem tesz semmit, pedig pontosan tudja, hogy baj van, de aztán rájöttem, hogy pont itt lehetett a kiindulópont, amiért Martha eltűnt annak idején!? Ezerszer nehezebb magunkba tartani, mint elmondani és nehezebb meghallgatni is (igazán odafigyelve) mint mondjuk csak fésülgetni becézgetni.... Bevallom ez a történet nagyon felzaklatott és számtalan idillikus kép szertefoszlott bennem. Másrészt nagyon aktuálisnak érzem, mert olyan könnyű egy fiatalt aki tapasztalatlan, szeretethiányos, csalódott, kalandvágyó..... elvakítani, beszervezni, átformálni....

Martha Marcy May Marlene - 2011
rendező, forgatókönyvíró: Sean Durkin-jó lesz megjegyezni a nevét!
operatőr: Judy Lee Lipes,  vágó: Zachary Stuart-Pointer - gyönyörű képek....
szereplők: Elisabeth Olsen - Olsen ikrek ide vagy oda, nagyon jól alakít! John Hawkes - Patrick - eddig inkább humoros vagy félnótás szerepekben láttam, itt egy félelmetes karaktert formál hihetetlen pontosan, a nyeszlett, picit sem rosszfiús kinézetével....
hasonló: Eden Lake -talán ez volt rám legutóbb ilyan sokkoló hatással...
kedvenc rész: "hely-idő összemosások"
ajánlás: nem szeretem a fesztiválokat, díjakat, de van egy független fesztivál, ami minden évben hoz egy-két váratlan, különleges gyöngyszemet: ez a Sundance filmfesztivál

Exit

Több exit is van a filmtörténelemben, én a 2006-os svéd krimire gondolok. Mads Mikkelsen volt a kiindulópont és most sem csalódtam. Üzlet, pénz, összeesküvés, kapzsiság "csomag" itt valahogy működik, nem fulladunk bele a szakmai, pénzügyi tranzakciókba, érthető, követhető. A szereplők már nem ennyire egyértelműek, mindenki gyanús, senki nem áll biztos lábakon, talán pont a hőseink természetének boncolgatása a kiélezett események alatt, ami olyan különlegessé teszi számomra ezt a krimit. A fő mozgatórugó persze itt is a csúnya pénz, amitől van aki elveszti józan ítélőképességét, van aki szimpla eszközként használja az életben maradáshoz... Gyilkosságok, üldözések, verekedések, kínzások, izgalmak után, megérdemeljük az igazságot. Hát megkapjuk.....

Exit- vészkijárat - 2006
rendező, forgatókönyvíró: Peter Lindmark - semmi mást nem láttam még tőle?!
szereplők: Mads Mikkelsen - Thomas csúcs,  Kristi Eline Torhaug - Anna -gyönyörű kék szemek, Alexander Skarsgard - Fabian, ha a szenzációs papát szeretné lepipálni, fel kell kötnie a gatyáját!
hasonló: a téma miatt a tőzsdecápák (2010) jutott eszembe, ami nagyon nem tetszett...
kedvenc részek: egy kriminél a rejtély megfejtése a csúcspont, itt egy plusz csavarral....
ajánlás: nem csak a tetovált lányé a világ (Svédország)!

Az élet nélkülem

 Nagyon szeretem ezt a filmet. A történet ismerős lehet: egy fiatal (nagyon fiatal) kétgyerekes anyuka megtudja, hogy nem sok ideje van hátra az életéből, nem kér a kórházi kezelésekből, eltervezi ezt a kevés időt, nem mondja meg senkinek milyen beteg. Ez így nagyon szomorú és hatásvadász, de a film valahogy mégsem az! Nincs felesleges sajnálkozás, siránkozás, bőgés, amikor már nagyon lekonyulna a száj, jön egy kalóriákat számlálgató zabálós barátnő, egy édes kislány vagy mindjárt kettő, egy nagyon elvarázsolt fodrászcsaj, egy orvos aki nem néz a beteg szemébe, egy anya, aki csak panaszkodni tud, egy apa aki a börtönben ül ( az édespofa Alfred Molina ). Az egész olyan mintha máris kívülállóként figyelné családját és a saját életét is. Próbál úgy lavírozni, hogy senkinek ne hiányozzon majd, ha már nem lesz itt... Ez azért nagyon kemény! Ahogy nézem ezt a természetes, festetlen arcot mindig elfog a kétely létezik ilyen, így is lehet? A váratlan fordulat, kellemes meglepetés elmarad ez nem hollywood. Az élet megy tovább.... nélküle.

my life without me - az élet nélkülem 2003

rendező, forgatókönyvíró: isabel coixet - fantasztikusan bánik az érzelmekkel! Elégia, A szavak titkos élete, Párizs szeretlek!

szereplők: Sarah Polley - ez az erős egyéniség igazán ráillet és ezt még a rezignált szinkronhang sem tudta elrontani! Deborah Harry - Ann anyja a jobb napokat is megélt egykori Blondie énekesnője is passzentos a szerepére. Alfred Molina - az apa, kicsi szerep, nagyon jó látni!! Mark Ruffalo - szeretem a figuráit, meg úgy különben is jó ránézni.... Maria de Medeiros -a fodrászlány - hihetetlen pofa!

kedvenc részek: a beszélgetések, monológok, vagyis az egész film :)

hasonló: a szavak titkos élete, nem a történet, inkább a hangulat miatt és ami utána marad....

ajánlás: őszintén nem tudom kinek tetszik még ez a film , rajtam kívül?!

Hugo - 2011

Egy mese, amit a gyerekeim "elég unalmas"-nak találtak. Ami igaz az igaz, volt pár jelenet, ami valahogy lógva maradt a levegőben: a virágáruslány és az állomásfőnök, a kutyás öregek, vagy akár Hugo és Isabella barátsága, egy-egy mozzanat elnyújtását is indokolatlannak gondoltam. Az események lassú folyása ellenére nekem tetszett ez a klasszikus meséket idéző szomorú, talán túl szomorú történet. Nem tudom a mai gyerekeket mennyire nyűgözi le egy órásmester munkája, egy vonatállomás, ami csodákat rejt és a mozgóképek világa... Azt gondolom, hogy ha nincs ilyen gyerek, aki elámul ezeken a dolgokon, akkor baj van a világgal. Akinek ez nem elég, csak szörnyeket, vámpírokat és öldöklést szeretne az csalódni fog. Itt egy gyönyörű kék szemű kisfiút kapunk, aki minta lehetne a mai fiúknak, leleményességével, csillapíthatatlan kíváncsiságával, nyitott természetével, tudom, hogy vannak még ilyen srácok, ismerek is egyet, kettőt....

Hugo - leleményes Hugo -2011
rendező: Martin Scorsese - mesébe öltöztetett tiszteletadása a régi idők mozija előtt, mostanában nagyon sok rendező, fordul hátrafelé időben, térben, emberi ábrázolásokban... mintha már nem lenne előre: a némafilmes, Hugo, éjfélkor párizsban, az élet fája, hadak útján, drive....
zene: Howard Shore - elég csak egyet említeni: a gyűrűk ura zenéjét!
szereplők: Asa Butterfield - Hugo szerepében, nagyon édes, Chloe Grace Moretz - itt nem igazán tetszett, Sir Ben Kingsley - nekem ő mindig félelmetes, nem tudom miért? Sacha "Barom" Cohen - eddig még nem játszott olyan szerepet, amit szívesen néznék! Brüno, Borat, diktátor, Helen McCrory - Jeanne mama, talán az egyetlen, akinek játéka tényleg mesébe illő.
hasonló: egyértelműen Dickens: Twist Olivér című könyve ugrott be, amit nem is olyan régen egy szintén nagy nevű rendező dolgozott filmre...
kedvenc részek: a mozgóképes jelenetek nagyon kedvesek voltak...
ajánlás: kíváncsi gyerekeknek, játékos felnőtteknek, együtt!

Sherlock Holmes 2 - árnyjáték

  Igazán jól szórakoztam. Egy értelmes történet, végre felesleges vér és durvaság nélkül. Egyfajta menekülésnek érzem ezt a rendező részéről, mármint a helyszín és a klasszikus történeti alapot tekintve: ugyanis mostanában az akciófilmek, krimik vagy kalandfilmek szinte ontják magukból a vért, mocskos, trágár szöveget, minden határozott cél nélkül, magáért a brutalitásért, a nyers ösztönökért. A filmben is van lövöldözés, nem is akármilyen ( nekem az erdei menekülés nagyon tetszett, ezek a lassított képek, ahogy a lövedékek behatolnak a fatörzsekbe...), verekedés, de legjobbak a szópárbajok. Nagyra értékelem a szövegkönyvet, korhű, választékos párbeszédeket kapunk, ritka kedves humorral. Nem mondom persze, hogy maradandó alkotás, vagy kitörölheti a régi angol sorozat Sherlock-ját, mégis kellemes kikapcsolódást nyújt.

sherlock holmes 2 - 2011

rendező: Guy Ritchie - olyan egyensúlyt teremt a régi történetek és a mai kor között, ami nem sikerül mindenkinek, ha hozzányúl egy - egy klasszikushoz... zene: Hans Zimmer - a stáblistát nézve, mikor megláttam a nevét, csak azt mondtam: hát persze, hogy Ő!

szereplők: Robert Downey Jr. - sokkal jobban áll neki Sherlock, mint a vasember. Meggyőzőbb vicces szerepekben, valahogy ott bujkál mindig valami csibészség az arcában... Jude Law - ő még Watson figurájába is belecsempészi azt a nagyon édes mosolyát! A hölgyek nem varázsoltak el túlságosan!

hasonló film: az első rész
kedvenc rész: az első beszélgetés Watsonnal, a legénybúcsú estéje és az út esküvőre....

ajánlás: Arthur. Conan Doyle-féle Sherlock Holmes-ért rajongók kerüljék!

testvéred feleségét...

A magyar cím itt is , mint sok más esetben elveheti a kedvet. Nem hagytam! És felejthetetlen filmet kaptam.  A történet egyik szereplője a jó fiú ( Michael), gondos családapa, figyelmes férj és tökéletes katona, a másik fiú, (Jahnik) - természetesen a kicsi - a link, semmirekellő, aki éppen börtönből szabadul. A család szeme fényét Afganisztánba küldik, ahol fogságba esik. Itt a történet kettéválik és az ember nem tudja melyiket is nézné szívesebben, egy bizonyos pontig legalábbis.... Otthon megy tovább az élet, majdnem mint eddig... Michaelnek pedig olyan döntést kell hoznia, amin aztán egész hátralévő életében gondolkozhat és persze mi is! Jahnik, pedig szinte kivirágzik, le kerül a válláról vagy inkább felkerül a vállára a tökéletes bátyja, akit minden ellentét és vita ellenére ő ért meg a legjobban. Nincs itt kimondva nagyon sok fontos, nagy gondolat, mégis mindent elárulnak ezek a nagyon emberi szereplők. A szülők tökéletlensége is megbocsájtható, a feleség, pedig a két pici lányával, pontosan olyan, amilyen...

brodre - 2004 dán film
rendezte, írta: Susanne Bier - egy jobb világ, esküvő után, tűz martaléka.... egyedi hangulatú, csudaszép filmek!
forgatókönyv: Anders Thomas Jensen - sokat dolgoztak ők már együtt, ütős páros!!!
szereplők: Ulrich Thomsen - most már teljesen világos, hogy ez a pasi mindent el tud játszani! Nikolaj Lie Kaas - a másik kedvenc, nem lehet nem szeretni!- és a gyönyörű Connie Nielsen
kedvenc részek: nem tudnék kiemelni részleteket ez egészében teljes!
hasonló: ugyanezt a történetet az amerikaiak is megcsinálták (hát igen) 2009-ben. Natalie Portman, Jake Gyllenhaal, Tobei Maquire főszereplésével és ami kicsit azért fura a forgatókönyvet Bier és Jensen jegyzi itt is, így egy majdnem tökéletes másolatot kapunk...
ajánlás: vigyázat, nyomot hagy!

diploma előtt

 Sokszor láttam már ezt a filmet és az idő múlásával egyre jobban tetszik. Ma már igazi csemegének tartom. Olyan jelenetek, képek vésődtek belém, amiket aztán újra és újra látni szeretnék. Azokra a beállításokra gondolok, mint Mrs Robinson harisnyás lábhajlatában morfondírozó Ben, vagy a medencés jelenetek bármelyike, a gyönyörű zenével.... A történet tulajdonképpen a felnőtté válás, megfűszerezve... Benjamin a félénk fiú előtt kinyílik a szerelem kapuja. Elcsábítja, majd viszonyt kezd vele Mrs Robinson. Olyan tanárt kap az élettől, akiért akár hálás is lehetne, de persze buktatók azért vannak... Nagyon jókat derültem a fiatal fiú esetlenségén és Mrs Robinson fásult magabiztosságán.Sok-sok túlzás van persze benne, de még így is szerethető. Mrs Robinson lehetne nagyon taszító karakter, de olyan tehetséggel formálta meg ez a csodálatos színésznő, hogy minden szűz fiúnak ilyen tanítómestert kívánunk, már 40éve!

the graduate - diploma előtt 1967!!!
rendező: Mike Nichols- olyan filmek mint 22-es csapdája, nem félünk a farkastól, dolgozó lány, madárfészek, közelebb, Charlie Wilson háborúja.....azon ritka rendezők egyike, aki mindenfajta filmes díjat magáénak tudhat, igaz a származása is meg van hozzá, de ezek a filmek is  magukért beszélnek...
zene: Paul Simon zseniális! Sound of Silence, Mrs Robinson csodálatos dalok!
szereplők: a felejthetetlen Mrs Robinson - Anne Bancroft  ( 36 évesen játszotta ezt a szerepet, hihetetlen! ), Benjamin szerepében pedig- Dustin Hoffman - ő pedig 30 évesen, olyan mint egy kisfiú!
kedvenc rész: Mrs Robinson házában az első este, a szállodai bárban, a szállodai szobában a beszélgetések....
hasonló: a - szép remények - jutott eszembe, lehet, hogy Anne Bancroft miatt....
ajánlás: Mrs. Robinson - egy fogalom!

Anonymus

Azt olvastam valahol erről a filmről, hogy az irodalom Da Vinci kódja. Nagyon féltek az angolok, hogy elveszítik az ő Shakespeare-jüket, de felesleges volt mert ez a film nem vonja kétségbe, sőt ha lehet még jobban felemeli drámáit, szonettjeit, komédiáit... Azt, hogy ki is volt valójában William Shakes- Speare csak találgatni tudjuk és ez a film egy olyan variációt mutat, ami akár igaz is lehet?! A történet nem akar bizonyítani, tartsunk vele, hagyjuk magunkat egy kicsit elvarázsolni... A művészet csak könnyed kerete a valóság hátterének. Erzsébet királynő uralkodása ez a háttér, ahol senki senkiben nem bízik, politikai, hatalmi csatározások folynak, amiket aztán viszontlátunk a színpadon, a "mester" tollából. Ami nekem nagyon hiányzott a kortárs poéták erősebb ábrázolása, főként Ben Jonsonra gondolok, aki ráadásul elég sok szerepet kapott ahhoz, hogy egy kicsit jobban megismerhessük, ráadásul a Jakab-kor legsikeresebb udvari költője lett, itt mégis csak egy folyton rohangáló, érzéketlen küldönc szerepében látjuk. 

anonymus -2011
rendező: Roland Emmerich - ugyan itt nincs világvége, invázió, mérges pókok, godzilla, de azért látványban nincs hiány....
forgatókönyv: John Orloff -nem tudom eldönteni, hogy bátor vagy csak polgárpukkasztó?
szereplők: Rhys Ifans - nem csak vígjátékban hiteles, nagyon-nagyon sokat hozzátesz a filmhez..., Vanessa Redgrave és Joely Richardson - Erzsébet királynék, kicsit másként, mint eddig ( anya és lánya ), David Thewlis - az öreg Cecil szerepében is átütő karakter,  Sebastian Armesto - Ben Jonson szerepében, nem tett rám nagy hatást, Jamie Cambell Bower - itt van kérem a legújabb tini ideál..., Derek Jacobi - a narrátor, hihetelen, hogy ő is szerepel, nagy-nagy Shakespeare színész, ízig-vérig angol! Rafe Spall - W. S. szerepében egy pojácát alakít...
kedvenc rész: az első tíz perc után végig lekötött, kellett is a figyelem, a sok szereplő és az időbeli ugrások miatt...
hasonló: természetesen a szerelmes Shakespeare jutott elsőként eszembe...
ajánlás: nézzük meg, aztán keressünk egy Shakespearet a könyvespolcon...

gosford park

1932-ben járunk Angliában. Egy arisztokrata család összejövetelét kísérhetjük nyomon, estélyekkel, fényűző vacsorákkal, kártyával, vadászattal, ahogy kell. Ezzel párhuzamosan a szolgálóik, inasaik, szakácsaik életébe is bepillantunk, ami azért itt-ott összefolyik az uraság életével.... A két szálon futó történet mégis egy, sznobizmus, hierarchia, szerelem, hazugság mindkét társadalmi osztályban fellelhető, igaz más viszonyok között, de nagyon sok hasonlóság van mégis... Az igazságokat valahogy mindig más szájából halljuk, mint akitől várjuk... Az ellentét és a különbség a két társadalmi réteg között szinte teljesen elmosódik a film végére... Nagyon sok szereplős, igazi klasszikusnak mondható darab. Csupa remek színésszel, akik az apróbb szerepekben is sziporkáznak. Az eseménytelenséget a jól kidolgozott részletek, a színészek kiváló játéka és az érdekes párbeszédek, ellensúlyozzák. Akinek ez kevés, még egy finom  bűnügyi-szál is bekerül a történet végére...

gosford park - 2006
rendező: Robert Altman - nagy rendező,  nem csak nagy filmekkel...
szereplők: Kristin Scott Thomas - igazi, hideg, angol úrinő, Emily Watson - Elsie, bármit el tud játszani, hihetelen tehetség és ezek a kék szemek! Richard E. Grant - furán találó szerepben, Michael Gabbon - érdekes, hogy csak idős korában vált igazán népszerűvé?! Maggie Smith - ő is, pedig ők is voltak fiatalok?! Kelly Macdonald -kedves, naiv szobalányként alig lehet rá ismerni, nem akármilyen filmekben szerepelt: trainspotting vagány csaja, a nem vénnek való vidék.... Helen Mirren - Mrs. Wilsonként hozza a formáját, Tom Hollander itt is jól áll neki a pipogyaság és Clive Owen, akit általában alig lehet megtalálni a stáblistán, nem értem miért?
kedvenc rész: Elsie jelenetei, a vadász piknik,
hasonló film: nekem a csengetett Mylord sorozat jutott eszembe, persze az sokkal viccesebb volt és az utolsó látogatás, ami szintén hasonló környezetben, ugyancsak fenomenális szereplőgárdával azért a nyomába sem ér...
ajánlás: akivel megnéztem a filmet, közben újságot olvasott, netezett  háromszor kiment a szobából és mikor vége lett azt mondta: - hát ez nem volt valami nagy szám! Nekem más a véleményem!

éjfélkor párizsban

 Egy régi, már alig-alig működő moziban néztem meg ezt a filmet és ez a helyszín is  (csak Párizs után persze ) hozzátett még egy picit az élményhez. Lassú, összenézős mozi, nem az a fajta, amiről, ha eltéved a tekinteted, egy percre, akkor elveszítenéd a fonalat. Azokra a jelenetekre gondolok, ahol nem csak felhangzik egy ismerős dallam, hanem végig is hallgathatjuk... A történet egy amerikai forgatókönyvíróról, aki szeretne regényt írni, inkább Párizsban és egy másik korban élne...Vágyai valóra válnak éjfélkor a városban , visszajut a 20-as évek Párizsába és találkozhat a művészélet legjavával. Ezek a találkozások, beszélgetések a legjobb elemei a filmnek. Az első Fitzgerald házaspár, akik hozzák a kötelezőt, aztán a nagyon férfias, morózus, lényegre törő  Hemingway és sorban következnek: Gertrude Stein az összetartó kapocs, Picasso a fura festményeivel, a gyönyörű Adriana, Josephine Baker tánca és Cole Porter dala. Felbukkannak még vagy legalább szót ejtenek Matisse, Monet, Bunuel, Toulouse Lautrec, Rodin, Pissaro, Degas művészetéről. Nehéz felsorolni mindenkit a filmből, de az egyik legjobb figura Dalié. Ez az alakítás olyan kedves, figyelmes kifigurázás, amit ritkán talál így színész. Kevés jut egy-egy művészre, de itt nem is az a lényeg, hogy teljes képet kapjunk emberi (művészi) ábrázolásból, pont az tetszik benne, hogy tovább kell gondolnunk.... Ami nekem hiányzott, az a 2010-es évek művészei, annak a bizonyítása (már ha ez lehetséges), hogy a mai korban is élnek, ilyen kaliberű művészek, akik miatt majd a jövő nemzedéke, ugyanígy lelkesedhet???

midnight in paris - éjfélkor párizsban 2011
író, rendező: Woody Allen
zene: fantasztikus zenék a dzsessz fénykorából, a válogatásban szintén a rendező keze nyoma fedezhető fel: mindjárt a bevezető képek alatt szóló fantasztikus dal, Josephine Baker, Glenn Miller, Offenbach kán-kánja sem marad ki...
szereplők: Owen Wilson - nagy meglepetés volt az ő személye, aztán a filmet nézve, végülis érthető választás. Azért nekem most sem sikerült megkedvelni... Marion Cottilard - Adriana szerepében, a maga csodaszép egyszerűségével lenyűgöző, Corey Stoll - a meggyőző Hemingway, Adrien Brody - Dali szerepében brilliroz, Tom Hiddleston - a félszeg és alkohollal kűzdő F. Scott Fitzgerald, felesége Ezra: Alison Pill - ez a filatal lány, nagyon jó, érdemes odafigyelni rá!   Gertrude Stein: Kathy Bates, aki mindig eltalálja a figuráit, és ne feljtsük el a "pedáns" úriembert sem: Michael Sheent, még a csoda szép Carla Bruni is szerepel idegenvezetőként a filmben. Rachel McAdams - nem sokat tesz hozzá a filmhez...
kedvenc rész: az éjszakák Párizsban :-)
hasonló film: Woody Allen előző filmje - férfit látok álmaidban - hasonló finom humor, sok édes szereplő...
ajánlás: álmodozóknak és tovább gondolóknak...

köszönjük, hogy rágyújtott

Szerintem bátorság kell egy ilyen film elkészítéséhez. Már az első jelenet, a tévés szereplés elég bizarr és ez csak fokozódik. Rá lehet azért hangolódni elég hamar... A mai egészségmániás, wellness-fitnesz világban ez a film szentségtörésnek számít! Pont ezért érdekes! A főszereplő Nick Naylor egy dohányipari cég szóvivője, aki mindenhol szerepel, mindenhol utálják, de ő csak mosolyog és olyan elánnal beszél a tüdőrákról, akárcsak egy focimeccsről. Egy nagyon ütős jelzőt használ magára: erkölcsileg rugalmas :-) Találkozunk mindennel, ami körülveszi a dohányzást: pénz, korrupció, tüdőrákos dohányos, iskolai prevenció, hasonszőrű barátok, karrierépítő újságíró, antidohányos szenátor.... Egyébként, ha jól emlékszem, egyszer sem dohányoznak a filmben?! Itt-ott csapong a történet néhol nagyon túloz, aztán meg szinte szentimentális, de a lényeg, hogy nincs fordulópont, vagy erőltetett tanulság, csak egy jópofa fricska az orrunk alá... 

köszönjük, hogy rágyújtott - thank you for smoking - 2005
rendező: Jason Reitman - " komoly mosoly" csak így nevezem, de mondhatnám színvonalas humornak is, ha így jobban tetszik!
író: Christopher Buckley - szatirikus novellista
szereplők: Aaron Ekhart - mostanában kezdem megkedvelni, Maria Bello - erős, itt is! Sam Elliott - marlboro man-jeles! David Koechner - van egy pofa, William H. Macy - jól áll neki a komoly humor... és a jó öreg Robert Duvall - fenomenális!
kedvenc részek: a baráti beszélgetések hármasban, a hollywoodi film vizionálása, Marlboro Man....
hasonló film: nagyon idevág az Egek ura!
ajánlás: " Ez nem vita. Tárgyalás."

hetedik

Állja az idő próbáját, rég láttam és most újra megnézve talán még erősebb élmény volt. A hét főbűn köré épülő történet adja a fonalat, ami aztán végig olyan szorosan tart, nehéz tőle megszabadulni.  A két nyomozó ellentéte ( idős-fiatal, nyugodt-temperamentumos, lelkes-megfontolt, okos-ösztönös, Vergilius - Dante?... ) mégis egy fajta egységet képez az őrült világ ellen. Az áldozatokat nem ismerjük meg, csak a bűnüket. A helyszínek gyalázatosak, mocskosság mindenütt, az eső egyfolytában esik, ( lsd. isteni színjáték pokol ) semmi szívet melengető nincs, kivéve talán a fiatal feleséggel ( Tracy ) eltöltött vacsorát... És azon kapjuk magunkat, hogy számolgatunk - ez a negyedik, az ötödik? Aztán megismerjük a tettest, szerintem ez a legsokkolóbb rész az egészben. Olyan félelmetes, őrült fanatikust látunk, mint még soha! Hihetetlen alakítás! Az irodalmi utalásokat nem erőlteti ránk a film, mégis akinek ismerősek a bibliai idézetek, vagy az isteni színjáték  pokol jelenetei, amelyek párhuzamba állíthatók a film cselekményével, még erősebb hatásra számíthatnak...

se7en - hetedik '95
rendező: David Fincher - '99 harcosok klubja, 2007 Zodiákus nem akármilyen filmek, nekem a Benjamin Button, a közösségi háló és a tetovált lány nem igazán jött be, de még így is rendkívüli rendezőnek tartom.
eredeti forgatókönyv: Andrew Kevin Walker -  horrorisztikus...
szereplők: Morgan Freeman - hozza a formáját, mindig elnyeri a szimpátiámat! Brad Pitt - nagyon jól állt neki ez a temperamentumos fiatalság! Gwyneth Paltrow - sok filmben láttam már, de valahogy olyan érzésem van vele kapcsolatban, még ha főszerepet játszik is ( reflektorfény, nő kétszer, szerelmes Shakespeare ), hogy átengedi a terepet, mintha nem akarna  a középpontban lenni?! Persze itt ebben a filmben ez így van jól. Kevin Spacey - a tökéletes!
kedvenc rész: nincs, a krimik általában veszítenek a varázsukból, ha többször megnézzük, hát ez egy tökéletes kivétel!
hasonló:  A zodiákus 2007 - szintén Fincher, szintén sorozatgyilkos, de ez már egy gyengébb változat...
ajánlás: " ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel"

holdkórosok

Ezt a filmet még nagyon fiatalon láttam és rögtön a szívembe zártam. 1987!!! Valahogy újra előkerült az archívumból és kicsit félve, hogy már nem fog elvarázsolni újra megnéztem. Kicsit sablonosnak tűnhet és giccsesnek a hatalmas holddal és Puccini csodaszép zenéjével, mégis végig mosollyal a képemen ültem előtte. Ez már nosztalgiázás?! Egy olasz család életébe kukkanthatunk bele, akik beszélgetnek egymással, jókat esznek, veszekednek, összeülnek, élik az életüket. Közben fellobban egy nem várt szerelem, operával, szenvedéllyel. Annyi minden van ebben a filmben, amit azóta már csonttá rágtak, de itt még működött, nálam pedig még most is működik.


Moonstruck - holdkórosok 1987
rendező: Norman Jewison
forgatókönyv: azt hiszem egy ilyen hétköznapi történet lelke a forgatókönyv: John Patrick Shanley: Életben maradtak, Kongó, Kétely....
zene: Puccini -bohémélete pontosan idevágó, gyönyörű....
szereplők: Cher - itt még gyönyörű, természetes. Így sétálni, ahogy Ő! Nicolas Cage - neki a fiatalság állt jól, mondjuk '98- ig! Olympia Dukakis - mintha mindig is idős hölgyeket játszott volna, tökéletes!
kedvenc részek: az utolsó reggeli, ahol mindenki összegyűlik...
hasonló film: talán Cher miatt a Sellők jutott eszembe...
ajánlás: telehold idejére!!!

young adult

Ez a film vígjátékként van kategorizálva, én inkább szatírának nevezném, jó kis groteszk elemekkel. Az a korosztály akinek készült és akiket egészen jól kifiguráz nem fogja végignézni. Nem  felejthetetlen , de sok minden van  ami mellette szól, az első talán, pont a téma megválasztása. Egy fiatal felnőtt  nő, aki egyedül él, ( de szerencsére nem a trendi szingli sablont kapjuk ) ráadásul fiatal felnőtteknek szóló romantikus könyveket ír. - Ahogy ezzel az " irodalommal" bánik a film, nagyon tetszett, végre a jól megérdemelt helyre kerülnek ezek a selejtes, gagyi, gyerekes könyvek, ugyanúgy, ahogy az akciófigurákat eszkábáló 30-as férfiak is... - Minden ilyenkor megszokott kellék szerepel a hölgy életében, alkohol, pasik, egy apró öleb. A ruhák és helyszínek megválasztása sem véletlen. antiHősünk tehát fogja magát és visszaautózik szülővárosába, hogy visszaszerezze gimnáziumi szerelmét. A megváltozott körülményekről tudomást sem véve nyomul előre. És itt már tulajdonképpen sajnálom, próbálja áthangolni magát a fiatalságára,( jó kis zenékkel ) de még így sem megy. Erőlteti. Leissza magát. Szexi, aztán meg nagyon csúnya. Nehéz ebből az állapotból "fiatal felnőtt" kilábalni, legjobb kihagyni és rögtön felnőtté válni...

Young Adult - megint egy "remek"magyar fordítás - pszihoszingli 2011

rendező: Jason Reitman - Egek ura, Juno , Köszönjük, hogy rágyújtott, - olyan humorral közelíti szereplőit, ami nagyon egyedi hangulatúvá teszi a filmjeit...
forgatókönyv: Diablo Cody - Juno, Tara alteregói sorozat,
zene: Teenage Fanclub, Mateo Messina, Cracker, 4 Non Blondes,
szereplők: Charlize Theron - olyan árnyalatokat mutatott meg magából, amit még nem láttam tőle.... Patton Oswald - nem tudom, teljesen rászabott a szerep, vagy tényleg ilyen balfék? Patrick Wilson - a felnőtt.
kedvenc rész: a könyvírással kapcsolatos jelenetek, a könyvesboltban, a bárpultnál ( többször is!)
hasonló: Jason Reitman filmjei, kivéve az ördög bújt beléd...
ajánlás: felnőtteknek :))

the believer

A film egy erőszakos veréssel nyit, de szerencsére nem ez a stílus jellemzi. Az igaz történeten alapuló sztori ( Daniel Burros ) egy okos, sokat kérdező fiúról, aki egy rasszista csoport lelkes tagja lesz és főként a zsidókra szakosodik.... Kiemelkedik a többiek közül tudásával, szónoklataival, tetteket sürget... Belső konfliktusait agresszióval fedezi, érzéseit jó mélyre ássa. Ez a kettősség az élete, héberül tanítja a barátnőjét, közben neonáciknak tart előadást, meghallgatja az öreg zsidó történetét és közben magát képzeli náci tisztnek, később pedig a zsidó apának, aki ellenáll... Ábrahám története a vissza-vissza térő motívum, végigkíséri a filmet, itt kezdődik és végződik minden. Sok érdekes mondat, párbeszéd, vélemény hangzik el, amin aztán érdemes gondolkodni. A film végén megint arra a következtetésre jutottam, milyen nagy része van egy fiatal jellemfejlődésében a környezetnek, a felnőtteknek. Ha ennek a fiúnak erős, tiszteletreméltó apja van vagy a tanár, akivel vitázott olyan szellemi fölénnyel bír, ami meggyőzi a fiút, talán más utat választott volna....

the believer - a hitetlen ( inkább hívőnek lehetne fordítani..) - 2001

rendező, forgatókönyv: Henry Bean
szereplők: Ryan Gosling - nem győzőm magasztalni, jellemformálásból kitűnő! Volt más szereplő is, de szóra sem érdemes....
kedvenc részek: iskolai óra, beszélgetések, viták...
hasonló film: amerikai história x - 1998-ból, hasonló téma feketékkel, ajánlott!!!
ajánlás: antiszemitáknak és anti-antiszemitáknak

hétköznapi mennyország

Kerestem valami egészen mást mint - díjnyertes, kihagyhatatlan, művész, sikerfilm, klasszikus - és ráakadtam erre a csodára! ( bár később láttam, hogy 2005-ben jelölt volt az oscarra, de szerencsére nem kapta meg ezt a nagyon is megkérdőjelezhető elismerést!) Ilyet még nem láttam! A főszereplő, valahogy annyira taszított, hogy elsőre úgy gondoltam belenyúltam a lecsóba, de egyszer csak eltűnt ez az érzés, teljesen lekötött ez a cselekményekben nem túl gazdag, mégis hihetetlen mozgalmas film. Egy megfáradt, magányos, de sikeres, elismert karmester elvonul egy apró, hideg, északi településre, ahol egyedül szeretne lenni, de a falu lakói egész mást akarnak... Egy jól bejáratott, pontos szabályok szerint élő közösség Őt is szeretné bevonni az életébe. A kórus irányítása pont jó feladatnak tűnik. Szép lassan megváltozik mindenki, Őt is beleértve. Apró titkok, veszekedések, vallási kérdések, szerelem, házassági problémák....Minden szereplő egy külön történet, egy külön gyöngyszem. Gyönyörű film....

sa som im himmelen - hétköznapi mennyország -2004
rendező: Kay Pollak
zene: Stefan Nilsson - végigkíséri a filmet, vagy inkább a film kíséri a zenét, de van egy dal amitől az ember karján lassan feláll minden szőrszál: http://www.youtube.com/watch?v=y765gdd3rEc....
szereplők: Michael Nyqvist - homlokegyenest mást nyújt, mint az első benyomás!! A tetovált lány svéd verziójában szerepelt. A többi nehéz nevű svéd szereplő megérdemelné a neve feltüntetését, de fogalmam sincs hogy ki kicsoda. Fantasztikusak!
kedvenc rész: az utolsó 125 perc!
hasonló: itthon színházban is látható volt egy ideig, talán most is Rátóti Zoltán főszereplésével....
ajánlás: ez maga a mennyország!

shame - szégyentelen

Végre megnéztem. Steve McQueen és Fassbender újra együtt. Az éhség is annyira felkavaró, különleges volt,  hogy nehéz elfelejteni. Nos ez a film is bevési magát az emlékezetembe, az biztos. Egy harmincas magányos férfi New Yorkban, aki minden szabad percét a szexre szánja: reggel a zuhany alatt, a metrón, a munkahelyén, a számítógépén, prostikat fogad esténként... A szex nem kielégülést hoz Bandonnak, csak egy eszköz, hogy meneküljön a valóság elől, vagy éppen segítségével érezze magát bűnösnek és értéktelennek... Aztán megjelenik a lánytestvér, aki felborítja a kirakat életet, megérinti azt a Brandont akit próbál elfelejteni. Nem ismerjük meg a sötét családi titkokat, (szerencsére), a jelenben maradunk, semmi hatásvadász, elcsépelt "megoldás" nincs. Mindez gyönyörű, hihetetlen jól megválasztott zenékkel, minden apró részletben kidolgozott, gondos háttérrel: a lakások, berendezések, a városképek, a ruhák.... A szereplőkről sok mindent megtudunk, de még többet csak sejtünk és így talán még fájdalmasabb... Fassbender alakítása zseniális - nem csak a gyönyörű, vagy legalább ízléses szexjelenetekre gondolok - az arca, a gesztusai, a teste, a tartása,  így nézni egy nőt ( a metrós jelenet ) ezt nem lehet tanulni!!! Tökéletes! Carey Mulligen pedig Sissy/a húg, nincs is szükség rá, hogy a teljes arcát lássuk, elég a fejmozdulata, testtartása, akárcsak a hangja is... Érdekes a filmben a sok hátulról kamerázott jelenet ( beszélgetés a kanapén, a metróra várakozás...), nincs közvetlenül az arcba irányítás, inkább messzebbről, mintegy távolságot tartva.

shame - szégyen(telen) - 2011
rendező: Steve McQueen - teljesen rá tudok hangolódni, nagyon kedvemre való rendező!!! Olyan témákat feszeget amik már lerágott csontok, de az ő interpretálásában valami egészen újnak látom mégis.
forgatókönyv: Steve McQueen és Aby Morganról se feledkezzünk meg, mert női lélek nélkül nem lenne teljes...
zene: Hanry Escott CSÚCS! Bach, John Coltraine, Chet Baker, Blondie, Tom Tom club, Chic,
szereplők: Michael Fassbender - ilyen könnyedén, ilyen hitelesen játszani, mintha az ő számára készült volna a forgatókönyv.... - Carrey Mulligan - van benne valami megmagyarázhatatlan melankólia, mindig mindenhol, még egy interjúban is, amiért féltem is kicsit....
kedvenc rész: az első pillanattól felkavarta az érzéseimet... Sissy dala, az igazi randevú, a metróra várakozás kalapban, a metróban....minden apró mozzanat...
hasonló film: olyan erejű volt, hogy semmi nem jutott eszembe...
ajánlás: - kifejezetten emocionális alkat szükségeltetik, ezt a filmet nem érdemes "csak úgy" megnézni, teljes embert kíván....

the help - a segítség

Ez a történet, a bőrszínnel, a politikai háttérrel, amerikával van elcseszve a többi pedig nagyon jó lehetne... Megindító sztori, feltupírozva és jól belakkozva. A fekete " segítségeket" nagyon lehet szeretni. A kisemberek igaz, hiteles életét mutatják nem kis tehetséggel.  A fehér családanyák, asszonyok, lányok viszont nagyon félresikerült karakterek. Annyira idegesítő, visító, rikító egyforma mind, hogy ezt túlzásnak találtam. Talán nehezebb lett volna az amerikai nézőknek, de én bonyolultabb karaktereket képzeltem a fehérek közé, hogy ne legyen már olyan egyértelmű minden! Így talán még jobban szívembe zárnám a fekete lányokat. Valahogy úgy érzem ebből a filmből nem a lényeg marad majd meg az emberek fejében, hanem a WC, a torta és Octavia Spencer, ahogy sorban átveszi a díjakat.... Mert a "lényeg" számomra az, hogy ez több mint egy munka, ehhez szív kell, kitartás, kötődés, kölcsönös megbecsülés. Egy ilyen segítség a háznál, már nem alkalmazott, hanem családtag.... és mindez független a kortól, helytől, bőrszíntől.

the help -2011

rendező: Tate Taylor
zene: Thomas Newman - figyelemre/hallgatásra érdemes zenék a 60-as évekből...
smink, frizura: nem tudom ki volt, de nagyon túlzásba vitte.....
szereplők: Viola Davis - nekem az Ő játéka tetszett a legjobban a filmben! - Octavia Spencer - eszméletlen arca van. Ahogy meregeti a hatalmas szemeit!! - Emma Stone - még mindig nem tudom...  Jessica Chastain - az élet fájában láttam, ahol egy "angyal" volt, úgyhogy itt csak néztem lenyűgözve... Bryce Dallas Howard - a hiteles negatív figura
kedvenc rész: a "segítségek" munka közben, Aibilieen a pici lánnyal: " szép vagy, okos vagy, nagyon fontos vagy "
hasonló film: talán Viola Davisnek köszönhetően jutott eszembe Whoopi Goldberg és egy hasonló témájú film 1994-ből - Corrina, Corrina...
ajánlás:  megér egy próbálkozást!

életrevalók

Nem kell hatalmas nagy produkcióra számítani, mégis nagyon jó volt látni, hallani, érezni. Egy gazdag milliomos tolószékben tölti napjait és talál magának egy kedvére való ápolót, akinek az élete egy káosz, semmilyen szakértelme nincs, empátiája még kevésbé ( vagy legalábbis jól titkolja). Az ő barátságuk a téma, ami egy igaz történeten alapul. Láttunk már számtalan hasonlót, vagyis elmehetett volna az egész egy nagyon rossz irányba (mondjuk hollywood felé), de nem tette, inkább lenyűgözött. Driss szerepében sziporkázik ez a hatalmas fekete fiú, akinek fogsorvillantásaitól akaratlanul is mosolyra húzódik a száj. A kerekesszékben ülő Phillipe pedig, szöges ellentéte ennek az örökmozgó srácnak, mégis olyan pontosan kifejező, hogy ezt tanítani kellene az amerikai kollégáknak (és nem csak ezt...) Nehéz megfogalmazni miért is áll közelebb  a szívemhez ez a film, mint mondjuk a bakancslista? Földrajzilag biztos, bár lehet, hogy ebben több van mint gondolom.... A szereplőkkel nem lehet gond az biztos. Talán ami mindig is bajom az ami filmekkel: a dolgok nevén nevezése, vagy ha úgy tetszik a szájbarágás. A befejezés, pedig egyértelműen túl sok, itt viszont, olyan amilyen a film egésze: intelligens, megengedő, nem uralkodni akar, vagy ízlést szabni, hanem ránk bízza: tessék itt van csak ennyit akartam, a többit tegye hozzá mindenki maga ...

intouchables - életrevalók - 2011
rendező forgatókönyvíró páros: Olivier Nakache - Eric Toledano - még nem láttam az előző két filmet amit együtt csináltak, de ezután nagyon kiváncsi vagyok!
zene: Earth Wind and Fire, Nina Simone gyönyörű dala: http://www.youtube.com/watch?v=3JIKq-h3CW8
és a klasszikusok,  Bach, Chopin, Vivaldi, Rimszkij-Korszakov....
szereplők: Francois Cluzet - imádom az ilyen tehetséges fickókat, szép csendben tökéletesen dolgoznak. Nem sok filmjét láttam, de pótolom! Omar Shy - a tánc: http://www.youtube.com/watch?v=aYaUPa26DVc&feature=related
kedvenc rész: mindjárt az első autózás, galériában, az operában, a szakállnyírás.....
hasonló: már említettem a bakancslistát, de a - lélekben táncolok- története talán jobban idevág.
ajánlás: nézz francia filmeket!

My week with Marilyn

Kicsit félrevezető az előzetes a film tartalmát illetően. Nem (csak) egy hét szerelmi légyott a téma. Igaz csak egy rövid epizód Marilyn Monroe életéből, mégis sok mindent megtudhatunk belőle... Nem tartottam tehetségesnek inkább idegesítően naívnak és számító üresfejű szépségnek és most a filmet nézve tudtam csak elfogadni, hogy eltelhet bizony 400 év és ő még mindig az a nő lesz, akire a világon legjobban illik, hogy szexbomba. Sok film készült az életéről, amit azért sok homályos pont takar. Ebben a filmben nincs semmi erőlködés, nem akar dokumentálósan újszerű lenni. Aki arra vár, hogy tökéletes utánzatot lásson, csalódni fog, a hasonlóság  inkább belülről fakad a két gyönyörű nő valahogy egybeolvad és ez így nagyon jó. Egy valós személyt leutánozni könnyebb, "belebújni" viszont sokkal hatásosabb. Sok-sok Monroe filmet, dalt, fotót felismerhetünk, ezeket a mozdulatokat, nézéseket, nevetéseket, sírásokat viszontlátjuk a filmben. A zene mellett sem lehet csak úgy elszaladni, Nat King Cool, és a Monroe dalok, amiket Michelle ad elő, fantasztikusan jók! Na és a ruhák, jó volna újra divatba jönnének ezek a nőies vonalak ( karcsú, kiemelt derék, kerek mell és a popó)!

my week with marilyn - egy hét Marilynnel  2011
rendező: Simon Curtis- egy romantikus angol
író: Colin Clark
zene: Conrad Pope - gyönyörű zenék szólnak a filmben
szereplők: Michelle Williams - miatta néztem meg a filmet és nem csalódtam,sőt, nagyon szeretem a játékát, mindig olyan természetesen adja elő...ezért is féltem kicsit, hogy mennyire illik rá ez a szerep. Tökéletes volt, nem a hasonlóság, hanem amit hozzátett. Szerintem is ez volt az év legjobb női alakítása.  Eddie Redmayne - egy tehetséges fiatal srác, Kenneth Branagh - itt is, mint mindig tökéletes az alakítása, Judi Dench - abban a kevéske jelenetben is rendkívüli! - Julia Ormond - hol volt eddig ( bezzeg a kilencvenes években) és hová lett szépsége? Emma Watsont éppen csak megemlíteném...
kedvenc rész: mindjárt a bevezető dal http://www.youtube.com/watch?v=zomNR0NZ_iQ  és a szabadnap természetesen...
ajánlom: fiataloknak akik csak Warhol képekről ismerik, korosabbaknak, akik tudnak róla ezt-azt, de sosem állt közel a szívükhöz és azoknak akik akkoriban voltak fiatalok és a mai napig az ideáljuk ez a szépség...

Az állomásfőnök

A történet hétköznapiságát csak a kisember mérete töri meg, egyébként szinte semmi különös nincs ebben a fimben, egyszerűen jó. Egy magának való (pici) férfi, aki rajong a vonatokért, új környékre költözik, új életet kezd, szeretne egyedül maradni és talán pont ez teszi vonzóvá. Találkozik egy büfés fickóval, aki túl sokat beszél, levakarhatatlan, de így is szerethető. Egy szintén magányra vágyó, különc nővel, egy kislánnyal, akinek láthatóan nincs más barátja és még egy szexi könyvtároslánnyal is.... Azt hiszem a kedves humor fogott meg, ami körülöleli a filmet. Olyan természetes iróniával tárja elénk fogyatékosságainkat, hibáinkat, hogy kacagva nézünk magunkba és csak aztán gondolkodunk el....

the station agent -az állomásfőnök 2003
rendező: Thomas McCarthy  - nem hittem el, hogy ő az!!színészként felbukkan itt-ott, forgatókönyveket ír itt-ott, rendez, animációs filmeket csinál, nem semmi..a látogató című filmet ( ez is egy tüneményes történet!) is ő rendezte és írta, eddig nem is tudtam, ezután figyelemmel kísérem...
szereplők: Peter Dinklage- már nem szörnyet, gnómot kell játszania, hanem igazi hús-vér szerepeket. Ez a pici ember - NAGY volt! Mostanában  trónok harcában szerepel... Patricia Clarkson -akárhány éves egy igazi nő....Bobby Cannavale- nagyon jól áll neki ez a kicsit ütődött karakter, de azért tud ő mást is... na és Michelle Williams....
kedvenc részek: amíg nem foglalja el új "rezidenciáját", kicsit aggódtam, de felesleges volt....
hasonló film:- itt járt Henry Pool - hasonló film, kicsit langyosabb, de szerethető.....
ajánlás: elgondolkodva szórakoztat - van ilyen?

utódok

Hétköznapi történet: apuci magára marad két lányával. Eddig nem töltött sok időt a gyerekeivel, feleségével, most viszont erre lenne szükség. Ezek az egyszerű, kis léptékű,  nem erőlködős filmek nekem bejönnek, de itt valami bibi van. Vicces is lehetne, de érzéketlen lesz, aztán hirtelen szomorú amivel már tényleg nem tudok mit kezdeni. A legnagyobb baj az "apával" van. Okos, talpraesett, önálló ügyvéd lenne, néha mégis úgy viselkedik mint egy eszelős (ezzel a hülye futással, mit akart elérni??)... Egyszerűen üres, idegesítő karakter, akivel nem tudok mit kezdeni. Szeretem a képtelen, minden racionalitást mellőző, játékos szereplőket, akik képtelen helyzetekben mégis szerethetők. (pl. sírhely kilátással) A lányok a film megmentői, bár velük kapcsolatban is érzek némi tanácstalanságot, de ez elhanyagolható. Azon vettem észre magam, hogy a haldokló feleséggel érzek együtt. Ő volt a kidolgozott karakter (ez nem vicc). Nyitott vagyok a másra, de ezek a beszélgetések, viselkedések, gondolatok, érzelmek nagyon elkerülték a radarjaimat, egyszerűen más nyelven beszélek.....

utódok - the descendants - 2011
rendező: Alexander Payne - a kerülőutak és a schmidt után ez a film nagy csalódás...
szereplők: George Clooney - itt már tényleg kiderül, mennyire kevés.... Shailene Woodley és Amara Miller - a lányok és a lökött barát (vagy mi is volt?) Nick Krause
kedvenc rész:  amikor leülnek a tévé elé a takaróval szép lassan mind a hárman... ( és mert tudtam, hogy vége)
hasonló film: Anyátlanok-életed nagy kalandja...- a szitu hasonló, de az apa egy igazi férfi (Clive Owen), ebben  a témában inkább ezt választanám..
ajánlás: Clooney rajongóknak, van ilyen? és Hawaii miatt, bár nekem ez már a giccs felső határa...

Jane Eyre

Ez  film  a könyvvel együtt teljes, még azt is mondanám, hogy az előző feldolgozásokat is nézzük meg és csak akkor, egyfajta jutalomként élvezzük ezt a varázslatot. Nem értek egyet a fanyalgókkal, akik azt említik, felesleges újra és újra feldolgozni a "klasszikusokat", amikor van már jó pár filmadaptáció. Az "igazi" könyveket/filmeket/zenéket/férfiakat is újra és újra elolvassuk/megnézzük/meghallgatjuk/beleszeretünk és minden egyes alkalommal valami újat kapunk, ezért működik. Minden korosztálynak megvan a maga Tatjanája, Rómeója, Anna Kareninája, Mr. Darcy-ja... Ez a Jane Eyre film sokkal melegebb, kedvesebb mint a könyv és az eddigi feldolgozások. A lélekölő részleteket inkább csak fellebbenti, érezteti, a gyerekkor, a nevelőintézet csak egy-egy alig körvonalazódott állomás, hogy aztán nagyon koncentráltan, aprólékosan figyeljünk a szerelem minden cseppjére. Mondhatnám tisztel minket a rendező és nem akar ránk telepedni... Szenzációs film....

Jane Eyre 2011

rendező: Cary Fukunaga - egy nagyon szimpatikus, nagyon nem angol (japán apu, svéd anyu) rendező, író, dokumentum-rövidfilmes múlttal. Közel áll a szívemhez!
zene: nem hiába magával ragadó: Dario Marianelli
szereplők: Mia Wasikovska - átlényegült Jane Eyre - igen itt tényleg nem szép(tudjuk miért) és a gyönyörű  Michael Fassbender. A tökéletes Rochester. A hangja, a szeme, a mosolya, ugyan ki ne tudna beleszeretni? Judi Dench - aki házvezetőként is egy nagyasszony!  és az édes Jamie Bell...
ajánlás: mindenkinek ajánlom, fiúknak ( akik több férfiasságot meríthetnek ebből a történetből, mint a vasemberekből...), lányoknak (tessék, itt egy példakép, igazi értékekkel...)
hasonló: olvassuk el(újra), sohasem késő, aztán nézzük meg még egyszer, kétszer, háromszor........

   

The Artist

Február a filmes szakmában a díjkiosztóké és nagyon megfogadom minden évben, hogy nem hagyom magam befolyásolni, azért csak-csak hatással vannak ezek a díjak rám is. A szakma, vagyis a hozzáértők szerint ez a film a 2011-es év legjobb zenés, vígjáték filmje, eredeti forgatókönyve, zenéje, férfiszínésze ( BAFTA) stb.... A filmnek lelkesen ültem neki, de hamar kiestem ebből a hangulatból... Mindenfélén járt az eszem közben, leginkább nosztalgiáztam, eszembe jutott Fred Aster Ginger Rogers páros, Stan és Pan gyerekkorom szombat délutánjai az ORF-en, később a magyar tévén Harold Lloyd bohóckodása, nagyon tetszett és nagy-kedvencem az ének az esőben, ami nem csak az előadásmódban, hanem a történetben is alapja lehetett ezen alkotásnak/felújításnak.  Ez volt a cél? A korosabb korosztály szórakoztatása? Á nem, mert a forgatókönyv miről is szól?? Ja igen, a kiöregedés, a lecsúszás, mellőzöttség, nyavajgás... Akkor talán a fiataloknak is megmutatni, hogy igen ezt így is lehet csinálni? Csendben jelzem, semelyik fiatalkorú gyerekem nem volt hajlandó megnézni velem a filmet!! Valami nem áll össze! Itt kanyarodnék vissza a díjakhoz, ha ezt a filmet úgy nézem meg, hogy nem tudok róla mást csak, hogy 2011-ben csináltak egy némafilmet, akkor azt mondom ez egy édes, jópofa kis film és ennyi...

the artist - a némafilmes 2011
rendező, forgatókönyv: Michel Hazanavicius -elvont egy pasas...
zene: Ludovic Bource - egy idő után túl sok volt....
szereplők: Bérénice Bejo, Jean Dujardin, John Goodman, James Cromwell és a kutya (itt is egy jack russel!) - a színészi teljesítményeket csak emelte a film "némasága", le a kalapot!
hasonló: a téma miatt a nagy Withney Houston, aki szintén nem tudott megbírkózni a hatalmas tehetségével, korával, mellőzöttségével ( és a sok illékony és folyékony dologgal...) és az - örült szív- igaz country, mai , de mégis...
ajánlom: elvárások nélkül, szimpla szórakozásból....

moneyball -pénzcsinálók

Nem vagyok nagy sportrajongó, ritkán nézek közvetítéseket, csak az olimpia, világmérkőzések idején és ilyenkor is inkább rádión keresztül. Hiányzik belőlem a versenyszellem, a győzni akarás, sokkal jobban szeretek "együtt" játszani mint "ellen", az nem az én műfajom. A baseball pedig messzebb már nem is állhatna tőlem, nem értem a szabályokat sem, így nem tudom megmondani mennyire hiteles a film ebből a szemszögből. Sok filmet csináltak már sportolókról, meccsekről, ádáz küzdelmekről, ahol a főhős legyőz mindenkit, beleértve saját magát is. Itt valami más is van, szembesülünk a kőkemény háttérországgal a pénz világával. Itt dől el minden, fiatalok álmai, edzők elvárásai, befektetők kívánságai. Kőkemény üzlet, amiben az eddig istennek hitt sportoló csak egy aprócska porszem... A másik vonal pedig a matematika, ami ha tetszik, ha nem az élet minden területén érvényesíti akaratát.

moneyball - 2011
rendező: Bennett Miller - szimpatikus fiatal srác, aki tud valamit: Capote...
zeneszerző: Michael Danna - rengeteg filmzene fűződik hozzá
 http://www.youtube.com/watch?v=YTnIHnawJeI&feature=related
szereplők: Brad Pitt - csak néztem- néztem...annyi mindent hozzátett a karakteréhez, minden túlzás nélkül : a lányával , a feleségével, a félbetört karrierrel, a félelmeivel...tökéletes.  Jonah Hill - biztos, hogy nem csak én lepődtem meg, hogy ez a "furcsa srác" aki csupa blődli hülyeségben szerepelt milyen jól helyt áll, bár a statisztika alapján talán előre látható volt:) Philip Seymour Hoffman - pici szerep, mégis említésre méltó! Robin Wright - még kisebb szerep, de kedvelem...
ajánlás: nem baseball rajongóknak....

az élet fája

Annyi minden van ebben a filmben, túl sok is. Nehéz összeszedni a gondolataimat. Rendhagyó módon csak egyszer néztem meg (eddig)még nem szántam rá magam mégegyszer. Ez csak a nagyon jó és a nagyon rossz filmekkel szokott így lenni. A családi jelenetek nagyon szorongós, rossz érzéssel töltöttek el: az apa, kiszámíthatatlan,  gyáva magabiztossággal "neveli", inkább félemlíti gyerekeit és feleségét is, bennem olyanfajta haragot, félelmet ébresztett, amit nem ismertem eddig. Az apa " szeretete" nekem sok volt . Brad Pitt, akitől ez a karakter messzebb nem is állhatna, olyat alakít mint még soha... A gyönyörű anyuka, aki próbál egyensúlyt teremteni a játék és az élet között, még nehezebbé teszi fiai életét. A fiúk, (miért nincs kislány?) szüleik tükörképei, erőszakra erőszak a válasz. Van egy másik szál, az "ismeretterjesztős". Bolygók születése, csillagközi utazás, dinoszaurusz, vízesés, fények és sötétségek... Gyönyörű képek, zenék, engem nem berántottak, inkább kizökkentettek a történetből... Egy család összetartozását, a terhek magunkkal cipelését, a halál elfogadását, a megbocsájtás képességét pontosan megmutatták a szereplők, nekem nem hiányzott a "globális" szál, sőt...

The Tree of Life 2011
rendező, forgatókönyv: Terrence Malick - az új világ, az őrület határán, mennyei napok - ezek a filmek magukért beszélnek... zene: Alexandre Desplat - a kisujjában van minden amit a filmzenéről tudni lehet! szereplők: Jessica Chastain- az arca, akár egy festmény...Brad Pitt - próbáltam nem szeretni, de nem megy...., ja és Sean Penn- nem sokat tett hozzá, ehhez a filmhez...  A KISSRÁCOK- nagyon eltalálták a kölyköket....
hasonló film: Terrenc Malick filmjeit fel tudnám itt sorolni, az új világ nekem nem igazán jött be,viszont az őrület határán az egyik legjobb háborús / nem csihi-puhi / film, amit láttam, hasonló megoldások, persze más témával... Eszembe jutott a melankólia is, de azért ez klasszisokkal jobb!
ajánlás: türelemmel, lassan...

The Beginners

Mostanában az amerikai vígjátékokat két csoportra osztom, az egyik közönséges, altesti humorral, bugyuta történettel, egymást jól lealázó szitukkal próbál megnevettetni. Meg is találja a célközönségét, nos én nem tartozom ide... Ilyenek a másnaposok, koszorúslányok... És van a másik verzió, ami komoly témákat boncolgat,(betegség, halál, szerelem...) és (mert amerikai) keményen ránk erőlteti a pozitív, viccelődős szemléletét. A szerelem és más drogok, egy nap, fifti/fifti és ez a film is. Jó a téma, nagyon jók a színészek és a kutya, jók a párbeszédek, kerek az egész. DE.... amikor vége a filmnek azt mondom,  jó volt, tetszett, aztán nem marad velem mégsem. A "varázs" eléréséhez nem elég az ír, francia, kanadai, horvát színészek felvonultatása sem. A történet "langyos" marad.

The Beginners - Kezdők 2010

rendező, forgatókönyv: Mike Mills
szereplők: Melanie Laurent- csuda tehetséges francia lány, remélem nem amerikanizálódik?! Ewan McGregor- nagyon szeretem a játékát, a filmjeit csak válogatva, még mindig a Trainspotting a csúcs! Christopher Plummer nagyon félelmetesnek és távolságtartónak gondolom és valahogy nagyon fura volt ebben a szerepben... GoranVisnjic- na az ő karaktere kifejezetten túlzás volt... és még meg kell említenem a kutyát, az édes jack russel terriert...
kedvenc részek: beszélgetések a kutyával, a grafikus gondolatmenetek, Anna és Oliver együttlétei...
ajánlom: nem felhőtlen szórakozásra...

The Ides of March - a hatalom árnyékában

Könyörgöm, miért nem lehet a cím: március idusa?? Ennyire nem lennénk képben? Julius Caesar rémlik?? Igen, ennyire leminősítenek(ez jó szó, mostanában divatos) minket. Ráadásul nekünk még ott van a 1848-as március is... Ennyit a címről! Nem kimondottan rajongok a politikai filmekért, George Clooneyért és amerikáért, nem is akartam megnézni, aztán mégis... Őszintén meglepett. Végig lekötött, egyszer sem csóváltam a fejem az amerikai zászló láttán, pedig volt belőle elég. A politika csak mellékszereplő. Az emberi természeté a főszerep, mint a kaméleon, alkalmazkodik a környezetéhez, kiélezett helyzetekben pedig képes a saját farkába harapni... A politikai színtér pedig a lehető leggyümölcsözőbb terep a tálaláshoz.

The Ides of March -2011
rendező, forgatókönyv, producer: George Clooney -a rendezéséért le a kalapot...de színészként mindig tök egyforma, ha kém, ha doki, ha politikus, ha edző, ha szerelmes, engem nem tud meggyőzni...mint férfi pedig: egyszerűen túl sok...
forgatókönyv még: Grant Heslov, Beau Willimon
szereplők: Evan Rachel Wood - szabálytalan szépség, akit sok filmben láttam már, de csak most fogom megjegyezni.. Ryan Gosling - a "nagyok" feltették a lécet, de simán vette ezt az akadályt is! A két "nagy": Philiph Seymor Hoffman és Paul Giamatti-  egy kalap alá veszem őket, nem jóképűek, szinte csúnyák, így azért kevesebb figyelmet is kaphatnának, de tehetségükkel bőven kárpótolnak. Marisa Tomei - talán még nem is láttam főszerepben, nagyon fel tudja dobni a jeleneteit! És Jennifer Ehle-ről sem szabad megfeledkezni igaz apró szerep, de hatásos (itt is) Morris  felesége.
ajánlás: Clooney, ide-oda ez egy jó film...

Fifti-fifti

A rák nem vicces, nincs humorérzéke. A film sem túl vicces, de van humorérzéke. Nem a rák legyőzéséről szól, hanem rólunk, hogy mennyire idiótán tudunk viselkedni, milyen hülye kérdéseket teszünk fel, elfordulunk vagy éppen tolakodók vagyunk... Két srác, akik tudják, hogy kell ezt csinálni...Tele van suta, mégis kedves mozzanatokkal, amiket nem tudom észreveszünk-e saját életünkben?! Kedves történet, egy-két jó poénnal, cseppnyi szomorkodással és ezzel a két édes pofával!

50/50 -Fifti/fifti

rendező: Jonathan Levin - semmi sem dereng róla...

szereplők: Joseph Gordon Lewitt - ez az álmatag arc!!- eredet, 500nap Nyár, kulcsfigura, 10 dolog amit... Seth Rogen - úgy játszik mintha mindig magát adná?! Zack és Miri a legjobb... Anna Kendrick- nagyon jó a csaj! - Egek ura!!! Angelica Hustonról se feledkezzünk meg! Öröm látni!

zene: Michael Giacchino!

kedvenc részek: a reagálások a rák bevallásakor...., beszélgetések a kemoterápia alatt....

hasonló film: semmi nem jutott eszembe, nem mintha nem lenne ezer ilyen témájú film! De ez jót jelent, nem?

A vizsga

 Már a bevezető képeknél a német "mások élete" című film motoszkált bennem, nagyon szeretem azt a filmet, egy életre szóló élmény...Szerettem volna, ha ez a magyar film is magával ragad. Drukkoltam, mint amikor színházba megyek, vagy élő közvetítést látok, mindig kicsit izgulok a fellépőkért, sportolókért, mintha sok közöm lenne a felkészülésükhöz, vagy közeli hozzátartozójuk lennék...  Érdekes volt a történet, jók a színészek, a zene, nagyon egyben volt minden. Nekem mégis hiányzott valami,  egy karakter, aki ad egy csepp reményt... Ez a film nagyon tud fájni és nagyon magyar /ez pozitív jelző számomra/. Jó volna ilyen filmeket látni még, olyan történelmünk van, hogy bármilyen korba nyúlunk, találunk valami egyedit, olyan uralkodók, zsarnokok, hírességek, tudósok éltek itt, akiknek bármelyike megér egy mesét/filmet.

A vizsga 2010
rendező: Bergendy Péter- tehetséges, fiatal rendező, akire várakozással tekinthetünk?!
szereplők: Hámori Gabriella - szerintem ez az ötvenes-hatvanas évek nagyon jól áll neki, gyönyörű arca van! Kulka János- játéka meggyőző, én mégsem tudom hányadán állok vele... Scherer Péter- fantasztikus, hogy eltalálja a karaktereit- kicsiben, nagyban, szinkronban, csúcs! Nagy Zsolt- nem tett rám nagy hatást ...
zene: Parádi Gergely- néhol szinte a zene viszi a történetet...
hasonló film: Mások élete- 1983 NDK- nagyon ajánlom mindenkinek!!!

One Day - Egy nap

Egy amerikai romantikus, ami (végre) nem is annyira amerikai. Kicsit tartottam tőle, az előzetesek alapján túl sablonosnak tűnt... Féltem, hogy nem igazán tudok ezzel az életre szóló szerelemmel mit kezdeni, aztán az első éjjel a lemezjátszón! megszólalt egy számomra nagyon kedves zene és én beadtam a derekam... Egy fiú-lány barátság sokkal több a szerelemnél, mindig ott leselkedik a kísértés, féltékenység és nagyon vigyázni akarunk arra, hogy ne lépjük át a határt, de átlépjük, és pont ettől lesz felejthetetlen. Aztán telnek az évek, múlik a fiatalság, de ezek a dolgok velünk maradnak. Emma a jó (talán túl jó), az okos, az érett, Dex pedig az éretlen rossz fiú, akit szeretni kell így is vagy pont ezért. A párbeszédek humorosak és nem üresek, a helyszínek tökéletesek, a zene, nekem nagyon tetszett. A filmet kifejezetten nőknek ajánlom, nem azért mintha a férfiak lelketlenek lennének, egyszerűen azért mert a férfi úgy emlékszik régi, fiatalkori szerelmeire, mint csábításra, hódításra, szexre, nem úgy mint mi nők, így mint ez a film....

One Day
rendező: Lone Scherfig- dán és nő, tudtam! Filmjei igazi gyöngyszemek!!!!
színészek: Anne Hathaway - annyira ügyesen, teljes magabiztossággal bújik a szerepébe itt is! Jim Sturgess - mintha ráöntötték volna, pont ilyen egy  régi "barát" Patricia Clakson- aki nem fél idősödő anyákat játszani, gyönyörű, Romola Garai - tőle feláll a hátamon a szőr, nem tehetek róla nagyon taszít!   ( szerencsére csak pici szerepe van)
zene: Rachel Portman
a nem kedvelt rész: a film végén visszatérünk a kezdőnapra és Dex egy időre ( mikor találkoznak a szülőkkel és Emma után szalad) olyan, mintha már átélte volna a jövőt... ezt kihagytam volna. Persze kell a film végére egy kis melegség és a többi rendben is van....
hasonló film: hát persze, hogy a Love Story, bár nagyon régen láttam, de talán azon bömböltem utoljára így..
ajánlás: kizárólag nőneműeknek!

Duplicity- Kettős játék

Kémtörténet, ami nem kifejezetten a kémkedésről szól. Szerelmi szál, igen, az ami körül folynak az események és pont emiatt nem igazán pörgős a dolog. Bár a rendező az időbeli ugrásokkal próbálkozott érthetetlenebbé tenni a már amúgy is agyon tupírozott sztorit, azért nem veszítjük el a fonalat, legfeljebb a cérnánk fogy el idő előtt. A film megmentője Clive Owen, mert még itt is hiteles, bár nehéz dolga lehetett, mert valahogy Julia Roberts nem illik hozzá/ a  képbe?! A két multi cég vezetője viszont nagyon ott van, de itt is találok bibit,: a verekedést, vagy inkább kakaskodást, az röhejes volt!

Duplicity- Kettős játék 2009
rendező, forgatókönyv, vágás: Tony Gilroy - Bourne sorozat sem a kedvencem,  Michael Clayton, A dolgok állása ..
színészek: Julia Roberts - még nem adtam fel, várom, hogy egyszer elvarázsoljon...és ne ilyen loknis hajjal mutatkozzon! Clive Owen - úgy szeretem, ahogy van, Tom Wilkinson - ez az arc! Paul Giamatti - nem egy jóképű fickó, de tud valamit!
zene: James Newton Howard- eltalálta ezt is és még ezernyi film zenéjét....
kedvenc rész: a szóról-szóra eljátszott találkozások.....
ajánlás: ha ragaszkodunk Clie Owenhez nézzük inkább: a bűn árfolyamát vagy a belső embert, ha Julia Roberts, akkor pedig egyértelmű: a micsoda nő....

Trust

Egy 14 éves lány a számítógépe előtt tölti ideje legnagyobb részét, ( mint a legtöbb tizenéves manapság, mikor lesz ennek már vége? ) és megismerkedik egy pedofil állattal, aki megerőszakolja. A történet ismerős, de itt mégis valami másról van szó. Ez a lány beszél a szüleivel, jóban van a tesóival, vannak barátai, sportol. Mégis megtörténik. A család minden tagja szenved, mindenki másképp éli meg ,dolgozza fel a történteket. Ami nagyon megrázó és engem nagyon felkavart a lány viselkedése.  Ez a karakter pontosan "beletalál" egy tizenéves lány kesze-kusza és még annyira sebezhető lelkébe....

Trust -2011
rendező: David Schwimmer - hihetetlen, hogy ez a bárgyú srác rendezte...
szereplők: Liana Liberato - a lány megformálója, szinte tökéletes és még nagyon fiatal, Clive Owen - ez a természetes, nem túl szép arc - itt is rendkívül vonzó, a többiek csak vannak a filmben, vagyis inkább nincsenek...
hasonló film: az "egy lányról ", nincs erőszak (a szó szoros értelmében itt sem ) , de a hazudozás, átverés és a  fiatalos, naiv hiszékenység itt is megérintő...
ajánlás: fiatal lányoknak, fiúknak és a szüleiknek...