Steve Jobs

Olyasmi érzésem volt ezzel a filmmel kapcsolatban, mint a nem is olyan régen látott Wikileaks botrányos alkotással, nem az elvárásoknak készült, nem akart több lenni ami... Ezért persze sokan, legtöbben fanyalognak a (mindkét) film kapcsán. Túl sokat nem tudtam Steve Jobsról, már ha szét kell választani a magánéletet a munkássággal, szerintem nem igazán.... És nem is mondhatjuk életrajzi, vagy dokumentarista filmnek. Hiszen kiragadott nyilvános szereplések előtti hajrákat látjuk csupán, sokévnyi kieséssel... Sok minden kimarad a látóterünkből, mégis megvan a ritmusa, egyensúlya, egyedi hangneme, ami ott tart a képernyő előtt...

Steve Jobs - 2015
rendező: Danny Boyle - az aprólékosság mestere, a film három részét ( a három prezentációt ) három különböző, korhoz illő technikával forgatta,a látvány, a minimalizmusból, az absztraktba kalandozik, ahogy Jobs behatárolhatatlan személyisége is változik....
szereplők: Michael Fassbender - ez az arc beszél, bár a hangját is szeretem...., ebben az erős karakterben is megállja a helyét...  Kate Winslet - szerintem Ő a legjobb a filmben! Seth Rogen - hozza az édes mackósságát..., Jeff Daniels - újabban jól áll neki az undok, komolyság....
kedvenc részek: remek dialógusok....
hasonló: az említett The fifth estate- a wikileaks botrány
ajánlás: " ez egy festmény, nem fotó"

shame - szégyentelen

Végre megnéztem. Steve McQueen és Fassbender újra együtt. Az éhség is annyira felkavaró, különleges volt,  hogy nehéz elfelejteni. Nos ez a film is bevési magát az emlékezetembe, az biztos. Egy harmincas magányos férfi New Yorkban, aki minden szabad percét a szexre szánja: reggel a zuhany alatt, a metrón, a munkahelyén, a számítógépén, prostikat fogad esténként... A szex nem kielégülést hoz Bandonnak, csak egy eszköz, hogy meneküljön a valóság elől, vagy éppen segítségével érezze magát bűnösnek és értéktelennek... Aztán megjelenik a lánytestvér, aki felborítja a kirakat életet, megérinti azt a Brandont akit próbál elfelejteni. Nem ismerjük meg a sötét családi titkokat, (szerencsére), a jelenben maradunk, semmi hatásvadász, elcsépelt "megoldás" nincs. Mindez gyönyörű, hihetetlen jól megválasztott zenékkel, minden apró részletben kidolgozott, gondos háttérrel: a lakások, berendezések, a városképek, a ruhák.... A szereplőkről sok mindent megtudunk, de még többet csak sejtünk és így talán még fájdalmasabb... Fassbender alakítása zseniális - nem csak a gyönyörű, vagy legalább ízléses szexjelenetekre gondolok - az arca, a gesztusai, a teste, a tartása,  így nézni egy nőt ( a metrós jelenet ) ezt nem lehet tanulni!!! Tökéletes! Carey Mulligen pedig Sissy/a húg, nincs is szükség rá, hogy a teljes arcát lássuk, elég a fejmozdulata, testtartása, akárcsak a hangja is... Érdekes a filmben a sok hátulról kamerázott jelenet ( beszélgetés a kanapén, a metróra várakozás...), nincs közvetlenül az arcba irányítás, inkább messzebbről, mintegy távolságot tartva.

shame - szégyen(telen) - 2011
rendező: Steve McQueen - teljesen rá tudok hangolódni, nagyon kedvemre való rendező!!! Olyan témákat feszeget amik már lerágott csontok, de az ő interpretálásában valami egészen újnak látom mégis.
forgatókönyv: Steve McQueen és Aby Morganról se feledkezzünk meg, mert női lélek nélkül nem lenne teljes...
zene: Hanry Escott CSÚCS! Bach, John Coltraine, Chet Baker, Blondie, Tom Tom club, Chic,
szereplők: Michael Fassbender - ilyen könnyedén, ilyen hitelesen játszani, mintha az ő számára készült volna a forgatókönyv.... - Carrey Mulligan - van benne valami megmagyarázhatatlan melankólia, mindig mindenhol, még egy interjúban is, amiért féltem is kicsit....
kedvenc rész: az első pillanattól felkavarta az érzéseimet... Sissy dala, az igazi randevú, a metróra várakozás kalapban, a metróban....minden apró mozzanat...
hasonló film: olyan erejű volt, hogy semmi nem jutott eszembe...
ajánlás: - kifejezetten emocionális alkat szükségeltetik, ezt a filmet nem érdemes "csak úgy" megnézni, teljes embert kíván....

Jane Eyre

Ez  film  a könyvvel együtt teljes, még azt is mondanám, hogy az előző feldolgozásokat is nézzük meg és csak akkor, egyfajta jutalomként élvezzük ezt a varázslatot. Nem értek egyet a fanyalgókkal, akik azt említik, felesleges újra és újra feldolgozni a "klasszikusokat", amikor van már jó pár filmadaptáció. Az "igazi" könyveket/filmeket/zenéket/férfiakat is újra és újra elolvassuk/megnézzük/meghallgatjuk/beleszeretünk és minden egyes alkalommal valami újat kapunk, ezért működik. Minden korosztálynak megvan a maga Tatjanája, Rómeója, Anna Kareninája, Mr. Darcy-ja... Ez a Jane Eyre film sokkal melegebb, kedvesebb mint a könyv és az eddigi feldolgozások. A lélekölő részleteket inkább csak fellebbenti, érezteti, a gyerekkor, a nevelőintézet csak egy-egy alig körvonalazódott állomás, hogy aztán nagyon koncentráltan, aprólékosan figyeljünk a szerelem minden cseppjére. Mondhatnám tisztel minket a rendező és nem akar ránk telepedni... Szenzációs film....

Jane Eyre 2011

rendező: Cary Fukunaga - egy nagyon szimpatikus, nagyon nem angol (japán apu, svéd anyu) rendező, író, dokumentum-rövidfilmes múlttal. Közel áll a szívemhez!
zene: nem hiába magával ragadó: Dario Marianelli
szereplők: Mia Wasikovska - átlényegült Jane Eyre - igen itt tényleg nem szép(tudjuk miért) és a gyönyörű  Michael Fassbender. A tökéletes Rochester. A hangja, a szeme, a mosolya, ugyan ki ne tudna beleszeretni? Judi Dench - aki házvezetőként is egy nagyasszony!  és az édes Jamie Bell...
ajánlás: mindenkinek ajánlom, fiúknak ( akik több férfiasságot meríthetnek ebből a történetből, mint a vasemberekből...), lányoknak (tessék, itt egy példakép, igazi értékekkel...)
hasonló: olvassuk el(újra), sohasem késő, aztán nézzük meg még egyszer, kétszer, háromszor........