napok romjai

 Ráérős, mélázós, esős, a visszavonhatatlanul utolsó nyári napokra pont jó választás. Annyira sok minden van ebben a filmben, hogy biztosan nem elég egyszer megnézni, valahogy mégis nehezen szánja rá magát az ismétlésre. Mert, hát lehangoló, mégis felemelő.... Egy komornyik életét ismerhetjük meg, aki érzelmeit félretéve mindent alávet munkájának. Túl későn szembesül vele, hogy mennyire sok mindent veszített, de még ezt a ráébredést is képes úgy kezelni, mint egy hétköznapi feladatot, amit meg kell oldani, aztán megy tovább... Ez az emócióktól három lépés távolságot tartó komornyik Sir Anthony Hopkins, elképzelni sem tudok jobbat nála, olyan árnyalt, sokszínű és elsöprő erejű alakítás, hogy ilyet azóta sem láttam tőle! Általában nem szeretem, ha az egyensúly felbomlik a színész javára ( azért van egy-két kivétel :-) ), de itt ez így volt rendben! A film végére nagyon sok kérdés fogalmazódott meg bennem, csak ültem és jártak a gondolataim, érzelmeim ki tudja merre.... Egy klasszikushoz volt szerencsém!

napok romjai - The Remains of the Day - 1993
rendező: James Ivory - szinte minden filmjében szerepel Anthony Hopkins
zene: Kazuo Ishiguro
szerelők: Emma Thompson - tökéletes, mint mindig, nélküle nem lenne ez a film az ami... Anthony Hopkins - már felmagasztaltam a leírásban, Christopher Reeve - öröm volt látni egészségesen és délcegen! James Fox - kiköpött, szigorú angol nemes
kedvenc rész: Miss Kenton és Stevens beszélgetései, csipkelődései.....
hasonló: Gosford Park  2006-ból, kicsit talán felületesebb...
ajánlás: nemcsak megfelelően morózus idő, hanem sebezhető hangulat is szükségeltetik hozzá...

szerelem második látásra

Nagyon, nagyon nehéz megfogalmazni, mit is kaptam ettől a filmtől. Azt hiszem kell hozzá egy bizonyos életkor és tapasztalat. Nem hiszem, hogy kasszasiker lett volna, én legalábbis nem hallottam róla semmit, teljesen véletlenül találtam...A téma a szerelem, nem az első és lehet, hogy nem az utolsó... Annyi mindent elrontunk az életünkben és másokéban is, de mindig ott van még egy esély, csak élni kell vele! Ebben a filmben azt szerettem a legjobban, hogy tisztelettel bánt a szereplőivel, egy idősödő pár szerelmét úgy mutatta meg, hogy nem kellett hozzá szexjelenet, tükör előtti önsajnálat, még egy csók sem és mégis működik, gyönyörű....Ezen a két arcon ott láthatunk mindent, hihetetlen....két zseniális színész. Igazi csemege!

szerelem második látásra- last chanche harvey 2008
rendező: Joel Hopkins
szereplők: Emma Thompson - ha némafilmben szerepelne is tökéletes lenne, annyira tud az arcával, szemeivel hatni. Semmi szüksége arra, hogy tökéletes alakja legyen vagy ránctalan arca, egyszerűen sugárzik.
Dustin Hoffman: nem egy Adonisz, soha nem is volt az, de tökéletes, hibátlan, tényleg...
Kathy Bakert is megemlíteném, mert igaz nincs nagy szerepe, de azért nagyon ott van!
kedvenc rész: az ismerkedés, és a sok-sok apró mozdulat: az esküvőn, amikor az alvó kisfiú feje alá teszi a "párnát", a várakozás a parkban, a sírás a hídnál és ahogy totyog Kate Harvey mellett, az valami ennivaló....
hasonló film: az - egyszerűen bonyolult - hasonló kaliberű színészekkel, jó kis vígjáték lehetne, de valahogy mégis elszomorítóan ostoba és felszínes...