hetedik

Állja az idő próbáját, rég láttam és most újra megnézve talán még erősebb élmény volt. A hét főbűn köré épülő történet adja a fonalat, ami aztán végig olyan szorosan tart, nehéz tőle megszabadulni.  A két nyomozó ellentéte ( idős-fiatal, nyugodt-temperamentumos, lelkes-megfontolt, okos-ösztönös, Vergilius - Dante?... ) mégis egy fajta egységet képez az őrült világ ellen. Az áldozatokat nem ismerjük meg, csak a bűnüket. A helyszínek gyalázatosak, mocskosság mindenütt, az eső egyfolytában esik, ( lsd. isteni színjáték pokol ) semmi szívet melengető nincs, kivéve talán a fiatal feleséggel ( Tracy ) eltöltött vacsorát... És azon kapjuk magunkat, hogy számolgatunk - ez a negyedik, az ötödik? Aztán megismerjük a tettest, szerintem ez a legsokkolóbb rész az egészben. Olyan félelmetes, őrült fanatikust látunk, mint még soha! Hihetetlen alakítás! Az irodalmi utalásokat nem erőlteti ránk a film, mégis akinek ismerősek a bibliai idézetek, vagy az isteni színjáték  pokol jelenetei, amelyek párhuzamba állíthatók a film cselekményével, még erősebb hatásra számíthatnak...

se7en - hetedik '95
rendező: David Fincher - '99 harcosok klubja, 2007 Zodiákus nem akármilyen filmek, nekem a Benjamin Button, a közösségi háló és a tetovált lány nem igazán jött be, de még így is rendkívüli rendezőnek tartom.
eredeti forgatókönyv: Andrew Kevin Walker -  horrorisztikus...
szereplők: Morgan Freeman - hozza a formáját, mindig elnyeri a szimpátiámat! Brad Pitt - nagyon jól állt neki ez a temperamentumos fiatalság! Gwyneth Paltrow - sok filmben láttam már, de valahogy olyan érzésem van vele kapcsolatban, még ha főszerepet játszik is ( reflektorfény, nő kétszer, szerelmes Shakespeare ), hogy átengedi a terepet, mintha nem akarna  a középpontban lenni?! Persze itt ebben a filmben ez így van jól. Kevin Spacey - a tökéletes!
kedvenc rész: nincs, a krimik általában veszítenek a varázsukból, ha többször megnézzük, hát ez egy tökéletes kivétel!
hasonló:  A zodiákus 2007 - szintén Fincher, szintén sorozatgyilkos, de ez már egy gyengébb változat...
ajánlás: " ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel"

moneyball -pénzcsinálók

Nem vagyok nagy sportrajongó, ritkán nézek közvetítéseket, csak az olimpia, világmérkőzések idején és ilyenkor is inkább rádión keresztül. Hiányzik belőlem a versenyszellem, a győzni akarás, sokkal jobban szeretek "együtt" játszani mint "ellen", az nem az én műfajom. A baseball pedig messzebb már nem is állhatna tőlem, nem értem a szabályokat sem, így nem tudom megmondani mennyire hiteles a film ebből a szemszögből. Sok filmet csináltak már sportolókról, meccsekről, ádáz küzdelmekről, ahol a főhős legyőz mindenkit, beleértve saját magát is. Itt valami más is van, szembesülünk a kőkemény háttérországgal a pénz világával. Itt dől el minden, fiatalok álmai, edzők elvárásai, befektetők kívánságai. Kőkemény üzlet, amiben az eddig istennek hitt sportoló csak egy aprócska porszem... A másik vonal pedig a matematika, ami ha tetszik, ha nem az élet minden területén érvényesíti akaratát.

moneyball - 2011
rendező: Bennett Miller - szimpatikus fiatal srác, aki tud valamit: Capote...
zeneszerző: Michael Danna - rengeteg filmzene fűződik hozzá
 http://www.youtube.com/watch?v=YTnIHnawJeI&feature=related
szereplők: Brad Pitt - csak néztem- néztem...annyi mindent hozzátett a karakteréhez, minden túlzás nélkül : a lányával , a feleségével, a félbetört karrierrel, a félelmeivel...tökéletes.  Jonah Hill - biztos, hogy nem csak én lepődtem meg, hogy ez a "furcsa srác" aki csupa blődli hülyeségben szerepelt milyen jól helyt áll, bár a statisztika alapján talán előre látható volt:) Philip Seymour Hoffman - pici szerep, mégis említésre méltó! Robin Wright - még kisebb szerep, de kedvelem...
ajánlás: nem baseball rajongóknak....

az élet fája

Annyi minden van ebben a filmben, túl sok is. Nehéz összeszedni a gondolataimat. Rendhagyó módon csak egyszer néztem meg (eddig)még nem szántam rá magam mégegyszer. Ez csak a nagyon jó és a nagyon rossz filmekkel szokott így lenni. A családi jelenetek nagyon szorongós, rossz érzéssel töltöttek el: az apa, kiszámíthatatlan,  gyáva magabiztossággal "neveli", inkább félemlíti gyerekeit és feleségét is, bennem olyanfajta haragot, félelmet ébresztett, amit nem ismertem eddig. Az apa " szeretete" nekem sok volt . Brad Pitt, akitől ez a karakter messzebb nem is állhatna, olyat alakít mint még soha... A gyönyörű anyuka, aki próbál egyensúlyt teremteni a játék és az élet között, még nehezebbé teszi fiai életét. A fiúk, (miért nincs kislány?) szüleik tükörképei, erőszakra erőszak a válasz. Van egy másik szál, az "ismeretterjesztős". Bolygók születése, csillagközi utazás, dinoszaurusz, vízesés, fények és sötétségek... Gyönyörű képek, zenék, engem nem berántottak, inkább kizökkentettek a történetből... Egy család összetartozását, a terhek magunkkal cipelését, a halál elfogadását, a megbocsájtás képességét pontosan megmutatták a szereplők, nekem nem hiányzott a "globális" szál, sőt...

The Tree of Life 2011
rendező, forgatókönyv: Terrence Malick - az új világ, az őrület határán, mennyei napok - ezek a filmek magukért beszélnek... zene: Alexandre Desplat - a kisujjában van minden amit a filmzenéről tudni lehet! szereplők: Jessica Chastain- az arca, akár egy festmény...Brad Pitt - próbáltam nem szeretni, de nem megy...., ja és Sean Penn- nem sokat tett hozzá, ehhez a filmhez...  A KISSRÁCOK- nagyon eltalálták a kölyköket....
hasonló film: Terrenc Malick filmjeit fel tudnám itt sorolni, az új világ nekem nem igazán jött be,viszont az őrület határán az egyik legjobb háborús / nem csihi-puhi / film, amit láttam, hasonló megoldások, persze más témával... Eszembe jutott a melankólia is, de azért ez klasszisokkal jobb!
ajánlás: türelemmel, lassan...