I Daniel Blake

Daniel Blake egy hatvanas, szívinfarktusból lábadozó, kétkezi munkásember, aki orvosa tanácsára, még nem dolgozhat. Igen, ám de a munkaügyi hivatal hozzáértő munkatársai mégis munkavégzésre alkalmasnak találják, így nem kap segélyt, ami a gyógyulás idején nagy segítség lenne.  Ezért hősünk elindul a bürokrácia útvesztőin... Ahol aztán elkeveredik persze, mert gondoljuk és saját bőrünkön mi is érezzük, hiába van ez az egész értünk, mégis ellenünk szól. Már az első lépés logikátlan, aztán következnek sorban: a végtelen és értelmetlen telefonbeszélgetések, a személyes ügyintéző embertelenségei, a végeláthatatlan kérdőívek, az elutasítások, a segítőkészség teljes hiánya.... Hősünk nem hagyja magát, újra és újra nekivág... Közben megismerjük ezt a büszke, csupa szív embert, aki segít a szomszédjának, lehurrogja a kutyasétáltatót a kutyapiszok miatt, odaadó barátja lesz egy hasonló helyzetben lévő anyukának, aki egyedül neveli két gyerekét... És persze tudjuk, hogy nincs egyszerű dolguk a hivatali/állami dolgozóknak sem, hiszen nap mint nap olyan emberi sorsok felett döntenek, melyek közel sem ilyen patyolat tiszták és egyértelműek, mellette pedig a saját munkájukat is félteniük kell.... Annyi, de annyi minden van ebben a filmben, ami elgondolkodtató, megfontolandó. Mi magunk hoztuk létre ezt az átláthatatlan bürokráciát?! Miért nem figyelünk egymásra? Hogy történhet meg ma Európában, hogy egy életet végigdolgozó munkásember az utcára kerüljön?? Hová tűnt az egymás felé fordulás, udvariasság, becsület, büszkeség? Miért vagyunk csurig töltve előítéletekkel!? Ezeket a kérdéseket és gondolom sok másikat is, amiket a film éppen csak megvillant: edzőcipős üzlet, virtuális valóság, hajléktalanok, munkaadó véleménye... magunkban kell megválaszolnunk...

I daniel blake - 2016
rendező: Ken Loach ( már Ő is 80 éves!!) - szinte minden filmje ( amit láttam) "alulról" mutatja a világot, nincsenek sztárok és csillogás, egyszerű, hétköznapi emberek és gyönyörű történetek: Nevem Joe, Szabad világ, Felkavar a szél, tiltott tánc, szesztolvajok.
forgatókönyvíró: Paul Loverty - csuda egy pasi, ezek a történetek a maguk tökéletlen egyszerűségében, utánozhatatlanok. És ők ketten együtt...
szereplők: Dave Jones, Hayley Squires - még nem láttam őket semmiben...
kedvenc rész: az elején még egész viccesnek és ismerősnek tűnt az ügyintézés néhány lépése... , az üzenet a falra írva, a könyvespolc, a feleség története, az utolsó levél....
hasonló: a már említett Ken Loach, vagy Paul Loverty neve garancia a hasonló filmekre!
ajánlás: amikor az ember többet vár szimpla szórakozásnál....

Krízis 6 részben

Nem vagyok sorozatnéző, de egy-egy ilyen gyöngyszemet azért bevállalok. Woody Allen még mindig meg tud nevettetni. A hatvanas évek amerikájában járunk, egymásnak feszülnek a generációk, a politika mindenki életébe beleszól, akár akarja, akár nem. Főhősünk, Sidney J. Muntzinger nagyon nem akarja, nyugdíjas író, aki éppen egy sorozaton dolgozik, pontos napirendje van, orvoshoz jár, az étkezések kiemelt szerepet kapnak, mint az idős embereknél általában, meccset néz a tévében és nagyjából ennyi... Felesége párkapcsolati tanácsadó, otthon fogadja a párokat, ezen kívül egy könyvklub tagja, amelynek összejöveteleit szintén náluk tartják. Nyugodt életükbe betoppan egy fiatal politikai aktivista, aki halálosan komolyan gondolja elveit, amiért harcolni is hajlandó.... Az idős házaspár, befogadja pár napra, és ezzel kezdetét veszi a "krízis"... Sidney kiszámítható, nyugodt élete felborul, nehezen birkózik meg a fiatal lány jelenlétével, aki megeszi  kajáját, füvezik, kritizálja amerikát, a társadalmi hozzáállást és persze Őt, fél, hogy veszélybe sodorja őket... A feleség, Kay sokkal türelmesebb, elolvassa a lány által ajánlott "irodalmat", segít neki ahogy tud... Éppen egy ismerős konzervatív  házaspár fia is náluk lakik, aki teljesen a lány hatása alá kerül, ezzel nagy kalamajkát okozva. Közben felbukkannak a könyvklubos hölgyek, a párterápiára járók, rendőrök és az ember csak azt veszi észre hogy vége...

crisis in six scenes- krízis 6 részben - 2016
forgatókönyv, rendező: Woody Allen
zene: természetesen jazz
szereplők: Woody Allen - Sidney J. Muntzinger - jó volt látni, mintha csak magamagát adta volna elő... Elaine May - nem gyakran látott színésznő, író, rendező, zeneszerző, de hatalmasat alakít, az állandó borospohárral a kezében... Miley Cyrus - hát persze friss husi, hihetetlen a beszédhangja is...
kedvenc rész: itt aztán tényleg lehetne... élveztem minden percét, de persze a vége a legjobb!
hasonló: Olive Kitteridge minisorozat is a ritka gyöngyszemek egyike, na és "Woody összes" mert ez a fajta humor sajnos kihalófélben van....
ajánlás: Woody Allent sokan nem szeretik, ezt a filmet nem csak Ő írta, Ő a főszereplő is... És igazából nem sokat változott, lehet már 82! éves, a humora, a mondanivalója, stílusa most is ugyanolyan....

Ernelláék Farkaséknál

Egy család életébe pillanthatunk be, ami akár a miénk is lehetne. Annyira ismerős a légkör, a beszélgetések, susmusok és dünnyögések, hallgatások, a gyerekek édes előadása ( mennyi hasonlót végignéztünk mi is...), hogy szinte részesei vagyunk... Olyan otthonos és közeli az egész, úgy érezhetjük, mintha ki sem mozdultunk volna hazulról.... Ernelláék egy év távollét után megjelennek Farkaséknál és nem tudni meddig maradnak, vagy mit is akarnak? ( Az a természetes fogadtatás Eszter részéről és a teljes értetlenség Farkas oldaláról annyira jellemző...) Farkas és Eszter kapcsolata is éppen hullámvölgyben van, kisfiúk nevelésében nem igazán találják az összhangot, ahogy beköltözik a másik család még több lesz a feszültség, régi és új sérelmek kerülnek napvilágra, mint bármelyik családban lenni szokott. Farkas az irányító, tudja mit kell tenni és mindig megmondja a tutit... Eszter  biztos pont, ami most megingani látszik, próbál lavírozni apa és fia, testvére és sógora és saját kétségei között. Ernella az örök útkereső, aki sohasem elégedett. Albert pedig a tipikus vesztes, egy cseppnyi (néhol kicsit több) komikus bájjal. A vitákból, ellentétekből, félreértésekből és tökéletlenségből pedig megszületik, vagy legalábbis tovább működik a család...

Ernelláék Farkaséknál -2016
forgatókönyv, rendezés: Hajdu Szabolcs -bensőséges és személyes hangvételű film.... Kalapot le!
szereplők: Hajdu Szabolcs- Farkas- a film óta sokszor hívom a férjem Farkasnak... :-))
Török- Illyés Orsolya - Eszter magabiztossága nagyon szimpatikus... Tankó Erika- Ernella és Albert - Szabó Domokos- nem lehet őket nem szeretni..., a gyerekek: Hajdu Zsiga és Lujza 
ajánlás: ezeket az érzéseket, vitákat, beszélgetéseket azt hiszem csak azok tudják igazán átérezni, akik hasonló családi állapotban vannak, vagy voltak...

hell or high water

Egy ütős bankrablással kezdődik a film, amire fel kapjuk a fejünket és végig így is marad, egyszerűen magára vonja a figyelmet. Pedig a történet nem túl eredeti. A reménytelen, szomorú Texasban vagyunk, ahol szinte semmi nem változott az évtizedek alatt, az emberek biztos nem , talán csak a lovakat cserélték le autókra, de azt sem mindenki. Egy testvérpár apró bankfiókokat rabol ki, egyikük börtönviselt rossz fiú, másikuk a terv kiötlője pedig egy tönkrement farmtulajdonos, akinek nagy szüksége lenne a pénzre. A nyomozásba egy nyugdíj előtt álló rendőrtiszt és indián társa vesz részt, akik munkaidejük nagy részében ( és a mi szórakoztatásunkra) egymást ugratják.... Minden csupa sztereotípia , mondhatnánk, de ez így is működik. Nem is akárhogy. Ezek a szereplők egyszerűen zseniálisak. Mindenki! Egy-egy felbukkanó karakter csak még elgondolkodtatóbbá teszi a sztorit. A párbeszédek, pontosak és életszerűek, akárcsak a környezet, ezek a kihalt, lélektelen, hatalmas utcák, a leharcolt autók, apró szösszenetek, színek, zenék... Annyi minden van ebben a filmben, hogy újra meg kell nézni!

hell or high water- a préri urai - 2016
rendező: David Mackenzie - egyszerűen nem lehet belekötni...
zene: warren Ellis és a drága Nick Cave - nyerő páros
szereplő: Ben Foster - eddig nem is vettem észre mennyire remek, Chris Pine - végre valami! Jeff Bridges - rengeteget hozzátesz a filmhez, valami csoda! Gil Birmingham...
kedvenc rész: a két rendőr beszélgetésének minden percét élveztem, és az öreglány kiszolgálása a steakkocsmában, nagyon ott van...
hasonló: bábel, traffic mexikói epizódjai, nem vénnek való vidék, slow west,
ajánlás: Csodálkoznék, ha ez a film díjat nyerne. Túl jól sikerült :-))

Mindenki

Lelkesítő 25 perc volt. Ez az a történet amiben azt hiszem mindenki megtalálhatja a csatlakozási pontot. Az énekkari próbák még annak is ismerősek lehetnek, aki soha nem volt kórustag. Az iskolai légkört pontosan felidéző jelenetekben van valami gyomorszorító, a tanárnő önző, maximalizmusában pedig megannyi elfeledett szorongás, .... De azt hiszem a mai diákokat is megérintheti, mert végre róluk szól. Ez a film a gyerekeké! Végre nem a pedagógusé a főszerep. (ahogy az iskolákban sem a pedagógus a főszereplő!!!) Ebben az iskolai kórusban benne van az egész társadalom, így működnek a dolgok.Vannak, akik hajlott háttal beállnak a sorba, vannak akik észre sem veszik mi zajlik körülöttük, vannak akik saját érvényesülésük miatt hajlandók  szemet hunyni, de aztán elég egy két ember aki kiáll az igaza mellett és képes megérinteni a többieket is... Fel kellene ébredni, igen, szükség lenne ilyen gyerekekre, fiatalokra, akiknek fontos a család, a közösség, a barátság, az együtt énekelés, táncolás, élő zene, beszélgetés és mindezt a virtuális hülyeségek elé tudja helyezni... És itt a nagy kérdés, vajon kitől fogja ezt megtanulni? Mit lát a szülőtől, mit tanul a pedagógustól?
Mindenki -2016 kisjátékfilm
forgatókönyv, rendező: Deák Kristóf - szívet melengető na! -
zeneszerző: Balázs Ádám - csudaszép dalok
szereplők: Gáspárfalvi Dorka, Hais Dorottya- a lányok egyszerűen pont jók!, Szamosi Zsófia - a tanárnő- remek a maga nemében....
hasonló:a Mozart in the jungle sorozatot ajánlanám, itt egy felnőtt zenekar (közösség) életébe pillanthatunk bele, gyönyörű zenékkel és egy olyan vezetővel, akitől azt hiszem sok pedagógus tanulhatna!
kedvenc rész: a huszonöt perc elrohant mint a sicc...
ajánlás: MINDENKINEK

swiss army man - az ember aki mindent tudott

Hank, fiatal hajótörött egy lakatlan szigeten, elkeseredésében éppen fel akarja akasztani magát, amikor is egy testet vet partra a víz... Ez a test, bár hullának látszik, mégis életjeleket produkál, egyfolytában szellent... Hank megörül a "társaságnak"és segítségével el is tudják, hagyni a szigetet... Aztán a hulla beszélni kezd, semmit sem tud a világról, így Hank meséli el saját életén, tapasztalatain keresztül. Megtudjuk milyen nehezen illeszkedik be a "normális társadalomba" mik a félelmei, milyen kapcsolata volt lányokkal, vagy a családjával... Olyan tabu témákat vet fel mint a fingás, ami szerintem még nem szerepelt ennyit filmen, a maszturbálás, amiről mindenki hallgat, az iránymutató erekció, és a halál, ami az egyik legerősebb motívum a filmben... Mindezt persze a vadon közepén, fura képekkel és annál furább részletekkel, picit sem hagyományos beszélgetésekkel és nagyon klassz zenével....

swiss army man - 2016
rendezők: Dan Kwan és Daniel Scheinert- két fiatal kezdő rendező- hajrá!!!
szereplők: Paul Dano - nagyon tehetséges fiú, ritka jól választ karaktereket magának! Daniel Radcliff - örökre rajta marad HP. figurája, de azért ez már valami, ilyen szerepet elvállalni, le a kalappal!
kedvenc rész: a beszélgetések kettesben....
hasonló: Walter Mitty jutott eszembe...
ajánlás: ez egy többször-nézős, különleges film, nem mindenkinek...

captain fantastic

Nem egy újabb képregényhősről szól a film (szerencsére), hanem egy fantasztikus apáról és  gyerekeiről... Ez a férfi egyedül neveli hat gyerekét, nem járnak suliba, közösségbe, távol élnek a várostól nincs tv, rádió, telefon, szinte teljesen önellátóak.... Megvan persze a pontos napi menetrend, szabályok és mindenkinek van feladata... Olyan dolgokat csinálnak, amit egy mai gyerek szinte soha. Vadásznak, zsigerelnek, főznek, zöldséget termesztenek, mesterien másznak fára és sziklára, olyan az állóképességük, mint Mauglinak, tábortűznél vacsoráznak, énekelnek, kérdeznek és mindenre választ kapnak, igazi választ,nincs hazugság, sumákolás,és Könyvet Olvasnak!!! A városba kell menniük, mert meghal az édesanyjuk, itt persze szembesülnek (és mi is) a "szocializált valósággal"... És itt jön a lényeg mert világos, hogy mindkét életmód a gyerekek szempontjából zsákutca! Pontosan látjuk az apa hibáit, de vajon észrevesszük-e hogy az a másik felkínált és elfogadottan normálisnak mondott élet is élhetetlen... Van megoldás? Nekem a rendező megoldása nagyon tetszett... (Az ma már bizonyított tény milyen fontos egy gyerek életében az első 3 év, én azt mondanám inkább az első 16-18...).

captain fantastic 2016
író, rendező: Matt Ross
szereplők: Viggo Mortensen - már az egekig magasztaltam eddig is, itt pedig csak néztem néztem, egyszerűen gyönyörű játék!!!és a gyerekek: George MacKay - oda kell rá figyelni, Samantha Isler, Annalis Basso - különleges arca elragadó, Nicholas Hamilton, Shree Crooks, és a legkisebb Charlie Shotwell,
kedvenc részek: a hétköznapok az erdőben, a kérdések és válaszok, a Lolita elemzése, és a végén a konyhai jelenet....
hasonló: a nyár királyai, az új zélandi : Vademberek hajszája, vagy a Swiss Army Man
ajánlás: a film nem igazán jó,ezt meg kell mondanom, nagyon lassú, néhol már-már unalmas, elveszíti a lendületet többször is, de mégis meg kellene nézni szülőnek, pedagógusnak, gyereknek....

a titokzatos szerető

Charles Dickens életébe pillanthatunk bele, amúgy angol módra (ízléses távolságtartással)... A nagy mesemondó ezen titkainak megismerése nem igazán tesz boldoggá... A zseni, érzékeny író és segítőkész ember mögött még sokféle tulajdonság rejlik....Az életrajzi regények és filmek főleg nem teljesen fedik a valóságot, mégis egy nagyon furcsa önző alak rajzolódik ki, akit szinte két személyre bonthatunk... Ezt a kettősséget egy olyan remek színész mint Ralph Fiennes, aki mindig is mestere volt az ilyesfajta szerepeknek, még mélyebbé tudja tenni... Dickens már saját korában népszerű volt, a társaság középpontja, felolvasó estjei rendre megteltek, és ő imádott szerepelni... Beleszeret egy fiatal színésznőbe és szinte mindent felrúgva próbál lavírozni felesége és családja és a lány között... Pletykák, társadalmi konvenciók és saját önimádata állja útját.... Nem egy nagy szerelmet láttam, hanem egy védtelen, elbűvölt, naiv lány behódolását és egy érett, de gyerekes és egoista férfi vívódását....
the invisible woman - titokzatos szerető - 2014
rendező: Ralph Fiennes - nocsak...
forgatókönyvíró: Abi Morgan - shame, madárdal, szüfrazsett....
szereplők: Ralph Fiennes - bármit el tud játszani, mindent elhiszek neki... Felicity Jones - nekem tetszik... Kristin Scott Thomas - lenyűgöző mint mindig... Tom Hollander - egyre jobban kedvelem...
kedvenc rész: az elhangzott idézetek, felolvasások....
hasonló: anonymus, fényes csillag, oscar wilde szerelmei, Goya kísértetei....és az új vagy a régebbi szép remények...
ajánlás: életrajzokat olvasni, nézni, hallgatni sokkal többet kellene mint azt tesszük, rajta hát!

tarzan legendája

Gyerekkoromban imádtam Tarzan történeteket nézni, az őserdőt, az állatokat, ezt a nagyon erős, mindenre képes fickót, ordítozva az indákon ugrálni, a kedvenc szereplőm persze Csita volt a világ legokosabb csimpánza... És most újjávarázsolták, amitől persze berzenkedtem kicsit látva a sok gagyi mesegyilkos feldolgozást: Óz, hamupipőke, lány és a farkas...., de kíváncsivá is tett, amit bevallom a főszereplő személye is előremozdított.... Nem bántam meg, hogy megnéztem. A mai generáció nem járt rosszul ezzel az új alkotással, teljesen rendben van. Tarzan és Jean gyönyörű, a gonosz hihetőbb nem is lehetne, a segítő szerepe egyszerűen pont jó, az állatok és vizuális megoldások a helyükön. Igaz semmi meglepetés nem ért, mégis egész jól szórakoztam...
Tarzan legendája - 2016
rendező: David Yates - Harry Potterek rendezője...így már persze érthető...
szereplők: Alexander Skarsgard - gyönyörű, Margot Robbie - azt hittem hogy nem is, pedig de...., Christoph Waltz - a jó öreg gonosz , remekbe szabva, Samuel L. Jakson nem túl nagy, de annál jobb alakítás ismét...
hasonló: régi Tarzan filmekbe azért érdemes belenézni, lassú, mosolyognivaló, kedves filmek....
kedvenc rész: az őserdőben vagyunk és Tarzan végre leveszi az ingét...
ajánlás: nekem csak Csita hiányzott....

shelter

Felkavaró, letaglózó film az utcán élő emberek kilátástalanságáról. Egy férfi és egy nő rendhagyó találkozása, a kiszolgáltatottság, megalázottság és beletörődés teljes skáláját láthatjuk mindennapjaikon keresztül.... Aztán, nagyon lassan bízni kezdenek egymásban, s bár egészen más a múltjuk és ahogy sejteni lehet a jövőjük is... Felébred bennük a remény, hogy talán lehetne változtatni, talán sikerül kilépni az ördögi körből. Persze nem ilyen egyszerű lehet választani a rosszat, vagy a még rosszabbat.... Hihetetlen erős színészi játék teszi még kegyetlenebbé a történetet... Nagyon -nagyon szerettem volna, ha sikerül nekik... azt hiszem nagyon régen bömböltem már így...

shelter 2014
rendező, forgatókönyv: Paul Bettany - szuggesztív egyéniség talán az első rendezése?!
szereplők: Jennifer Connelly - mindig meg tudott győzni, de itt szerintem felülmúlta minden eddigi szerepét ( igen a requiem egy álomért is), ez az arc, ezek a szemek, szinte csont és bőr.... lenyűgöző na!!!, Anthony Mackie - ő is remek, de...
kedvenc rész: úgy néztem végig, mint akit fejbe kólintottak...
hasonló: a halászkirály legendája jutott eszembe először, nagyon szerettem ....
ajánlás: nagyon sok hasonló című film létezik, nehéz rátalálni...

5-től 7-ig

 Végre egy hús-vér mai, szerelmes film! Nem romantikus! Egy cseppet sem.  Hősünk fiatal , kezdő író, aki naponta kapja az elutasító leveleket és így kellően magába is van roskadva, mígnem találkozik egy gyönyörű nővel és minden megváltozik... A hölgy idősebb, férje van, két gyereke, és ráadásul francia... Őszintén elmond a fiúnak mindent, a fiú pedig visszalép egyet, de aztán nem tud ellenállni... Ebben a filmben nincsen semmi és senki felesleges, minden úgy jó , ahogy van... És az ember lánya és talán a fia is szeretné azt hinni, hogy az az igazi  tényleg ilyen, hogy ő is pont úgy emlékszik és ott tartja a lelke legmélyén azt az akkor érzett gyönyörűséget, hogy amikor sok év elteltével találkoznak nem kell, talán nem is szabad megszólalni, csak arra a régi érzésre gondolni...

5 to 7 - kizárólag öttöl hétig - 2014
rendező, forgatókönyv:Victor Levin - eddigi filmjei nekem túl csöpögősek voltak, de ez telitalálat...
szereplők: Anton Yelchin - nem tudom miért de nagyon kedveltem a filmjeit, egy cseppet sem sármos, vagy jóképű mégis mindig elbűvölt a játéka, mindössze 27 éves volt mikor saját autója gázolta halálra... Bérénice Marlohe - a francia NŐ- bár közel sem tökéletes szépség, nagyon szexi... a mellékszereplők is mind kitettek magukért: Glenn Close, Frank Langella, Lambert Wilson....
kedvenc rész: értelmes beszélgetésekből áll a film, de a vége szavak nélkül gyönyörű...
hasonló: Like Crazy - őrülten hiányzol- nagyon hasonló és ebben is Yelchin a férfi...
ajánlás: modern love story amit meg lehet nézni még párszor...

akváriumban élni

Ez a film megint szembesít az előítéletek mihasznaságával, a társadalmi elvárások teljes káoszával és ha hagyjuk józan ( értem ezalatt "józan") értékrendünket is döntögeti. Miről is van szó? Egy alkoholista, hajléktalannak tűnő író ténfereg kocsmáról kocsmára s közben zseniális könyveket ír, egy fiatal anyuka aki egyedül neveli kislányát, s éjszakánként fizetéskiegészítésért fekszik le férfiakkal, egy fiatal ambiciózus bankár új közegbe kerülve szembesül olyan morális választásokkal, amik próbára teszik erkölcsi érzékét... Hármuk sorsa persze össze-összefut... Mi sülhet ki ebből... Nos én semmi jóra nem számítottam, hiszen ezeknek az embereknek a múltját szép lassan kibogozva, megismerve felkészültem a legrosszabbra.... de mindig van kiút, vagy legalább tovább....

Vonarstra ti - akváriumban élni - 2014 Izland
rendező, forgatókönyv: Baldvin Zophoníasson
szereplők: Hera Hilmardótir - ez a lány hihetetlen jól játszik...., Porsteinn Bachmann, Thor Kristjansson - remek színészek
hasonló: Tyrannosaurus, és az akvárium ( nem a cím miatt)
kedvenc rész: Eik figurája ragadt meg legjobban....
ajánlás: Megint a könnyű, felesleges, és elfogult ítélkezés ellen szólnék, ahogy ez a film is teszi....

utóélet

Újra és újra fellelkesít egy-egy magyar filmsiker, bár az egekig magasztalt, hangos sikert arató legújabb alkotást, nem tudtam végignézni sem... De rábukkantam egy nem is olyan új, nem is annyira ajnározott filmre: és egyszerűen elbűvölt ... Kicsit elbizonytalanodtam ugyan a kezdő jeleneteknél, de ijedtségem alaptalan volt, nagyon gyorsan ráhangolódtam erre a bizarr, szatirikus hangulatra, ami az egész film alatt meg is maradt. A történet hőse, Mózes, éppen  lelki rehabilitációból tér haza. Apja, elhivatott lelkész, teljes zsarnokság alatt tartja a már felnőtt fiút, családját, sőt az egész környezetét.... Egészen addig, míg egy szép napon szívrohamot kap és meghal. Hősünk éppen fellélegezne, de megjelenik apja szelleme, aki aztán folyton kísér(t)i... Ezzel a szellem kísér(t)ettel próbál tovább élni... Olyan abszurd helyzetekkel és figurákkal találkozunk, hogy az már maga a tökély és nem is igazán várjuk a megoldást....

utóélet - 2013!
rendező, forgatókönyvíró: Zomborácz Virág - meg kell jegyezni ezt a nevet.... - aranyélet, fapad...
szereplők: Kristóf Márton - eszembe juttatva dán kedvenceimet, ennyi elég is..., Gálffi László - egyszerűen szenzációs, hihetetlen..., Csákányi Eszter - őt nézni is ajándék!, Petrik Andrea, Anger Zsolt is remek, és a többiek is mind, mind....
kedvenc rész: nem tudom eldönteni, hogy a temetés, az iskolai előadás, a spiritiszta szelleműzés, a házassági tanácsadás, vagy a nagynéni flörtje....
hasonló: a dán remekek jutottak eszembe: Ádám almái, gengszterek fogadója, zöld hentesek..., és a nemrégiben látott magyar film: van valami furcsa és megmagyarázhatatlan..
ajánlás: ez egy remek magyar film... 

tirannoszaurusz

Ez a film nem könnyű kikapcsolódás, kőkemény valóság, meglehetősen sok erőszakkal tálalava... Szereplőink inkább antihősök, körülményeik és lehetőségeik sem túl rózsásak, amiben persze nyakig benne vannak.. Alkoholizmus, játékszenvedély, rossz házasság, brutalitás.... A kitörés lehetőségét már rég elszalasztották, a változás esélye pedig a nullával egyenlő... Azt hihetnénk itt már nincs semmi, ebből már nem születhet semmi jó... És mégis, ez a férfi az elcseszett életével, erőszakos, durva jellemével, megjátszott cinizmusával sokkal több mint gondolnánk... A nő pedig, aki Istenhez fordul sivár, szeretetlen látszatházasságából és a magányosságból, egyszer csak rádöbben, hogy nem így kellene... Miért jó nekünk ez a keserű tragédia? Kérdéseket kapunk, egyértelmű válaszok nélkül, a vallásról, emberiességről, bűnről és megváltásról, magányról és együttélésről...

tyrannosaur - 2012
rendező, forgatókönyv: Paddy Considine - színészként nem tűnt fel ez a szunnyadó tehetség....
szereplők: Olivia Colman - akit, mostanában fedeztem csak fel a bbc-s sorozatokban, vagy a night manager-ben, kivételes színésznő!!! Peter Mullan - hibátlan, mint mindig... Eddie Marsan is remek, mondjuk nem egy szerethető figurát játszik ...Ned Dennehey - a nem mindennapi kocsmatöltelék...
hasonló:  Run - című minisorozat (Olivia Colman csúcs)- hasonló lecsúszott arcok, kilátástalanság....  és a szintén angol Akvárium című Andrea Arnold film 
kedvenc rész: a barát temetése, és a nagyon kemény vég....
ajánlás:  Erőszakos, durva jelenetek mellett, rendkívül érzékeny és magával ragadó....

Táncos a sötétben

Sokáig halogattam a megnézését, mert a rendezővel még mindig hadilábon állok, taszít és mégis szinte minden filmjét megnézem?! Aztán rászántam magam és ugyan mindenki felkelt mellőlem a film közepe táján, én végignéztem... Sok minden tetszett; Björk szerintem fantasztikus nőszemély, a hangja meg egyszerűen káprázatos, az aprólékos lélekábrázolások, a történet tragikus íve... Fiatal emigráns anya egyedül neveli fiát. Egy gyárban dolgozik és minden pénzét félreteszi a gyerek szemműtétjére, ami miatt Amerikába jött... Ő pedig lassan teljesen elveszti a látását, amit próbál titokban tartani... Az egyetlen szórakozása és időtöltése a tánc és a musical... Ez a film egyetlen könnyed szála és néha nagyon hálás voltam egy-egy dalért... A tragédia szinte elkerülhetetlen, de persze a rendező nem áll meg itt, még lejjebb és lejjebb visz a teljes megsemmisülésbe...

 táncos a sötétben - dancer in the dark - 2001
rendező, forgatókönyv: Lars von Trier - makacs egy ember...
zene: Björk - meg kell hallgatni!
szereplők: Björk - mindent visz, ez az arc..., Chaterine Denevine - nem kedvelem igazán, de itt szerethető, és nagyon sokan mások mindenféle nációból....
kedvenc rész: a már említett képzeletbeli világ: a dalok...
hasonló: A hullámtörés természetesen....
ajánlás: ahogy Trier többi filmjéből is, sok minden marad meg, elő-elő jönnek a képek, gondolatok, bármilyen utált darabról is legyen szó...Ő egy igazi provokátor, nem hagy békén...

távol az emberektől

Csodaszép film olyan értékekről, melyek örökérvényűek, bárhol is vagy, bárki is vagy, bármit is csinálsz...
A történet ezt bizonyítja ( nekem), Albert Camus Vendég című darabja az alap, amit valami csodaszép képekkel, gyönyörű zenével, és nem mellesleg tökéletes színészekkel láthatunk. Algériában játszódik az 1950-es években. A főhős egy spanyol származású, francia hadsereget megjárt falusi tanító. A háború kitörésekor azonban feladatot kap, el kell kísérnie egy gyilkossággal vádolt embert az ítélet végrehajtás helyszínére... Minden porcikája tiltakozik a feladat ellen, nem akar fegyvert fogni, nem akar a háborúról hallani... Mégis elindulnak... Lassú már-már westernes hangulatú úton sem az akció van túlsúlyban, A két férfi, nagyon kevés kimondott szóval, s benntartott gondolattal ismeri meg egymást... A vége pedig...zseniális!

loin des hommes - távol az emberektől 2014
rendező, forgatókönyv: David Oelhoffen!!!
író: Albert Camus!
Zene: Nick Cave, Warren Ellis - még nem láttam a filmet, amikor meghallottam a zenét, csoda!- a filmben egyébként alig alig hallani, mégis megmarad...
szereplők: Viggo Mortensen - nem is tudom, hogy magasztaljam, ahogy öregszik csak egyre jobb lesz, meg sem kell szólalnia! - bár a film kedvéért megtanult franciául algíri akcentusban és egy kicsit arabul is...
Reda Kateb - francia-algír származású színész, valahogy megmarad az arca az emberben....
kedvenc rész: Mortensen -Daru minden mozzanata...
hasonló: Bábel...
ajánlás: sok-sok gondolat felmerül az emberben a film közben, rávetíti a napi történéseket, saját, sokszor elhamarkodott ítéleteit....