captain fantastic

Nem egy újabb képregényhősről szól a film (szerencsére), hanem egy fantasztikus apáról és  gyerekeiről... Ez a férfi egyedül neveli hat gyerekét, nem járnak suliba, közösségbe, távol élnek a várostól nincs tv, rádió, telefon, szinte teljesen önellátóak.... Megvan persze a pontos napi menetrend, szabályok és mindenkinek van feladata... Olyan dolgokat csinálnak, amit egy mai gyerek szinte soha. Vadásznak, zsigerelnek, főznek, zöldséget termesztenek, mesterien másznak fára és sziklára, olyan az állóképességük, mint Mauglinak, tábortűznél vacsoráznak, énekelnek, kérdeznek és mindenre választ kapnak, igazi választ,nincs hazugság, sumákolás,és Könyvet Olvasnak!!! A városba kell menniük, mert meghal az édesanyjuk, itt persze szembesülnek (és mi is) a "szocializált valósággal"... És itt jön a lényeg mert világos, hogy mindkét életmód a gyerekek szempontjából zsákutca! Pontosan látjuk az apa hibáit, de vajon észrevesszük-e hogy az a másik felkínált és elfogadottan normálisnak mondott élet is élhetetlen... Van megoldás? Nekem a rendező megoldása nagyon tetszett... (Az ma már bizonyított tény milyen fontos egy gyerek életében az első 3 év, én azt mondanám inkább az első 16-18...).

captain fantastic 2016
író, rendező: Matt Ross
szereplők: Viggo Mortensen - már az egekig magasztaltam eddig is, itt pedig csak néztem néztem, egyszerűen gyönyörű játék!!!és a gyerekek: George MacKay - oda kell rá figyelni, Samantha Isler, Annalis Basso - különleges arca elragadó, Nicholas Hamilton, Shree Crooks, és a legkisebb Charlie Shotwell,
kedvenc részek: a hétköznapok az erdőben, a kérdések és válaszok, a Lolita elemzése, és a végén a konyhai jelenet....
hasonló: a nyár királyai, az új zélandi : Vademberek hajszája, vagy a Swiss Army Man
ajánlás: a film nem igazán jó,ezt meg kell mondanom, nagyon lassú, néhol már-már unalmas, elveszíti a lendületet többször is, de mégis meg kellene nézni szülőnek, pedagógusnak, gyereknek....

most jó

Egy tizenéves lány rákos beteg. Lemond a további kezelésről. Pontosan tudja, hogy meg fog halni. A kérdés az, hogy mikor? Még sok mindent ki szeretne próbálni addig..... A téma tehát jól ismert, akár a mozikból, akár az életből. Miért kell ez nekünk akkor mégis??? Nem szolgál sok újdonsággal, nincsenek formabontó, meglepetésszerű megoldások... Valami mégis van itt?! Azt hiszem engem a szereplők fogtak meg, de nagyon. Régen bömböltem már végig így egy filmet. Ez a lány egy csoda, de nekem az apuci a kedvencem. MINDEN TIZENÉVESNEK ILYEN APUKÁT KÉREK!!!! Az első és legfontosabb, hogy tiszteletben tartja  a (kis) lánya döntését, bár nem biztos, hogy egyet is ért vele, annyira emberi és szeretni való, ahogy ott áll (mindig , mindenhol) az események peremén, tehetetlenül, mégis annyi szeretetet sugározva, hogy az nagyon tud fájni.... Aztán ott az anya, a maga esetlen, megbízhatatlan módján ő is összekapja magát, nem lehet utálni....Az öcsike az őszinte, szívenvágó kérdéseivel... Na és a fiú, pont telibe talált karakter, egy egyszerű srác...
Now is good - 2012
rendező: Ol Parker
szereplők: Dakota Fanning - Tessa, akit pelenkás kora óta láthatunk filmekben, nekem csak mostanában tűnt fel milyen tehetséges, Paddy Considine - az APA, Olivia Williams - anya, Jeremy Irvine - Adam - bele fog jönni...
kedvenc részek: a fáramászás, és a vége, ahol keveredik az álom a valósággal és így nem annyira....
hasonló: nagyon sok, nekem a restless/ a nyugtalanság kora jutott eszembe...
ajánlás: nagy adag zsebkendővel...

egy jobb világ

Megint egy csodaszép dán film! Egy válófélben lévő orvos házaspárról, a férfi Afrikába "jár" gyógyítani, a feleség nehezen birkózik meg a nagyobbik fiú zárkózottságával és saját érzéseivel. Egy másik család fiúgyereke aki éppen elveszíti az édesanyját és teljes hallgatásba burkolózik apja elől, mellette pedig olyan indulatok dúlnak benne, amiről pontosan tudjuk, hogy tragédia fele visznek.... A legkedvesebb figura Anton, a nyugalom ami árad belőle, egyszerűen eljátszhatatlan, ahogy dolgozik, ahogy a gyerekeivel beszél, a mozdulat amivel szinte ösztönösen végigsimít a gyerekbuksikon, nagyon lehet szeretni... Újra megbizonyosodtam, hogy így lenne rendjén, mondjanak ma a trendek bármit is: ahogy egy férfi és egy nő kell egy gyermek fogantatásához, úgy egy gyerek felneveléséhez, vagy inkább szeretéséhez még inkább!!! Szeressük, öleljük, tiszteljük, hallgassuk a gyerekeket és akkor talán.....

Haevnen - egy jobb világ 2010
rendező, forgatókönyv: Susanne Bier - testvéred feleségét, esküvő után, hogy szeretsz, a tűz martaléka...olyan filmeket rendez, és ír amiket  nem lehet elfelejteni...
forgatókönyv : Anders Thomas Jensen - a másik nagy kedvenc
szereplők: Anton- Mikael Persbrandt - csodaszép alakítás... Marianne- Trine Dyrholm - először nagyon ridegnek tűnt, de nagyszerű szinésznő, a másik apa/ Claus-Ulrich Thomsen - itt is jeles és a gyerekek: William Johnk Juels Nielsen és Markus Rygaard...
hasonló: persze egy Susanne Bier film az esküvő után jutott eszembe előszőr, aztán a Bábel...
kedvenc részek: Anton minden jelenete: az autószerelő műhelyben, a fiúkkal, az afrikai döntése....
ajánlás: mindenkinek, aki nem hisz az erőszakban...