captain fantastic

Nem egy újabb képregényhősről szól a film (szerencsére), hanem egy fantasztikus apáról és  gyerekeiről... Ez a férfi egyedül neveli hat gyerekét, nem járnak suliba, közösségbe, távol élnek a várostól nincs tv, rádió, telefon, szinte teljesen önellátóak.... Megvan persze a pontos napi menetrend, szabályok és mindenkinek van feladata... Olyan dolgokat csinálnak, amit egy mai gyerek szinte soha. Vadásznak, zsigerelnek, főznek, zöldséget termesztenek, mesterien másznak fára és sziklára, olyan az állóképességük, mint Mauglinak, tábortűznél vacsoráznak, énekelnek, kérdeznek és mindenre választ kapnak, igazi választ,nincs hazugság, sumákolás,és Könyvet Olvasnak!!! A városba kell menniük, mert meghal az édesanyjuk, itt persze szembesülnek (és mi is) a "szocializált valósággal"... És itt jön a lényeg mert világos, hogy mindkét életmód a gyerekek szempontjából zsákutca! Pontosan látjuk az apa hibáit, de vajon észrevesszük-e hogy az a másik felkínált és elfogadottan normálisnak mondott élet is élhetetlen... Van megoldás? Nekem a rendező megoldása nagyon tetszett... (Az ma már bizonyított tény milyen fontos egy gyerek életében az első 3 év, én azt mondanám inkább az első 16-18...).

captain fantastic 2016
író, rendező: Matt Ross
szereplők: Viggo Mortensen - már az egekig magasztaltam eddig is, itt pedig csak néztem néztem, egyszerűen gyönyörű játék!!!és a gyerekek: George MacKay - oda kell rá figyelni, Samantha Isler, Annalis Basso - különleges arca elragadó, Nicholas Hamilton, Shree Crooks, és a legkisebb Charlie Shotwell,
kedvenc részek: a hétköznapok az erdőben, a kérdések és válaszok, a Lolita elemzése, és a végén a konyhai jelenet....
hasonló: a nyár királyai, az új zélandi : Vademberek hajszája, vagy a Swiss Army Man
ajánlás: a film nem igazán jó,ezt meg kell mondanom, nagyon lassú, néhol már-már unalmas, elveszíti a lendületet többször is, de mégis meg kellene nézni szülőnek, pedagógusnak, gyereknek....

detachment - mintatanár

A magyar cím megint sántít... Egy helyettesítő tanárról van szó ugyanis, akinek munkája nem egy iskolához, osztályhoz köti, folyton máshol tanít. Ez egy elgondolkodtató megoldás, amikor ezeknek a gyerekeknek pont a stabilitás, megbízhatóság lenne a fontos, azt látják, hogy a tanáraik is folyton cserélődnek, akik pedig maradnak idegroncsok, tehetetlenek, alkoholisták vagy gyógyszerfüggők, nincs itt semmi himi-humi nyersen beletalál a lényegbe... Néhol annyira megdöbbentő, nyers képeket kapunk, hogy nem könnyű nézni.....  Mintatanárunk is észreveszi az apró rezdüléseket, emészti magát a gyerekek viselkedésén, keresi a megoldásokat persze kevés látható eredménnyel.... Az Ő élete sem fenékig tejfel, ahogy bepillantást nyerünk gyerekkorába pontosan tudjuk miért képtelen egy helyen megmaradni, kötődni ... A tanárikar tagjait sem kíméli a kilátástalanság, kevesen képesek felülkerekedni a nehézségeken.... Ahogy a filmben is elhangzik a gondolat: - jó volna valamiféle vizsgához kötni, kiből lehet szülő és kiből nem....én pedig hozzátenném, a pedagógust is, messze nem elég, hogy elvégzi az iskolákat és papírja van róla....

Detachment  - 2011
rendező: Tony Kaye - nem egy tündérmese, lásd Amerikai história X...
szereplők: Adrien Brody - teljesen magára öltötte ezt a szerepet is, az ilyen érzékeny szerepekben imádom... Marcia Gay Harden - a tehetetlen igazgatónő, magánéleti problémákkal megtűzdelve, James Caan - az öreg, aki a maga módján éli túl a mindennapokat... Blythe Daner - talán az egyetlen normális tanár? Lucy Liu - a még nem kiégett példány... Tim Blake Nelson - a már megbolondult...., Sami Gayle - a kiskorú prosti..., Betty Kay - a dagi lány...
kedvenc rész: az iskolai jelenetek és a dokumentumszerű beszélgetések, gondolatok... A nagyapás, gyerekkori és a prostis részeket én szívesen kihagytam volna, ez már túl sok....
hasonló: az első ami eszembe jutott a Fél Nelson ....
ajánlás: nekem kicsit sok, a nyers igazság néhol túlzásnak hatott, de aki ismeri a rendező említett filmjét, az nem fog fanyalogni...