like crazy

Fiatalok, szépek és nagyon szerelmesek, de az élet akadályokat gurít a a kapcsolat elé és nem lehetünk tuti biztosak a sokszor emlegetett mondásban: a szerelem mindent legyőz... Ráadásul nem az a tipikus csöpögős, rózsaszín, amerikai verzió kerül a szemünk elé, aminek újra és újra nagyon örülök, hanem " tudod az az igazi első.." szerelem, amit ha egyszer átéltünk, nem tudunk és nem is akarunk kitörölni az életünkből. Ha nem is ilyen intenzíven, de velünk marad, alakít rajtunk, hogy aztán majd egy új kapcsolatban...... A filmben a nehézségek és az idő múlása  ( én 8 évet számoltam ) ellenére  hőseink újra és újra felveszik a fonalat, próbálkoznak, nem igazán tudnak egymástól elszakadni, aztán a megoldás már-már tökéletes....

like crazy - őrülten hiányzol  2011
rendező, forgatókönyvíró: Drake Doremus - talán az első rendezése?
szereplők: Felicity Jones - Anna szerepében és Anton Yelchin - Jacobként - tüneményes pár, akiknek olyan könnyű elhinni, hogy ez veled is megtörténhet...
kedvenc rész: a felolvasás, az ajándékok!, beszélgetés vagy inkább szavak nélküli kommunikációk, és a vége,
hasonló: hétmérföldes szerelem (csak témájában, egyébként fabatkát sem ér..), és az egy nap
ajánlás: a lányaimnak :-)

 

úton

Közvetlenül a volt fesztivál után néztem meg a filmet és talán ezért, teljes megelégedéssel nyugtázom is.  Azt hiszem kell ehhez valamiféle "kortalan korlátlanság" ha úgy tetszik... A fesztivál persze nekem már egészen mást jelent mint egy tizenévesnek, de így negyven körül sok-sok felejthetetlen pillanatot kaptam, nemcsak az előadóktól, hanem a fiataloktól is.... És pont így történt a filmmel is, még ráerősített erre, éppen pont... Egyetlen jó véleményt sem hallottam egyébként a filmről, sőt néhányan egyenesen nézhetetlennek tartják, nem tudom, hogy a fesztiválhangulat homályosította el az érzékszerveimet, de tényleg rendben van! A könyvet be kell valljam nem mostanában olvastam és nem is voltam annak idején eldurranva tőle, most mégis a film kapcsán meglepett mennyire megmaradtak részletek bennem. Azt hiszem kár lenne a történetet vázolgatni, annyi minden van benne, fiatalság, barátság, szerelem, testi-lelki viszontagságok, harag, művészet, család és annak hiánya, fájdalom... A fiatalok (nagyon fiatalok) pont ugyanolyanok a történetben, mint ma és ez jó, ez olyan jó!

On the Road - 2012
rendező: Walter Salles
író: Jack Kerouac
szereplők: Sam Riley - Sal , Garett Hedlund - Moriarty és Kristen Steward -MaryLou szerepében kiváló választás mindhárom, tényleg! TomSturridge, Viggo Mortensen, Amy Adams, Kristen Dunst.....
kedvenc részek: az úton :-)
hasonló: a könyv!
ajánlás: kortalan álmodozóknak...

tétova félrelépők

Gyönyörű képpel kezdődik a film, csodaszép hősnőnk üldögél egy grandiózus esemény rideg előterében, nagyon beszédes.... A film témája nem túl izgalmas. Az öregedés fázisai,  különböző nézőpontjai, a család átalakulása, az elhivatottság, a halál elfogadása.... A történet egésze, mondanivalója nem hozott lázba, inkább egy-egy jelenet, beszélgetés vagy karakter... Ez a két nagyszerű és már sajnos korosodó színész olyan érzékkel bánik a figurájával, hogy ezt látni kell... Azok a pillantások, félszavak, mozdulatok... Pontosan érzékeljük, a viták, meg nem értések ellenére is azt a biztonságos melegséget, amit ez a két ember áraszt egymás felé... A gyerekeik pedig pontos "három gyerek modell" , a nagy a kötelességtudó jó gyerek, a kicsi maga a bohém lazaság, a középső pedig a folyton őrlődő... A nagymama, a kollégák, a barátnő mind mind kedves szerethető szereplő...
 Late Bloomers - 2011 ( a magyar cím megint ferdít! )
rendező, forgatókönyvíró: Julie Gavras 
zene: Sodi Marciszewer - nagyon klassz dal szól végig...
szereplők: Isabella Rossellini - már-már félelmetes a tehetsége, azt hiszem veleszületett?! William Hurt - nagyon szeretem a figuráit, mindig le tud venni a lábamról...
kedvenc részek: mindjárt az első képek, a fürdőkád, anya lánya beszélgetések többször is, a kiállítás, a lift....
hasonló: Még egy év / Another Year / angol film jutott eszembe, ez is egy édes hatvanas házaspárról és környezetükről szól...
ajánlás: " ...nem puhányoknak való"....

biutiful

Írtam ezt a bejegyzést, a lányom belekukkantott és rám szólt, - azért már megtanulhatnád helyesen leírni beautiful... Persze világos, nem látta a filmet. A film címe telitalálat ( és végre  nincs magyarra fordítva!). Ebben az esetben azt hiszem nem árt, ha az ember tisztában van vele mit is fog látni és akarja-e látni?! Barcelonában vagyunk, hősünk két kisgyereket nevel egyedül, egy kis kínai segítséggel. A "munkája" nem éppen legális, feketemunkásokat közvetít, halottakkal beszélget, kenőpénzeket oszt szét... Múltja sem rózsaszínű, drogos, alkoholista, pszichés zavarokkal küzdő feleség, egy tapló testvér... A jövője pedig kilátástalan: prosztatarák. A körülötte lévő emberek élete sem könnyebb, az afrikai bevándorlók, akik az utcán árulják a hamis, gagyi áruikat, a kínai feketemunkások, akár a rabszolgák élik napjaikat, a volt feleség zavarodott, beteg próbálkozásai. Olyan az egész mint egy húsba vágó dokumentumfilm. Nincs semmi szépítés, megjátszott, egymást követik a megrázó események. Csodaszép, kicsavart képekkel: kemoterápia és a La Sagrada Família, a szenegáli lány iskolába kíséri a gyerekeket, apa és fiú beszélgetése...

Biutiful - 2010
rendező: Alejandro González Inárritu - ez a mexikói rendező egészen sajátos látásmóddal, meg kell nézni a filmjeit: korcs szerelmek, 21 gramm, Bábel....
forgatókönyv: Inárritu,  Armando Bo, Nicolás Giacobone
zene: Gustavo Santaolalla mint minden Inárritu filmben itt is remek...
operatőr: Rodrigo Pietro - Ő is a csapathoz tartozik és még: megtört ölelések, argo akció, brokeback mountain...
szereplők: Javier Bardem - fantasztikus tehetségű, karizmatikus pasi. Ahogy a gyerekekkel beszélt viselkedett, nézett csodaszép volt! Maricel Álvarez - a feleség szerepében nagyon is hiteles... Hanaa Bouchaib és Gulliermo Estrella a két gyerek...
kedvenc részek: apróságok, képek, a bagoly, a gyerekek, a szenegáli lányból áradó elfogadás...
hasonló: Inárritu előző filmjei és az angol szabad világ és a látogató című film is...
ajánlás: ebben a multikulturálisnak mondott világban sok hasonló témájú film születik, de az arányok általában felborulnak, a politika, nacionalizmus vagy éppen a liberalizmus elhomályosítja a józan ítélőképességet, valamelyik irányba kezdi húzni a nézőt... Itt, ebben a filmben nem így van...szerintem

az újságos fiú

Elkezdtem nézni ezt a filmet, bevallom, nem túl nagy lelkesedéssel, aztán egyszer csak nyakig benne voltam. Fülledt, krimiszerű, brutális, szexualitástól és mocsoktól, rasszizmustól bűzlő történetbe csöppenünk. Egy fekete hölgy mesél, a bejárónő, mindent tud, de azt mondja és úgy ahogy neki tetszik. Az újságíró és laptulajdonos apa, nem tesz sok tanúbizonyságot erkölcsi tartásáról, a körülötte lebzselő hölgy is csak egy a sok közül, fia nagyon fiatal, hiányzik az édesanyja, keresi a helyét a világban és próbál felnőni... Bátyja, a már befutott újságíró, elhivatott és nagyon fura.... Bekerül a képbe Charlotte, aki minden idejét a szerinte ártatlan, gyilkossággal vádolt és börtönben ülő Hilarynak szenteli. Levelezésükből süt a " szerelem"... Ezek az emberek így összerakva egy nagyon beteg történetet alkotnak. Néha szerettem volna ha a mesélő tovább mesél egy-egy jelenetet, máskor pedig inkább elfordítani a fejemet, a hűvös szobában is úgy éreztem folyik rólam a víz, mint mindenkiről ebben a fülledt kisvárosban.

the paperboy - az újságos fiú -2012
rendező: Lee Daniels - ennél távolabb nem is állhatna tőlem a történet, a szereplők pedig még inkább, mégis olyan légkört teremtett, hogy nehéz ezt a távolságot megtartani....
zene: Mario Grigorov válogatása a hetvenes évekből szenzációs!
szereplők: Nicole Kidman - ez a mindig kimért, visszafogott nő, olyan kurvát hozott ki magából, hogy csak bámultam!!! - John Cusack - ő is megdöbbentő, nem láttam még ennyire visszataszítónak soha..., Matthew McConaughey - ő is meglepett, eddig csak bugyuta filmekben láttam és leginkább hasizmait, mosolyát mutogatta, azért itt már mást is csinált! - Zac Efron - felkötheti a gatyáját, ha a többiek nyomába akar érni, de fejlődik...Macy Gray - a mesélő nézőpontja is egy fontos része a sztorinak...
kedvenc rész: Jack és Charlotte az autóban, az esőben....
hasonló: szörnyek keringője 2001 - Lee Daniels igaz csak producere volt, de nagyon hasonló sorsok...
ajánlás: kánikula előtt...

gengszterosztag

Nem tudom mi újat lehetne még elmesélni a negyvenes évek maffiatörténeteiből? Kezdőknek, mármint gengszterfilmet néző kezdőknek ez egy jó belépő lehet. Minden benne van ami egy ilyen filmben szokásos. Semmivel sem több: adott egy felkapaszkodott, bunkó zsidó bokszoló, akinek a zsebében van az egész város, de még többet akar és van a talpig becsületes jófiú, aki az igazság bajnoka. Ennyi, nincs új vagy bonyolult karakter, nincs több, véresebb akció, sok fejtörés és rejtély csak ahogy lenni szokott: pontos klisék pontos követése.... Aki megrögzött gengszterfilm néző vagy nagyot csalódik, vagy piszok elégedett lesz, mert pontosan azt kapja amit mindig. Hibátlan öltönyös férfiak gyilkolásszák egymást kalappal a fejükön, aztán szép nyugodtan megvacsoráznak a csodaszép ruhákba bújtatott hölgyekkel. Fogynak az emberek jók és rosszak is, a vége pedig csupa rózsaszín....

gengszterosztag - 2012
rendező: Ruben Fleischer - komolytalan...
zene: Cartell Burwell válogatása remek, az egyetlen talán a filmben, ami az újdonság erejével hat?!   
szereplők: Josh Brolin - jófiúként is meggyőző, Sean Penn - ez a ráncos arc sok mindenre képes... Ryan Gosling - mintha a kisujjából, flegmán rázta volna ki ezt a szerepet, persze tökéletesen! Emma Stone - inkább bájos, mint hódító?! - Giovanni Ribisi - nagyon kedvelem ezt a kis fickót, remek színész!!!
kedvenc rész: Ryan Gosling - hát igen....
hasonló: sokezer gengszterfilm a múltból....
ajánlás: ne vegyük véresen komolyan....

egy különc srác feljegyzései

Ez egy édes tinifilm lehetne, de valahogy felnőttesre sikerült.... A sztori teljes a kiváltó ok, ( nagynéni) nélkül is. Mert hát hihető, hogy egy tizenéves csak úgy magába fordul, érzékeny, gondjai vannak?! Engem bosszantott, ez a hatásvadász szál, enélkül is éppolyan szerethetők lennének ezek a srácok. A többi pedig rendben is lenne, egy hétköznapi gimi, hétköznapi élete. Egy klassz irodalom tanár jó meglátásokkal, még jobb tanácsokkal és jobbnál jobb könyv ajánlásokkal ( bár itt is észlelhető némi szájbarágás ) nagy gatsby, zabhegyező, édentől keletre, ne bántsátok a fekete rigót.... Iskola, sport, bulik és bálok tánccal és nagyon klassz zenékkel. Ha eddig nem, itt felmerült a kérdés, mikor is vagyunk? Nem lehetünk a jelenben, hiszen nincs sms-ben küldött gagyi üzenet, hülye smilekkal, itt szemtől szemben van és válogatás kazetták, bakelit lemezek és milyen zenék: rocky horror picture show, cocteau twins, the smiths, david bowie, new order...."végülis mindegyis", hogy 2010 vagy 1990, nem ez a lényeg. A srácok, srácok, akár van okostelefonjuk, akár nincs, bár gyanítom, hogy "barátainknak" akkor sem lenne, ha ez a történet ma játszódna!

the perks of being a wallflower 2012
író, rendező: Stephen Chbosky - akik a könyvet dicsérik a filmtől is el vannak ragadtatva....
zene: Michael Brook - kalapot le...
szereplők: Logan Lerman - Charlie- még nagyon kisfiús... Emma Watson -Sam az édes arcú lány, Ezra Miller - Patrick - na ő már tud valamit!!
kedvenc rész: miután felhangzott az első zene, alig vártam a következőt...
hasonló: a forró rágógumi filmek jutottak eszembe...
ajánlás: jobb egy high school musical filmnél ( azért lássuk be ez nem olyan nehéz...)Talán nem kellene már tinifilmeket néznem?!

Submarino

Két kisfiút látunk, akik pici testvérükre vigyáznak. Hamar nyilvánvalóvá válik, hogy nem először csinálják, jól megszokott mozdulatokkal ringatják, készítik a cumisüveget, altatják.... De hát csak gyerekek. Az anyjuk is feltűnik egy rövid jelenetben, nem sok köszönet van benne. Az ember gyomrát összerántja és ez még csak a kezdet... Aztán a már felnőtt testvérek életébe cseppenünk. Nick a báty egy szűkös, lepukkant szobában tele tetoválásokkal, halvány utalásokkal, hogy ült pár évet, teljes magányossággal, jó adag agresszióval és persze alkohollal tengődik. Feltűnik egy dagi barát, akiről kiderül, hogy egy LÁNY öccse, akivel pár éve együtt volt.... A dagival is bajok vannak, Nick megpróbál segíteni neki, de ez teljesen balul üt ki, a tragédia elkerülhetetlen.....Közben anyjuk temetésén találkozik öccsével és annak fiával. A" kistesó"élete, ha lehet még fájóbb, egyedül neveli kisfiát, és kábítószerfüggő... Ő kapja anyja örökségét, mert Nick lemond róla ( ahogy ez történik, benne van minden, testvéri szeretet, fájdalom, megértés...) és akkor felcsillan a remény, hogy talán most! Nem így történik, apa és fia együtt tölt pár felejthetetlen, boldog órát, aztán újra lent vagyunk a mélyben, a legmélyebben....

Submarino - 2010
submarino koktél - egy rész tequila, egy pohár sör...
submarino - egy kínzási módszer, víz alá nyomás, majdnem belefojtás...

rendező, forgatókönyvíró: Thomas Vinterberg - a születésnap után jött egy csalódás: a végső megoldás a szerelem, aztán mostanában megnéztem a vadászat című filmjét, ami megint letaglózott, így előkerült a tarsolyból ez a film is. Veszélyes és nem könnyen felejthető, újra és újra előbukkan bennem egy-egy mozzanat, egy-egy szereplő megtört arca...
forgatókönyvíró: Tobias Lindholm - nem lehet kihagyni...
író: Jonas T Bengtsson  novellája az alap
szereplők: Jacob Cedergren - nem láttam még más filmben, de hihetetlen kisugárzása van, azt hiszem meg kell jegyezni a nevét... Nincs mellébeszélés, tökéletes!! Peter Plauborg - a nagyon félelmetes arcú "kistesó" a kisfiú Nick - Sebastian Bull Sarning és a kistestvér: Mads Broe Andersen - ezek a fiúk, ezek az arcok!!!
kedvenc rész: a "keresztelő"
hasonló: a már említett Vinterberg filmek mellett, az esküvő után és az élet fája....
ajánlás: Andersen óta tudjuk, hogy Dániában tudnak mesélni, ha Andersennél maradunk a kis gyufaáruslányt említeném, gyerekként nagyon megérintett ez a ( szerintem nem pici gyerekeknek való)mese, ahogy most ez a történet is... kizárólag felnőtteknek

liberal arts - így jártam én

Egy nyugdíjba vonuló professzorral indul a film, mégsem ragadunk le ennél az egy korosztálynál, sőt! A búcsúztatásra érkező volt tanítvány, aki nagyon is szívesen tesz eleget a kérésnek, ahol aztán találkozik a fiatalokkal, egy csodaszép lánnyal, egy nehezen boldoguló zsenivel, és egy nagyon különc sapkás fiúval, élete kedvenc tanárával, akit talán jobb lett volna, úgy megőriznie emlékében, ahogy volt... Ez így elég sablonosnak tűnhet, de köze sincs (szerencsére) a piálós, bulizós, alpári filmekhez! Ez a film tele van angol romantikával, gyönyörű klasszikus zenével, idézetekkel, csuda klassz vitákkal és dialógusokkal, amikre tényleg érdemes odafigyelni. Szenzációs párbeszédek, nem üres locsogások. Értékek és nem trendi üresség. Szóba kerül a család témája, mint biztos háttér és nem mint nyűg, az alkohol és cigi itt csak lúzer segédeszköz, a tudás, olvasás, tanulás nem kötelesség csupán, hanem tudatos érdeklődés, az öregedés pedig nem titkolnivaló, szánalomra méltó, hanem természetes és tiszteletet ébresztő... Bevallom engem teljesen elvarázsolt a hangulata. a lány karaktere nagyon közel áll a szívemhez,  okos és ezt arra használja, hogy még többet tanul, szépségét nem a smink, ruhák teszik, belülről fakad, az sem baj ha az esti buli után át sem öltözik, nem zuhanyozik, nincs flancos cipőszekrénye és smink készlete, hanem könyvespolca, nem shoppingolni jár, hanem könyvesboltba!!! Ne felejtsük ez egy 2012-es film! Olyan jó volna látni, hogy ilyenek a bölcsészhallgatók ( és az egyetemisták, fiatalok általában!): érdeklődők, nyitottak, széles látókörrel bírnak és azért járnak az egyetemre, hogy tanuljanak, többek legyenek... Mondhatnánk, hogy túl romantikus, idealista, én mégis azt mondom ez a járható út, ez az irány, de ki/kik fogja Nekik megmutatni???

liberal arts - így jártam én ( ez a cím megint!!!) - 2012

rendező, forgatókönyvíró és főszereplő: Josh Radnor - ez a srác tud valamit, a karakterei imádnivalók!!!
szereplők: Elisabeth Olsen - szép és természetes, tehetsége is figyelemreméltó.., Zac Efron - nagyon rendben van, külön öröm, hogy nem szépfiúként szerepel!!! Richard Jenkins - a professzor úr- mindent tud! Allison Janney - angol romantika tanáraként - sok-sok igazság hangzik el a szájából!!!
kedvenc részek: minden beszélgetés, a lány természetes viselkedése, a zenehallgatás és levelezés, kézzel írt levelek!!! a vita a vámpíros könyvről!, a zseni fiú gondolatai, a tanárnő kiábrándultsága, a sapkás srác elvont teóriái....
hasonló: Josh Radnor előző filmje: a köszönömjóvoltkérekmég - nagyon-nagyon hasonló!!
ajánlás: mutassuk meg a fiataloknak!!!!!
megjegyzés: értem én, hogy nem túl népszerű egy bölcsészettudományok című film, de így talán mégis jobban eljutna a megértő/érző közönségéhez?! A magyar cím megint felháborít!!! És még valami, a megjelölt kategória dráma? Azt hiszem ezt is újra kellene gondolni!!!

szesztolvajok

a csapat

Most már kétségem sincs afelől, hogy a magyar "címadó szakemberek", nem nézik meg a filmeket, átolvassák a tartalmat, vagy a rövidített verziót és nagyon-nagyon sokszor melléfognak. Akár a kötelező olvasmányok röviden, vagy a klasszikusok fiataloknak kiadások! Kiábrándító! Akkor inkább ne is olvassák! Akkor inkább ne is fordítsák!!! Ez a film (is) megérdemelte volna eredeti címét.... A történet egy bíróságon kezdődik, vagyis mi itt kapcsolódunk be, ez már a következmény: fiatal bűnözők kapják büntetésüket. Köztük van Robbie aki nagyon fiatal, nagyon pici és nagyon vad. Brutálisan agyonvert egy fiút, többszöri testi sértés van a számláján. Nem könnyű megszeretni, aztán amikor a kisbabáját kezébe veszi nyilvánvalóvá válik, hogy megérdemelne még egy esélyt... Az újszülött miatt megússza a börtönt és egy közmunka programban kell részt vennie. A munkát vezető, összehangoló Harry, egy igazi "angyal", a szívén viseli a fiúk sorsát és próbálja formálni a hozzáállásukat is. Úgy tűnik pontosan érti mi is történik velük, milyen nehéz a jó útra felkapaszkodni, talán egykor ő is...? Egy kis kiruccanást szervez a fiataloknak. Elviszi őket egy whisky lepárlóba és kóstolóra. Itt aztán kiderül, hogy Robbie igazi őstehetség,  jön a nagy ötlet, és egész más irányt vesz a történet. Az édes csapat elindul Skóciába, ahol a világ legdrágább hordó whiskyje található. A terv, ha létezik nem kristálytiszta előttünk. Látva és megismerve a whisky rajongó és (s)értő közönséget, egyértelmű kinek szorítunk. Szeretnénk, ha a mi "angyalkáink" megkapnák a részüket...

The Angels'Share - 2012
rendező: Ken Loach - gyönyörű filmek vannak a repertoárjában. Valahogy mindig megtalálja a kisembert, akármilyen nagy témában is. És még egy nagy plusz: nem sztárokkal dolgozik, olyan szereplőket választ, mintha nem is játszanának, egyszerűen magukat adnák?! Szabad világ, Felkavar a szél, Még egy csók....
forgatókönyv: Paul Laverty - szinte mindig együtt dolgozik a rendezővel...
szereplők: Paul Brannigan - mint egy vérprofi - nagyon szurkol neki az ember a filmben is az életben is! John Henshaw - Harry szerepében édes pofa.... William Ruane - a magas srác - már játszott egy-két (Ken Loach filmben, ahogy majdnem mindenki a szereplők közül) és sorozatokban, Jasmin Riggins -Mo- a belevaló csaj... és nem utolsó sorban az Albertet alakító géniusz: Gary Maitland...
kedvenc rész: a terv megvalósítása, a menetelés, a kirándulások, többször is, és Albert intelligens megszólalásai persze...
hasonló: Billy Elliot, akvárium, és kisvárosi rock and roll....
ajánlás: bár vígjátékként van fémjelezve, a cím és történet is ezt sugallja, azért végig ott lebeg a dráma ....

a vadászat - jagten

Ezt nevezem! Piszokul átgondolt, letaglózó történet. Egy kis közösség közé cseppenünk, ahol mindenki ismeri, figyeli egymást, nem mellesleg a férfiak együtt vadásznak.... Lucas az egyikük, akinek az élete mélyponton van, elvált, a fiát ritkán láthatja, ráadásul tanári állását elveszítette és egy óvodában dolgozik. Mindezek ellenére nyugodt, kiegyensúlyozott, kedves ember, aki nagyon jól szórakozik az ovisokkal... Amíg, Klara, az egyik kislány furcsa dolgokat mond Lucasról, amiből a vezető óvónő azt a következtetést vonja le, hogy molesztálta a kislányt. Persze nem marad titokban, egyre többen és többet tudnak.... Csak terjed a pletyka és szinte senki sem áll Lucas oldalára. " mert egy gyerek ilyesmiben nem hazudik".... Óhatatlanul is Vekerdy Tamás szavai jutottak eszembe ami valahogy így szól: " nem a gyerek rossz, aki hazudik, hanem a felnőtt, akinek hazudik"...  A vádak gyarapodnak, a rendőrség is bekerül a képbe, aztán felmentés a vége. Vagyis ez még nem a vége, mert a falu lakói nem hagyják annyiban a dolgot... A film az érzelmek hullámvasútjára ültet: a szülők, akik saját hibáik ellenére mégis részvétet ébresztenek, Klara, akit nem lehet hibáztatni, mert elég feldolgoznia a szülei veszekedéseit, az oviban felejtést, a közönséges bátyját, az apa italozásait, Lucas pedig a maga csendes, erős jellemével, valahogy bízni kell benne!  Lucas fia, Marcus még hozzátesz az érzelmek skálájához, ahogy megkérdezi a kislányt: miért hazudsz???? Ez az egyik legfelkavaróbb jelenet a sok közül. A falu többi lakója, szülők, óvodai dolgozók, üzletek eladói, mind egy emberként utasítják el, rekesztik ki a közösségből. De a rendező nem elégszik meg ennyivel, még mélyebbre visz: a karácsonyt ünnepeli a falu apraja nagyja és ott a templomban, várva a kis Jézus születését, Lucas és Theo szembenéznek egymással.... Reménykeltő, ahogy egymás felé fordulnak újra... De még ez sem a vége. Fellélegezhetnénk, de nem lehet...

jagten - a vadászat - 2012 dán remekmű!!!
rendező, forgatókönyvíró: Thomas Vinterberg - a témái akár sablonosak is lehetnének , de így láttatni, így vezetni, így játszani az érzelmekkel, érzékszervekkel!!! Imádom, hogy nem akar mindent megmagyarázni, nem akar mindenkinek tetszeni, nem akar több lenni mint ami... A dogma filmek, másik alapítójával ellentétben, pontosan beletalál a szívem közepébe!
szereplők: Mads Mikkelsen -nem is igazán tudom, milyen szavakat használjak a magasztalására. Ez a karakter lenne rá szabva? Nem így van, minden szerepét ilyen tökéletesen játssza. Volt egy-két film, amit nem tudtam megnézni, szinkronosan, vagy felirattal, csak dánul, de őt még akkor is szívesen nézem, ha egy szót sem értek belőle. Csupa remek filmben szerepelt: Ádám almái, Zöld hentesek, A Royal Affair, Hogy szeretsz?, Esküvő után... Thomas Bo Larsen - a hiteles piás... Annika Wedderkopp - a kislány, aki néha már már félelmetes... Lasse Vogelstrom - Marcusként, nekem nagyon tetszett! - Anne Lousie Hassing - a mindig rohanó anyuka - Susse Wold - a cseppet sem kompetens óvónő, Alexandra Rapaport - az egyetlen értetlenkedő... Lars Ranthe - a segítő keresztpapa... ezek a színészek egytől- egyig csodásak!!!!
kedvenc rész: elejétől a végéig szabályosan rátapadtam a vászonra ( és nem csak a felirat miatt!), azért van egy-két mozzanat: a kislány a sötétben, Marcus látogatása reggel, "az üzletbe visszaugrás", a templomi jelenet, és a vége....
hasonló: a születésnap jutott eszembe (98-as Vinterberg film ) hasonló téma, más nézőpont...És még egy film az Eden Lake - véresebb, de hasonló gondolatokat ébreszt....
ajánlás: végtelenül elszomorítónak találtam, hogy egy ilyen kvalitású filmre ennyire kevesen ( öten ültünk egy pici mozi nézőterén) kíváncsiak. Nincs 3D, nincs akció, eget rengető technikai megoldások, "csak egy szimpla emberi történet, ami jól gyomorszájon vág!

napos oldal

Olyan könnyű ezzel a filmmel tartani. Zakkantak, őrültek, betegek, megszállottak, nyárspolgárok, együtt. Konfliktusokkal, őszinteséggel és hazugságokkal, némi erőszakkal és egy kis tánccal. Nagyjából ennyi a film, mégis sokkal több! A normalitás és őrültség közötti nem mindig világos határokat feszegeti. Hogy kinek a javára döntünk, nem kétséges. Az egész bagázs őrült, vagy legalábbis emberi. A szülők, akik támogatják fiúkat, mégis inkább hátráltatják felépülésében, a barát, aki segítség helyett a saját életére panaszkodik, az újra és újra meglógó szintén bolond srác, sőt még a kezelő orvosnak is meg van a maga hülyesége... Szép lassan rájövünk, hogy főhősünk, akit nyolc hónap diliház után hazaengednek, talán az egyetlen racionálisan gondolkozó, sőt pontosan tudjuk, hogy egyszercsak fölébe kerekedik ennek az egész társaságnak. Naiv őszintesége pedig már-már megkapó, mint egy kisgyerek ( nem mint egy mániákus depressziós, nem vagyok túl jártas pszichés betegségekben, de azért az világos, hogy itt csak a szépet és vicceset kapjuk!). Ebben az őszinteségben talál egy megfelelő partnert Tiffany személyében, aki szintén nem a normális kategóriába tartozik ( bár ha a nővére odatartozik, át kellene gondolni a fogalmat!). Egymást segítve, és akadályozva jutnak el a felismerésig, mi pedig a film végéhez, ami kicsi nyálas, de megbocsájtjuk, mert " ennek a történetnek legyen jó vége."

napos oldal - silver linings playbook 2012
rendező: David O Russel - felfedezhetők a fighter-ből jól ismert motívumok!
zene: Danny Elfman - tudja mitől döglik a légy...
szereplők: Bradley Cooper - bevallom nem vártam tőle túl sokat, de itt végre nem csak a kinézetére apelláltak és bevált. Nagyszerű végre színészként látni, nemcsak szimpla szépfiúként... Jennifer Lawrence - nem tudom eldönteni, hogy is állok vele... Robert De Niro - ez a szerep sem okozott különösebb gondot neki... Jacki Weawer - anyuci... Julia Stiles - az undok feleség szerepében, nem semmi... Chris Tucker inkább vicces, mint őrült..
kedvenc rész: a vacsora meghívás, a randevú, a dilidokinál előadott szövegek....
hasonló: Száll a kakukk fészkére - Jack Nicholsonnal '76-ból, keményebb és sokkal jobb persze, érdemes újra nézni!!!
ajánlás: nemcsak Bradley Cooper kék szeméért...

the art of getting by - rokonlelkek

Túl kevés az ilyen hangvételű film, erről a korosztályról és főleg amerikából. Csak azt kapjuk, amit megérdemlünk!!? Pite, alkonyat, high school musical, ráadásul mindegyikből több szörnyű részt nézhetünk meg, már aki bírja.... Azért mi annak idején, (80-90-es évek) el voltunk kényeztetve és máig időszerű, nézhető filmeket kaptunk!  házibuli, forró rágógumi sok része, a magyar szerelem első vérig, éretlenek, Gilbert Grape, mondhatsz bármit, nyakunkon az élet, sellők, kicsit később 10 dolog amit utálok benned, ami már elindult a ma is uralkodó irányba ( pia, pénz, szex, buli,), de azért még szerethető... Mostanában is felbukkan egy-egy gyöngyszem, de sajnos a vámpíroktól, vérfarkasoktól és zombiktól nehéz rátalálni. Régi környék, egy lányról, Juno, Lol (csak a francia verzió), kivárosi rock and roll, álmodozók... Ez a történet sem tér el a megszokott sablonoktól, mégis nagyon kedves a szívemnek. Miért? Ez a fiú ( olyan jó hogy egy ilyen baba arcú tényleg tiszta szereplőt választottak) a világfájdalmával, lustaságával, szemtelenségével is megmarad a tisztességes határokon, az anyjával és a tanáraival szemben is. Pontosan tudja, hogy mikor kell megállni, visszakozni, neki tenni valamit... Persze ebben jó partnerei a tanárok, akik pontosan ismerik, engedik amíg lehet, a végtelenségig megértők!!! Az anya pedig a saját gondjai mellett sem veszti el a türelmét szeretetét! Ezt nagyon jó volt látni! A szerelem pedig lassan győzi meg/le ezt a fiút, de én nem bántam,  megőrizte azt a tétovaságot, ami az első szerelemre olyan igaz... A befejezés azért már túlzás volt, de megbocsájtható!

rokonlelkek -2011
rendező, forgatókönyv: Gavin Wiesen
szereplők: Freddie Highmore - kisfiúként szerepelt már az én pán péter, a charlie és a csokigyárban...édes srác, bár a magyar szinkron nekem túl markáns volt hozzá! Emma Roberts - szintén sok gyerekszerepe volt már...kicsit talán korosabbnak tűnt a fiúnál, de nem volt zavaró... Az anyukák: Elisabeth Reaser és Rita Wilson, Alicia Silverston - a szemüveges tanár néni nem mindig volt ilyen visszafogott: az Aerosmith videójában 1994-ben!!
hasonló: Restless -a nyugtalanság kora? - 2011-es Gus Van Sant film nem ilyen könnyed, két fura fiatalról...
kedvenc részek: teóriák megfogalmazása és "előadása" a lustaságra....
ajánlás: nem csak tiniknek...

Django elszabadul

Django egykor és most

Nagyon szeretek úgy (is) leülni egy filmhez, hogy alig tudok róla valamit, nincsenek, nagy nevek, nem ismerős a történet, így az elvárásaim is csak szép csendben lapulnak. Na, ez nem az a film. Ez egy Tarantino mozi, így a léc fel van rakva, jó magasra. És most sem ért, még csak a felállított csúcs közelébe sem.... Értem én, hogy ez a vehemens hozzáállás adja a történetei ízét, nekem mégsem sikerült felvennem a ritmust, újra és újra kiestem az elvarázsolt néző szerepéből!  Próbáltam megérteni ezt már az előző filmnél is (becstelen brigantik), de most világosodott ki. A történelem ugyan elég alapot ad rá, hogy kifigurázzák, újra és újra átkomponálják, de van akinek ez nem áll olyan jól a kezében...
A rabszolgatartó Amerikában játszódik ez a történet, sajátos módon elbeszélve persze. Nagyon klassz dialógusok sokáig nem is hagytak unatkozni, de egy idő után már sok volt ez és persze a lövöldözős jelenetek, amikor egymás után több liternyi piros fröcsögött egyetlen áldozatból?! Puffogni kezdtem volna, de megjelenik a gonosz DiCaprio és egy jó darabig - egészen ( gondolom nem árulok el nagy titkot) fröcsögős haláláig - újra lendületet visz a filmbe... A nagy fröcsögés közben már nagyon vártam a végét! Fröcsögős és hosszú! Átgondolva mégsem bántam meg, hogy megnéztem, mert a forgatókönyv és főleg a szöveg szerintem osztályon felüli, a megvalósítás, képpé alakítás tőlem nagyon-nagyon messze, valahol az óperenciás tengeren is túl van...

Django unchained - 2012
rendező, forgatókönyv: Quentin Tarantino - még mindig  Pulp Fiction a mérce... Bevallom kicsit igazságtalan vagyok vele, de mint ember, annyira taszít, hogy folyton úgy kell elhessegetnem a őt magát a filmjeiből....
zene: Ennio Morricone, Johnny Cash... jó kis zenék...
szereplők: Christoph Waltz - Dr Schultz zseniális, megtámadhatatlan!! Leonardo DiCaprio - még nem volt ilyen jó, rossz! Jamie Foxx - nem érintett meg picit sem... Samuel L. Jackson - Steven szerepében viszont szuper!!
hasonló: az eredeti Django egy olasz film 1966-ból Franco Neróval, aki itt is feltűnik néhány percre...
kedvenc rész: Dr. Schultz beszélőkéje...
ajánlás: akinek nem a ponyvaregény az etalon...

into the white

Kellemes meglepetés ez a rendhagyó háborús film. A második világháború, katonák, fegyverek, a történet mégis másfele kanyarodik... Ütközetben lezuhan egy német és egy angol repülőgép a norvég hegyek között egy hóvihar közepén. Három német és két angol katona. Itt aztán egy vadászlakban húzzák meg magukat míg az idő jobbra fordul. Együtt. Összezárva. Kénytelen kelletlen összefognak és az ellenségesség lassan felmelegszik, a feszültségből csak perzselő viták és vicces ugratások maradnak. A repülősök pontosan hozzák nemzetük sztereotípiáját, de az idő előrehaladtával egymás felé fordulnak... Szívmelengető, vigasztaló történet ez, ami ráadásul valós események alapján íródott. A háború értelmetlenségéről, barátságról, emberségről szól, úgy, hogy senkit nem avat szentté, a jó és a rossz sokféle arccal mutatkozik és rajtunk múlik képesek vagyunk-e elfogadni, befogadni... Talán ennyi lenne? Összezárni egy-két napra /hétre / évre az ellenségeket?? Sajnos nem, a történet és a háború még tart...

into the white 2012
rendező: Peter Naess -a norvég rendező igaz történetet dolgoz fel...
szereplők: Florian Lukas - kelet német születésű színész , akit láthattunk már a Good Bye Lenin című nagyon vicces német filmben... David Kross - Ő is német, a szerepe szerint is, remek alakítás, érdemes rá odafigyelni: a felolvasó... Stig Henrik Hoff - norvég színész, még sehol sem tűnt fel nekem eddig, és az angolok: Lachlan Nieboer - ezt a nagyon helyes angol srácot jó volna látni még pár filmben, és a másik édes Rupert Grint, akit nem kell bemutatni és úgy látszik ezek a kicsit együgyű, mégis nagyon szerethető szerepek találják meg mindig...
kedvenc rész: a jó kis csípős beszélgetések, a barátság kialakulása, a faház jelenetei és az over the rainbow előadása....
ajánlás: aki a repülők, lövöldözés miatt néz háborús filmeket, annak ez a film nem fog tetszeni, aki a háború emberi arcára kíváncsi, sokkal inkább!

Nathalie második élete

Ezt a hülye címet már megint, nem értem!!! Kik ülnek a "címadó székekben" tessék mondani!! Miért kell ilyen agyalágyultnak nézni a magyart??? Ezen nagy nehezen túl tettem magam elkezdődött a film... Az első tíz, tizenöt perc nem éppen vidám, inkább tragikus, de aztán szép lassan feléled, nem lesz belőle fergeteges komédia, inkább egy kellemesen mosolyogtató, megkapó film. Az újrakezdést nem használnám, szerintem ilyen nincs, vagyis húsz felett már csak változtatás, felállás, megrázom magam van. ( ez nem második élet, ugyanaz az egy!!!). Nathalie talál valakit, aki bizalmat ébreszt benne, amit elhagyott valahol útközben, akivel jó együtt lenni, lassan bontakozó kapcsolat, tud várni, nem tolakodó, nem mindent elsöprő szerelem, mert ilyen is van kérem szépen. Nagyon jó volt ennek a nagy melák svédnek a szemébe nézni, olyan nyugalmat árasztott, ami nem tudom , hogy csak a színészi játékának nagyszerűsége vagy tényleg ilyen az ürge. Nagyon kedves a film hangvétele, az önirónia a francia nációval, a mai értékek megkérdőjelezése, a társadalmi elvárások kifigurázása.... Nem mindent elsöprő love story,  egyszerű ínyencség, csemege, ahogy az eredeti cím is sugallja...

La delicatesse - 2011
rendező: Stéphane és David Foenkinos
szereplők: Audrey Tautou - nem igazán kedvelem a játékát, kivéve ha mosolyog... Fracois Damiens, aki szerintem francia, talán belga, mindenesetre nagyon édes!
kedvenc rész: nagyon tetszett a befejezés a nagyi kertjében....
hasonló: a csajozós páros 2005-ből, szintén francia, egy édes balfácán:  Jean Paul Rouve főszereplésével
ajánlás: az első húsz perc után nehéz elhinni, hogy vicces és kedves lesz, pedig így van! Türelem!

nyomorultak

Az első jelenet, inkább dal alatt, gondoltam rá, hogy felállok és otthagyom. Aztán mégsem tettem, egy hős vagyok! Így utólag pedig már örülök, hogy képes voltam végignézni (158 perces), ha nem is minden percét, de jó pár jelenetét élveztem. Mindjárt az első dalnál / look down/ rájöttem, hogy jobban tetszik a közös ének, mint a szóló. Főleg Hugh Jackman dalai voltak nekem kicsit kínosak, néha mosolygásra, később türelmetlenségre késztettek. Minden dal, nincs próza, mégis érthető minden. Az alapmű persze több, részletesebb, de így is rendben van. Azt azonban be kell vallanom, ebben az esetben, ha nem ezek a nagyszerű színészek játszanak, hanem mondjuk énekes-színészek (musical színészek) nem hiszem, hogy végig néztem volna!? Itt is mint minden eddig látott feldolgozásban, az első rész tetszett jobban. A fiatal Jean Valjean őrlődése és a gyermekéért aggódó, haldokló anya szenvedése. Ez az alakítás Anne Hathawaytől egyszerűen tökéletes, bevallom megríkatott / i dreamed a dream/. A mostohaszülők jelenete pedig lenyűgöző két /inkább egy hatalmas egyéniséggel: Helena Bohnam Carter na jó és Sacha Barom Cohen... Aztán a gyerekek, szerintem ezek a dalok tényleg profik!!! A kislány és a barikádos kiskölök mindent visz! A film második fele már nem nyűgözött le annyira, mégsem tudtam otthagyni a fiatal forradalmárok, szerelmesek, a két "öreg" történetét....

Les Miserables - Nyomorultak 2012
rendező: Tom Hooper
író: Victor Hugo
forgatókönyvíró: Alain Boublil, Jean-Marc Natel, Herbert Kretzmer, James Fenton, William Nicholson
zeneszerző: Claude-Michel Schönberg
szereplők: Anne Hathaway - tökéletes színésznő és még énekelni is tud! Hugh Jackman - inkább prózai szerepekben szeretem, Russel Crowe - meglepődtem, aztán csodálkoztam, aztán tiszteletem! - Amanda Seyfried - olyan mint egy játék baba, és a hangja sem meggyőző! - Helena Bohnam Carter - csúcs! Sacha Baron Cohen - be kell ismernem itt nagyon rendben volt! Eddie Radmayne - nem rossz...És a két fantasztikus gyerek: Isabelle Allen, Daniel Huttlestone- ha mást nem az ő dalukat hallgassuk meg!
hasonló: KÖNYV!
kedvenc részek: mostoha szülőknél, és természetesen Fantine gyönyörű jelenetei...
ajánlás: a fiataloknak csakazértis!!! Mi meg úgyis megnézzük! 

argo

Egy kicsit mindig beijedek a politikai témájú filmektől, főleg amerikai előadásban, de azért nagyon érdekelt. Kifejezetten szorítok egy kis figyelemért Ben Afflecknek, amit nagyon megérdemel már, ez a film is csak ezt bizonyítja. Persze igen, amerikai, lobog a zászló, amerikai nézőpont stb., mégis el lehet ezt felejteni, nem ezen van a hangsúly, szerencsére inkább az emberi természet dominál, a félelem, a kiszolgáltatottság, harag és düh megfékezhetetlen ellentétek.... A két helyszín, Amerika és Irán, az ott zajló események, emberek, párbeszédek mérnöki pontossággal illeszkednek, inkább kapaszkodnak egymásba... A feszült történetnek a hollywoodi részek adnak némi felengedést, bár elhangzik jó pár csípős megjegyzés is a politikának és a filmszakmának.... Iránban pedig a hat túsz közül senkit nem enged túl közel a rendező, keveset tudunk meg róluk, ( így kerül egyensúlyba az iráni oldallal, talán pont ezért nem akarta taglalni külön-külön ?! ) csak azt látjuk, hogy egyre nehezebben bírják a feszültséget, az iráni szereplőkből pedig sugárzik az ellenségesség és az alapos felkészültség, így én leginkább Ben Affleckért szorítottam, bocs... Az "aranygyapjú" visszaszerzésében biztos voltam, mégis hihetetlenül elkapott az izgalom az akció beindulásakor, a piacon, a repülőtéren meg már teljesen bepánikoltam...

argo -2012
rendező: Ben Affleck nevét csak dicsérni tudom, rendezései valahogy mindig megfognak, van bennük valami fura mellőzött, perem látásmód ( ha van ilyen?) hideg nyomon, tolvajok városa és ez a film is valamiért nem arról szól, amiről szól?!
szereplők: Ben Affleck újra - nagyon örülök a komoly szerepeinek, de a régi jó Jay és Néma Bob is belefér és nagyon várom az új Malick filmben To the Wonder-ben is.... Alan Arkin és John Goodman - nagyszerű páros...
hasonló: van egy magyar Argo film is, persze csak a cím ugyanaz, a téma egész más :-)
kedvenc rész: itt nincs rész, egész van...
ajánlás: nem akciófilm rajongóknak!

hét pszichopata és a si cu

Adott egy forgatókönyvíró, aki a hét pszichopata címmel írja új művét. Egyenlőre csak a címénél tart és néhány halvány karakternél, a témát a legjobb barátja szolgáltatja, aki szívvel-lélekkel ( bár ez kicsit sántít :-) segíti barátját ebben a " kemény" munkában. Közben pedig felbukkannak a bizarr, beteg, különös delikvensek, akik tálcán kínálják történetüket... A szereposztás fergeteges! A morbid, véres, trágár humor, ami már a film első epizódjában fellelhető, ott pislákol minden egyes jelenetben és az ember néha két röhögés között rácsodálkozik magára, hogy is tud ilyen jól szórakozni. Amikor pedig megpróbálom elmesélni miért is tetszett, szörnyülködve néznek rám és nem is értik elferdült ízlésemet. Én meg nem magyarázok tovább, ez egyszerűen egy nagy hülyeség, amin nagyon jókat nevettem!

hét pszichopata - 2012
rendező, forgatókönyvíró: Martin McDonagh - azt hittem ezt a témát az Erőszakik után már nem lehet fokozni...
szereplők/pszichopaták: Colin Farell - ez a szemöldök önálló életet él?!... Sam Rockwell - mindig nagyon különlegesnek tartottam, itt pedig tökéletes...Cristopher Walken - a nagy kedvenc, imádom, ha komoly, imádom ha (nagy ritkán) mosolyog, hihetetlen egyedi figura...Woody Harrelson - ez a karakter nagyon jól áll neki... Tom Waits - pici jelenet a fehér nyuszival, de hatalmas a pasi...és a hölgyek - ahogy a filmben is elhangzott a női karakterek nagyon gyengék, szóra sem érdemes...
kedvenc rész: a képtelen beszélgetések a sivatagban....
hasonló: erőszakik persze, de nekem felrémlett a blöff és a ponyvaregény is...
ajánlás: csak feliratosan!

volt egy tánc

Ez a film, sokkal több kérdést tesz fel, mint amennyire válaszol, újra és újra rácsodálkoztam, jé van még valaki a világon aki így gondolja??!! Véget ért és csak ültem bambán, mert nincs recept, nincs logika, nincs megoldás... Egy lány találkozik egy sráccal, és rádöbben, hogy nagyon vágyik a szerelemre, erre a szerelemre. A történet nagyon sablonosnak tűnhet, mégsem a szokásos nyafogós, buta barátnőkkel és lelkes barátokkal tűzdelt szakításos sztori. Ez a különbözőség adja a film erejét. Az első talán legmeglepőbb az ilyen témában jártas nézőnek, a várakozás, nem a szex a főszereplő, (jé!) vagy a főok a szakításra (még egy jé!) nem is erre van kihegyezve a történet.
Nincs megcsalás a szó szoros értelmében. Nagyon lassan, egymáshoz sem érve várakoznak.... Bár a martinis jelenet szerintem olyan szenvedélyes, hogy bőven felér bármilyen szexjelenettel! A szereplőket pedig nem lehet nem szeretni, mindhármukat.. A lány nagyon kapaszkodik eddigi életébe, megfogalmazhatatlan kétségbeeséssel már-már erőlteti ezt a kapcsolatot. A férj pedig a megszokott életét szereti, amibe Margó is beletartozik, szereti, de nem érti és talán pont ezért tudja elengedni... A szomszéd pedig, az a férfi akinek piszok nehéz ellenállni. Az ismerkedés is nagyon más, a beszélgetések, mozdulatok, séták, körhintázás! már-már romantikába torkolhatna, de nem... Elkezdünk mosolyogni egy-egy tüneményes jeleneten, de ezek a jelenetek sem felhőtlenek, mindig kapunk egy kisebb, nagyobb pofont a végén: a családi összejövetel, ahol a tesók egymást püfölik és cikizik, de aztán előbukkan a gyerek téma, később pedig az alkoholizmus, vagy a vizi-aerobik, ami nagyon vicces, főleg az oktató cukorfalat, de a zuhanyzóban már semmi illúziónk nem marad.... a riksázás pedig az erőltetett évfordulóval ér véget...
Könnyen arra a megállapításra juthatunk, hogy ez egy választás a régi/biztonságos és az új/ismeretlen között. Nekem viszont az az érzésem ez a férj sosem volt szenvedélyes, spontán, eleven, mindig ilyen nyugodt, kiegyensúlyozott és kedves volt. A lány annak idején, talán pont ezért választotta... Most is választ....A vége pedig, hogy nincs vége.....

Take This Waltz - volt egy tánc 2011
rendező: Sarah Polley - kivételes tisztánlátása a szerelemben, emberi kapcsolatokban...Nem ad magyarázatot, egyszerűen elénk tárja a lehetőségeket... mintha azt mondaná, nesze nektek!
zene: Jonathan Goldsmith nevét dícséri a válogatás: Feist, The Buggles,Foo Fighters és természetesen Leonard Cohen csoda szép dalával...
szereplők: Michelle Williams - tökéletes választás, természetes bája beragyogja a filmet.. Seth Rogen -egy édes nagy mackó... Luke Kirby - az új szerelem megtestesítője....
kedvenc rész: a már említett martinizás viszi a prímet, de a körhintás jelenetek is magukért beszélnek, a lány csirkés kifakadása, az ablakon keresztüli békülés, az uszodai zuhanyozó könyörtelen képei és szavai....
hasonló: blue valentine keserédes története, és az élet nélkülem, nem könnyű történetek!
ajánlás: régi kapcsolatban élőknek, új kapcsolatban élőknek, szerelmeseknek, egyedülállóknak, boldogoknak és boldogtalanoknak....