elsker dig vor evigt - Hogy szeretsz?

Susanne Bier és Anders Thomas Jensen alkotása megint letaglózott. Egyszerű történet lenne ez, de úgy mesél, hogy az ember lélegzete is eláll. Fiatal pár, akik házasodni készülnek, egy váratlan baleset miatt kénytelenek más irányba indulni. A másik pár, akiknek sorsa szorosan összefonódik az előbbi fiatalokkal, már idősebbek, gyerekeik vannak, elsiklanak bizonyos dolgok felett, ettől a naptól szintén megváltozik az életük. Követik egymást a hétköznapi események és rádöbbenünk ez nem csak egy film, ez maga az élet.... Olyan karaktereket kapunk, mintha velünk történne az egész, részeseivé válunk, a bőrünkön érezzük.... A szereplők, mindenki: nővér, barátok, gyerekek.. nem egyszerűen jók vagy rosszak, kedvesek vagy taszítóak, hanem kiszámíthatóan következetlenek,törékenyek és sebezhetőek, mint bárki a földön...

elsker dig vor evigt - 2003

rendező: Susanne Bier - olyan témákat boncolgat, amik nagyon is könnyednek tűnnek, mégis a mélységekben találjuk magunkat....

forgatókönyv: Susanne Bier és Anders Thomas Jensen - a nyerő páros: esküvő után, testvéred feleségét, egy jobb világ - mind csillagos ötös film!!!

szereplők: Sonja Richter, Paprika Steen, Mads Mikkelsen, Nikolaj Lie Kaas - nincs bennük semmi mű, megcsinált, programozott... Természetesnek, közelinek, talán túl közelinek is mondanám ezeket a karaktereket....

kedvenc rész: ha nem is kedvenc, de meglepő rész: az orvos kolléga / nagybácsi?/, akit egyébként nem szeretünk, meglátja és kimondja a tutit....

hasonló: a már említett esküvő után és testvéred feleségét, nem is a történetek, inkább az emberek miatt...

ajánlás: ez egy pátosz-mentes dokumentumfilm???!!!

perfect sense

A történet egyik fele egy világjárvány terjedése, ami az emberek érzékeit veszi célba, eltűnik a szaglás, íz érzékelés..... A másik szál a szerelem, egy fiatal pár kapcsolata pont ebben a járványos időszakban kapna lángra..... A hangsúly nem a járványon és a védekezésen van, ez nem katasztrófa film, vagy ilyesmi. Nehéz erről a filmről írni! Többször éreztem úgy, hogy ez már sok, sőt egy bizonyos tragikusnak szánt jelenetnél röhögcséltem is, ami tényleg nem szokásom, szégyelltem is magam, de szerintem nem az én hibám...( Michael  sírógörcse az ágyban ). Más jelenetek viszont egyszerűen lenyűgöztek, ( szintén az ágyban a két arc, szinte egy!, az első konyhai főzés, kődobálás a parton, biciklizés, a hegedűs jelenet, a fürdőkádban...) Talán ez a legjellemzőbb a filmre, hogy  ezekből az apró fantasztikus képekből mégsem áll össze egy teljes egész!?  A szereplőkre is ugyanezt mondanám, nincs meg köztük az összhang, kidolgozatlan, bár érdekes emberek, de inkább csak külön-külön?!  A történet nagyívű és egyben sablon mondanivalója pedig már maga a jó öreg giccs kategória!    


perfect sense - hétköznapi pár - 2011
rendező: David Mackenzie - young Adam
szereplők: Eva Green - valahogy nem passzol senkihez lehet, hogy ezért tetszett a Cracks című filmben, bár az álmodozók sem volt semmi.. Ewan McGregor - mint mindig, most is tetszett, Ewen Bremner - a szakács barát- kisebb szerepekben tűnik csak fel, de nagyon kedvelem, a Trainspottingban nyújtott alakítása felejthetetlen!
hasonló film: a vakság című mozi 2008-ból, Julianne Moore és Mark Ruffalo főszereplésével
kedvenc részek: a járvány előtt
ajánlás: hatodik érzékkel...

foci eb 2012

Sok-sok időt vett el mostanában a filmektől a foci, de nem panaszkodom, nagyon jól szórakoztam...  "Mindig a gyengébb csapatért szorítasz, mégis a győzelemre játszol..." ez nálam tényleg így működik, nem a versenyszellem tüzel fel.... A spanyol csapat tényleg egy csapat, talán nem is volt még egy ilyen összetartó, kiegyensúlyozott banda a mezőnyben. Emellett pedig nagyon helyes fiúk egytől-egyig. A döntő utáni boldogságban, amikor előkerült az a sok apró gyerek és minden apuka arca teljesen kisimult, hát azért azt még el tudtam volna nézni egy darabig. Ilyen édes pillanatokat a németektől biztos nem kaptunk volna?! Másképp néztem ezt a versenyt, mint sok labdarúgásban jártas, évszámokat, csapatokat, játékosokat, szabályokat oly jól ismerő rajongó, tudom... Nagyobb figyelmet tanúsítok egy felrúgás utáni pacsizásra, sportszerű labda visszaadásra, kakaskodó vitára, mint egy-egy jó cselre, szögletre, vagy lesre...Imádom a lassításokat, játékosokról, kispadról vagy akár a nézőkről...Mennyiben kapcsolódik egy focimeccs egy filmhez? Ezek a fiúk már nem csak focisták, pontosan tudják, hogy milyen arcot vágjanak ha a közelükben van a kamera, mikor, hogyan vitatkozzanak a bíróval, hogyan nyerhetik meg drukkereik szívét. Ezeket a "cseleket" is pontosan megtanulják. Betanult szerepeket játszanak, pontos koreográfiák alapján és köztük is van aki ugyan sztárnak gondolja magát, de teljesítménye jócskán elmarad az egójától...A játék izgalma pedig simán lehagyja bármelyik akciót, krimit, akármit... Amiben mégis különbözik, a rendezés, háttérmunka, játékvezetés, edzések a rengeteg munka után itt egy megismételhetetlen "előadást" kapunk...

szemközti ablak

A "szemközti ablak" csak egy momentum a sok közül, ami ebben a filmben összefut. Olyan természetes és egyértelmű minden, mintha tényleg a szomszéd házban történne. Olaszországban vagyunk, itt valahogy "közelebb" állnak egymáshoz az emberek, egymás felé fordulnak, nem zárnak be, ha segítségre van szükséged! Ezek a szereplők is egytől egyig hús-vér emberek, a barátnő, a gyerekek, az idős úr, aki bár az emlékezetét elvesztette, mégis új dolgokra ébreszti a körülötte lévőket. Semmi megdöbbentő nincs abban, hogy egy felnőtt, érett nő is példaképre, útmutatásra vágyik, mert valamikor régen ezt nem kapta meg azoktól, akiktől kellett volna?! Egy vadidegen, pedig sokszor sokkal többet tehet, mint a legközelebbi hozzátartozó.... Ez az idegen, mint oly sokan mások is, nem önzetlenül "segít", csak így tud megbékélni a saját múltjával...

szemközti ablak - la finestra di fronte -2004
rendező, forgatókönyvíró: Ferzan Özpetek - mine vaganti, török fürdő - az elfogadás, nyitottság, másság, köré építi a történeteit....
zene: Andrea Guerra -telitalálat!!!
szereplők: Giovanna Mezzogiorno- ez a gyönyörű olasz színésznő az egész filmet simán elvitte a vállán!!!
kedvenc részek: a mélázások az ablak előtt és a sütemény készítések....
hasonló film: akaratlanul is a "hátsó ablak" jutott eszembe, Hitchcock, nagyszerű krimije 1954-ből....
ajánlás: a történet nem vidám, valahogy mégis jólesően melengeti az embert, ott legbelül...

Martha Marcy May Marlene

csúcs ez a kép!!!

Egy fiatal lány, keresi önmagát, talán el akar felejteni valamit vagy csak kipróbálni valami újat és egy kommunaszerű csapathoz csatlakozik, akik együtt élnek, dolgoznak, énekelnek, hippis szerkókban lófrálnak.... Nagyon kellemesnek tűnik ez a hely egy ideig, aztán egy idő után mégis megszökik ez a fiatal lány, innen indul a film. A nővérét hívja segítségül, az ő házában lakik és álmokból, visszagondolásokból tudjuk meg mi történt ott.... Csak mi, mert a nővérének egy pillanatra sem nyit ki, pont ezért olyan rettenetesen lehangoló. A remek vágásnak (vagy rendezésnek vagy operatőrnek?) köszönhetően, úgy folyik a történet, hogy szinte összeáll a két idő és hely. Várjuk a felengedést, javulást, de csak nem jön, sőt... Nagyon idegesített, hogy a nővér nem lép, nem tesz semmit, pedig pontosan tudja, hogy baj van, de aztán rájöttem, hogy pont itt lehetett a kiindulópont, amiért Martha eltűnt annak idején!? Ezerszer nehezebb magunkba tartani, mint elmondani és nehezebb meghallgatni is (igazán odafigyelve) mint mondjuk csak fésülgetni becézgetni.... Bevallom ez a történet nagyon felzaklatott és számtalan idillikus kép szertefoszlott bennem. Másrészt nagyon aktuálisnak érzem, mert olyan könnyű egy fiatalt aki tapasztalatlan, szeretethiányos, csalódott, kalandvágyó..... elvakítani, beszervezni, átformálni....

Martha Marcy May Marlene - 2011
rendező, forgatókönyvíró: Sean Durkin-jó lesz megjegyezni a nevét!
operatőr: Judy Lee Lipes,  vágó: Zachary Stuart-Pointer - gyönyörű képek....
szereplők: Elisabeth Olsen - Olsen ikrek ide vagy oda, nagyon jól alakít! John Hawkes - Patrick - eddig inkább humoros vagy félnótás szerepekben láttam, itt egy félelmetes karaktert formál hihetetlen pontosan, a nyeszlett, picit sem rosszfiús kinézetével....
hasonló: Eden Lake -talán ez volt rám legutóbb ilyan sokkoló hatással...
kedvenc rész: "hely-idő összemosások"
ajánlás: nem szeretem a fesztiválokat, díjakat, de van egy független fesztivál, ami minden évben hoz egy-két váratlan, különleges gyöngyszemet: ez a Sundance filmfesztivál

Exit

Több exit is van a filmtörténelemben, én a 2006-os svéd krimire gondolok. Mads Mikkelsen volt a kiindulópont és most sem csalódtam. Üzlet, pénz, összeesküvés, kapzsiság "csomag" itt valahogy működik, nem fulladunk bele a szakmai, pénzügyi tranzakciókba, érthető, követhető. A szereplők már nem ennyire egyértelműek, mindenki gyanús, senki nem áll biztos lábakon, talán pont a hőseink természetének boncolgatása a kiélezett események alatt, ami olyan különlegessé teszi számomra ezt a krimit. A fő mozgatórugó persze itt is a csúnya pénz, amitől van aki elveszti józan ítélőképességét, van aki szimpla eszközként használja az életben maradáshoz... Gyilkosságok, üldözések, verekedések, kínzások, izgalmak után, megérdemeljük az igazságot. Hát megkapjuk.....

Exit- vészkijárat - 2006
rendező, forgatókönyvíró: Peter Lindmark - semmi mást nem láttam még tőle?!
szereplők: Mads Mikkelsen - Thomas csúcs,  Kristi Eline Torhaug - Anna -gyönyörű kék szemek, Alexander Skarsgard - Fabian, ha a szenzációs papát szeretné lepipálni, fel kell kötnie a gatyáját!
hasonló: a téma miatt a tőzsdecápák (2010) jutott eszembe, ami nagyon nem tetszett...
kedvenc részek: egy kriminél a rejtély megfejtése a csúcspont, itt egy plusz csavarral....
ajánlás: nem csak a tetovált lányé a világ (Svédország)!

Az élet nélkülem

 Nagyon szeretem ezt a filmet. A történet ismerős lehet: egy fiatal (nagyon fiatal) kétgyerekes anyuka megtudja, hogy nem sok ideje van hátra az életéből, nem kér a kórházi kezelésekből, eltervezi ezt a kevés időt, nem mondja meg senkinek milyen beteg. Ez így nagyon szomorú és hatásvadász, de a film valahogy mégsem az! Nincs felesleges sajnálkozás, siránkozás, bőgés, amikor már nagyon lekonyulna a száj, jön egy kalóriákat számlálgató zabálós barátnő, egy édes kislány vagy mindjárt kettő, egy nagyon elvarázsolt fodrászcsaj, egy orvos aki nem néz a beteg szemébe, egy anya, aki csak panaszkodni tud, egy apa aki a börtönben ül ( az édespofa Alfred Molina ). Az egész olyan mintha máris kívülállóként figyelné családját és a saját életét is. Próbál úgy lavírozni, hogy senkinek ne hiányozzon majd, ha már nem lesz itt... Ez azért nagyon kemény! Ahogy nézem ezt a természetes, festetlen arcot mindig elfog a kétely létezik ilyen, így is lehet? A váratlan fordulat, kellemes meglepetés elmarad ez nem hollywood. Az élet megy tovább.... nélküle.

my life without me - az élet nélkülem 2003

rendező, forgatókönyvíró: isabel coixet - fantasztikusan bánik az érzelmekkel! Elégia, A szavak titkos élete, Párizs szeretlek!

szereplők: Sarah Polley - ez az erős egyéniség igazán ráillet és ezt még a rezignált szinkronhang sem tudta elrontani! Deborah Harry - Ann anyja a jobb napokat is megélt egykori Blondie énekesnője is passzentos a szerepére. Alfred Molina - az apa, kicsi szerep, nagyon jó látni!! Mark Ruffalo - szeretem a figuráit, meg úgy különben is jó ránézni.... Maria de Medeiros -a fodrászlány - hihetetlen pofa!

kedvenc részek: a beszélgetések, monológok, vagyis az egész film :)

hasonló: a szavak titkos élete, nem a történet, inkább a hangulat miatt és ami utána marad....

ajánlás: őszintén nem tudom kinek tetszik még ez a film , rajtam kívül?!

Hugo - 2011

Egy mese, amit a gyerekeim "elég unalmas"-nak találtak. Ami igaz az igaz, volt pár jelenet, ami valahogy lógva maradt a levegőben: a virágáruslány és az állomásfőnök, a kutyás öregek, vagy akár Hugo és Isabella barátsága, egy-egy mozzanat elnyújtását is indokolatlannak gondoltam. Az események lassú folyása ellenére nekem tetszett ez a klasszikus meséket idéző szomorú, talán túl szomorú történet. Nem tudom a mai gyerekeket mennyire nyűgözi le egy órásmester munkája, egy vonatállomás, ami csodákat rejt és a mozgóképek világa... Azt gondolom, hogy ha nincs ilyen gyerek, aki elámul ezeken a dolgokon, akkor baj van a világgal. Akinek ez nem elég, csak szörnyeket, vámpírokat és öldöklést szeretne az csalódni fog. Itt egy gyönyörű kék szemű kisfiút kapunk, aki minta lehetne a mai fiúknak, leleményességével, csillapíthatatlan kíváncsiságával, nyitott természetével, tudom, hogy vannak még ilyen srácok, ismerek is egyet, kettőt....

Hugo - leleményes Hugo -2011
rendező: Martin Scorsese - mesébe öltöztetett tiszteletadása a régi idők mozija előtt, mostanában nagyon sok rendező, fordul hátrafelé időben, térben, emberi ábrázolásokban... mintha már nem lenne előre: a némafilmes, Hugo, éjfélkor párizsban, az élet fája, hadak útján, drive....
zene: Howard Shore - elég csak egyet említeni: a gyűrűk ura zenéjét!
szereplők: Asa Butterfield - Hugo szerepében, nagyon édes, Chloe Grace Moretz - itt nem igazán tetszett, Sir Ben Kingsley - nekem ő mindig félelmetes, nem tudom miért? Sacha "Barom" Cohen - eddig még nem játszott olyan szerepet, amit szívesen néznék! Brüno, Borat, diktátor, Helen McCrory - Jeanne mama, talán az egyetlen, akinek játéka tényleg mesébe illő.
hasonló: egyértelműen Dickens: Twist Olivér című könyve ugrott be, amit nem is olyan régen egy szintén nagy nevű rendező dolgozott filmre...
kedvenc részek: a mozgóképes jelenetek nagyon kedvesek voltak...
ajánlás: kíváncsi gyerekeknek, játékos felnőtteknek, együtt!

Sherlock Holmes 2 - árnyjáték

  Igazán jól szórakoztam. Egy értelmes történet, végre felesleges vér és durvaság nélkül. Egyfajta menekülésnek érzem ezt a rendező részéről, mármint a helyszín és a klasszikus történeti alapot tekintve: ugyanis mostanában az akciófilmek, krimik vagy kalandfilmek szinte ontják magukból a vért, mocskos, trágár szöveget, minden határozott cél nélkül, magáért a brutalitásért, a nyers ösztönökért. A filmben is van lövöldözés, nem is akármilyen ( nekem az erdei menekülés nagyon tetszett, ezek a lassított képek, ahogy a lövedékek behatolnak a fatörzsekbe...), verekedés, de legjobbak a szópárbajok. Nagyra értékelem a szövegkönyvet, korhű, választékos párbeszédeket kapunk, ritka kedves humorral. Nem mondom persze, hogy maradandó alkotás, vagy kitörölheti a régi angol sorozat Sherlock-ját, mégis kellemes kikapcsolódást nyújt.

sherlock holmes 2 - 2011

rendező: Guy Ritchie - olyan egyensúlyt teremt a régi történetek és a mai kor között, ami nem sikerül mindenkinek, ha hozzányúl egy - egy klasszikushoz... zene: Hans Zimmer - a stáblistát nézve, mikor megláttam a nevét, csak azt mondtam: hát persze, hogy Ő!

szereplők: Robert Downey Jr. - sokkal jobban áll neki Sherlock, mint a vasember. Meggyőzőbb vicces szerepekben, valahogy ott bujkál mindig valami csibészség az arcában... Jude Law - ő még Watson figurájába is belecsempészi azt a nagyon édes mosolyát! A hölgyek nem varázsoltak el túlságosan!

hasonló film: az első rész
kedvenc rész: az első beszélgetés Watsonnal, a legénybúcsú estéje és az út esküvőre....

ajánlás: Arthur. Conan Doyle-féle Sherlock Holmes-ért rajongók kerüljék!

testvéred feleségét...

A magyar cím itt is , mint sok más esetben elveheti a kedvet. Nem hagytam! És felejthetetlen filmet kaptam.  A történet egyik szereplője a jó fiú ( Michael), gondos családapa, figyelmes férj és tökéletes katona, a másik fiú, (Jahnik) - természetesen a kicsi - a link, semmirekellő, aki éppen börtönből szabadul. A család szeme fényét Afganisztánba küldik, ahol fogságba esik. Itt a történet kettéválik és az ember nem tudja melyiket is nézné szívesebben, egy bizonyos pontig legalábbis.... Otthon megy tovább az élet, majdnem mint eddig... Michaelnek pedig olyan döntést kell hoznia, amin aztán egész hátralévő életében gondolkozhat és persze mi is! Jahnik, pedig szinte kivirágzik, le kerül a válláról vagy inkább felkerül a vállára a tökéletes bátyja, akit minden ellentét és vita ellenére ő ért meg a legjobban. Nincs itt kimondva nagyon sok fontos, nagy gondolat, mégis mindent elárulnak ezek a nagyon emberi szereplők. A szülők tökéletlensége is megbocsájtható, a feleség, pedig a két pici lányával, pontosan olyan, amilyen...

brodre - 2004 dán film
rendezte, írta: Susanne Bier - egy jobb világ, esküvő után, tűz martaléka.... egyedi hangulatú, csudaszép filmek!
forgatókönyv: Anders Thomas Jensen - sokat dolgoztak ők már együtt, ütős páros!!!
szereplők: Ulrich Thomsen - most már teljesen világos, hogy ez a pasi mindent el tud játszani! Nikolaj Lie Kaas - a másik kedvenc, nem lehet nem szeretni!- és a gyönyörű Connie Nielsen
kedvenc részek: nem tudnék kiemelni részleteket ez egészében teljes!
hasonló: ugyanezt a történetet az amerikaiak is megcsinálták (hát igen) 2009-ben. Natalie Portman, Jake Gyllenhaal, Tobei Maquire főszereplésével és ami kicsit azért fura a forgatókönyvet Bier és Jensen jegyzi itt is, így egy majdnem tökéletes másolatot kapunk...
ajánlás: vigyázat, nyomot hagy!

diploma előtt

 Sokszor láttam már ezt a filmet és az idő múlásával egyre jobban tetszik. Ma már igazi csemegének tartom. Olyan jelenetek, képek vésődtek belém, amiket aztán újra és újra látni szeretnék. Azokra a beállításokra gondolok, mint Mrs Robinson harisnyás lábhajlatában morfondírozó Ben, vagy a medencés jelenetek bármelyike, a gyönyörű zenével.... A történet tulajdonképpen a felnőtté válás, megfűszerezve... Benjamin a félénk fiú előtt kinyílik a szerelem kapuja. Elcsábítja, majd viszonyt kezd vele Mrs Robinson. Olyan tanárt kap az élettől, akiért akár hálás is lehetne, de persze buktatók azért vannak... Nagyon jókat derültem a fiatal fiú esetlenségén és Mrs Robinson fásult magabiztosságán.Sok-sok túlzás van persze benne, de még így is szerethető. Mrs Robinson lehetne nagyon taszító karakter, de olyan tehetséggel formálta meg ez a csodálatos színésznő, hogy minden szűz fiúnak ilyen tanítómestert kívánunk, már 40éve!

the graduate - diploma előtt 1967!!!
rendező: Mike Nichols- olyan filmek mint 22-es csapdája, nem félünk a farkastól, dolgozó lány, madárfészek, közelebb, Charlie Wilson háborúja.....azon ritka rendezők egyike, aki mindenfajta filmes díjat magáénak tudhat, igaz a származása is meg van hozzá, de ezek a filmek is  magukért beszélnek...
zene: Paul Simon zseniális! Sound of Silence, Mrs Robinson csodálatos dalok!
szereplők: a felejthetetlen Mrs Robinson - Anne Bancroft  ( 36 évesen játszotta ezt a szerepet, hihetetlen! ), Benjamin szerepében pedig- Dustin Hoffman - ő pedig 30 évesen, olyan mint egy kisfiú!
kedvenc rész: Mrs Robinson házában az első este, a szállodai bárban, a szállodai szobában a beszélgetések....
hasonló: a - szép remények - jutott eszembe, lehet, hogy Anne Bancroft miatt....
ajánlás: Mrs. Robinson - egy fogalom!

Anonymus

Azt olvastam valahol erről a filmről, hogy az irodalom Da Vinci kódja. Nagyon féltek az angolok, hogy elveszítik az ő Shakespeare-jüket, de felesleges volt mert ez a film nem vonja kétségbe, sőt ha lehet még jobban felemeli drámáit, szonettjeit, komédiáit... Azt, hogy ki is volt valójában William Shakes- Speare csak találgatni tudjuk és ez a film egy olyan variációt mutat, ami akár igaz is lehet?! A történet nem akar bizonyítani, tartsunk vele, hagyjuk magunkat egy kicsit elvarázsolni... A művészet csak könnyed kerete a valóság hátterének. Erzsébet királynő uralkodása ez a háttér, ahol senki senkiben nem bízik, politikai, hatalmi csatározások folynak, amiket aztán viszontlátunk a színpadon, a "mester" tollából. Ami nekem nagyon hiányzott a kortárs poéták erősebb ábrázolása, főként Ben Jonsonra gondolok, aki ráadásul elég sok szerepet kapott ahhoz, hogy egy kicsit jobban megismerhessük, ráadásul a Jakab-kor legsikeresebb udvari költője lett, itt mégis csak egy folyton rohangáló, érzéketlen küldönc szerepében látjuk. 

anonymus -2011
rendező: Roland Emmerich - ugyan itt nincs világvége, invázió, mérges pókok, godzilla, de azért látványban nincs hiány....
forgatókönyv: John Orloff -nem tudom eldönteni, hogy bátor vagy csak polgárpukkasztó?
szereplők: Rhys Ifans - nem csak vígjátékban hiteles, nagyon-nagyon sokat hozzátesz a filmhez..., Vanessa Redgrave és Joely Richardson - Erzsébet királynék, kicsit másként, mint eddig ( anya és lánya ), David Thewlis - az öreg Cecil szerepében is átütő karakter,  Sebastian Armesto - Ben Jonson szerepében, nem tett rám nagy hatást, Jamie Cambell Bower - itt van kérem a legújabb tini ideál..., Derek Jacobi - a narrátor, hihetelen, hogy ő is szerepel, nagy-nagy Shakespeare színész, ízig-vérig angol! Rafe Spall - W. S. szerepében egy pojácát alakít...
kedvenc rész: az első tíz perc után végig lekötött, kellett is a figyelem, a sok szereplő és az időbeli ugrások miatt...
hasonló: természetesen a szerelmes Shakespeare jutott elsőként eszembe...
ajánlás: nézzük meg, aztán keressünk egy Shakespearet a könyvespolcon...

gosford park

1932-ben járunk Angliában. Egy arisztokrata család összejövetelét kísérhetjük nyomon, estélyekkel, fényűző vacsorákkal, kártyával, vadászattal, ahogy kell. Ezzel párhuzamosan a szolgálóik, inasaik, szakácsaik életébe is bepillantunk, ami azért itt-ott összefolyik az uraság életével.... A két szálon futó történet mégis egy, sznobizmus, hierarchia, szerelem, hazugság mindkét társadalmi osztályban fellelhető, igaz más viszonyok között, de nagyon sok hasonlóság van mégis... Az igazságokat valahogy mindig más szájából halljuk, mint akitől várjuk... Az ellentét és a különbség a két társadalmi réteg között szinte teljesen elmosódik a film végére... Nagyon sok szereplős, igazi klasszikusnak mondható darab. Csupa remek színésszel, akik az apróbb szerepekben is sziporkáznak. Az eseménytelenséget a jól kidolgozott részletek, a színészek kiváló játéka és az érdekes párbeszédek, ellensúlyozzák. Akinek ez kevés, még egy finom  bűnügyi-szál is bekerül a történet végére...

gosford park - 2006
rendező: Robert Altman - nagy rendező,  nem csak nagy filmekkel...
szereplők: Kristin Scott Thomas - igazi, hideg, angol úrinő, Emily Watson - Elsie, bármit el tud játszani, hihetelen tehetség és ezek a kék szemek! Richard E. Grant - furán találó szerepben, Michael Gabbon - érdekes, hogy csak idős korában vált igazán népszerűvé?! Maggie Smith - ő is, pedig ők is voltak fiatalok?! Kelly Macdonald -kedves, naiv szobalányként alig lehet rá ismerni, nem akármilyen filmekben szerepelt: trainspotting vagány csaja, a nem vénnek való vidék.... Helen Mirren - Mrs. Wilsonként hozza a formáját, Tom Hollander itt is jól áll neki a pipogyaság és Clive Owen, akit általában alig lehet megtalálni a stáblistán, nem értem miért?
kedvenc rész: Elsie jelenetei, a vadász piknik,
hasonló film: nekem a csengetett Mylord sorozat jutott eszembe, persze az sokkal viccesebb volt és az utolsó látogatás, ami szintén hasonló környezetben, ugyancsak fenomenális szereplőgárdával azért a nyomába sem ér...
ajánlás: akivel megnéztem a filmet, közben újságot olvasott, netezett  háromszor kiment a szobából és mikor vége lett azt mondta: - hát ez nem volt valami nagy szám! Nekem más a véleményem!

éjfélkor párizsban

 Egy régi, már alig-alig működő moziban néztem meg ezt a filmet és ez a helyszín is  (csak Párizs után persze ) hozzátett még egy picit az élményhez. Lassú, összenézős mozi, nem az a fajta, amiről, ha eltéved a tekinteted, egy percre, akkor elveszítenéd a fonalat. Azokra a jelenetekre gondolok, ahol nem csak felhangzik egy ismerős dallam, hanem végig is hallgathatjuk... A történet egy amerikai forgatókönyvíróról, aki szeretne regényt írni, inkább Párizsban és egy másik korban élne...Vágyai valóra válnak éjfélkor a városban , visszajut a 20-as évek Párizsába és találkozhat a művészélet legjavával. Ezek a találkozások, beszélgetések a legjobb elemei a filmnek. Az első Fitzgerald házaspár, akik hozzák a kötelezőt, aztán a nagyon férfias, morózus, lényegre törő  Hemingway és sorban következnek: Gertrude Stein az összetartó kapocs, Picasso a fura festményeivel, a gyönyörű Adriana, Josephine Baker tánca és Cole Porter dala. Felbukkannak még vagy legalább szót ejtenek Matisse, Monet, Bunuel, Toulouse Lautrec, Rodin, Pissaro, Degas művészetéről. Nehéz felsorolni mindenkit a filmből, de az egyik legjobb figura Dalié. Ez az alakítás olyan kedves, figyelmes kifigurázás, amit ritkán talál így színész. Kevés jut egy-egy művészre, de itt nem is az a lényeg, hogy teljes képet kapjunk emberi (művészi) ábrázolásból, pont az tetszik benne, hogy tovább kell gondolnunk.... Ami nekem hiányzott, az a 2010-es évek művészei, annak a bizonyítása (már ha ez lehetséges), hogy a mai korban is élnek, ilyen kaliberű művészek, akik miatt majd a jövő nemzedéke, ugyanígy lelkesedhet???

midnight in paris - éjfélkor párizsban 2011
író, rendező: Woody Allen
zene: fantasztikus zenék a dzsessz fénykorából, a válogatásban szintén a rendező keze nyoma fedezhető fel: mindjárt a bevezető képek alatt szóló fantasztikus dal, Josephine Baker, Glenn Miller, Offenbach kán-kánja sem marad ki...
szereplők: Owen Wilson - nagy meglepetés volt az ő személye, aztán a filmet nézve, végülis érthető választás. Azért nekem most sem sikerült megkedvelni... Marion Cottilard - Adriana szerepében, a maga csodaszép egyszerűségével lenyűgöző, Corey Stoll - a meggyőző Hemingway, Adrien Brody - Dali szerepében brilliroz, Tom Hiddleston - a félszeg és alkohollal kűzdő F. Scott Fitzgerald, felesége Ezra: Alison Pill - ez a filatal lány, nagyon jó, érdemes odafigyelni rá!   Gertrude Stein: Kathy Bates, aki mindig eltalálja a figuráit, és ne feljtsük el a "pedáns" úriembert sem: Michael Sheent, még a csoda szép Carla Bruni is szerepel idegenvezetőként a filmben. Rachel McAdams - nem sokat tesz hozzá a filmhez...
kedvenc rész: az éjszakák Párizsban :-)
hasonló film: Woody Allen előző filmje - férfit látok álmaidban - hasonló finom humor, sok édes szereplő...
ajánlás: álmodozóknak és tovább gondolóknak...

köszönjük, hogy rágyújtott

Szerintem bátorság kell egy ilyen film elkészítéséhez. Már az első jelenet, a tévés szereplés elég bizarr és ez csak fokozódik. Rá lehet azért hangolódni elég hamar... A mai egészségmániás, wellness-fitnesz világban ez a film szentségtörésnek számít! Pont ezért érdekes! A főszereplő Nick Naylor egy dohányipari cég szóvivője, aki mindenhol szerepel, mindenhol utálják, de ő csak mosolyog és olyan elánnal beszél a tüdőrákról, akárcsak egy focimeccsről. Egy nagyon ütős jelzőt használ magára: erkölcsileg rugalmas :-) Találkozunk mindennel, ami körülveszi a dohányzást: pénz, korrupció, tüdőrákos dohányos, iskolai prevenció, hasonszőrű barátok, karrierépítő újságíró, antidohányos szenátor.... Egyébként, ha jól emlékszem, egyszer sem dohányoznak a filmben?! Itt-ott csapong a történet néhol nagyon túloz, aztán meg szinte szentimentális, de a lényeg, hogy nincs fordulópont, vagy erőltetett tanulság, csak egy jópofa fricska az orrunk alá... 

köszönjük, hogy rágyújtott - thank you for smoking - 2005
rendező: Jason Reitman - " komoly mosoly" csak így nevezem, de mondhatnám színvonalas humornak is, ha így jobban tetszik!
író: Christopher Buckley - szatirikus novellista
szereplők: Aaron Ekhart - mostanában kezdem megkedvelni, Maria Bello - erős, itt is! Sam Elliott - marlboro man-jeles! David Koechner - van egy pofa, William H. Macy - jól áll neki a komoly humor... és a jó öreg Robert Duvall - fenomenális!
kedvenc részek: a baráti beszélgetések hármasban, a hollywoodi film vizionálása, Marlboro Man....
hasonló film: nagyon idevág az Egek ura!
ajánlás: " Ez nem vita. Tárgyalás."

hetedik

Állja az idő próbáját, rég láttam és most újra megnézve talán még erősebb élmény volt. A hét főbűn köré épülő történet adja a fonalat, ami aztán végig olyan szorosan tart, nehéz tőle megszabadulni.  A két nyomozó ellentéte ( idős-fiatal, nyugodt-temperamentumos, lelkes-megfontolt, okos-ösztönös, Vergilius - Dante?... ) mégis egy fajta egységet képez az őrült világ ellen. Az áldozatokat nem ismerjük meg, csak a bűnüket. A helyszínek gyalázatosak, mocskosság mindenütt, az eső egyfolytában esik, ( lsd. isteni színjáték pokol ) semmi szívet melengető nincs, kivéve talán a fiatal feleséggel ( Tracy ) eltöltött vacsorát... És azon kapjuk magunkat, hogy számolgatunk - ez a negyedik, az ötödik? Aztán megismerjük a tettest, szerintem ez a legsokkolóbb rész az egészben. Olyan félelmetes, őrült fanatikust látunk, mint még soha! Hihetetlen alakítás! Az irodalmi utalásokat nem erőlteti ránk a film, mégis akinek ismerősek a bibliai idézetek, vagy az isteni színjáték  pokol jelenetei, amelyek párhuzamba állíthatók a film cselekményével, még erősebb hatásra számíthatnak...

se7en - hetedik '95
rendező: David Fincher - '99 harcosok klubja, 2007 Zodiákus nem akármilyen filmek, nekem a Benjamin Button, a közösségi háló és a tetovált lány nem igazán jött be, de még így is rendkívüli rendezőnek tartom.
eredeti forgatókönyv: Andrew Kevin Walker -  horrorisztikus...
szereplők: Morgan Freeman - hozza a formáját, mindig elnyeri a szimpátiámat! Brad Pitt - nagyon jól állt neki ez a temperamentumos fiatalság! Gwyneth Paltrow - sok filmben láttam már, de valahogy olyan érzésem van vele kapcsolatban, még ha főszerepet játszik is ( reflektorfény, nő kétszer, szerelmes Shakespeare ), hogy átengedi a terepet, mintha nem akarna  a középpontban lenni?! Persze itt ebben a filmben ez így van jól. Kevin Spacey - a tökéletes!
kedvenc rész: nincs, a krimik általában veszítenek a varázsukból, ha többször megnézzük, hát ez egy tökéletes kivétel!
hasonló:  A zodiákus 2007 - szintén Fincher, szintén sorozatgyilkos, de ez már egy gyengébb változat...
ajánlás: " ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel"

holdkórosok

Ezt a filmet még nagyon fiatalon láttam és rögtön a szívembe zártam. 1987!!! Valahogy újra előkerült az archívumból és kicsit félve, hogy már nem fog elvarázsolni újra megnéztem. Kicsit sablonosnak tűnhet és giccsesnek a hatalmas holddal és Puccini csodaszép zenéjével, mégis végig mosollyal a képemen ültem előtte. Ez már nosztalgiázás?! Egy olasz család életébe kukkanthatunk bele, akik beszélgetnek egymással, jókat esznek, veszekednek, összeülnek, élik az életüket. Közben fellobban egy nem várt szerelem, operával, szenvedéllyel. Annyi minden van ebben a filmben, amit azóta már csonttá rágtak, de itt még működött, nálam pedig még most is működik.


Moonstruck - holdkórosok 1987
rendező: Norman Jewison
forgatókönyv: azt hiszem egy ilyen hétköznapi történet lelke a forgatókönyv: John Patrick Shanley: Életben maradtak, Kongó, Kétely....
zene: Puccini -bohémélete pontosan idevágó, gyönyörű....
szereplők: Cher - itt még gyönyörű, természetes. Így sétálni, ahogy Ő! Nicolas Cage - neki a fiatalság állt jól, mondjuk '98- ig! Olympia Dukakis - mintha mindig is idős hölgyeket játszott volna, tökéletes!
kedvenc részek: az utolsó reggeli, ahol mindenki összegyűlik...
hasonló film: talán Cher miatt a Sellők jutott eszembe...
ajánlás: telehold idejére!!!

young adult

Ez a film vígjátékként van kategorizálva, én inkább szatírának nevezném, jó kis groteszk elemekkel. Az a korosztály akinek készült és akiket egészen jól kifiguráz nem fogja végignézni. Nem  felejthetetlen , de sok minden van  ami mellette szól, az első talán, pont a téma megválasztása. Egy fiatal felnőtt  nő, aki egyedül él, ( de szerencsére nem a trendi szingli sablont kapjuk ) ráadásul fiatal felnőtteknek szóló romantikus könyveket ír. - Ahogy ezzel az " irodalommal" bánik a film, nagyon tetszett, végre a jól megérdemelt helyre kerülnek ezek a selejtes, gagyi, gyerekes könyvek, ugyanúgy, ahogy az akciófigurákat eszkábáló 30-as férfiak is... - Minden ilyenkor megszokott kellék szerepel a hölgy életében, alkohol, pasik, egy apró öleb. A ruhák és helyszínek megválasztása sem véletlen. antiHősünk tehát fogja magát és visszaautózik szülővárosába, hogy visszaszerezze gimnáziumi szerelmét. A megváltozott körülményekről tudomást sem véve nyomul előre. És itt már tulajdonképpen sajnálom, próbálja áthangolni magát a fiatalságára,( jó kis zenékkel ) de még így sem megy. Erőlteti. Leissza magát. Szexi, aztán meg nagyon csúnya. Nehéz ebből az állapotból "fiatal felnőtt" kilábalni, legjobb kihagyni és rögtön felnőtté válni...

Young Adult - megint egy "remek"magyar fordítás - pszihoszingli 2011

rendező: Jason Reitman - Egek ura, Juno , Köszönjük, hogy rágyújtott, - olyan humorral közelíti szereplőit, ami nagyon egyedi hangulatúvá teszi a filmjeit...
forgatókönyv: Diablo Cody - Juno, Tara alteregói sorozat,
zene: Teenage Fanclub, Mateo Messina, Cracker, 4 Non Blondes,
szereplők: Charlize Theron - olyan árnyalatokat mutatott meg magából, amit még nem láttam tőle.... Patton Oswald - nem tudom, teljesen rászabott a szerep, vagy tényleg ilyen balfék? Patrick Wilson - a felnőtt.
kedvenc rész: a könyvírással kapcsolatos jelenetek, a könyvesboltban, a bárpultnál ( többször is!)
hasonló: Jason Reitman filmjei, kivéve az ördög bújt beléd...
ajánlás: felnőtteknek :))

the believer

A film egy erőszakos veréssel nyit, de szerencsére nem ez a stílus jellemzi. Az igaz történeten alapuló sztori ( Daniel Burros ) egy okos, sokat kérdező fiúról, aki egy rasszista csoport lelkes tagja lesz és főként a zsidókra szakosodik.... Kiemelkedik a többiek közül tudásával, szónoklataival, tetteket sürget... Belső konfliktusait agresszióval fedezi, érzéseit jó mélyre ássa. Ez a kettősség az élete, héberül tanítja a barátnőjét, közben neonáciknak tart előadást, meghallgatja az öreg zsidó történetét és közben magát képzeli náci tisztnek, később pedig a zsidó apának, aki ellenáll... Ábrahám története a vissza-vissza térő motívum, végigkíséri a filmet, itt kezdődik és végződik minden. Sok érdekes mondat, párbeszéd, vélemény hangzik el, amin aztán érdemes gondolkodni. A film végén megint arra a következtetésre jutottam, milyen nagy része van egy fiatal jellemfejlődésében a környezetnek, a felnőtteknek. Ha ennek a fiúnak erős, tiszteletreméltó apja van vagy a tanár, akivel vitázott olyan szellemi fölénnyel bír, ami meggyőzi a fiút, talán más utat választott volna....

the believer - a hitetlen ( inkább hívőnek lehetne fordítani..) - 2001

rendező, forgatókönyv: Henry Bean
szereplők: Ryan Gosling - nem győzőm magasztalni, jellemformálásból kitűnő! Volt más szereplő is, de szóra sem érdemes....
kedvenc részek: iskolai óra, beszélgetések, viták...
hasonló film: amerikai história x - 1998-ból, hasonló téma feketékkel, ajánlott!!!
ajánlás: antiszemitáknak és anti-antiszemitáknak

hétköznapi mennyország

Kerestem valami egészen mást mint - díjnyertes, kihagyhatatlan, művész, sikerfilm, klasszikus - és ráakadtam erre a csodára! ( bár később láttam, hogy 2005-ben jelölt volt az oscarra, de szerencsére nem kapta meg ezt a nagyon is megkérdőjelezhető elismerést!) Ilyet még nem láttam! A főszereplő, valahogy annyira taszított, hogy elsőre úgy gondoltam belenyúltam a lecsóba, de egyszer csak eltűnt ez az érzés, teljesen lekötött ez a cselekményekben nem túl gazdag, mégis hihetetlen mozgalmas film. Egy megfáradt, magányos, de sikeres, elismert karmester elvonul egy apró, hideg, északi településre, ahol egyedül szeretne lenni, de a falu lakói egész mást akarnak... Egy jól bejáratott, pontos szabályok szerint élő közösség Őt is szeretné bevonni az életébe. A kórus irányítása pont jó feladatnak tűnik. Szép lassan megváltozik mindenki, Őt is beleértve. Apró titkok, veszekedések, vallási kérdések, szerelem, házassági problémák....Minden szereplő egy külön történet, egy külön gyöngyszem. Gyönyörű film....

sa som im himmelen - hétköznapi mennyország -2004
rendező: Kay Pollak
zene: Stefan Nilsson - végigkíséri a filmet, vagy inkább a film kíséri a zenét, de van egy dal amitől az ember karján lassan feláll minden szőrszál: http://www.youtube.com/watch?v=y765gdd3rEc....
szereplők: Michael Nyqvist - homlokegyenest mást nyújt, mint az első benyomás!! A tetovált lány svéd verziójában szerepelt. A többi nehéz nevű svéd szereplő megérdemelné a neve feltüntetését, de fogalmam sincs hogy ki kicsoda. Fantasztikusak!
kedvenc rész: az utolsó 125 perc!
hasonló: itthon színházban is látható volt egy ideig, talán most is Rátóti Zoltán főszereplésével....
ajánlás: ez maga a mennyország!