kísértés - breathe in

A Reynolds család vendég diákot fogad, amit anyuka szervezett, ahogy minden mást is ebben a családban. Ebben a témában sok filmet készítettek már, de nem nagyon találtam számomra kedves alkotást köztük. Van amelyik teljesen elmegy a bujaság, szenvedély irányába, vagy beteges bűntudatra épít és van amelyik teljesen érdektelen. Ez a film szép, kicsit más, kicsit több... Ez a lány csak felkavarja az érzéseket, hullámot kelt, de nem Ő az igazi ok... Ez a férfi pedig hagyta magát, megadta magát, egy olyan nővel éli életét, aki nem az IGAZI... Keith és Sophie rögtön az első pillanatban megtalálják egymást.... Nincsenek szenvedélyes szexjelenetek, / ha valakit netán ebbe a gondolatba sodorná ez a nagyon félrevezető magyar cím, csalódni fog / itt szavak vannak, pillantások, ki nem mondott gondolatok és gyönyörű zene, zene és zene...

breathe in - (felejtsük el a magyar címet!) 2013
rendező: Drake Doremus - ez a nagyon szimpatikus fiatal rendező, pontosan azokat az apró rezdüléseket tudja megmutatni, amik nélkül élni nem lehet....
zene: Dustin O'Halloran - egyszerűen gyönyörű, azt mondanám, csak ezért is érdemes megnézni a filmet!!!
szereplők: Guy Pearce - végre! nem is tudom mostanában miért csak negatív szerepeket játszik, nagyon jól áll neki ez a szakállas érzékeny figura, gyönyörű alakítás... Felecity Jones - kevés olyan színésznő van akinek harmincévesen is elhiszem, hogy gimibe jár....nagy színésznő lesz, szerintem már most is az! Amy Ryan - egyszerűen jó, ...
kedvenc rész: a belégzés..., zongoránál...
hasonló: túl sok, szóra sem érdemes...
ajánlás: finom, apró, kimondatlan érzésekkel teli film...

jóvoltköszönömkérekmég

Ez egy kedves, suta film a választásokról, döntésekről, barátságról, szerelemről. Fiatal felnőttek, hétköznapi életek... Sam író, figyel és lát! az írás mégis nehezen megy neki! Egy nap belebotlik egy kissrácba, aki pár napot vele tölt és sok mindent megváltoztat. Annie, a legjobb barátnő, szinte mindent tudnak egymásról, minden kapcsolata kudarc, amiért csak magát okolja, nehezen találja meg azt aki megérdemli... És itt vannak még Mary és Spencer a legédesebb pár, akik előtt több fontos döntés áll, úgy szeretik egymást, ahogy az meg van írva! És nagyjából ennyi, tudom nem tűnik nagyon izgalmasnak, de a kellemes, értelmes beszélgetések, a fanyar humor és szellemesség, no és a szerelem körülöleli a filmet...

jóvoltköszönömkérekmég - happythankyoumoreplease 2010

író, rendező, főszereplő: Josh Radnor - remek srác, nem adja fel ezt a stílust szerencsére!!
zene: Jaymay zenéje nagyon klassz...
további szereplők: Malin Akerman - kopaszon kendővel is csodaszép, Zoe Kazan - édes ez a lány, nagyon kedvelem a karaktereit, Kate Mara - Ő sem az a kifejezett szépség, de talán pont ezért rendelkezik plusz ponttal, Bram Barouh - ez az édes srác, aki nem tudom miért lopta be magát mégis a szívembe..., Tony Hale - Sam 2... Richard Jenkins, apró szerep, ami itt is tökéletes....
kedvenc rész: Sam hihetetlen arca, néha nagyon vicces, Spencer férfias szerelme...
hasonló: a 2012-as liberal arts, szintén Josh Radnor filmje...
ajánlás: jó volt köszönöm, kérek még.....

egy jobb világ

Megint egy csodaszép dán film! Egy válófélben lévő orvos házaspárról, a férfi Afrikába "jár" gyógyítani, a feleség nehezen birkózik meg a nagyobbik fiú zárkózottságával és saját érzéseivel. Egy másik család fiúgyereke aki éppen elveszíti az édesanyját és teljes hallgatásba burkolózik apja elől, mellette pedig olyan indulatok dúlnak benne, amiről pontosan tudjuk, hogy tragédia fele visznek.... A legkedvesebb figura Anton, a nyugalom ami árad belőle, egyszerűen eljátszhatatlan, ahogy dolgozik, ahogy a gyerekeivel beszél, a mozdulat amivel szinte ösztönösen végigsimít a gyerekbuksikon, nagyon lehet szeretni... Újra megbizonyosodtam, hogy így lenne rendjén, mondjanak ma a trendek bármit is: ahogy egy férfi és egy nő kell egy gyermek fogantatásához, úgy egy gyerek felneveléséhez, vagy inkább szeretéséhez még inkább!!! Szeressük, öleljük, tiszteljük, hallgassuk a gyerekeket és akkor talán.....

Haevnen - egy jobb világ 2010
rendező, forgatókönyv: Susanne Bier - testvéred feleségét, esküvő után, hogy szeretsz, a tűz martaléka...olyan filmeket rendez, és ír amiket  nem lehet elfelejteni...
forgatókönyv : Anders Thomas Jensen - a másik nagy kedvenc
szereplők: Anton- Mikael Persbrandt - csodaszép alakítás... Marianne- Trine Dyrholm - először nagyon ridegnek tűnt, de nagyszerű szinésznő, a másik apa/ Claus-Ulrich Thomsen - itt is jeles és a gyerekek: William Johnk Juels Nielsen és Markus Rygaard...
hasonló: persze egy Susanne Bier film az esküvő után jutott eszembe előszőr, aztán a Bábel...
kedvenc részek: Anton minden jelenete: az autószerelő műhelyben, a fiúkkal, az afrikai döntése....
ajánlás: mindenkinek, aki nem hisz az erőszakban...

Frances Ha

Frances leragadt a főiskolás éveinél, álmodozik, a barátnőjével lakik, sosincs pénze, egy táncstúdióban táncol, de nem a legjobbak között....Változni, változtatni pedig nem akar, meg sem fordul a fejében... Aztán,ahogy lenni szokott mégis minden átalakul, a legjobb barátnő kiköltözik, a tánckarrier sem úgy alakul, ahogy szeretné, a pénzszűke pedig már-már elviselhetetlenné válik.... Nem adja könnyen meg magát a "felnőtt" világnak, (aminek szívből örültem), szerencsére nem lesz belőle példás, érett, harmincas felnőtt nő. Persze beáll a sorba, de játékos marad, vidám, és mindig kilóg egy kicsit...

Frances Ha - 2012  fekete-fehér amerikai film
rendező, forgatókönyv: Noah Baumbach - kedves, nem egyértelmű humorral...
forgatókönyv: Greta Gerwig!!!
zene: remek válogatás: Bach, David Bowie, Rolling Stones, Georges Delerue...
szereplők: Greta Gerwig - édes ez a csaj, nagyon jól áll neki Frances karaktere is....Mickey Sumner, Adam Driver, Michael Zegen...
kedvenc részek: nagyon sok apróság: a verekedős játék, macska, telefon, jövőkép, "elfoglalt és nem rendetlen", a hitelkártyás vacsora, a mit vár egy kapcsolattól kifejtése talán a csúcs, na és a vége a Ha!!!
hasonló: Frances sokban hasonlít Amiliere az Amilie csodálatos életéből és Poppyra a hajrá boldogság című filmből...
ajánlás: azt hiszem ezt a fiúk nem fogják élvezni, inkább barátnővel nézzük...

megdönteni Hajnal Tímeát

Teljesen elégedett voltam a moziból hazafele menet felidézve az idétlennél idétlenebb poénokat. Most, hogy leültem leírni miért is tetszett és milyen is volt, rájöttem, hogy ez nehéz lesz. Mert, hát úgy egyébként utálom az ilyen témájú, kiszámítható, egysíkú történeteket, de ez valahogy működik, meg tud nevettetni a hollywoodi téma és forgatókönyv ellenére is remek szórakozást nyújt. Ahogy a cím is mutatja a szex van középpontban, legalábbis mesélőnk élete vagyis inkább gondolatai, e becses tevékenység körül forognak. Ő a Bögöcs. A 15 éves osztálybulin, egészen véletlenül sikerül egy kompromittáló felvételt készítenie, persze nem mindenki örömére... A film hátralévő részében pedig ezt a problémát próbálják a kedves volt osztálytársak megoldani többé kevésbé hatékonyan és röhejesen... A fiúk nagyon szerethetők, Dani a tipikus jófiú, aki folyton gondolkodik, nehezen oldódik, néha nagyon balfék, Gábor, aki a gimi óta a legjobb barát, nagyon laza, fesztelen és meg kell mondanom nagyon helyes, na és Bögöcs, akit valamiért nem lehet nem szeretni, itt van mindjárt a hangja... A lányokkal már más a helyzet. Tímea tényleg gyönyörű és ennyi... Virág pedig nagyon édes, nálam ő a nyerő! A sztereotípiáktól való ódzkodás ellenére sok van belőle a filmben, (a menyasszony és családja hatalmas túlzás), mégis jó, lehet nevetni a magyaros szóvicceken, a beszólásokon, egy igazi magyar nyelvű és észjárású humorbugyor.

megdönteni Hajnal Tímeát - 2014
rendező: Herczeg Attila - nicsak, nicsak...
forgatókönyv: Csurgó Csaba
zene: Gulya Róbert remekel: Yonderboi, Fábián Juli, Ivan & Parazol....csupa pazar magyar zene!!!!
szereplők: Osvárt Andrea - Tímea - szépséges, kedves és az egyetlen gyenge pont... Jordán Adél- Virág szerepében remekel, egyedisége lenyűgöző, Simon Kornél - Dani - néha nagyon málé, de mégis jó, Szabó Simon - Bögöcs - csuda egy figura, szarmageddon.... és Lengyel Tamás - Gábor nagyon jól áll neki ez a karakter és nagyon jóképű..., Kamarás Iván - a sztárriporter- nekem túl sok..., Szandtner Anna - Nikkki aprócska jelenete az egyik legjobb....
kedvenc rész: a találkozón a pultnál iszogató fiúk beszélgetése, a telefon megszerzése éjszaka, a prosti felkérése, Gödöcs eszmefuttatásai Paulo Coelhoról, meg másról is...
hasonló: a szezon című magyar film jutott eszembe...
ajánlás: bármelyik amerikai vígjáték ( és a mostani mozikínálat) helyett, nézzük meg inkább ezt a könnyed magyar filmet, na!

happy go lucky - hajrá boldogság

Ez az édes, szívet melengető film biztosan tudom, hogy nem mindenkinek tetszik. Főszereplőnk megosztó személyiség, van aki szerint  Poppy egy piszok idegesítő, infantilis, folyton nevetgélő nőszemély, és van aki úgy gondolja ez a lány maga a napsugár, aki mindenkit jobb kedvre derít, életigenlésével megváltoztatja a körülötte lévő emberek hangulatát is... Én az utóbbiak közé tarozom, nagyon bírom ezt a csajt és olyan jó lenne a hétköznapokon is ilyen emberekkel találkozni, a sok morcos, lehorgasztott fejű ember helyett! Bár bevallom a szerelmi szál kibontakozásánál belőlem is kibuggyant: - Á, nem fogja bírni a srác! - mert ez a lány annyira derűs és optimista, és szabad, hogy ez már túl sok... Nem hülye, hiszen a munkáját is remekül, odafigyelve végzi, a húgait terelgeti, a barátnőjével sok éve együtt él minden gond nélkül és egy-egy beszélgetésből bizony kiderül, hogy ő is látja mi zajlik körülötte, milyenek az emberek, de nem hajlandó megváltozni, tántoríthatatlan. Ezért szeretem....

happy go lucky - hajrá boldogság - 2008
rendező: Mike Leigh - a másik kedvencem tőle:  még egy év
szereplők: Sally Hawkins - az arca!!! fantasztikus, folyton mosolyog, az öltözködési stílusa még rátesz egy lapáttal, ilyen színkavalkádot, harisnyákat, csizmákat még életemben nem láttam ... Eddie Marsant -említeném még ( mert egyébként Poppy mindent visz!) - a vezető oktató, ilyen arrogáns kis törpét nem mindennap látni, remek őrjöngéseket ad elő - EN RA HA!!!
kedvenc részek: az autóban minden pillanat, és a flamenco!!!
hasonló: a francia Amelie jutott eszembe már az első kockáknál...
ajánlás: a kicsit lökötteknek, rosszkedvűeknek, azoknak akik a jót keresik először..

amerikai botrány

Tökéletesen felépített, látványban, hangulatában kifogástalan film. A karakterek remekbe szabottak, a színészeket csak bámulni lehet miként brillíroznak. Nekem valami mégis hiányzik. Nem tudtam teljesen belefeledkezni, mindig kizökkentett valami apróság. Túl sok figyelmet kapnak a külsőségek: Bale frizurája és hatalmas hasa, Cooper bodorított haja, Adams túlzásba vitt dekoltázsai... bár ha jobban belegondolok, ezek adják a film erejét is, ezenkívül nincs is benne sok más... Erre az alkotásra mondanám, hogy tökéletes amerikai álomfilm, így kell kiszolgálni a nagyközönséget.

american hustle - 2013
rendező: David O. Russell - tudja mitől döglik a nép: harcos, napos oldal....
zene: Electric Light Orchestra Chicago, Duke Ellington!, Donna Summer, Frank Sinatra, Bee Gees, David Bowie, Tom Jones.....
szereplők: Christian Bale - óriási! , Amy Adams - szerintem az arcát nem is nagyon figyeli az egyszeri néző, mindenki a dekoltázsába mélyed!, Jennifer Lawrence - testhez álló szerep, vajon tud más is lenni?!, Bradley Cooper - még bodorított hajjal is helyes..., Jeremy Renner - remek alakítás...
kedvenc részek: Christian Bale első jelenete a hajigazgatással, a táncos, éneklős jelenetek....
hasonló: nekem a ocean's filmek jutottak eszembe, talán csak a látvány miatt...
ajánlás: amerikai film és sztárrajongóknak....

belső tenger

Egy ágyhoz kötött férfi nem akar tovább élni. Nem tud egyedül meghalni, szüksége van segítségre.Tudom, hogy nem mindenkit hoz lázba ez a téma, én is sokáig halogattam a megnézését, de eljött az ideje. Egész mást kaptam mint amit vártam. A témával kapcsolatban, nagyon határozott véleményem volt eddig, a filmet megnézve pedig bizonytalanabb lettem. Remek film, felejthetetlen jelenetek, beszélgetések, gondolatok.... A szereplők mind mind másképp viszonyulnak Ramón akaratához, ahogy mi is. A család, barátok, barátnő, a tolókocsis lelkész csak a saját életén keresztül látja Ramón életét, ahogy mi is.. Megint csak arra a megállapításra jutottam, hogy túl hamar mondunk ítéletet...

mar adentro - belső tenger (végre egy csodaszép magyar cím) - 2004
rendező, forgatókönyv, zeneszerző, producer, vágó: Alejandro Amenabar - ritka tehetség, különös, cseppet sem mindennapi mesélő...
forgatókönyvíró: Mateo Gil  is...
szereplők: Javier Bardem - csuda egy arc...., Belén Rueda - csodaszép, megtört szerelem, Lola Duneas - a naív, szeretnivaló, kedves lány, valahogy mindig ilyen szerepek jutnak neki....
kedvenc rész: Ramón beszélgetései az unokaöccsével, a pappal, a szerelmével, a bátyjával....
hasonló: nem találtam az emlékeimben...
ajánlás: szerintem a film készítője nem együttérzést vár és könnyeket...

a nyár királyai

Csúcs ez a film. Nem is olyan rég azt gondoltam az egy különc srác feljegyzései kapcsán, hogy talán abba kellene hagynom a tinifilmek nézését, örülök, hogy nem így történt... Ezek a tinik, nem azok a tinik... Persze ők is keresik a saját útjukat, de nekem ez a fajta megközelítés a szívem csücske! Joe és Patrick, két gyerekkori jóbarát a felnőtté válás nemes feladata előtt áll. Megteremtik a saját világukat, egy erdei tisztás közepén házat építenek, szabályokat alkotnak, egyezségeket kötnek...Ezek a srácok vissza idézik Tom Sawyert és Huckleberry Finnt, de mégsem régimódi történetet kapunk. Ezek a srácok végre igazi tizenéves fiúk, saját gondolatokkal, tettekkel, hibákkal. És igen, ez hiányzik a mai srácoknak leginkább, a szabad játék, igen még tizenhat évesen is! Ebben a piszok szabad világban, nem hagyunk időt és teret a gyerekeinknek az álmodozáshoz, tervezgetéshez, semmittevéshez, nagy tettekhez. A fiúk, szerintem ettől lesznek majd férfiak ( nem a katonaságtól), hogy kipróbálnak mindenfélét, létrehoznak, építenek, terveznek és ha kérik segítünk nekik ebben (is).

the kings of summer - a nyár királyai - 2013
rendező: Jordan Vogt Roberts - első nagyjáték filmje! Király!
forgatókönyvíró: Chris Galette - nagyon-nagyon profi
zene, operatőr: Ross Riege
szereplők: Nick Robinson - Joe, Gabriel Basso - Patrick, Moises Arias - Biaggio, ez a három srác imádnivaló!
kedvenc rész: Biaggio mindent visz!!!
hasonló: az ezeréves magyar film jutott eszembe: a szeleburdi vakáció - nyár, gyerekek, és Ramóna....
ajánlás: szülőknek elsősorban, aztán a fiúknak, lássák ezt így is lehet, lányoknak, hogy lássák ilyen fiúk is léteznek....

12 év rabszolgaság

Nem hiába veszik elő ezt a témát újra és újra a filmesek. Még mindig van mit mondani, megmutatni. Nagyon bíztam a rendezőben, de kicsit elbizonytalanodtam a nevek: Brad Pitt, Hans Zimmer, Paul Giamatti hallatán... 12 év rabszolgaságot több mint két órába sűríteni merész vállalkozás. Mégis úgy gondolom a karakterek sokszínűsége ( nem fehér és feketére gondolok), adja a különlegességét. Megszokhattuk a témában, hogy a nagyon szerencsétlen de hősies fekete, és a szadista, embertelen fehér ellentétre épülnek a történetek. Itt ennél többről van szó. Sokféle emberrel találkozunk mindkét oldalon. De nem kapunk egyetlen kapaszkodási pontot sem, nincsenek barátok, megbízható emberek, szerelemek és egyáltalán az érzelmek teljes skálája hiányzik. Ez a távolságtartás ütött a legnagyobbat, nem a korbács / abból is van elég a filmben/.... Meg kell említenem, hogy Brad Pitt apró szerepe elengedhetetlen volt főhősünk szempontjából, de nekem elég lett volna csak a jelenléte, nagy kár a szájába adott szövegért....
12 év rabszolgaság - 12 years a slave - 2013
rendező: Steve McQueen - éhség, shame filmjei szerintem tökéletesek, igaz nem széles nagyközönségnek szólnak, nagyon remélem, hogy nem hollywood felé tart!!
író: Solomon Northup - regénye alapján készült...
operatőr: Sean Bobbit - gyönyörű képek...
zene: Hans Zimmer fülbemászó zenéje elbújhat az autentikus dalok mellett, amik talán az egyetlen érzelemkifejező eszközök a filmben...
szereplők: Chiwetel Ejiofor - Solomon - gyönyörű alakítás, Michael Fassbender - Epps gazda - gonosz, iszákos gazdaként is fenomenális, Sarah Paulson - Eppsné - ezzel a frizurával nagyon csúf volt minden nő! Benedict Cumberbatch - Ford gazda - nem tudom miért, de nekem nagyon bejön!!!, Paul Dano - Tibeats - ez a srác hihetetlen tehetséges gonosz!!! Lupita Nyong'o - a csudaszép Patsey
kedvenc rész: nehéz egy szenvedős történetből választani ha mégis kell a vége lenne az. És még egy:  Paul Dano dala ...

ajánlás: azt hiszem ez a téma soha nem évül el, mert az emberi természet semmit nem fejlődik/változik, ilyenek vagyunk ma is, sőt...

időről időre

Egy kedves film. Az első szembeötlő kedvesség a fiú, Tim személye. És a többi férfialak is pont ilyen szerethető. Igaz, sokan csak lúzernek hívják őket, nekem Ők a gyengéim. Imádom, hogy nem tökéletesek, nem magabiztosak,  bénáznak és zavarba jönnek.... Tim időutazó, amit a szerelemben próbál kamatoztatni, aztán rájön a tutira, nagyjából ennyi a történet. Ez egy családi film, édes szülőkkel, egy nagyon elegáns, de nem túl okos nagybácsival, egy csupaszív húggal és a nagy/na jó, pici/ Ő-vel. Na és végre gyerekekkel! A fiatal szerelmesek összeházasodnak és gyerekeket csinálnak!! Nem is tudom mikor láttam már ilyen filmet! Végre, nincs nyavalygás, várakozás, szeretlek is meg nem is, nyűgös kisbaba, lehetetlen szülők....Egyszerűen szerelem van, család, gyerekek, igen 3 gyerek!!!
about time - időről időre - 2013
rendező, forgatókönyvíró: Richard Curtis -javíthatatlan romantikus
zene: sokféle és nagyon klassz: The Cure, Amy Winehouse, Jimmy Fontana, Nick  Cave gyönyörű dala, The Killers, Sugababes....
szereplők: Domhnall Gleeson -eddig csak kisebb szerepekben láttam, na meg a HP-ben, de ír és rendez is... Rachel McAdams - bájos, de nekem valahogy nem sikerül megszeretnem, Bill Nighy - nagyon jól állt neki a szabadelvű apuka szerep, újra remekelt, Tom Hollander - a rapszodikus íróbarát, Lydia Wilson - Kit Kat, Lindsay Duncan - anyuci, Richard Cordery - aranypofa nagybácsi, Joshua McGuire és Will Merrick a két balfék, Tom Hughes - a rosszfiú, gyönyörű kék szemekkel
kedvenc rész: a teázások, az első éjszaka, a viharos esküvő, a ruha próbálgatás, az egyetlen aprócska szó ami felbosszantott, a második gyerek tervezgetésénél hangzott el: " elég fiatalok és gondatlanok voltunk ahhoz, hogy még egy gyerekünk legyen" azért ez lehetett volna a gondtalan szó!? Nem gondatlanságból terveztek még egy gyereket, sőt kettőt....
hasonló: szépen beleillik a sorba: négy esküvő egy temetés, bridget jones, nothing hill, igazából szerelem, rockhajó....
ajánlás: időről időre nézzük újra... 

blue jasmine

Megnéztem. Féltem, hogy ez a téma már lerágott csont és amúgy sincs benne semmi élvezetes. Woody Allen újra meggyőzött, hogy velejéig belelát az emberi természetbe és ami nekünk marhajó, ezt meg is mutatja, úgy ahogyan csak ő tudja!!! A film egy negyvenes milliomoshölgy csúfos bukásáról szól, kénytelen beköltözni húgához, aki teljesen hétköznapi, egyszerű életet él. Idecsöppen Jasmine, issza a vodka martinijét és szedi a dilibogyóit, próbál a saját lábára állni, munkát keres, tanulni akar.... Aztán szép lassan rájön, hogy ő egyvalamihez ért.... Ginger a hugica, elvált, két fia van. Újra és újra ugyanabba a hibába/pasiba esik, de mintha nem venné észre, nagyon-nagyon eltalált figura!!!

blue jasmine - 2013
rendező, forgatókönyv: Woody Allen - kortalanés korlátlan éleslátó!!!
zene: nagyon klassz, Louis Armstrong, Julius Block, és a nevezetes Blue Moon dal!
szereplők: Cate Blanchett - ilyen alakítást még nem láttam, vagy ha láttam most Ő kitörölte! Fantasztikus ez a nő mit csinál ebben a filmben, talán csak a Bábelben láttam hasonlónak, de ez felejthetetlen!!!! Sally Hawkins - Ginger - csupa derű, és remek filmekben szerepel mindig, a kedvencem, amiben ő a főszereplő egy igazán nevetős vígjáték: Hajrá boldogság/happy go lucky a címe, Alec Baldwin - kifogástalan, Andrew Dice Clay és Bobby Cannavale a két hasonló pasi - nagyon jók mindketten! Peter Sarsgard - az új nagy Ő- egyszerűen jó.
kedvenc rész: Jasmine minden mozdulata! Na jó, a többiek is!
hasonló: egyenlőre nem tudom , és nem is akarom összehasonlítani semmivel!
ajánlás: aki csak azért nem nézi meg mert fél a neurotikus nyavajgástól, ne tegye! Kár kihagyni!

mr. nobody

Senki úr életét nehéz végignézni, egyfelől nagyon hosszú, másrészt nehéz a választás.... Mert ez a film a választásokról szól, ahogy az élet. Nem éppen arra gondolok, hogy egy megszületendő gyereknek, vagy egy kilencéves kisfiúnak kellene eldöntenie, hogy megszülessen-e, vagy melyik szülővel szeretne maradni válás után, de a döntést vállalni kell, nem lehet és nem is érdemes kibújni alóla, mert a választás egyfajta szabadság, akármilyen furán hangzik, az életben hozott döntések, választások tesznek azzá, aki vagy! Nemo a választási lehetőségek kavalkádját éli/álmodja végig, néhol utópikus, néhol szélsőséges, de egy-egy megoldás/ választás mégis elvarázsol. Ki is Nemo? Egy meg nem született gyermek az angyalok előtt, egy kilencéves srác akinek elválnak a szülei, egy 118 éves öregember a jövőből, egy hosszú hajú hippi a nagyvárosban, egy mars utazó, egy tizenéves srác három lány között őrlődve, egy kifáradt üzletember a medence mellett unatkozva, egy dolgos családapa hisztériás feleséggel, norvég-mintás mellényben rohangáló sokszorosított figura....Válassz!

mr. nobody - 2009
rendező: Jaco van Dormael - belga rendező nemzetközi stábbal
zene: ahogy az idősíkok, szereplők, úgy a zene is sokszínű: Bach, Nena, Bellini, Eurythmics, Ella Fitzgerald, Buddy Holly
szereplők: Jared Leto - Nemo- gyönyörű kék szemek, még öregemberben is villognak, nekem hosszúhajú csavargóként tetszett legjobban, 16 évesen Toby Regbo,  Diane Kruger - Anna - gyönyörű, egyértelműen ő a választásom, 16 évesen Juno Temple játsza, ő is remek, Sarah Polley - Elise - kedvenc színésznőm itt sajnos csak bőg, Linh Dan Pham - Jean a harmadik... Rhys Ifans - Nemo apja - bármit el tud játszani!!! Natasha Little - Nemo anyja - ez az édes arc... Daniel Mays - a riporter - apró szerep, de ez a srác imádnivaló!
kedvenc részek: a tizenéves Nemo és Anna,
hasonló: sokan emlegetik Benjamin Buttont, én nem tudtam végignézni, a Forrást inkább...
ajánlás: mindenkinek aki föltette már magának a kérdést: mi lett volna ha?

a messzi dél vadjai

Ez a varázslatosnak, szívet melengetőnek kikiáltott film, nekem nagyon naivnak és szájbarágósnak tűnt. Persze egy kislány szájából - aki a film kulcsfigurája - simán elfogadható lenne a gyerekes mondanivaló. Ez a kislány, Hushpuppy azonban hol gyanútlan áldozat, hol pedig népe megmentője.... Érezhető és látható is a filmen a lelkesedés, szeretet, amivel készítették és lehet, hogy Amerikában ebbe a történetbe bele tudja magát élni a néző, de bevallom tőlem nagyon messzi' van. Bár nem mondom, néha néha felfedeztem némi jellembeli hasonlóságot szereplőink és itt élő, beilleszkedni képtelen emberek között, lehet, hogy pont emiatt nem sikerült részvétet, szeretetet ébreszteniük bennem...

beasts of the southern wild - messzi dél vadjai - 2012
rendező: Benh Zeitlin - első rendezése!
szereplő: Quvenzhané Wallis - azt hiszem akárki el tudta volna játszani, semmi különleges... Dwight Henry - a részeges, semmirekellő apa, szintén semmi extra....
kedvenc rész: gyönyörű képek épphogy kárpótolnak csak...
hasonló: a dzsungel könyve, csak az sokkal szerethetőbb :-)
ajánlás: azt hiszem soha nem fogom megérteni azokat az embereket, akik ott maradnak!!! és nemcsak saját életüket kockáztatják!!! A WWF szerte a világon a film mellé állt....

Disconnect

Fura dolog képernyőn látni napjaink emberét. Végez a munkájával, hazamegy és hiába van közelében, társ, család, gyerek, odakucorodik a számítógépe elé és "elvan"... vagy nem végez a munkájával, eggyé válik vele és nincs határ, nincs átmenet... vagy a gyerekek a suliban, egyfolytában a mobilokon lógnak, fel sem néznek, egymásra sem pillantanak.... Így kezdődik ez a film is, három szálon látjuk a virtuális világ nyújtotta "kikapcsolódást", srácok a suliban poénkodnak kiszemelt áldozatukkal, ami aztán tragédiába torkollik, egy fiatal pár próbálja feldolgozni kisbabája halálát és közben egyre távolodnak egymástól és ha mindez nem elég még a bankszámlájukat is megcsapolják, az ambiciózus riporternő pedig élete nagy dobására készül, de közben mintha elveszített volna valamit? ezek a történetek magukban hordozzák a változtatás lehetőségét. Még ott a remény, változtassunk!

disconnect - 2012
rendező: Henry Alex Rubin
író: Andrew Stern
szereplők: Jason Bateman - itt volt az ideje, egy komolyabb szerepnek, Frank Grillo - a szigorú apa, Paula Patton - kisírt szemmel, melegítőben is gyönyörű, Alexander Skarsgard - szépséges és meggyőző..., Andrea Riseborough - érdekes nő... Michael Nyqvist - nem nagy szerep, de jeles..  Max Thieriot, Jonah Bobo, Colin Ford, - a srácok...
kedvenc rész: a néhol már-már idegesítően részletes film a vége felé hirtelen minden összefut és nagyon gyorsan történik, itt a váratlanul lassított események alatt érzi át igazán az ember a lényeget, szerettem volna , ha itt a vége...
hasonló: témájában a Trust volt hasonló, sokszínűségében pedig az Ütközések című film 2004-ből
ajánlás:nézzünk már magunkba!

a nagy lebowski

Nem tudom kinek mi ugrik be erről a filmről, én már jó régen láttam, akkor nem is igazán tetszett, most valamiért elővettem és megnéztem. Őrült egy film tele jobbnál jobb dumákkal, kidolgozott, piszok átgondolt karakterekkel, hihetetlen, hogy eddig nem vettem észre?! Mi történt ez alatt a pár év alatt velem? Hősünk, Töki egy lökött fazon, egész nap nem csinál semmit, az egyetlen tevékenység a bowling, amiben részt vesz, bár itt is inkább csak beszél és beszél, és issza a megszokott koktélját, aztán egy nap félresiklik az élete, összekeverik milliomos névrokonával, aki kapva kap az alkalmon és megbízza elrabolt felesége megkeresésével... Persze összekuszálódik minden, szerencse, hogy barátja mindenben mellette áll :-). Nagyon jól szórakoztam, tényleg, vállalom!

the big lebowski - a nagy lebowski - 1998
rendező, forgatókönyvíró: Joel Coen / Ethan Coen
zene: Carter Burwel válogatása piszok jó - Bob Dylan, Gipsy Kings, Nina Simon, Santana....
szereplők: Jeff Bridges - olyan természetesen játszik, ebben a filmben meg aztán főleg, nagyon kedvelem, John Goodman - nagyon örülök, hogy nem csak gagyiban látni, nagyszerű színész, Steve Buscemi - ez a bárgyú arc..., John Turturro - kicsi szerep, zseniális!, Julianne Moore, és a még mindig nagyon jóképű Sam Elliott...
kedvenc rész: talán Töki és Walter beszélgetései a legjobbak..
hasonló: a rendezőpáros filmjei: Ó testvér merre visz utad, égető bizonyíték, bár ezekben sajnos George Clooney a főszereplő...
ajánlás: őrült szórakozás, némi nihilista felütéssel...

zuhanás

Nem igazán kedvelem a mesébe ágyazott tragédiákat, de ez valamiért mégis megragad az emberben. Persze nem kicsi gyerekeknek való, inkább fura felnőtteknek. Nem is olyan lenyűgöző sem a történet, sem a színészek és mégis egyszer csak azon kaptam magam, hogy benne vagyok..nyakig. Olyan elfeledett meseszerű fonalat gombolyítanak a szereplők, ami annyira jellemző a klasszikus mesékre, de annyira összegabalyítva a szálakat, hogy mégsem lesz kiszámítható és unalmas egy percig sem..Később pedig, jóval a film megnézése után, vissza-vissza idéződnek a képek ( gyönyörűen megkomponált képek!!!), egy-egy jelenet, arc vagy részlet. Varázslat...

The Fall - zuhanás - 2006
rendező, forgató könyv: Tarsem Singh - annyira más, szokatlan látásmód, zseniális....
szereplők: Lee Pace - érdekes figura, és a kislány - Catinca Untaru
kedvenc rész: a mese, elejétől a végéig..
hasonló: A Pi élete.... ugye?
ajánlás: felejthetetlen....

nyitott szívvel

Azt hiszem ezt a filmet sem jó túl fiatalon, tapasztalatlanul megnézni, kell egy bizonyos kor, megélt érzések... igazán akkor tudjuk csak megérteni. Még így sem egyszerű. A negyvenes éveiben járó szívsebész házaspár nagy hévvel, felpörgetve éli mindennapjait. Dolgoznak, buliznak, szeretkeznek olyan szenvedéllyel mintha csak a jelen létezne... Mégsem minden klappol: a férfit felfüggesztik a munkájából, a nő pedig egy nem akart kisbabát vár... És itt felborul eddigi életük, bár hoznak egy fontos döntést közösen, nem sikerül megvalósítaniuk... A tabumentesnek hitt szerelemben is vannak mélyre ásott titkok, homokba dugott fejek, hazugságok... Az alkoholizmus elfogadása, leplezése mindkét ember számára rutinná válik, sőt egy ideig még a munkatársak is szemet hunynak, holott itt a bajok gyökere... Egy negyvenes korosztálynak szánt film, ahol végre korához méltó karaktereket és élethelyzeteket látunk, és aminek egyetlen baja talán, hogy túl sok. Túl sok, ami erre két emberre van pakolva...

a coeur ouvert - nyitott szívvel - 2012
rendező: Marion Laine - láthatóan a szív a gyengéje...
szereplők: Juliette Binoche - ezekben a bő férfi ingekben is hihetetlenül vonzó, mesteri alakítás ismét!!! Edgar Ramirez -  ez a venezuelai születésű színész lehetne azt hiszem a nyers férfiasság mintaképe, mellette pedig remek színész is.
kedvenc rész: ők ketten az elején....
hasonló: túl kevés az értelmes film ebben a korosztályban, mert vagy fiatal vagy vagy öreg.....
ajánlás: a film egy nyitott szívműtéttel kezdődik és többször nagyon részletes képeket kapunk az operációkról, azért ezt jó tudni...

A forrás

Na ilyen filmekért találták ki a mozgóképet! Nem tudom hányszor láttam már, de minden alkalommal magával ragad. Az öröklét titkát kutatja az ember mióta világ a világ, ki mitikus alapokat keres, ki spirituális élményekre hivatkozik, van aki tudományos bizonyítással kergeti... Mígnem minden esetben rábukkan a megoldásra, ami persze nem kézzel fogható és sokféleképpen magyarázható, mert nem csak az évszázadok, hanem inkább gondolkodásmódok, emóciók különbözősége tart távol a titoktól. Vagy talán saját korlátaink nem engednek közel... Gyönyörű film!


The Fountain - 2006
rendező, forgatókönyv: Darren Aronofsky - a requiem egy álomért a másik kedvencem...
szereplők: Rachel Weisz  és Hugh Jackman - mindketten remekelnek...
kedvenc rész: elejétől a végéig..
hasonló: az élet fája, mr. nobody,
ajánlás: nem szimpla szórakozás....

Control

Az életrajzi filmekkel általában elégedetlenek vagyunk, valamit mindig hiányolunk vagy eltúlzottnak gondolunk, más nézőpontot választottunk volna, blablabla... Nekem ez a film nagyon tetszik, úgy ahogy van. Igaz nem sokat tudtam Ian Curtisről és ha már itt tartunk a Joy Divisiont sem hallgattam túl sokat, mégis vagy talán pont ezért fogott meg a film. Ez a srác, ahogy fekszik az ágyán szívja az elmaradhatatlan cigit és hallgatja a klassz zenéket egymás után, aztán váratlanul Wordsworth-öt szaval..... Szeretni kell ezt a fiút! A koncertek a film csúcspontjai és a zene általában. Ian gondolatai, dalszövegei magukért beszélnek... 

Control - 2007
rendező: Anton Corbijn - fotóművészből lett filmes,( érdemes a fotói között szétnézni!) dokumentum filmes, a Depeche Mode képi világának megálmodója, ...ebből a filmből is árad a zene és zenész iránti feltétlen szeretet..
zene: csúcs!!!!
szereplők: Sam Riley - ez a nem túl jóképű, mégis elbűvölő srác nagyon jó, a koncertfelvételek szenzációsak!!! Samantha Morton - a feleség szerepében remekel.. Alexandra Maria Lara - a másik lány, a banda tagjai: Joe Anderson, James Anthony Pearson és az édes Harry Tredaway,  a szókimondó menedzser: Toby Kebbel
kedvenc rész: David Bowie nyitány, aztán a folytatás...
hasonló: a Doors című film jutott eszembe 91-ből, persze harsányabb, szókimondóbb, triviális, de a zene és a főszereplő remek! Bob Dylan életéről szóló I am Not There is felebbent, de a dalszövegeken kívül nem hatott rám kellőképpen. És ami rögtön beugrott erről a filmről a Bright Star -Keats életéről szóló Jane Champion film, valahogy ugyanazt éreztem mindkettőnél: a tiszteletet, szeretetet, ahogy a rendező a kiszemelt művésszel/emberrel és velünk nézőkkel bánik....és még egy a Pi című Aronofsky film, fura tudom, más téma, mégis sok a hasonlóság!
ajánlás: meg kell nézni ezt a filmet, kötelező!

mellékhatások

A  fertőzés után nem igazán vágytam erre a filmre, mégis rászántam magam. Nem volt rossz! Nagy meglepetések nem értek, de egyszer biztosan meg lehet nézni! Egy fiatal házaspár férfitagja éppen a börtönből szabadul, a feleség pedig lelki válságban szenved, fura kusza kapcsolatuk sejteti, hogy nincs itt minden rendben. A lány pszichiáterhez jár és járt mindig is, ahol a nyugati " modern" orvoslás alapján  gyógyszerekkel próbálják a tüneteket megszüntetni. A különféle mellékhatások miatt azonban, folyton valami újat próbálnak ki rajta... Bepillantást kapunk az orvosi etikába, ki milyen gyógyszert ír a betegeinek, milyen  gyógyszergyártóval van szerződése és nem utolsó szempontból mennyit kap ezért.... A beteg csak egy kísérleti nyúl ebben a hatalmas átverésben... Aztán történik valami, ami más irányba viszi a történetet... A tanmeséből krimibe csöppenünk, ahol (szintén) mindenki mindenkit átver...
mellékhatások - side effects 2013
rendező: Steven Soderbergh - annyira pontos, megírt, átgondolt, hogy így már nem is jó?! a régebbi filmjeit jobban szerettem: szex hazugság videó, traffic...
szereplők: Rooney Mara - először tiltakoztam, aztán rájöttem, hogy nem is rossz! - Catherine Zeta Jones - nem tartottam soha nagy színésznőnek, de ebben a szerepben fájdalmasan kevés! Kár! - Jude Law - édes, vagyis olyan természetes, no és Channing Tatum - nem sok vizet zavart, szerencsére...
kedvenc rész: gyógyszer ellenes vagyok, amennyire lehet kerülöm a kemikáliákat, ezért szívesen megnéztem volna ennek a filmnek egy másik, nem krimibe torkolló végét is....
hasonló:a már említett fertőzés, és a csúcshatás jutott eszembe...
ajánlás: a kockázatokról és a mellékhatásokról olvassa a el a betegtájékoztatót....

a gépész

Christian Bale, még "eredeti" állapotában is félelmetes, de ilyen csontsoványan ( rosszabb mint a harcosban ) ezekkel a szemekkel, hihetetlen hatást ér el. Hiába mosolyodik el néha-néha.... A film bevezető kockáitól kezdve elég világos, hogy Reznikkel valami nem oké. A történet akár sablonosnak is mondható, egy beteg ember kínlódása, gondolkodásmódjának torzulása zajlik, nem túl bonyolult az egész, de izgalmas, néhol félelmetes és ez az ürge valahogy ott tart a képernyő előtt. Tulajdonképpen ennyi...


the machinist - a gépész 2004
rendező: Brad Anderson
szereplő: Christian Bale - kitörölhetetlen alakítás, egyszerűen tökéletes, akárcsak az amerikai pszihoban! De sorolhatnám még: a harcos, a tökéletes trükk....
hasonló: memento című nolan film 2005-ből és az említett amerikai pszicho...
ajánlás: csak egyszer néztem meg, elég volt...

felettünk a föld

 Bevallom megint a név után mentem, annyira tetszett a kelet című filmben Brit Marling alakítása, hogy utána néztem merre is láthattam már ezt a lányt. Bár sokszor csalódtam így, most jók voltak a megérzéseim, ez a film is remek. A sci-fi kategóriába került, úgyhogy gondolom az ilyen filmekért rajongók elküldték a nénikéjükbe a kategorizáló részleget. Ez nem sci-fi, inkább egy lassú folyású lélekbúvár film, amihez kellő empátia szükségeltetik. Hősnőnk asztrofizikusnak készül, de nagyon fiatalon, nagyon hülyeséget csinál, derékba töri saját és mások életét, amihez aztán jó pár év elteltével sem talál vissza. Nem is akar. Saját magának sem tud megbocsájtani, szinte bünteti magát. És itt jön be a sci-finek mondott szál a képbe, ugyanis létezik egy föld2 nevű bolygó, ahol talán tiszta lappal indulhatna....

another earth - felettünk a föld 2011
rendező, forgatókönyv, operatőr, vágó!!!: Mike Cahill
forgatókönyv: és Brit Marling
szereplők: Brit Marling - tetszik a játéka, tiszta, természetes...William Mapother - én még nem láttam semmiben?
kedvenc rész: a sok-sok mélázós, elnyújtott kép még hozzátesz a hangulatához! és természetesen az űrhajós története :-)
hasonló: a piramis együttes: ha volna két életem című dala jutott eszembe...
ajánlás: azoknak akik benne vannak a játékban és tovább gondolják, sci-fi rajongók viszont kerüljék!

fejvadászok

A film alapjául szolgáló Jo Nesbo regényt nem olvastam. A történet izgalmas, remek munka, egészen klassz, friss északi " szelekkel". Végig lekötött a cselekmény, nem mindennapi izgalmas fordulatokkal és csavarokkal, akcióval, vérrel... A kapaszkodási pont azonban nekem nagyon hiányzott. Mert nincs kiért szorítani. Hiszen Brown egy hülye kis pitiáner bűnöző, a felesége szép csöndben elfogadja a luxus ajándékokat, egyszer ugyan felébred csipkerózsika álmából, hogy aztán ugyanolyan együgyűen folytassa, a gyönyörű Greveért pedig csak azért izgultam, hogy minél tovább láthassam a képernyőn. Még a rendőrfőnök is egy hiú pojáca. Így pedig, hogy nincs egyetlen emberi lény akivel azonosulni tudnék, lazul a figyelmem és a vége felé, már nevetségesnek is tartom az egészet...
fejvadászok -hodejegerne -2011
rendező: Morten Tyldum
író: Jo Nesbo - pár könyvét olvastam. A hipnotizőrt például, amit aztán szintén megfilmesítettek, de elolvasni bőven elég volt , nem hiszem, hogy megnézem, mert ott meg talán túl sok a csatlakozási pont!
szereplő: Aksel Hennie - remek alakítás, engem a fiatal Christopher Walkenre emlékeztetett, Nikolaj Coster-Waldau - meggyőző rossz fiú, édes mosollyal, Synnove Macody Lund - szépséges feleség...
kedvenc rész: a fejvadászat...
hasonló: Nesbo regényei ( olvasva) ha lehet, még hidegebbek....
ajánlás: a műfaj kedvelőinek, ők biztosan elégedettek lesznek...

4 hónap 3 hét 2 nap

1987 egy kollégiumi szobában két lány, barátnők készülődnek. Az egyikük félénk, ideges, ő Gabita és abortusza lesz. A másik lány Otilia szinte anyáskodik barátnője felett, mindent elintéz, szállodai szobát vesz ki ( ezek a szállodai portás jelenetek pontosan visszaidézik a kor szellemét ) a találkozóra is ő megy el Gabita helyett... Bebe úr, az illegális magzatelhajtásról úgy beszél mint valami piaci portékáról, alkudozik és végig fölényben van, olyan ellenszenves, hogy az embernek borsódzik tőle a háta. Mintha dokumentumfilmet néznénk, semmi, de semmi megjátszott nincs benne. Sokkal többről szól mint egy nem akart kisbabáról. A kommunizmus utolsó éveiben járunk, Romániában, korrupció, seftelés, szürkeség, kiszolgáltatottság mindenhol... Igaz, a történet nem mostanában játszódik, de a téma ma is aktuális (és mindig is az lesz) Románia vezető helyen van az abortuszok számát illetően ma is!
4 hónap 3 hét 2 nap - 2007
rendező: Cristian Mungiu - egy hihetetlenül érzékeny rendező
szereplők: Annamaria Marinca - hibátlan alakítás, nagyon lehet szeretni, a csúcs talán a családi vacsorán, ahogy ül szótlanul, belül pedig.... Laura Vasilia - az együgyü lány szerepében, Vlad Ivanov - rettenetesen taszító karakter...
kedvenc rész: apróságok, kiscica, seftelés a koleszban, szállodai portások, daciás autózás...
ajánlás: soha többet nem nézem meg, de egyszer mindenkinek látni kellene...

a tanú

Azt hiszem a tegnapi ünnepi műsor legjobb választása ez a film volt. Akárhányszor bukkanok rá, ott ragadok a képernyő előtt, sőt ahogy öregszem egyre inkább tetszik. Minden mozzanatát imádom, az apró utalásokat, a mára szlogenné vált mondatokat, a hangulatát, egyszerűen utánozhatatlan. Én fiatalon nem láthattam ezt a filmet, csak jóval később és így már ennyi idő elteltével bizony olyan jó nevetni ezen az abszurdnak tűnő, mégis olyan húsba vágó történeten. Annak pedig kifejezetten örültem, amikor gimnazista lányom azzal jött haza a történelem óráról hogy: képzeld mit néztünk?... Nagyon tetszett nekik is...
a tanú - 1969!
rendező: Bacsó Péter - rengeteg film közül ez a csúcs!
szereplők: Kállai Ferenc - Pelikán elvtárs - nem igazán kedvelem, de itt felejthetetlen, Őze Lajos - Virág elvtárs - annyira tökéletes!
kedvenc rész: minden: kezdve Dezsővel, a szocialista szellem vasútja, a magyar narancs, a vacsorák....
hasonló: sok-sok mondata ma is használatos, klasszikussá vált...
ajánlás: hja kérem " az élet nem egy habostorta "

csak isten bocsájthat meg

Gondoltam, beírom egyszerűen az egyszer is sokk oldalra, de aztán mégsem. Olyan érzésem van, hogy a rendező játszik velünk. Fogta magát és filmre vitt egy aligtörténetet, ami Bankokban játszódik, nagyon sötét, kékes, vörös árnyalatban ( ami egyébként talán a legjobban kidolgozott a filmben: a képek, a fény, a helyszín), hozzá adta kedvenc színészét, ami lássuk be rafinált húzás, mert hát a mi kedvenc színészünk is Ő lenne, még egy kis keleti filozófia és a skandináv vérengzés, brutalitás és lecsapta elénk. Elemezzétek nagyokosok. És így is lett, vannak krittikusok, hozzáértő? filmesztéták, akik művészi zsenialitását dicsérik, mások ugyan fanyalognak, mégis valami újítást, másságot vélnek felfedezni a filmben. Bár én csak egy mezei néző vagyok, végigszenvedtem ( nagyon hosszú) és vártam valamire, ami csak nem akart jönni. Úgy éreztem magam mint gyermekkoromban, amikor végig kellett néznem John Wayne western filmjeit és soha nem értettem mi ebben a jó, most már ennyi idő után szívesebben nézek régi westernt, de ezt a filmet soha nem fogom megszeretni...
only god forgives - 2013
rendező, forgatókönyv: Nicolas Winding Refn - vikingek felemelkedése (valhalla rising), bronson, drive
szereplők: Ryan Gosling - hozza a formáját de kit érdekel? , Kristin Scott Thomas - itt is tökéletes, de minek?
kedvenc rész: a stáblista...
hasonló: a rendezőben biztos hogy van valami beteg zsenialitás, de valami/ki hiányzik....
ajánlás: nem ajánlom

pokolba a rusnyákkal

Nem felejthetetlen és meghatározó film, de mégis érdemes megnézni. Kikapcsol, megmosolyogtat. Egy kis spanyol városban vagyunk, ahol hősünk Eliseo csetlését botlását látjuk. Ő a falu csúfja és ezt valahogy el is fogadja. A barátai folyton ugratják, persze ők is mind egy-egy külön történet... És itt a választott hölgy, igaz ő sem egy szépség és nem is bevállalható ez a szerelem, mégis megesik. Vicces, romantikus történet tele szerethető emberekkel, jó kis spanyol mentalitással. Ennyi, nem több!


pokolba a rusnyákkal - 2010
rendező: Nacho G. Velilla - a melegkonyha rendezője is, akinek ez a film tetszik ajánlom!
zeneszerző: Juanjo Javierre - nagyon klassz..
szereplők: Javier Camara - fantasztikus színész, nagyon lehet szeretni, ez az arc!!! Carmen Machi - a hölgy, aki csúnyán is szép! Julian Lopez - a legütődöttebb!!!, Hugo Silva - a szép fiú, Tristan Ulloa - a pap...
kedvenc rész:  a temetés, a fodrászlány, a tehenes sztori.....
hasonló: mostanában láttam a szerelem és pofonok című olasz filmet, ami szintén tele van lököttekkel, pont ilyen kedves őrültség az is.
ajánlás: kellemes hollywoodtól messze járó időtöltés, mindkét filmet vetíti a televízió mostanában...

the east

Egy olajkatasztrófa képeivel kezdődik a film és a megtorlással folytatódik. A kelet nevű szervezet a felelős vállalat, üzlet vezetőit szembesíti saját termékeivel, adott esetben egy olajkonszern főnökének lakását öntik tele olajjal... Fiatalok, elhivatottak, szenvedélyesek, úgy gondolják, nincs más lehetőségük ez a megfelelő út... Ebbe a csoportba próbál beépülni Sarah, aki egy ? cégnek kémkedik. Megismeri a tagokat, akikről szép lassan kiderül, hogy személyesen is érintettek ezekben az ügyekben. Kommunaszerűen élnek, mindent megosztva egymással, hulladék kaját esznek, régi ruhákból öltözködnek, egymást fürdetik... ( Persze azért mercedesszel autózgatnak, szuper számítógépes rendszerük van, ha kell gyönyörű ruhában, testre szabott öltönyben jelennek meg.)És nem csinálnak mást csak a következő akciót tervezik... Sarah szemével látjuk a két oldalt. Mint egy kívülálló figyel, velünk együtt. Tetszett nekem ez a távolságtartás, ahogy a megoldás is a legjobb választás volt, nem túl rózsaszín, de nem is túl valóságos..

The East - A kelet -2012
rendező: Zal Batmanglij - fiatal tehetség
forgatókönyv: Zal Batmanglij és Brit Marling!
szereplők: Brit Marling - Sarah - végre egy hihetően okos, független karakterábrázolás, annyira utálom, amikor cicababák alakítanak, dörzsölt, mindenre képes hősnőket! Alexander Skarsgard - remekül hozza a szuggesztív vezéralakot is... Ellen Page - annyira gyerekarca van, mégis nagyon meggyőző..., Toby Kebbell - Doc, nagyon szerethető karakter...
kedvenc rész: a pezsgős buli, a vége...
hasonló: Martha, Marcy, Marlene May a kommunás részek miatt, köszönjük, hogy rágyújtott, az orrunknál fogva vezetés miatt....
ajánlás: ez a sok fiatal tehetség remek filmet dobott össze, vannak hibái, de nem baj....

túl a fenyvesen

A film végével kezdeném. Nagyon hosszú volt és csak megkönnyebbülést éreztem. Nem jöttek az átgondolni való " tanulságok", egyszerűen vége lett és én nem bántam. Úgy ahogy azt sem bánom, hogy megnéztem, ez így elég ellentmondásos tudom, de így van. A történet egy vagány motoroskaszkadőrrel nyit, aki napról-napra él, városról városra jár, ám egyszer csak szembe találja magát az apaság kérdésével. Felmerül benne valami, eddig jól elrejtett gondoskodási vágy, ami aztán balul végződik. Itt ugrik a képbe egy kezdő rendőr, aki a maga tapasztalatlanságával botladozik az igazság és a korrupció között. Úgy érzem ez a két figura akár helyet is cserélhetne, mintha tükörképei lennének egymásnak.... Aztán hipp-hopp eltelik 15-17 év? és két tizenéves srácot látunk, akik olyan remekül folytatják a történetet, hogy nem sokáig berzenkedtem... Ha jól számolom ez három történet, szerintem ez a film gyengéje és erőssége is a sorsok összetalálkozása, egymásra hatása...

túl a fenyvesen - The Place Beyond The Pines - 2012

rendező, forgatókönyv: Derek Cianfrance - Blue Valentine rendezője, ami egy hibátlan film szerintem. Úgy vezeti a nézőt mint egy jó szülő, tanár, szeretettel kézen fog és megmutatja a lehetőségeidet: tessék találd meg a neked valót! Persze van, akinek ez sem elég!
szereplők: Ryan Gosling - megint remek, de talán ez az első film, amiben nem ő tetszik a legjobban... Bradley Cooper - végre nem " másnapos" tahót alakít, piros pont!!! Eva Mendes - gyönyörű, és a két srác akik a film legjobbjai, nem is tudom melyikük a jobb!  Dane DeHaan és Emory Cohen.
kedvenc rész: egyértelműen a harmadik, a srácok!
ajánlás: türelemmel...

transz

A csavaros történet egy Goya festmény ellopásával és eltűnésével kezdődik. Hősünket sikerül úgy fejbe kólintani ( ami egy kicsit viccesen sikerült szerintem), hogy emlékezetkiesésre hivatkozva, nincs más lehetősége, egy gyönyörű hipnotizőrnő segítségét kéri, nem teljesen önszántából persze, a híres kép előkerítésére... A szimpla krimiből itt kezd valami egészen más elő bukkanni. Minden egyes szereplő a maga gesztenyéjét kapargatja, legalábbis azt hiszi. Hol a valóságban, képzeletben, álomban, más valaki múltjában járunk éppen, keverednek, fonódnak a szálak rendesen, aztán a vége felé, amikor kezd világosodni a miért, megszűnik a varázs...


Transz - 2013
rendező: Danny Boyle - Trainspotting, 127 óra, sekély sírhant, gettómilliomos, a part,
zene: Rick Smith nevét dicsérhetjük, remek válogatás, 
szereplők: James McAwoy - sziporkázik megint, szikrázóan kék szemekkel, Vincent Cassel - hihetetlen pasi, sokoldalú, akár egyetlen filmben is rengeteg arca van ( itt is ).... és a gyönyörű hölgy: Rosario Dawson
kedvenc rész: egészen a megfejtésig....
hasonló: Danny Boyle és a forgatókönyvíró: John Hodge közös alkotásai között sok hasonlatos film van, nekem most a part jutott eszembe, mert azzal is pont így jártam, a vége már-már idegesített, de ennek ellenére remek filmnek tartom... A témához pedig Christopher Nolan Mementója /2000/ passzol, ami szintén megdolgozza a képzelőerőt...
ajánlás: nem lehet tőle transzba esni...

Mielőtt éjfélt üt az óra ( mielőtt feljön a nap ' 95 és mielőtt lemegy a nap 2004 )

Ez az a film , amit senki nem hajlandó végignézni velem, én pedig némileg értetlenkedve egyedül ültem végig, ahogy az előző részeket is...  Pontosan annyi idős vagyok mint szereplőink, (valahogy mindig pont "akkor" talált meg a három film, amikor szükségem volt rá....).  Az elvált apa kínlódásával nyit a film, nehezen találja a közös nyelvet a fiával és magában keresi a hibát, talán változtatni is akar, aztán... A házasság, gyereknevelés, művészet, szerelem, szex témája megannyi nézőpontból tárul elénk, ami egy kicsit újdonság is, hiszen az előző két filmben csak az Ő világlátásukat, lelküket ismertük meg... Ismét nem történik semmi, beszélgetnek, viccelődnek, gúnyoldónak, veszekednek... Számtalan hasonló témájú filmet láttam már, de valahogy ez/ezek a nyerő, annyira közelinek érzem ezt a párt, amiről beszélnek, ahogy mondják egymásnak, az álmaikat, a vágyaikat, ahogy egymásra néznek, még mindig....

Before Midnight - 2013
rendező: Richard Linklater
forgatókönyv: Julie Delpy, Ethan Hawke, Richard Linklater - a nem megalkuvó hármas...
szereplők: Jesse:Ethan Hawke - ez az érzékeny srác mintha csak magát adná... Celine: Julie Delpy - ez a lány az ördög és az angyal egy személyben...
kedvenc rész: a séta kettesben - mintha rácsodálkoznának egymásra (és hányszor van így!?): Jé, ez az a srác akit akkor, akibe úgy???
hasonló: túl sok van belőle, válogatni tessék!!!
ajánlás: talán egyedül vagyok a földön aki szereti ezt a három filmet és ki tudja, lehet, hogy nincs vége, várok még kilenc évet és meglátom....

Vicky, Cristina, Barcelona...

Az új Woody filmre készülődve/ Blue Jasmine /, néztem újra. Megint mást láttam benne/bele mint legutóbb. Valahogy eltűnt belőlem az ítélkezés, "címkézés" és nagyon szórakoztatónak találtam... Azt hiszem könnyen rávehetők a férfiak is az meg/újranézésre, mert ezek a csodaszép szereplők bőven ellátják őket látnivalóval, amíg mi nyugodtan álmodozhatunk.... A történet most sem eget rengető, de nagyon is szerethető, ráadásul Barcelonában vagyunk. Két fiatal lány megismerkedik egy bohém, szenvedélyes művésszel / mi is lenne más?!/, aki felrúg minden szabályt, felborítva az ő életüket is... Ez a férfialak a legnagyobb meglepetés ( nekem legalábbis), ilyen karizmatikus, erős, férfit még nem láttam Woody filmjeiben. Nem tudom, hogy ez Javier Bardemnek köszönhető-e? mindenesetre több mint meggyőző! A nőalakok, mint mindig finomra hangolva, ahogy azt már a mestertől megszokhattuk...

Vicky Cristina Barcelona - 2008
rendező, forgatókönyvíró: Woody Allen
zene: nagyon klassz!!!
szereplők: Vicky: Rebacca Hall- nekem ő is nagyon tetszett, a fiúknak inkább a többiek!!!, Cristina: Scarlett Johansson - ez a naív ösztönnőstény nagyon megy neki, és Maria Elena: Penélope Cruz - egyszerűen gyönyörű, Juan Antonio: Javier Bardem - a FÉRFI
kedvenc részek:  a házaspár vitái, szenzációs!!!
hasonló: ?
ajánlás: férfiaknak is....

like crazy

Fiatalok, szépek és nagyon szerelmesek, de az élet akadályokat gurít a a kapcsolat elé és nem lehetünk tuti biztosak a sokszor emlegetett mondásban: a szerelem mindent legyőz... Ráadásul nem az a tipikus csöpögős, rózsaszín, amerikai verzió kerül a szemünk elé, aminek újra és újra nagyon örülök, hanem " tudod az az igazi első.." szerelem, amit ha egyszer átéltünk, nem tudunk és nem is akarunk kitörölni az életünkből. Ha nem is ilyen intenzíven, de velünk marad, alakít rajtunk, hogy aztán majd egy új kapcsolatban...... A filmben a nehézségek és az idő múlása  ( én 8 évet számoltam ) ellenére  hőseink újra és újra felveszik a fonalat, próbálkoznak, nem igazán tudnak egymástól elszakadni, aztán a megoldás már-már tökéletes....

like crazy - őrülten hiányzol  2011
rendező, forgatókönyvíró: Drake Doremus - talán az első rendezése?
szereplők: Felicity Jones - Anna szerepében és Anton Yelchin - Jacobként - tüneményes pár, akiknek olyan könnyű elhinni, hogy ez veled is megtörténhet...
kedvenc rész: a felolvasás, az ajándékok!, beszélgetés vagy inkább szavak nélküli kommunikációk, és a vége,
hasonló: hétmérföldes szerelem (csak témájában, egyébként fabatkát sem ér..), és az egy nap
ajánlás: a lányaimnak :-)

 

úton

Közvetlenül a volt fesztivál után néztem meg a filmet és talán ezért, teljes megelégedéssel nyugtázom is.  Azt hiszem kell ehhez valamiféle "kortalan korlátlanság" ha úgy tetszik... A fesztivál persze nekem már egészen mást jelent mint egy tizenévesnek, de így negyven körül sok-sok felejthetetlen pillanatot kaptam, nemcsak az előadóktól, hanem a fiataloktól is.... És pont így történt a filmmel is, még ráerősített erre, éppen pont... Egyetlen jó véleményt sem hallottam egyébként a filmről, sőt néhányan egyenesen nézhetetlennek tartják, nem tudom, hogy a fesztiválhangulat homályosította el az érzékszerveimet, de tényleg rendben van! A könyvet be kell valljam nem mostanában olvastam és nem is voltam annak idején eldurranva tőle, most mégis a film kapcsán meglepett mennyire megmaradtak részletek bennem. Azt hiszem kár lenne a történetet vázolgatni, annyi minden van benne, fiatalság, barátság, szerelem, testi-lelki viszontagságok, harag, művészet, család és annak hiánya, fájdalom... A fiatalok (nagyon fiatalok) pont ugyanolyanok a történetben, mint ma és ez jó, ez olyan jó!

On the Road - 2012
rendező: Walter Salles
író: Jack Kerouac
szereplők: Sam Riley - Sal , Garett Hedlund - Moriarty és Kristen Steward -MaryLou szerepében kiváló választás mindhárom, tényleg! TomSturridge, Viggo Mortensen, Amy Adams, Kristen Dunst.....
kedvenc részek: az úton :-)
hasonló: a könyv!
ajánlás: kortalan álmodozóknak...

tétova félrelépők

Gyönyörű képpel kezdődik a film, csodaszép hősnőnk üldögél egy grandiózus esemény rideg előterében, nagyon beszédes.... A film témája nem túl izgalmas. Az öregedés fázisai,  különböző nézőpontjai, a család átalakulása, az elhivatottság, a halál elfogadása.... A történet egésze, mondanivalója nem hozott lázba, inkább egy-egy jelenet, beszélgetés vagy karakter... Ez a két nagyszerű és már sajnos korosodó színész olyan érzékkel bánik a figurájával, hogy ezt látni kell... Azok a pillantások, félszavak, mozdulatok... Pontosan érzékeljük, a viták, meg nem értések ellenére is azt a biztonságos melegséget, amit ez a két ember áraszt egymás felé... A gyerekeik pedig pontos "három gyerek modell" , a nagy a kötelességtudó jó gyerek, a kicsi maga a bohém lazaság, a középső pedig a folyton őrlődő... A nagymama, a kollégák, a barátnő mind mind kedves szerethető szereplő...
 Late Bloomers - 2011 ( a magyar cím megint ferdít! )
rendező, forgatókönyvíró: Julie Gavras 
zene: Sodi Marciszewer - nagyon klassz dal szól végig...
szereplők: Isabella Rossellini - már-már félelmetes a tehetsége, azt hiszem veleszületett?! William Hurt - nagyon szeretem a figuráit, mindig le tud venni a lábamról...
kedvenc részek: mindjárt az első képek, a fürdőkád, anya lánya beszélgetések többször is, a kiállítás, a lift....
hasonló: Még egy év / Another Year / angol film jutott eszembe, ez is egy édes hatvanas házaspárról és környezetükről szól...
ajánlás: " ...nem puhányoknak való"....