A csupa szépséget, vidámságot sugárzó cím éppen az ellenkezőjéről mesél nekünk. Egy munkanélküli baráti, vagy inkább sorstársi társaságról, akik minden hétfőn (és máskor is) egyikük kocsmájában iszogatnak és beszélgetnek a közel sem boldog életükről... Ezek a negyvenes, ötvenes férfiak nehezen boldogulnak a rájuk szakadó semmittevéssel, és feleslegesség érzésével, és ki-ki a maga módján birkózik meg vele.... A legidősebb Amador, gyanúsan hallgatag és túl sokat iszik, de csak későn tűnik fel a barátoknak, hogy valami nem stimmel... Az édes Lino folyton állásinterjúkra jár, ahol rendre a fiatalabb munkaerőt választják... Jose talán a legfrusztráltabb, úgy érzi az egész világ ellene fordult... Santa pedig a társaság szószólója valahogy elfogadja ezt az egészet úgy ahogy van, s gyaníthatjuk, hogy pontosan ugyanígy élte az életét, amikor munkája volt.... Kemény téma, mégis jó volt nézni, nem csöpögősen szomorú, inkább kellemesen mosolyogtató.. A vége pedig( bár nem akartam, hogy vége legyen) szenzációs....napfényes hétfők - los lunes al sol - 2002
rendező, forgatókönyv: Fernendó León de Aranoa - kevés történés, sok mondanivaló... kedvemre való!
szereplők: Javier Bardem - hihetetlen kisugárzása van, ami így elbujtatva ebben a karakterben is ütős, Luis Tosar - sármos és tehetséges..., José Angel Egidó, Celso Bugallo, Joaquin Climent - egytől egyik remek színészek
hasonló: a francia Samba jutott eszembe, és a nagy kedvenc, talán Bardem miatt: Biutiful
kedvenc rész: a kocsmai beszélgetések - ami gyakorlatilag az egész filmet jelenti, és a hajón!!!
ajánlás: bár a munkanélküliség a fő téma és egy kocsmában játszódik, mégsem a kilátástalanságról, az alkoholizmusról szól ez a film, inkább a reményről, a napfényről...
