volt egy tánc

Ez a film, sokkal több kérdést tesz fel, mint amennyire válaszol, újra és újra rácsodálkoztam, jé van még valaki a világon aki így gondolja??!! Véget ért és csak ültem bambán, mert nincs recept, nincs logika, nincs megoldás... Egy lány találkozik egy sráccal, és rádöbben, hogy nagyon vágyik a szerelemre, erre a szerelemre. A történet nagyon sablonosnak tűnhet, mégsem a szokásos nyafogós, buta barátnőkkel és lelkes barátokkal tűzdelt szakításos sztori. Ez a különbözőség adja a film erejét. Az első talán legmeglepőbb az ilyen témában jártas nézőnek, a várakozás, nem a szex a főszereplő, (jé!) vagy a főok a szakításra (még egy jé!) nem is erre van kihegyezve a történet.
Nincs megcsalás a szó szoros értelmében. Nagyon lassan, egymáshoz sem érve várakoznak.... Bár a martinis jelenet szerintem olyan szenvedélyes, hogy bőven felér bármilyen szexjelenettel! A szereplőket pedig nem lehet nem szeretni, mindhármukat.. A lány nagyon kapaszkodik eddigi életébe, megfogalmazhatatlan kétségbeeséssel már-már erőlteti ezt a kapcsolatot. A férj pedig a megszokott életét szereti, amibe Margó is beletartozik, szereti, de nem érti és talán pont ezért tudja elengedni... A szomszéd pedig, az a férfi akinek piszok nehéz ellenállni. Az ismerkedés is nagyon más, a beszélgetések, mozdulatok, séták, körhintázás! már-már romantikába torkolhatna, de nem... Elkezdünk mosolyogni egy-egy tüneményes jeleneten, de ezek a jelenetek sem felhőtlenek, mindig kapunk egy kisebb, nagyobb pofont a végén: a családi összejövetel, ahol a tesók egymást püfölik és cikizik, de aztán előbukkan a gyerek téma, később pedig az alkoholizmus, vagy a vizi-aerobik, ami nagyon vicces, főleg az oktató cukorfalat, de a zuhanyzóban már semmi illúziónk nem marad.... a riksázás pedig az erőltetett évfordulóval ér véget...
Könnyen arra a megállapításra juthatunk, hogy ez egy választás a régi/biztonságos és az új/ismeretlen között. Nekem viszont az az érzésem ez a férj sosem volt szenvedélyes, spontán, eleven, mindig ilyen nyugodt, kiegyensúlyozott és kedves volt. A lány annak idején, talán pont ezért választotta... Most is választ....A vége pedig, hogy nincs vége.....

Take This Waltz - volt egy tánc 2011
rendező: Sarah Polley - kivételes tisztánlátása a szerelemben, emberi kapcsolatokban...Nem ad magyarázatot, egyszerűen elénk tárja a lehetőségeket... mintha azt mondaná, nesze nektek!
zene: Jonathan Goldsmith nevét dícséri a válogatás: Feist, The Buggles,Foo Fighters és természetesen Leonard Cohen csoda szép dalával...
szereplők: Michelle Williams - tökéletes választás, természetes bája beragyogja a filmet.. Seth Rogen -egy édes nagy mackó... Luke Kirby - az új szerelem megtestesítője....
kedvenc rész: a már említett martinizás viszi a prímet, de a körhintás jelenetek is magukért beszélnek, a lány csirkés kifakadása, az ablakon keresztüli békülés, az uszodai zuhanyozó könyörtelen képei és szavai....
hasonló: blue valentine keserédes története, és az élet nélkülem, nem könnyű történetek!
ajánlás: régi kapcsolatban élőknek, új kapcsolatban élőknek, szerelmeseknek, egyedülállóknak, boldogoknak és boldogtalanoknak....

Skyfall

tudom nem ő a James, de...

Most, hogy már lecsengett a 007-es őrület,  rászántam magam és megnéztem. Igen, minden tökéletes, a történetvezetés, a kötelező, lenyűgöző akrobatikai mutatványok, fegyverek kavalkádja, autók összetörése, informatikai talányok, gyönyörű nők, nem lehet belekötni, minden klappol. Az érzéketlen bevezetőből kiderül nem vagyok Bond rajongó, akkor meg mi a fenének írok róla? Mert ennek ellenére minden tiszteletem az alkotóké, talán az egyetlen olyan történet, ami hű marad a hagyományokhoz, megőrizte azt az alapot amit még 1962-ben!!! kezdtek el elődei.  Közben pedig mégis halad a korral. Imádom a jól kidolgozott párbeszédeket, a tökéletes karaktereket, a kellemesen csípős angol humort és a Nő-csábítás technikáit ( talán ez változott meg a legkevésbé). A történet majdnem mindig ugyanaz le kell győzni a rosszfiúkat, és ezt csak James tudja véghezvinni, mi pedig drukkolunk neki, amikor már huszonötödször kel fel a halál bugyrából, akkor is!

Skyfall - 2012
rendező: Sam Mendes -sokoldalúságát bizonyítják filmjei: amerikai szépség, szabadság útjai, a tűz martaléka, továbbállók..
zene: Adele dala nekem nem igazán jön be, gyönyörű hangja van, de valahogy mégsem passzol, a filmben fel-felcsendülő jól ismert zene viszont klassz...
szereplők: Daniel Craig - felnőtt a feladathoz, nemcsak Bondként állja a sarat: ellenállók, álmok otthona, tetovált lány... Judi Dench - tökéletes, mint mindig... Javier Bardem - a gonoszként is lenyűgöző,  Ralph Fiennes - a beskatulyázhatatlan... Ben Whishaw - az édes parfümös... és a gyönyörű nők: Bérénice Marlohe, Naommie Harris.
kedvenc rész: a sanghaji jelenet a reklámfényekkel, sejtelmes árnyakkal az irodaépületben tényleg klassz volt,
hasonló: az előző összes :-)
ajánlás: a célközönség meghatározhatatlan, egyetlen embert sem hallottam akinek nem tetszett!

cafe de flore

Jó egy éve láttam a bemutatóját, fel is írtam magamnak a címét, de aztán nem találtam rá egészen mostanáig. Tök véletlenül akadtam rá a  tv csatornákon zongorázva, elsőre csak egy kis részt csíptem el belőle, de másodszorra sikerült megnéznem egészben. Két, három, sőt négy szálon fut a film. Az első egy menő, befutott disc-jockey, két lánya van egy nagyon fiatal, szexi barátnője. Lassan bontakozik ki a múlt: alkoholista volt és húsz év után vált el, így akarta megváltoztatni az életét, talán ezért van mindig valami szomorúság, melankólia, elégedetlenség benne... A visszaemlékezéseiből ismerjük meg a fiatal énjét, az első szerelemét..., az elhagyott feleség története, a fájdalma, a nagyon különös álmai ( vagy ha úgy tetszik látomásai ) És a legszebb történet, a Down kóros fiú és anyukája. Ez a kapcsolat, ez a szeretet már-már zavarba ejtő, olyan túláradó érzelmekkel szembesít, hogy nem tudjuk, kinek is van nagyobb szüksége a másikra?! Gyönyörűen megkomponált történet, az átmenetek, a képek, a jelenetek, minden a helyén. A zene, ami szinte összekapcsolja egymásba ölti az eseményeket, telitalálat! Vanessa Paradis és a többiek pedig felejthetetlen alakítást nyújtanak!

café de flore - 2011 kanadai-francia
rendező és forgatókönyv: Jean-Marc Vallée
zenei kavalkádot Lucie Bourgouin biztosította, nagyon hatásosan!!!!
szereplők: Vanessa Paradis - nem értékeltem kellően sem a szépségét, sem a tehetségét, mostantól az utóbbira biztosan odafigyelek! a gyönyörű ( és nagyon szimpatikus ) Heléne Florent - az elhagyott feleség szerepében, Evelyne Brochu - a csöppet sem butus szőke, Kevin Parent - a Férfi! - és a kisfiú is említést érdemel az édes mosolyával.....
kedvenc rész: a férfi visszaemlékezései nagyon tetszettek, az egyetlen rész, ami nem hiányzott: a jósnő, vagy látó mit tudom én?!, azt hiszem e-nélkül is érthető lett volna minden....
hasonló: valamiért az Anna Karenina jutott eszembe??!!
ajánlás: ez egy fájdalmas, cseppet sem szórakoztató, tökéletes film!

Golden Globe

Megnéztem a díjkiosztót, nem mintha annyira érdekelt volna, egyszerűen nem tudtam aludni…

Azt előre le kell szögeznem, nagyon szkeptikus vagyok, egy cseppet sem érzem helyesnek, igaznak, elfogulatlannak ezeket a puccparádékat. Tulajdonképpen a filmekről nem sok szó esik, inkább a sztárokról, csillagokról, csillagocskákról, hullócsillagokról, (akárcsak a politikában), a lényeg valahogy eltűnik. Persze nem tudom, hogy lehetne a "legjobb” kategóriákat jutalmazni, ha egyszer nincs objektivitás, a filmszakmában sem. Talán kár is versenyeztetni, még összehasonlítani is vétek mondjuk egy vígjátékot és egy musicalt vagy egy történelmi filmet egy thrillerrel. És ha már itt tartunk, kategorizálni sem kellene olyan bőszen: romantikus, életrajzi, dráma…. A nézettségi mutatók és bevételek pedig már-már szégyenletesek az emberiségre nézve, nem hogy mérvadók lennének. Nem tudom van-e még a világon filmben utazó, aki ezt komolyan veszi?  

Egy-két leg tőlem:

az első le(g)döbbenés:  Dennis Quaid – szinte alig felismerhető arca?

a legcsinosabb hölgy: Jennifer Lopez – tökéletes

a legcsúnyább hölgy: Lena Dunham…. – nem csúnya, csak nagyon rosszul választott ruhát és hozzávaló cípőt, amiben járni sem tudott….

a legsármosabb pasi: Hugh Jackman – és mellette nagyon szimpatikus is a kis nevető ráncaival és egyáltalán a korával!!!

és itt jön egy gondolat: néztem a díszes társaságot és arra gondoltam, a férfiak sokkal szebben öregszenek, mint a nők ( nem mindenki persze, de mégis…)

a második legsármosabb pasi: Jeremy Irons – igen, az előző megállapítást igazolja, még mindig nagyon jól néz ki közel 65 évesen
a legszimpatikusabb hölgy:  Helen Mirren, aki nem fél a ráncaitól ( 68! ), csodaszép a Last Station című 2012-es filmben is...

a legcsúnyább férfi: egyértelműen Tarantino, nem csak a megjelenése, a stílusa is taszít…

a legnagyobb meglepetés: a nyomorultak díjai, azt gondoltam ez nem lesz túl nyerő, egy klasszikus, amit számtalanszor feldolgoztak, mégis érdekli  az embereket….

a legnagyobb félelmem: megláttam Mel Gibsont a sűrűben és végig attól féltem valami balhét fog csinálni…

a díj aminek legjobban örültem: Ben Affleck díja, mennyi idő is telt el a good will hunting óta….
a legfurcsább, titokzatosabb férfi: Leonardo Di Caprio – mint egy kívülálló, teljesen egyedül ebben a kavalkádban. Alakításai jobbak mint valaha: Django, Nagy Gatsby…, pont ezért nem kap még jelölést sem :-)

a legtöbbször látott férfi: hát persze, hogy George Clooney??

 

 

rómának szeretettel

Mindig nagy várakozással ülök le egy új (vagy még nem látott régi ) Woody film elé. Olyan ember, férfi, aki biztosan halálra idegesítene a hétköznapokban, de így a filmvásznon keresztül el tud varázsolni. Így volt ez most is. Talán kell hozzá Róma és a hibátlan színészek is, de nagyon könnyedén sikerült ráhangolódnom. Woody szemüvegén át nézni a világot, az embereket nagyon szórakoztató és tanulságos is. Rómát kapjuk az amerikai turista lánnyal, aki már-már sablonosan beleszeret egy római fiatal ügyvédbe, szüleiket akik között ott van a jól ismert Woody karakter, kicsit öregebben, de még mindig sok mondanivalóval..., egy vidéki, fiatal párral akik a boldogulást és a boldogságot keresik a fővárosban, közben pedig fellini-szerű bonyodalmakba keverednek mindketten, és az amerikai egyetemistákkal, akik keresik önmagukat, átélik a szerelem határait, ugyanazokat a hibákat? vétik, mint generációk óta mindenki, hiába kapnak egy kis segítséget ( Alec Baldwin, bár az embernek az az érzése, hogy nagyon szívesen éli át újra ezt a románcot és csak ímmel-ámmal ellenkezik... ), hétköznapi római családdal, ahol a családfő egyik napról a másikra híres és felkapott lesz, majd ugyanilyen hirtelen visszahuppan megszokott életébe... Ezek a történetek külön-külön is megállják a helyüket, nincs nagy összekuszálás, vagy egymásba fonódás, mégis egy teljes egész. A film befejezése sem sablonos, nincsenek tanulságok (vagy mégis?), megoldások, zajlik az élet megy a maga útján, felsorakozik a zenekar a spanyol lépcsőn, zsibongó római este...

to rome with love - 2012
rendező, forgatókönyvíró: Woody Allen  - nagy-nagy tisztelettel bánik elődeivel, az olasz kultúrával, emberekkel....
szereplők: Judy Davis - telitalálat, Alison Pill - nekem a párizsban jobban tetszett, Ellen Page - favorit! Penelope Cruz - pontosan eltalálta a figurát, nem játszotta túl, csúcs!, Greta Gerwing - nagyon szimpatikus csaj..., Alessandra Mastronardi - a gyönyörű olasz lány,  Flavio Parenti - Michelangelo - nem találtam semmi erőltetett sztereotípiát... Roberto Begnini - a gesztikulálás főistene, Alec Baldwin - kis kiábrándultság után újra ragyogónak találtam... Fabio Amiliato - a gyönyörű hangú tenor,  és feltűnik egy rövid jelenetben Ornella Muti, aki még mindig gyönyörű.... Jesse Eisenberg - ez a kapkodó, hadaró srác nagyon rendben van...
kedvenc rész: talán Sally-Jack-Monica-John hármas-négyese tetszett a legjobban...
hasonló: férfit látok álmaidban
ajánlás: minden út Rómába vezet...

200 szál cigi

1981 szilveszterre készülnek a fiatalok ( nagyon fiatalok ). Monica szervezi a bulit, de egyenlőre csak az előkészületek zajlanak, ahogy telik az idő egyre idegesebb, mert senki sem jelentkezik.... Elakadtak valahol, nem akarnak elsőként a buliba érni... Mindenkinek más oka van a késlekedésre. Val és Stephie az édes tizenévesek bájával és naívságával tekeregnek az utcákon, fogalmuk sincs hová is mennek, Cindy a rózsaszín szőkeség saját magával sincs tisztában és ez így is marad... Kevin a csalódott szerelmes, aki másra sem tud gondolni, csak saját szerencsétlenségére, Lucy a nagyon szexi vigasztaló, közben azért a csaposfiút is becserkészi, a mindent tudó taxis.... Szórakoztató látni ezt a sok fiatal hollywoodi színészt, ahogy bontogatják szárnyaikat. Édes, könnyed film még abból a fajtából, amikor nem a pia, letolt gatya, szex  van a képünkbe tolva, nem mintha nem lenne az említettek közül mindenből, de mégsem úgy... ( lsd. a buli képei ). 

200szál cigi - 1999
rendező: Risa Bramon Garcia
szereplők: Ben és Casey Affleck - édesek, Janeane Garofallo - hozza a szokott stílusát, nagyon bírom a csajt, Kate Hudson - azóta sem sikerült megszeretnem, Courtney Love- itt még nagyon szexi... Martha Pimpton - a 80-as 90-es években csúcs volt, Christina Richi - kicsi de erős.... és az édes Paul Rudd, aki itt még tudott valamit... Dave Chappelle a szókimondó taxis, és még nagyon sokan....
kedvenc rész: a taxiban, és a bárban a pultnál - érdemes ezeket a párbeszédeket meghallgatni...
ajánlás: buli előtt, buli után mindegy...

festen - születésnap

Egy családi összejövetelre igyekszik mindenki, a dúsgazdag papa hatvanéves születésnapjára hatalmas partit rendeznek egy vidéki kúrián. Az idilli környezet illuzióját nagyon hamar megtörik a szereplők. A három felnőtt gyereket ismerjük meg kicsit közelebbről. A negyedik testvérük öngyilkos lett. A testvérek közötti beszélgetések, fura jelenetek már sejtetik nem lesz ez felhőtlen ünnepség... Christian pohárköszöntője pedig egyszerűen sokkoló, ami aztán ha lehet még fokozódik a reakciókon. A képmutatás minden skáláját végigjárjuk. Mintha a látszat megtartása lenne, az összejövetelen résztvevők egyetlen célja. Mindenáron. Az igazság nem számít. Már-már képtelen megoldások születnek, a szereplők néhol teljesen őrültnek tűnnek, a feszültség fokozódik, erre ők táncolnak és énekelnek, a végefelé már teljesen kiszámíthatatlan lesz az egész... 

festen -1998
rendező, forgatókönyv: Thomas Vinterberg -ez a fiatal jóképű, dán rendező hihetelen klassz filmeket készít!
szereplők: Ulrich Thomsen - bárhol feltűnik, lehet az csak egy aprócska szerep is magára vonja a figyelmet.. Paprika Stein - imádom ezt a nőt olyan természetességgel éli a szerepeit, hogy öröm nézni!
kedvenc rész: a bejelentés utáni vacsora, tánc, ének...
hasonló: Vinterberg filmjei: kedves Wendy, submarino...
ajánlás: családi összejövetelek előtt...

Felhő atlasz

Sokadszorra próbálom megfogalmazni ezt a bejegyzést. Rögtön a mozi után sem tudtam megválaszolni a kérdést tetszett-e? Minden tiszteletem a film rendezőinek és forgatókönyvíróinak, ebből a kemény dió David Mitchell regényből ilyen összefogott, grandiózus, látványos filmet készítettek. A következő tisztelet a színészeké. Mindenki csúcsformában! A karakterek sokszínűségét még tovább bővíti az idő és kor váltakozása, vannak jelenetek ahol a felismerhetetlenségig maszkírozva is képesek hatást elérni. Így hát a harmadik tisztelet a maszkmestereké. A képek a látvány lenyűgöző, a vágás  (és szárítás:))az egyik időből a másikba ugrás pont úgy, hogy éppen fellebbentse az összefüggések apró falatkáit, fenomenális. Ez a negyedik! No és a zene, ami végigkíséri a történetet, hol előtérbe kerül, hol éppen csak hallható. Öt! A hat szálon futó történet, a sok szereplő, a tér és idő folyamatos változása mind lekötötte az érzékszerveimet. Egyszerűen csak bámultam, ki voltam szolgálva nagyon magas színvonalon, az érzéseim valahogy mégis elkalandoztak. A veleje hiányzott azt hiszem:  a rabszolgaság, a kannibalizmus, az atomenergia, a klónozás témája valahogy langyos. Ahol húsbavágónak kellett volna lennie, ott kimért és távolságtartó marad és így "halódik" ki a szikra...

Could Atlas -2012
rendezők, forgatókönyvírók:Lana és Andy Wachowski a mátrixos testvérek, TomTykwer - a lé meg a lola....-van itt elő(ít)élet rendesen...
zene: Tom Tykwer, Reinhold Heil, Johnny Klimek
szereplők: Halle Berry - feketén fehéren is gyönyörű, nekem az újságírónő szerepében tetszett, Tom Hanks -  nehéz ezt beismernem, de tökéletes, Susan Sarandon - ahogy tőle megszokhattuk, Hugh Grant -kicsit másképp, Jim Broadbent - imádnivaló az öregotthonos jelenetekben... Hugo Weaving - a megfelelő gonosz, Ben Wishaw - ez a fiú tehetséges és gyönyörű, Jim Sturgess - nagyon rendben van, Donna Bae - valahogy az ázsiai arcokkal nem állok olyan jól, nem tudom láttam-e már és megjegyzem -e!?
kedvenc rész: itt csak egész van..
ajánlás: egy igaz-igaz mese nem gyerekeknek  

vándorút

Szent Jakab zarándokút nagy részét élhetjük át ezekkel a hétköznapi, nagyon mai emberekkel. A film kerüli az ájtatos vallásosságot, a spirituális elmélyülést, és a populáris mondatokat. Ez a zarándoklat mégis olyan közel kerül hozzánk, amennyire engedjük. Az "öreg" amerikai, aki elvesztett fiát próbálja elengedni, morcos és rideg, mégis vonzza az embereket. Mondjuk mindjárt az amszterdami srácot, akinek a zarándoklat inkább kulináris kirándulást jelent, vagy a csont sovány kanadai láncdohányos csajt, aki a múltján rágódik és a bolondos ír írót, aki alkotói válságban szenved, mert a szája be nem áll... Lehetne ez nagyon trendi és hatásvadász, de inkább kimért és kellemes élmény. A tájak, az emberek, a lassú menetelés, az embernek kedve támad nekivágni... Ez a középkori zarándokút, ma is virágkorát éli, rengeteg ember járja végig különböző okokból, vagy ok nélkül....Persze biztos akadnak nem igazi zarándokok ( a filmben is találkozunk ezzel a kérdéssel ), de nem ez a lényeg, mert aki valamiért, bármiért ott van csak nyerhet. Az, hogy most ez a zarándoklat divatos vagy felkapott vagy akármi, szerintem teljesen érvényét veszti, ha az ember elindul ezen az úton...

vándorút - the way - 2010
rendező, forgatókönyvíró: Emillio Estevez - nagyon kellemes meglepetés volt ez a film...
zene: Tyler Bates nevét dícsérhetjük, nagyon klassz zenék szólnak a zarándoklathoz...
szereplők: Martin Sheen - Tom - a filmbéli és az igazi papa, Deborah Kara Unger - Sarah, James Nesbitt - Jack - kicsit hasonlít Clooneyra, csak sokkal több arca van, Yorick van Wageningen -  Joost a hollandus
kedvenc részek: az út :)
hasonló és ajánló egyben: Tolvaly Ferenc 2005-ben készített egy dokumentumfilmet, El Camino, Az Út címmel, László Zsolt narrációjával, ebben a témában az első helyen áll.

szerelmem Szarajevó

Mostanában ezek a kisemberes  nagy filmek érintenek meg leginkább! A délszláv háború utáni Szarajevóban vagyunk, hősnőnk egyedül neveli tizenéves lányát, mint nagyon sok honfitársnője, csak nehezen marad talpon. Segélyből élnek, nappal varr, éjszaka pincérnőként dolgozik egy lebujban. A kislány közben éli igazi kamasz életét, dacos, verekedős, vadóc... A történetet rengeteg zene kíséri, nagyon silány mulatós és egy-két gyönyörű dal, amelyek szerves részei a cselekménynek. A szereplők olyan természetességgel beszélgetnek a tömegsírok feltárásáról, a hősi halottakról, mintha csak a piaci gyümölcs kínálatról csevegnének: pl. amikor Esma a sofőrrel beszélget az édesapja kereséséről,... Mégis ezekből érezzük a háború sebei nem gyógyultak még be, ott járnak a gondolatok... A szegénység, maffia, munkanélküliség, nemzetiségi hovatartozás is felelhető, de a hangsúly a fiatalokon, a jövőn van ... Nagyon féltettem ezt az asszonyt meg a lányát, azt hittem valami nagyon rossz fog történni, brutális megoldás születik, mert végig ott van a dráma, aztán egy gyönyörű, nagyon fájó, egyben bizakodó véget kapunk egy gyönyörű dallal!

Szerelmem Szarajevó
rendezőnő: Jasmila Zbanic - nem ítélkezik, erőltet semmit, csak finoman kézen fog és megmutat...
szereplők: Mirjana Karanovic - nagyon lehet szeretni, sok szerb filmben szerepelt, amiből nagyon keveset láttam eddig... Luna Mijovic - ez a fiatal lány elvarázsolt...
hasonló: Közeli más - délszláv novellás kötet jutott először eszembe, mert az is magával ragadott, amikor olvastam, annyira más...
kedvenc rész: anya és lánya otthon, a sofőr zárkózott vallomásai, és a vége természetesen....
ajánlás: a panaszkodó magyar nőknek, akik már csak megszokásból siránkoznak, kötelező!!!

szabad világ

Ez a film kemény szembesítés a valóság kis szegletével. A  szabadság minden szereplőnek mást jelent. Angie egy londoni munkaközvetítő cégnél dolgozik, de kirúgják állásából, bár szerinte kiválóan dolgozott, ezen felbuzdulva, barátnőjével fusi vállalkozásba kezdenek és bevándorlóknak közvetítenek munkát. Egyre több fekete, papír nélküli és kétes ügybe bonyolódnak. Nem könnyű terep, de hősnőnk jól állja a sarat. A magánélete egy káosz, de megoldás helyett inkább az asztal alá söpri. A szabad világban a pénz beszél minden csak ezután következik. Angie egyedül marad, mindenki elfordul tőle, a kisfia aki a nagyszüleivel él, ez a hideg kapcsolat volt a legmegrázóbb számomra... a barátnő, akinek elege lesz az illegális megoldásokból és Angieből főleg, a szerető, aki a reménytelen körülmények között is pontosan tudja mi a tisztesség és érték. A film nem könnyíti meg a dolgunkat, nem mutat kiutat, nincs katartikus megoldás, folytatódik minden tovább, pont ahogy kezdődött....

It's a Free World -2007

rendező: Ken Loach - a kis emberek nagy rendezője! Nincsenek nagy szavak, csak egyszerű emberek és hétköznapok humorral vagy komolyan, de mindig hitelesen.
szereplők: Kierston Wareing - Angie szerepében nagyon tudtam utálni..Az akváriumban is hasonló karaktert játszott, nagyon megy neki...
hasonló: a már említett akvárium, és a látogató Thomas Mccarthy (Ken Loach amerikai megfelelője) filmje,szintén 2007-ből.
ajánlás: kis és NAGY embereknek

Cosmopolis

Túl sok! Ezzel a megállapítással álltam fel a film végén. Mert szerintem annyira zsúfolt az információktól, gondolatoktól, elképzelésektől, érzésektől, hogy a mai mozinézőnek ez egyszerűen meghaladja az ízlését  befogadóképességét. " persze nem biztos, hogy jót tesz neked , ha kiszolgálják az ízlésedet"... Egyetlen megengedőbb, majdnem pozitív kritikát találtam, miután kicsit bizonytalan voltam a saját megítélésemben is. A történet futurisztikus, de ezt mindenféle gép, robot, vérfarkas, szörny, nélkül, egy fiatal milliomos limuzinjában élhetjük át. Itt történik szinte minden, hatásos jelenetek zajlanak ebben a zárt mindent kizáró térben. Egyetlen napot látunk a férfi életéből, aki már semminek nem tud örülni, semmiért nem lelkesedik, semmi nem bosszantja, tulajdonképpen egy embertelen ember. Az egyetlen érzelem talán a rapper halálakor lelhető fel, amit a nem megvásárolható művészet ( van ilyen?) temetésének is felfoghatunk... A feleséggel való találkozások mindkét részről személytelenek és kissé érthetetlenek is... A tanácsadó hölgy hihetetlen elánnal előadott víziója igencsak figyelemre méltó jövő/jelenképet mutat! A szex mintha csak rutinszerűen lenne beépítve a feszes napirendbe. Ahogy a film egésze, úgy a vége sem egyszerű, amit Paul Giamatti játéka tesz még élvezetesebbé.

Cosmopolis -2012

rendező: David Cronenberg - nagyon sokan, így a mozi pénzügyi mutatói is azt mutatják, nagy bukás ez a film ( ahogy az előző, veszélyes vágy is ), de a film mondanivalóját tekintve ez így logikus... kalapot le amiért nem hajlandó beállni a sorba!

író: Don Delillo nem olvastam, de a könyvben azért többször megálltam, visszalapoztam volna...

szereplők: Robert Pattinson - felejtsük már el az alkonyatot! Jó a srác. Juliette Binoche - még mindig gyönyörű tud lenni! Sarah Gadon - a feleség, aki főhősünk női alteregója.. Kevin Durand - a testőr fura figurája, Samantha Morton - nagyon meggyőző...

kedvenc rész: a tomboló fiatalokat nézve beszélgetnek az éjszakában pár percet, a legtöbb ennek a korosztálynak szóló filmben összesen nem hangzik el ennyi...- és a vége Paul Giamattival...

hasonló: Az ember gyermeke című film jutott eszembe Clive Owennel, a jövőben játszódik, nem a pénzügyi válságról van szó, egyszerűen embernek maradni a tét....
ajánló: ez egy csapda, mind a téma, mind a tálalás meghaladja korát, az idő múlása szerintem nem fog segíteni rajta. Mégis van egy ötletem, ha van rá lehetőség nézzünk meg belőle egyszerre csak egy-egy epizódot ( egy-egy látogatót a limuzinban ), ha így is sok, talán a könyv a megoldás!?

szamárköhögés

Az ötvenhatos filmek közül ez a kedvencem, bármikor szívesen újranézem és most éppen időszerű lesz. Nehéz összeszedni mindent, mitől is állja az idő próbáját! Olyan ügyesen lavíroz a vicces történések és a tragikus sorsok között, hogy maradandó nyomot hagy! Hasonló témában készült sok-sok magasztos és"panaszkodós" magyar film, amit nem szívesen nézek újra, mert csak a hiányosságainkat, hibáinkat, elhanyagolhatóságunkat szembesíti velünk. Itt is ugyanarról az ötvenhatról van szó, mégis minden más: egy család életébe pillantunk bele, nagymamától az unokákig mindenki élete felfordul, de mégis emberi léptékben maradunk, nincsenek nagy szavak, egyszerű, praktikus, hétköznapi dolgok között  fel-felsejlik a bizonytalanság, félelem... Fantasztikus színészek levesznek a lábamról, ahogy Garas Dezső - az apa - pizsamában lófrál ( és táncra perdül ) a lakásban és próbálja elhitetni magával és többiekkel, hogy ura a helyzetnek, Hernádi Judit -anya - amikor a kisfiának magyarázza a szexuális fejlődés normális menetét, az édes gyerekek, akik naivan örülnek a váratlan iskolai szünetnek, és a nagymama, Törőcsik Mari, aki hazajön az átlőtt kenyérrel a hóna alatt, és a többiek is az apróbb szerepekben, tökéletes! A befejezés pedig, az iskolában a névsorolvasással és a szétlőtt Budapest archív képeivel, no és a zongoraszóval, csodaszép!!!

szamárköhögés -1987
rendező: Gárdos Péter
szereplők: Törőcsik Mari - nagymama - ahogy öregszem kezdem megszeretni, Hernádi Judit - nagyon szeretem ezekben a régi filmekben, de csak filmekben! Garas Dezső - bárhol, bármiben százszázalékos!!!, Fehér Anna - a cselédlány, gyönyörű a fürdőkádas jelentben, Kárász Eszter - Annamari - Mondd, hogy harminchárom! fergeteges a loboncos hajával!, Tóth Marcell - Tomi - hatalmas barna szemeivel, a kamaszkor küszöbén, Ujlaky Dénes - az iskolai névsorolvasás a legfájóbb jelenet...,  Rudolf Péter, Reviczky Gábor, Végvári Tamás, Eperjes Károly.
kedvenc részek: nagyon sok: - Rákosi Mátyás pajtás, elvtárs, - másképp mondom!...., - a hajmosás, az iskolai jelenet...
hasonló film: megáll az idő -1981 Őze Lajos felejthetetlen alakításával és persze a fiatalokkal, és természetesen a tanú -1969 "a nemzetközi helyzet egyre fokozódik". .. a másik "kötelező"!
ajánlás: nagyon régen láttam már és a gyerekeimmel néztem meg újra, nagyon tetszett nekem is és nekik is!!!

the hunter

A film címével, valószínűleg nem azt a célközönséget vonzza, amit megérdemelne. Ez a cím ugyanis (magyarul főleg: az orvvadász!), azt feltételezi, hogy lesz itt bőven, lövöldözés és vér... Magam is a család férfitagjainak szántam, de az előzetes belenézésnél ott ragadtam a képernyő előtt. Nem mondom, van puska, vadállat, csapda bőven, de mégis inkább szól az emberekről, a természet szépségeiről és kiszolgáltatottságáról... Emberünket, akit vadásznak, orvvadásznak nevezünk, felkérik tálalja fel az utolsó darab tasmán tigrist, bár a kutatók szerint már régen kihalt, vannak akik látni vélték a nyomait... Sokfélék itt az emberek, fakitermelő munkások, kutatók, üzletemberek, akik nem nézik jó szemmel az idegeneket. Egy családnál kap szállást, de itt is csak két kiskölyök fogadja, ezek a gyerekek a történet fénypontjai... Beveti magát a keresésbe, gyönyörű, európai szemnek nagyon szokatlan, fényűző erdőket, tájakat láthatunk (Tasmánia)... A lassú képek, kevés szereplő, még kevesebb párbeszéd ( sőt néhol párbeszéd nélkül is), csak fokozza a film erejét. Nem a természet erejével, az állatok ösztöneivel, vagy az időjárás szeszélyességével van a baj, hanem velünk, emberekkel...

The Hunter - Az orvvadász  2011

rendező: Daniel Nettheim - ausztrál rendező

író: Julia Leigh -a női vonal...

zene: Matteo Zingales, nagyon zene!

szereplők: Willem Dafoe - ez az ő filmje, perfekt!!! Ezt a kemény arcot, olyan lággyá formálja, amikor a kicsikkel beszél! Felejthetetlen alakítás! (sok másik mellett!) Frances O'Connor - az érzékeny, visszafogott anyuka, Morgana Davies - a csörfös kislány, Finn Woodlock a hallgatag kissrác és Callan Mulvey -ez az ausztrál fiú volt egykor a szívtipró gimi ausztrál sorozat édes Drazic-je, itt már nem olyan édes...

kedvenc rész: a gyerekekkel a ház körül, többször is, és a végén a várakozás, amikor már eldönti mit fog csinálni.....

hasonló: A vadon foglyai '97-ből, Anthony Hopkins és Alec Baldwin Alaszkában....

ajánlás: nem csak vadászoknak!

apacsok

Olyan sok hallgató "nagymama" él ebben az országban, mint sehol máshol a jó kis keleti régióban. Úgy látszik az unokák is így látják, mert egyre több fiatal rendező fordul vissza és kéri számon szüleitől, nagyszüleitől a múltat! ( a vizsga, drága besúgott barátaim...) A történet egy elsőfilmes rendezőről szól, aki a hatvanas években élő nagyapjáról és barátairól, készítene filmet, akik indiánost játszva próbálnak emberek maradni ezekben az időkben.... A fiatal rendező aztán szembesül a kőkemény valósággal: nem minden úgy volt, ahogy nagyanyja számtalanszor elmesélte neki. Az indiánok között áruló, pontosabban besúgó volt.... Kívülről, elfogultság nélkül látjuk a szereplők viselkedését,  nincs vádaskodás és felmentés sem, egyszerűen csak elmeséli, hogy aztán mindenki saját belátása szerint gondolja végig.

apacsok - 2010

rendező: Török Ferenc - Cseh Tamásnak és társainak - a bakonyi indiánoknak állít emléket a film...

szereplők: Csányi Sándor - valami van , de nem az igazi... Szervét Tibor - nagyon rendben volt, Gazsó György - bevallom nem nagyon láttam még semmiben, de itt tetszett... Csomós Mari - ezt a hiteles alakítást, fájón ismerős volt ez a konok hallgatás...
kedvenc rész: a nagymama vetítése, nagyon sok régi emléket idézett fel...

hasonló: a Radnóti Miklós színházban is játsszák. A színházi előadást dicsérik és jobbnak tartják a hozzáértők, ( sajnos nem láttam ) a szereposztás is majdnem egyezik... 

ajánlás: hallgatás helyett...

maradj

Ezek a fotók a falon.....

Sokat halogattam az ismétlést, mert attól féltem már nem lesz rám hatással, arra gondoltam, elég nekem az amit elsőre kaptam... Mert vannak ilyen filmek is, pont az az erősségük, hogy nem lehet tiszta fejjel értelmezni, inkább csak érzelmileg hatnak...
Egy fiatal pszichiáter Sam Foster próbál megmenteni egy öngyilkosságot tervező fiatal fiút. Henry Letham /Hamlet anagrammája!!!/  művészettörténetet tanul, de egészen sajátos módon értelmezi. Impulzív, szókimondó, őszinte fiú olyan elemi erővel hat pszichiáterére, hogy lassan egybeolvadnak... Minden találkozásnál egyre távolodik a kézzelfogható valóság, szürreális képek, ismétlődő események, megfejthetetlen szereplők követik egymást...  Nehéz szóban visszaadni a hangulatot, amit a film áraszt magából. Gyönyörűen szerkesztett pillanatképek, vágások, ismétlések, helyszínek és a zene tökéletes összhangot és teljes egyediséget adnak. Akinek fontos, hogy egy történet kerek legyen, nem fog csalódni, ( ami nem biztos hogy elsőre hihető), mert a végén, a leges legvégén összeáll a kép...

stay - maradj - 2005
rendező: Mark Forster - én Pán Péter, Papírsárkányok...
zene: Asche&Spencer  ez a meditatív zene pontosan illeszkedik a témához!
szereplők: Ryan Gosling - egyértelműen ő a csúcs! Ewan McGregor - Ő is remek, mint mindig. Azt hiszem ők ketten együtt a film lelke! Naomi Watts - nagyon szeretem a játékát, nincs benne semmi mesterkélt..
kedvenc részek: Henry minden mozzanata, (a gyűrű, a Brooklyn híd, a festmények, Tristan Reveur a festő, aki talán csak fikció?!)
hasonló: Mulholland drive, D.Lynch filmje jutott eszembe, nem csak Naomi Watts miatt!
ajánlás: nem adja magát könnyen, de megéri...

kalandorok

Igazi meglepetés! Nagyon jót tesz egy filmnek, ha szinte semmit nem tudunk róla előre. Így ült le a család és remekül jól szórakoztunk. A történet egy utazásról szól. Először apa és fia kelnek útra a nagyszülőkhöz Erdélybe, itt aztán a nagyapa is csatlakozik a fiúkhoz. Utaznak és utaznak, bár a célállomás egyre jobban elhalványul. Az utazás során részeg román rendőrrel "találkoznak", egy lerobbant autós hölgynek segítenek és egy cigányvajda segítségére is rászorulnak... Ezek az epizódok azért nem tűnnek olyan eredetinek inkább közhelyesnek és elcsépeltnek, de mindezt feloldja ez a három kedves, delejes Elekes! Generációk között egyet ugorva úgy tűnik jobban érti egymást unoka és nagyapa és ez így van jól. Aztán csak magára talál az apa is...

kalandorok - 2008
rendező: Paczolay Béla -dokumentumfilmes, reklámfilmes háttérrel...
zene: kistehén tánczenekar - már az első taktusnál elvarázsolt, ismertem ezt a dalt, de nem tudtam, hogy filmzene is. A szövege pedig, akár a film forgatókönyve is lehetne. Nagyon-nagyon klassz, magyar film, magyar szereplők, magyar tájak, magyar zene, kell ennél több??!!
szereplők: Haumann Péter - zseniális színész, ez az arc, ez a hang, felejthetetlen, nagy öröm látni bármilyen pici szerepben is, itt pedig egyenesen imádni való! Rudolf Péter -  kiköpött Elekes Géza... Schruff Milán - még életemben nem láttam sehol, de itt kifejezetten tetszett! Pogány Judit, Bánfalvy Ági, Kovács Lajos, Csomós Mari....
kedvenc rész: a három huncut az autóban! "pihenés" a rendőrrel az autó mellett, tetőcsomagtartó felszerelése...
hasonló: a jó kis Kusturica filmek jutottak eszembe....
ajánlás: sokkal-sokkal jobb, mint egy menő amcsi vígjáték!!!

olasz nyelv kezdőknek

 Hétköznapi kisváros, hétköznapi lakói, hétköznapi életüket élik, néhol nagyon abszurd (mondhatnám dán ) humorral fűszerezve is életszerű és szeretnivaló. Nincs egy kiemelt szereplő, mindenki egyformán fontos és hiteles. Az újonnan érkező lelkész, saját veszteségével és félszegségével birkózik, a szállodai munkatárs, az impotenciájával bajlódik, a vendéglős, aki agresszíven utálja a vendégeit, a fodrásznő a beteg anyjával kínlódik, az ügyetlen eladólány, aki mindig mindent leejt és egy-két öreglány, akik nem hiányozhatnak egy kisváros életéből. Minden egyes ember külön történet... Az olasz tanfolyam, a közös pont ide "menekülnek" hőseink, mindenki másvalami -valaki elől... Ez az összetartó kapocs, itt történik minden, ami tulajdonképpen nem sok, mert a történet nem izgalmas, eget rengető. Egyszerűen és üdítően jó....

italiansk for begyndere - 2000

rendező, forgatókönyvíró: Lone Scherfig - egy lányról, egy nap, wilbur öngyilkos akar lenni, red road - minden filmjében a borotva élén táncikál: a nyomasztó és nyálas között vagy a szentimentális és fájdalmas között lavíroz úgy irányít, hogy pontosan telibe talál!

szereplők: Anders W. Berthelsen, Anette Stovelbaek, Peter Gantzler, Ann Eleonora Jorgensen, Lars Kaalund, - ezek az arcok, igazi tálentumok! Lehet, hogy nem szépek, hibátlanok, pont ezért kedvelem őket ennyire!

kedvenc rész: inkább kedvenc szereplőm volt: a vendéglős srác Hal-Finn...

hasonló: a hétköznapi mennyország című svéd remek jutott eszembe, a történet nagyon hasonlít, és mindkettő kedvenc!

ajánlás: ínyenceknek

veszélyes vágy

Már az elején elbizonytalanodtam, kell ez nekem? Aztán dr. Jung meggyőzött, hogy igen. A történet Sigmund  Freud és Carl Jung levelezésén és Sabina Spielrein naplóján alapul, ragaszkodik a valósághoz, talán pont ettől nem éri el azt a hatást, amit vártam. Egy lassú folyású, régimódi történetet, elfojtott érzelmekkel, némi szexualitással fűszerezve. Az emberi természet két ellentétes oldalát nem képekből, inkább beszélgetésekből, álomfejtésekből, levelek narrációjából ismerjük meg. Egyetlen neurotikus beteget sem látunk felgyógyulni, kivéve Sabinát, akinél szintén nem ismerjük meg a terápia részleteit?! ( elfogadom, talán kicsit meg is könnyebbülök, hogy nem kell végignéznem...,  mégis van némi hiányérzetem). Ami mégis a film mellett szól a szereplőgárda. Első helyen Viggo Mortensent kell említenem, Freudként, ebben a visszafogott karakterben, sétapálcával a kezében is megállja a helyét: ahogy az első közös vacsorán Junggal beszélget, vagy megemlíti zsidóságát, az apró csipkelődő, vicces megjegyzései, fenomenális... A második helyen Vincent Cassel áll, nagyon hálás szerepben: Otto Grossként a "sötét oldalt" formálja meg teljes valóságában, csúcs! A svájci  nyárspolgár Carl Jung szerepében pedig Fassbender, akinek, talán kicsit elfogultan, mindent elhiszek... Keira Knightley alakítása jó, én mégsem vagyok elégedett vele, talán az orosz, zsidó jellemvonások, vagy a szenvedély nem jött át, valami hiányzott belőle! Sabina Spielrein személye túl hangsúlyosnak tűnik a két nagy gondolkodó férfi mellett, de könnyen lehet, hogy még  ennél is erősebb hatással bírt kortársai felett... Cronenberg a film rendezője, akit a horror mesterének is hívnak, teljesen más hangsúlyt, mondanivalót,"töltetet" ad ennek a történetnek, nem egy szimpla életrajzi filmről van szó....

Dangerous Method -2011
rendező: David Cronenberg - légy, karambol, gyilkos ígéretek...
szereplők: Keira Knightley - egyszer nem elég, aztán meg túl sok....!? -  Viggo Mortensen, még ebben a kötött, nagyon határozott szerepben is megtalálta azt a kis rést, hogy magából is beleadjon! - Michael Fassbender - az elfojtott érzelmek, az a kettősség ami a szerepében rejlik rendkívül jól áll neki!!! Vincent Cassel - szinte ördöginek mondanám, hihetetlenül tud lavírozni a nagyon sötét és a szikla erkölcsű karakterek között!!! Sarah Gadon - Jung feleségeként nem sok vizet zavart, viszont orosz tragikának beválhatott volna!?
kedvenc rész: Feud minden jelenete, Jung és Otto Gross beszélgetései...
hasonló: Cronenberg korábbi filmjeit említeném, amiket sci-finek és horrornak kategorizálnak ugyan, mégis van bennük "lélek"....
ajánlás: ?

rém hangosan és irtó közel

Egy kisfiú meséli el a történetét. Elveszíti az édesapját, aki nélkül nagyon-nagyon magányos, nem tudja pótolni senkivel... Megismerhetjük ezt a különleges, okos, szerteágazó tudását átadó apát és megértjük az űrt , amit a fiúban hagyott. A kissrác egy idő után úgy érzi  kezdi elfelejteni, így kapóra jön egy különleges feladat, ami miatt új és új emberekkel, családokkal ismerkedik, győzi le szép sorban a félelmeit. Különös barátságba keveredik egy némaságot fogadott öregúrral, és szép lassan elengedi a halott édesapját. Persze itt-ott dadogós a történet, az anyuka alakja például nagyon halovány, aztán ott a nagyi!? és egy-egy monológ Oskar ( a kisfiú) szájából is túlzásra sikeredett, de ezek ellenére nagyokat bőgtem többször is. Nem mellékes, hogy az időpont 2001 szeptember 11. Ez a fiú pedig sok mindent kimond, elkiabál, amit sok gyerek, családtag, bárki szívesen kiadott volna magából ott és akkor... Jó volna hinni, hogy amit a film szeretne mondani, igaz! Az emberek tényleg közelebb kerültek egymáshoz, nyitnak egymás felé, segítenek egy ilyen fura fiún, egy ilyen tragédia után???

Extremely Loud and Incredibly Close - 2011

rendező: Stephen Daldry - órák, felolvasó, Billy Elliot, nem akármilyen filmek!

író:Jonathan Safran Foer - nem olvastam a könyvet...

szereplők: Thomas Horn - remek alakítás, vagy testre szabott választás, Sandra Bullock - ezt a karaktert  nem igazán értettem, egy ilyen férfi és egy ilyen gyerek társa és mamája nem lehet ennyire " szürke"! ( ami a végén azért ki is derül, de akkor már, nekem késő...) Tom Hanks - az inspiráló apa szerepében is meggyőző, és nem utolsó sorban a nyolcvanhárom éves  Max von Sydow - fantasztikus, az öreg néma szerepében, Ő marad meg leginkább az emlékezetemben....

kedvenc rész: az apa-fia beszélgetések, a Black keresés az öreggel...

hasonló: Billy Elliot egyértelműen- ez a fiú is más mint a többi....

ajánlás: szülőknek, nagyszülőknek és leendő szülőknek, akik tudják, hogy egy gyerek zajong, kérdez, idegesít, és érzelmi ( és ha minden jól megy, értelmi ) befogadóképessége határtalan....