esküvő után - 2019

 

A 2006-os dán remek után, újra megcsinálták ezt a csodaszép történetet.(számtalan esetben újragondolnak egy-egy filmet, amik sokszor tényleg leporolásra szorulnak és akár jobbak is lesznek mint az eredeti. Itt nem erről van szó, és akárcsak a szerzőpáros másik alkotása: a testvéred feleségét.../ testvérekből  sem lett volna erre szükség...) A forgatókönyv mit sem változott. csak megfordították a felállást és természetesen a mai trendnek megfelelően a NŐ a főnök... Kicsit azért bosszantó, hogy ezt kell nyomni minden produkcióban, mert különben megkövezik az alkotókat. Az mondjuk elképzelhetetlen lenne ma és ki is maradt a filmből ami a dán verzióban még természetes volt,: amikor a papa elviszi az ikreket horgászni a feleségét otthon hagyva mondván ez olyan "apa fiai buli, nehogy melegek legyenek"... Ahogy sok apróságnak tűnő mozzanat is változott, az esküvői szertartás, a házasságról folytatott beszélgetések, érdekes látni, hogy 13 év alatt mennyi mindent nem lehet mondani és megmutatni egy filmben sem. -Elavult már-  ezt mondják. Azt is mondják ideje ledönteni a tabukat és azt észre sem veszik mennyi újat állítanak... A film mindezek ellenére most is magával ragadott és érdemes volt megnézni, már csak azért is mert így másnap újranéztem az eredetit...

házassági történet

Igazi szerelmi történet, ami egy válásról szól. Tudom, hogy fura, de így van. Két tehetséges ember, akik szeretik egymást, van egy közös gyerekük, közös munkájuk, pontosan ismerik egymást, mégsem tudnak tovább együtt élni. Megpróbálnak szépen elválni, ami persze nem megy túl jól, mintha kicsúszna a lábuk alól a talaj... És ahogy átveszik az ügyvédek az irányítást, úgy változik a hozzáállásuk egymáshoz, sérelmeiket, hibáikat, gyengeségeiket használják egymás ellen.  Egy férfi és egy nő teljesen másképp él meg a házasságot, a szerelemet, a gyereknevelést és persze a válást is és pont ettől működik, hiszen felváltva  erősek vagy gyengék, nyugodtak vagy idegesek, elkeseredettek  vagy éppen belenyugvók. Nicole és Charlei  próbálják feldolgozni a történteket a maguk módján, de itt már nem sikerül összehangolódniuk, nem erősíti egyikük gyengesége a másikat, az érzelmek hullámvasútjában sincs közös csomópont és meg sem hallják, érzik mit szeretne a másik, még sincsenek, durva csaták, legalábbis nem a felszínen. Az egyetlen hangos, szókimondó veszekedés már a válási procedúra vége felé van ezen és az ügyvédeken kívül a film tele van szeretettel...
marrige story - 2019
rendező, forgatókönyvíró: Noah Baumbach - egyfajta terápia, azt hiszem a rendezőnek és a nézőnek egyaránt.
szereplők: Scarlett Johansson: nem a kedvencem, viszont itt Nicole szerepében, smink és kemény, lelketlen arc nélkül igazán tetszett..., Adam Driver - nagyon kedvelem ezt a nagy mackót, aki itt is remek, Laura Dern - a vérprofi - mindenféle szempontból... próbáltam, de nem lehet szó nélkül hagyni, a női oldal erősítését, ami a mai trendnek megfelelően, számomra túl hangsúlyos, manipulatív, már-már feminista, és talán pont ezért nem teljesen hiteles... mindezektől függetlenül az ügyvédnő szájába adott mondatok a film legütősebb gondolatai...
kedvenc rész: az első jelenetek, amikor mindkét fél elmondja miért szereti a másikat, az gyönyörű!!!
hasonló: Adam Driver csuda kedves filmje a Paterson, és a volt egy tánc ...
ajánlás: túl hosszúra nyúlt, de a vége mégis tetszett...

A két pápa

Nem vágytam erre a filmre különösebben, olyan - na jó nézzük meg- érzéssel ültem le elé és lám nem bántam meg. A történet Benedek és Ferenc pápa különös kapcsolatáról szól leginkább. A két egyházfő teljesen különböző, nem csak gondolkodásmódjukban, hanem az élet szinte minden területén másként viselkednek, egyetlen közös van bennük a hitük, de még ezt is teljesen másként élik meg... Mégis, vagy talán pont ezért értik meg egymást és nem ellenségként inkább támogatóként fordulnak egymáshoz. Ahogy egymással beszélgetnek és viselkednek példaértékű és megszívlelendő, azt gondolom ilyen kellene, hogy legyen egy vita a világ vezetői, politikusok és a hétköznapi emberek között is. Mert ez a fajta megközelítés sajnos úgy tűnik rég kiveszett már, mindenki csak saját magát szereti hallani... A történet persze megosztó, de az alkotók kellő tisztelettel és távolságtartással bánnak a témával és  nézővel egyaránt.
the two popes -2019
rendező: Fernando Meirelles - megérintő alkotás a brazil rendezőtől megint!!!
forgatókönyv: Anthony McCarten - nagyon szerethetővé és emberivé tudja tenni a szereplőit legyen az Churchill, Freddie Mercury, Setphen Hawking...
szereplők: Sir Anthony Hopkins és Jonathan Pryce a két színészóriás
kedvenc rész: a beszélgetések, a nyaralóban, a Sixtus kápolnában, a szobában, a helikopteren...
hasonló: az hbo-on futó új pápa sorozat nem rúghat labdába .-)
ajánlás: ateistáknak is szívből ajánlom

tolkien

Érthetetlen számomra, hogy egy ilyen kvalitású filmre szinte véletlenül bukkantam csak rá. Az életrajzi alkotások, melyek bár népszerűek mostanában, nagyon rapszodikus színvonalat mutatnak... De hát itt mégiscsak Tolkien életébe pillanthatunk bele.  A film egy igazi fiús  játékkal nyit az erdőben, ami engem rögtön megfogott, hol látni mostanában gyerekeket fakarddal, csatakiáltásokat ordítva rohangálni az erdőben??? És persze mesével, mesékkel folytatódik... Az élete persze nem felhőtlen, árva gyerekként kell helytállnia az iskolában, barátokat szerez, akikkel aztán életre szóló szövetséget köt. Ez a négy eszes fiú ámulatba ejtő.  A beszélgetéseik, a különbözőségük, az érdeklődésük és az egymás iránti szeretetük példaértékű!!! És persze a szerelem, ami megint csak mesébe illő lehetne, de persze ez nem mese, háború van, veszteségek, fájdalmak... Nem tudom készült e már film Tolkienről, de ez csodaszép lett!
tolkien 2019
rendező: Dome Karukorski - számomra teljesen ismeretlen ciprusi rendező, belopta magát a szívembe...
szereplők: az édes Nicholas Hoult - Tolkien - elhiszek neki mindent még Tündenyelven is! - Lilly Collins - Edit- a csillogó szemeivel, Patrick Gibson, Anthony Boyle, Tom Glynn Carney - a fiúk, Colm Meany - a lelkész, és feltűnik még a nyelvészprofesszor szerepében a jó öreg: Derek Jacobi is...
kedvenc rész: a fiúk!
hasonló: A.A. Milne életéről készítettek filmet, ami hasonló lehetne, de nem az! Sok-sok életrajzi film helyett nekem a holt költők társasága ugrott be!
ajánlás: fiataloknak, akik hisznek a szavakban, művészetben, vagy bármiben, amit szívvel lélekkel csinálni akarnak...

joker

Nem vagyok elkötelezett Joker rajongó, és képregény függő sem... Azt hiszem pont ezért tetszett nekem ez a film és főleg ez a figura ... Nem lehet lekezelően velejéig romlott gonosznak, vagy egy őrült beteg állatnak nevezni, hiszen Arthur egy mentálisan labilis, a társadalmi normákra tragikusan reagáló, érzékeny ember, aki alkalmi bohócként dolgozik, az álma pedig, hogy híres komikus lesz, mert a nevetés a legfontosabb elvárás, aminek meg szeretne felelni... De ez az álom összeomlani látszik, elbocsájtják a munkahelyéről, kigúnyolják, megverik, az egészségügyi gondozása is elmarad, senki sincs akire számíthat... A körülötte lévő világ pedig szinte a mai valóság tükörképe: káosz, szemét, méltánytalanság, szociális háló széthullása, a média hatalma, nincs helye a a megértésnek, az odafigyelésnek, az álmodozásnak... Kinek kell egy ilyen világ?
joker-2019
rendező: Todd Phillips - bátor elképzelés, hogy végre mélységet adott ennek a karakternek
szereplők: Joaquin Phoniex - mostanában kedveltem csak meg, itt a teljes érzelmi skálán végigtáncolt:-)
kedvenc rész: rendhagyó módon inkább ami nem tetszett: a nevetés -attól felállt a hátamon a szőr!
hasonló: Hannibál Lecter jutott eszembe az előző Jokerek nem igazán...
ajánlás: azt hiszem ez a Joker nem lesz a kedvence az igazi batman rajongóknak és Heath Ledger imádóknak sem...

örök tél - gulag

A gulágról nagyon-nagyon sokáig nem lehetett beszélni, nemhogy filmet készíteni. ha tudtunk is valamit, annak nagy része hazugság volt. A film erről is szól. Irént is elviszik kényszermunkára, három évre... ( ami persze ennél sokkal több lesz). Otthon maradt kislányának ígéretet tesz, hogy visszajön hozzá, nem úgy mint katona édesapja, akinek nyoma veszett... És megkezdődik a küzdelem.... Minden egyes napot túl kell élnie, ami egyre nehezebbnek tűnik... Az elhurcoltak különböző módszereket választanak az életben maradáshoz: van aki beveti csekély nyelvtudását, vagy nőiességét, van aki megkeményíti a szívét és kitart és van aki képtelen elviselni a megpróbáltatásokat és feladja, vagy pontosan átgondolva szökni próbál és hátba löveti magát és van aki legyengül , beteg lesz és meghal... Irén választása kemény, próbál ugyanaz az ember maradni aki volt, segítőkész, jóindulatú, önzetlen, de hamar rájön, itt ebben az embertelen, megalázó közegben nem megy ezzel semmire...

örök tél - 2018
rendező: Szász Attila
forgatókönyv: Szász Attila, Köbli Norbert - értékelem a munkájukat: a magyar történelem, kultúra, tudomány, telis-tele van elmesélendő történetekkel, emberekkel, csodákkal....
szereplők: Gera Marina, Csányi Sándor, Döbrösi Laura, Kiss Diána Magdolna - nekem ő tetszett a legjobban..
hasonló: az összes "lágeres" filmet ide lehetne sorolni, de volt itt valami rendhagyó: nem a nagy közös trauma, az általános szenvedés és a lelkizős bünhődés a főszereplő a hozzávaló lerágott klisékkel, hanem az ember maga, a hibáival, önzőségével....
ajánlás: talán az tetszik ebben a filmben a legjobban, hogy nem tanmese , nem akar mindent elmesélni, a nézőre bízza a történelmi hátteret, ismereteket, a szenvedések, megaláztatások éppen csak láthatóak, az orosz fogva tartók szinte alig szerepelnek.....

killing eve

 

Megint sorozat. Ami egyébként nem meglepő választás részemről, hiszen mostanában nagyon sok rendhagyó sorozatra bukkantam... Ez a krimi pedig a különös hangulatával és fantasztikus szereplőivel tényleg magával ragadó. A legelső jelenet egy bécsi kávéházban játszódik és főhősnőnk egy fagyizó kislányt szeretne megnevettetni, vagy legalább mosolyra bírni, és aztán .... Akinek ez a kezdés nem tetszik, nem mosolyodik el, nem helyezi magát még kényelmesebb pozícióba, az ne nézze tovább! Tényleg! Mert hát lássuk be, egy pszichopata gyilkos a történet alapja, Villanelle, aki ugyan nagyon csinos és fiatal, kedvesen mosolyog és még valamilyen beteges morbid humora is van, mégis egy megrendelésre dolgozó bérgyilkos. Teszi a dolgát, kapja is a feladatokat egymás után, és a sorozatos gyilkosságok felkeltik egy szakember érdeklődését, aki történetesen Eve, nem hagyja nyugodni az a profil ami kibontakozik, egyre jobban megszállottá teszi. És ezzel megkezdődik a macska egér játék leginkább kettejük között...
killing eve - megszállottak viadala 2018-, 1-2 évad
készítők:Phobe Waller Bridge - ezt a nevet meg kell jegyezni! fantasztikus humor, hihetetlen aprólékos és pontos!!!
szereplők: Jodie Comer - Villanelle - nagyon bájos tud lenni, tökéletes ebben a szerepben, bár még semmi másban nem láttam, Sandra Oh - Eve - remek ő is, de nekem..., Fiona Shaw - sziporkázik a szerepében, jobb mint bármikor!!! Kim Bodnia - nagyszerű dán színész, láthattuk a híd című dán - svéd krimisorozatban....
kedvenc részek: Villanelle mosolyai....
ajánlás: nézem ezt a tiszta arcot, ahogy elkezd mosolyogni, először csak a szeme,aztán szép lassan alig észrevehetően a szája és én azt veszem észre magamon, hogy már rég vigyorgok...

fleabag

Nem egy átlagos sorozattal van dolgunk, szerencsére. És ez leginkább hősnőnknek köszönhető azt hiszem. Fleabag igazi szingli harmincas, mégsem a megszokott kliséket kapjuk és az álságos feminista szlogeneket... Ez a lány teljesen átlagos életet él, csak éppen piszok őszinte, ami már-már zavarba ejtő. Van munkája, egy kávézót visz Londonban, ami szinte állandóan üres. Van családja, egy apja, aki anyja halála után a keresztanyjával él együtt, ami persze nem tesz jót a kapcsolatuknak. És van nővére is, akivel teljes ellentétei egymásnak, de imádják egymást. Mégis magányos, de nem adja fel!! Minden helyzetben, bármilyen kilátástalan is megtalálja a kiutat: hol leissza magát, hol bagatellizálja a helyzetet, hol szélesen mosolyog és szexbe menekül... Nehéz nem szeretni ezt a lányt úgy ahogy van...
fleabag 1. évad - 2016
forgatókönyv és főszerep: Phobe Waller Bridge - a természetessége az első ami megnyerő, aztán a tehetség is szembeötlik persze, csak úgy sziporkázik a szerepében és néhol csudaszép szerintem...
szereplők: Sian Clifford -Claire az agyonhajszolt nővér szerepében, Olivia Colman - a kedves-gonosz mostoha, bill Patterson - a papa....
kedvenc rész: a narráció mindenhol remek, na és azok az igazán őszinte részek a szex, a maszturbálás, a fingás, a nemi szervek küldözgetése itt nem tabu téma, legfeljebb ráébresztés, egyfajta sugallat: mindenki követ el hibákat....
hasonló: Greta Gerwig filmjei jutottak eszembe és persze a jó öreg Bridget Jones...
ajánlás: egyértelműen a lányoké a film, szerintem egyedül kellene nézni és persze jókat vihogni...

aftermath - egy háború margójára

A második világháborúnak vége, az angol ezredes és csapata a porig bombázott Hamburgban teljesíti a szolgálatát, ideutazik utána a felesége is. Beköltöznek egy német mérnök házába, aki szintén ott lakik lányával és a személyzettel. Az ellenséges hangulat kézzel fogható. A feleség és férj között is fel-fellángol a vita, előtörnek a veszteségek és az elhallgatott érzelmek... Az ezredes teszi a dolgát nap mint nap látja a háború által okozott szenvedést, éhezést, embertelenséget.... Nagyon lehet szeretni a hallgatag egyenességéért, ahogy tiszta fejjel előítéletek nélkül bánik az emberekkel és pontosan tudja miért van itt. Persze a ház egykori ura Lubert sem tétlenkedik,, meghódítja a német feleséget, aki sebezhető, egyedül érzi magát... valahogy nekem túl hirtelen és megalapozatlan volt ez a fellángolás, de persze megértem, a történet befejezése így még szebb ( a romantikusoknak legalábbis)
aftermath - egy háború margójára - 2019
rendező: James Kent - az örök romantikus
szereplők: Keira Knieghtley - a romantika istennője, Jason Clarke - a nagyon negatív és most bizonyította, hogy az abszolút pozitív, szerethető figurákban is otthon van... Na és a gyönyörű Alexander Skarsgard - aki itt szerintem labdába sem rúg, már már együgyű.. 
kedvenc rész: Morgan ezredes munka közben, beszélgetése a fiatal sofőrjével, gondolatai a háború értelmetlenségéről....
hasonló: Suit francaise- francia szvit -2014-ből, egyértelműen ez volt az első film ami eszembe jutott, bár itt német tiszteket szállásolnak be francia otthonokba, de a szerelem itt is meghatározó...
ajánlás: a nézőpont tetszett a legjobban, a német emberek sem szörnyetegek, ők is szerettek volna normális életet élni, őket is éppúgy érték veszteségek...

csernobil minisorozat

Nem gondoltam, hogy ennyire népszerű lesz az hbo 5 részes sorozata: a csernobil. Az 1986 -os atomerőmű baleset előzményeivel és közvetlen következményeivel foglalkozik a film. A katasztrófát megelőző döntésekről, a reaktor működéséről, a szovjet rezsim hazugságairól kapunk érthető, valószerű képet. Az ember egyszerűen ott ragad a képernyő előtt és nézi a küszködő és zavarodott mérnökök arcát, a hamuesőben álló civileket, a döntéshozók kifürkészhetetlen arcát, a tűzoltók küzdelmét, a katonák és bányászok eltökéltségét, a füstöt ami megállíthatatlanul gomolyog, a lakótelep kihalt utcáit....  És ezek a képek, emberek, gondolatok pontosan adagolva, beletalálnak az európai ember szíve közepébe... 

csernobil- angol minisorozat (5 epizód)- 2019
rendező: Johan Renck - a vikingek és a walking death rendezője itt már -már tökéletes...
forgatókönyv: Craig Mazin - ki hitte volna...
szereplők: Jared Harris és Stellan Skarsgrad egymást túllicitálva csoda szépen formálják szerepeiket, ezek az arcok ! Emily Watson - mindig meg tud győzni.
kedvenc rész: az első epizód, ami után pontosan tudtam, hogy ezt tovább kell nézni....
ajánlás: tizenötéves voltam, amikor történt és tudom, hogy mennyire keveset foglalkoztunk a katasztrófa tényleges következményeivel, a hazai és a szovjet média pedig tudatosan hallgatott a tényekről...most, amikor a gyerekeim hitetlenkedve kérdezgették, hogy ezt tényleg nem tudták, tényleg nem gondolták, tényleg hagyták....?  ahogy a film nemcsak magáról a balesetről szól , hanem kritikus politikai és ideológiai kórképet is ad a Szovjetunió elvtársi viszonyairól. S talán pont ez a teljes kép az ami miatt érdekes idősebb és fiatalabb generációnak egyformán... nézzük meg és nézessük meg mindenkivel!

veszettek

Egy magyarországi faluban járunk, a fiatalok próbálják elütni az idejüket, ki tanulással, sporttal és munkával, ki lopással és drogokkal... Lecsúszott, munkanélküli, börtönviselt emberek gyerekei, akik semmi jóra nem számítanak. A bűnözés meleg bölcsője ez a hely, aki tisztességes életet akar élni messze elkerüli.... Aztán új rendőrfőnök kerül a faluba, aki összehozza ezeket a fiúkat és egy csapatot állít össze, akik segíthetnek a rend fenntartásában... A helyi vállalkozó anyagilag támogatja őket, hiszen neki is érdeke, hogy ne törjék fel a boltját minden éjszaka, a polgármesternő is melléjük áll, bár nem önzetlenül... Harcművészetet tanulnak, futnak, edzenek, végre van valami cél előttük...Túl szép, hogy igaz legyen. A hátuk mögött zajlik a hatalmi, politikai játszma, a mutyizás, ahol már csak az számít ki lesz a győztes... Ezek a fiúk pedig magukra maradnak a múltjukkal, az igazságérzetükkel, azzal, hogy biztosak benne, hogy jót tesznek, végre lehetnek valakik, van jövőjük. Válaszuk és választásuk az erőszak...
veszettek-2015
rendező: Goda Krisztina
forgatókönyv: Czető Bernát László könyvéből írta Divinyi Réka
szereplők: ifj. Vidnyánszky Attila - miatta néztem meg ezt a filmet, megérte! van benne valami ami nem hagy nyugodni... Klem Viktor, Töröcsik Franciska, Fenyő Iván, Molnár Piroska.....
hasonló: Eden Lake - angol film jutott eszembe a kilátástalan, lézengő tinédzserekről... és a német Hullám
ajánlás: csalódásnak, polkorrektnek és óvatosnak, is mondják a filmet sokan. Azt gondolom jó ez így, van annyi valóságérzetünk és rálátásunk, hogy tudjuk mit lássunk bele és mit ne. Nem kell okvetlenül nevén nevezni semmit ( skinhead, cigány, gárda...) és szájba rágni, megmagyarázni és főleg megoldást kínálni, arra ott vannak az amerikai mozik...

kurszk

Az orosz atom-tengeralattjáró történetét nagyjából mindenki ismeri. 2000-ben a Kurszk elsüllyed a Barents-tengeren, két egymást követő robbanás miatt. A legénységből 23 férfi küzd az életben maradásért a hajó hátsó részében.... Az idő egyre fogy, ahogy a levegő is. A lent rekedt tengerészek pontosan tisztában vannak a tengerészet elavult eszköztárával, a nehézkes  és lassú hatalmi döntésekkel, így saját esélyeikkel is... Az esemény technikai, szakmai oldala mellett az emberi viszonyok, bajtársiasság, hűség, hősiesség bemutatása hozza igazán közel ezt a filmet. A dán rendező  olyan érzékkel és mély tisztelettel bánik a hőseivel, amitől aztán, nagyon nem akarjuk elengedni őket. Tudjuk mi a vége, én mégis azon kaptam magam, hogy drukkolok a tengerészeknek, izgulok értük, szeretném, hogy most legyen jó a vége...
kursz - dán, német, belga, orosz film - 2018
rendező: Thomas Vinterberg -nagyon szeretem a közel sem tökéletes karaktereit, mindegy, hogy hétköznapi figurák, vagy hősök, ettől olyan egyediek a filmjei: vadászat, távol a világ zajától, kommuna
forgatókönyv: Robert Rodat!
producer: Luc Besson nevét is meg kell említeni...
szereplők: Matthias Schoenaerts- remek választás, Max Von Shydow- még mindig erős, Lea Seydoux -a tengerész feleségek gyöngye, August Diehl, Matthias Schweighöfer, Colin Firth ....
kedvenc rész: Putyint azért hiányoltam.....
hasonló: Az NSZK-s Das Boot jutott eszembe, bár azt hiszem nem bírnám újra megnézni!
Voltam egy tengeralattjáró belsejében csak egy látogatás erejéig, pont elég volt!
ajánlás: az amerikai szuper/sziruphősök helyett!

kojot

A film egy brutális verekedéssel indít, ami többször megismétlődik a történetben. Egy Tűzkő nevű kis faluban vagyunk, Misi megörökli nagyapja telkét és rajta álló házikót, Ő pedig kapva kap az alkalmon, hogy végre lelépjen a nagyvárosi életéből és Eszterrel elhatározzák ideköltöznek, felújítanak, új életet kezdenek... Csakhogy a falu nagyjainak ez nem tetszik, mindenáron ők akarják a telket, ez a konfliktus végigkíséri a filmet és legtöbbször esztelen csihi-puhival végződik. Ezt a keménykedést, trágárságot, tömény agressziót, gyönyörű képek, a csuda szép magyar táj, a fülbemászó gitárzene kíséri és ebben a kettősségben vagyis inkább sokszínűségben valahogy otthon vagyunk... Nagyon sok apró mozzanat, egy-egy karakter, tárgyak, mondatok, érzések ott vannak mindnyájunkban, átéltünk, láttunk, éreztünk hasonlót... Olyan jó magyar filmet  nézni, még ha nem is tökéletes és bele lehet kötni, bele lehet beszélni sok mindent, akkor is!
kojot - 2016
rendező: Kostyál Márk- "van benne lélek"...
zene: Moldvai Márk és Jeli András - nagyon klassz zenét hoztak össze....
szereplők: számomra teljesen ismeretlen színészek egy-két ismerős arcot fedeztem fel csupán, és ez így volt jó: Misi - Mészáros András, Eszter - Dobrai Mara, Lajos - Bocsárszky Attila, Attila - Orbán Levente, Szojka - Kovács Frigyes, Palika - Mátray László....
kedvenc rész: apa és fia, Erzsike a polgármesteri irodában, a kutya és Attila, az esküvő...
ajánlás: Vannak bosszantó hibák: a hang, néhol alig érthető sutyorgás, aztán meg lecsap az ordítás, vagy a kamera mozgatás, de a történet és az őszinte akarás ott van... Meg kell/lehet nézni!

first reformed

First Reformed nevű kis templom plébánosa Toller atya, teszi a dolgát, misét tart, annak a kevéske embernek, akik eljárnak misére, apró-cseprő hétköznapi ügyeket intéz, körbevezeti a turistákat a 250 éves templomban és szuveníreket ad el, próbálja megszerelni az elromlott vécét és túlélni frusztráltságát... A napi történéseket gondolataival, vívódásaival megtömve pedig naplóba írja szigorúan mindennap. Olyan ez mint egy vezeklés vagy gyónás.... Azt hiszem már csak a pap története is elég gondolkodni valót adott volna, de nem áll meg itt a történet. Egy nap, mise után megkeresi Mary és megkéri beszéljen a férjével, mert gyermeket vár és a férfi hallani sem akar róla... Így leül vele beszélgetni, Michael, aktív természetvédő és mániákus módon belelovalja magát a világvége témába, ami persze nagy hatással van a papra ( a film legsúlyosabb epizódja!). Toller megpróbálja a hit eszközével és saját tragikus sorsával befolyásolni, jobb belátásra bírni a férfit. De csak még több kérdés, kétség, fájdalom merül fel. Van megoldás?
first reformed - hitehagyott /a magyar cím egyszerűen rossz!/- 2018
rendező forgatókönyvíró: Paul Schrader - kalapomat megemelem minden alkotónak mert annyira nem menő, trendi ez a film, hogy az máris magával ragadó!
szereplők: Ethan Hawke - nem tudom, hogy csinálja, de olyan mintha csak magát adná, mintha mindig ugyanolyan lenne, pedig nem... Itt pedig felülmúlta önmagát, lehet még ennél jobb? Amanda Seyfield - nekem nem a kedvencem, de itt rendben volt...
hasonló: sokan a taxisofőrt emlegetik, sőt egyenesen Bergman filmjeit, nekem az éhség jutott eszembe, az első film amiről írtam, talán pont a pap és Bobby Sands hasonlóan megrázó beszélgetése miatt...
ajánlás: bár a természetvédelem és a vallás a két vezérfonal, s a cím is valami hasonlót sugall, de nincs túlzás és belemagyarázás szerencsére. Elgondolkodtató, nyomasztó hangulatú film, ami nem megy ki könnyen az ember fejéből...

zöld könyv

Valós történet alapján készített, többé-kevésbé kiszámítható és sablonos filmről van szó. Amerikát utazzuk végig a hatvanas években. Sofőrünk egy olasz bevándorló család tagja, akit szállít, egy fekete zongorista Don Shirley. Az események lassan folydogálnak minden meglepetés nélkül, a koncertek  követik egymást szép sorjában, közben pedig  az élet sok-sok kérdése merül fel... Tulajdonképpen egy hosszú beszélgetés ez a film, a két férfi között akikben látszólag semmi közös nincs. Hiszen egyikük szószátyár, egyszerű, közönséges, a másik pedig hallgatag, művelt és kifinomult. Aztán, ahogy jobban megismerik egymást, rájönnek, hogy sokkal több a hasonlóság köztük mint gondolták...
green book - zöld könyv - 2018
rendező: Peter Farrelly
szereplők: Viggo Mortensen - mindig keresem a filmjeit, fantasztikus férfi, volt egy hasonló szerepe a gyilkos igéretek-ben ( bár ott orosz "rosszfiút" játszott). Mahershala Ali - dr. Don Shirley - rendben van a srác/ bár a valós Don Shirley közel sem volt ilyen zárkózott, magának való személyiség...
kedvenc rész: a beszélgetések, viták, levélírás....
ajánlás: Viggo miatt bármikor újranézném!

blackKklansman -csuklyások

A hetvenes évek Amerikájában vagyunk egy rendőrségi osztályon, fekete rendőr megkapja a Ku-Klux-Klan tagsági kártyáját, ami lássuk be elég vicces lehetne. A történet mégsem vicces és valahogy nem is túl hiteles, annak ellenére, hogy állítólag igaz történeten alapul. A nagyon sok csúsztatás és logikai képtelenség ellenére van azért ebben a filmben valami, ami miatt mégis nézhető. Talán túl sok is, ahogy azt a rendezőtől megszokhattuk (több mint két órás)... Nem minden fekete-fehér...

blackkklansman - csuklyások - 2018
rendező: Spike Lee - túl sok, a mondanivaló, a történet, a szájbarágás... vannak azért jobb filmjei még a kilencvenes évekből: A játék ördöge, MalcolmX, Nepperek, Az utolsó éjjel...
szereplők: John David Washington - a nagyarcú fekete fiú, hatalmas frizurával, Adam Driver - kedvelem ezt a nagydarab mackós fiút..... no és a képen látható ártatlan képű Topher Grace a csuklyások vezéreként, érdekes választás....
zene: stílusos az biztos, Prince új dala
ajánlás: ez a film amerikaiaknak készült, nem sikerült közel kerülnöm hozzá...

a kedvenc

Anna királynő életének részleteibe  és a 18. századi angol udvar szokásaiba pillanthatunk bele, úgy ahogy eddig még soha. Bár a történelmi háttér és a személyek mind valós alapot adnak, mégsem azt kapjuk, amit megszokhattunk. Történetünk főhőse természetesen a királynő és az ő kegyeiért küzdő Sarah, aki Marlborough herceg felesége és a fiatal, mindenre kész Abigail. A királynőt pedig könnyű boldoggá/ bolonddá tenni, így hol az egyikük, hol a másikuk jut előnyhöz. Közben pedig zajlik a háború, politikai csatározások, melyek itt csak apró kellemetlenségnek tűnnek, sokkal fontosabb, hogy a felség megkapja a brandyjét, a nyulait megsimogassák, és játszanak egy kártyapartit, rendezzenek egy bált, vagy éppen masszírozzák a lábát... Ez a fajta felelőtlen/felhőtlen élet persze meghozza a maga rothadt gyümölcsét (nem az ananászra gondolok )...
the favourite - a kedvenc - 2018
rendező: Yorgos Lanthimos - a homár,és az egy szent szarvas meggyilkolása után ez a film tiszta felüdülés..., merész rendező, nem akarja kiszolgálni mindenáron a nagyközönséget....
szereplők: A három grácia: Olivia Colman - az angol Francis McDormand - nagyon szeretem a játékát, az egyszerű, őszinte arcát, Rachel Weisz - mindig mindenben jó! - Emma Stone - annyira örülök neki, hogy nem marad meg az üres szerepeknél!
zene: mint minden más a filmben a zene is korhű egy pici csavarral... és mint minden Lanthimos filmben nagyon hangsúlyos...
kedvenc rész: imádtam a párbeszédeket, az erdei "rajtaütést", a fejezetek felosztását,
hasonló: témában nem, de előadásmódban a rendező filmjei mindenképpen....
ajánlás: ilyen perspektívából még nem láttuk a 18. századi angol arisztokráciát azt hiszem...

windows

A film egy összeszokott, gengszterbanda félresikerült rablásával kezdődik, amiben mindnyájan odavesznek. Az özvegyeik pedig, nem tudnak és talán nem is akarnak kilépni ebből az életből, amit férjeik eddigi "munkája" biztosított, most pedig árnyéka takar. Van mit takargatni, hiszen a banda tevékenysége szorosan összekapcsolódik a helyi politikai és gazdasági szereplőkkel is. A korrupció, pénzmosás, fenyegetés és hazugság mindent összemos... A kezdeti képeken kívül nincs egyetlen  akció sem, amit persze nem is igazán vártam a rendezőtől.... Viszont az izgalom sem a legfőbb jellemző a történetre. Az egyetlen ami életben tartotta mégis az érdeklődésemet a jellemábrázolás! Ezek a hölgyek szerencsére nem a mai trendnek megfelelő feminista vonalat tolták, sokkal inkább nőiesek és emberiek! Igaz a bőrszín, a származás itt is precízen el van osztva a hollywoodi mérce szerint, de ne legyünk már olyan szőrszálhasogatóak! Fantasztikus színészek, gyönyörű játékkal formálták a legkevésbé sem szerethető karaktereket, ami miatt érdemes végignézni...

windows - nyughatalan özvegyek -2018
rendező, forgatókönyv: Steve McQueen - az éhség (most is a kedvenc!), 12 év rabszolgaság, a szégyentelen - olyan türelmes, lassú, mély látásmód jellemzi, ami nem igazán a mozis világra jellemző...
forgatókönyvíró: Gillian Flyn - a női vonal sem akárki - holtodiglan, éles tárgyak...
zene: Hans Zimmer gondos válogatása: Nina Simone, Van Morisson, és Sade új dala, csudajó!!!
szereplők: Viola Davis - ez a NŐ mindig magával ragad, szenzációs!, Elizabeth Debicki - a nightmanager óta megjegyeztem magamnak, mert úgy tűnik csökönyösen nem akar csak szép lenni!, Michelle Rodriguez- a latin amerikai vonal, Cynthia Erivo - a sportos bébicsősz, Colin Farrel- hozza a formáját, Robert Duvall - még mindig félelmetes tud lenni, Daniel Kaluuya - aki az igazi sötét rosszfiú!...

csodálatos fiú

Be kell vallanom, hogy ezt a filmet nem fogom többször megnézni. Nem azért mert rossz, hanem rettenetesen felkavart. Egy fiú a gimnázium utolsó éveiben jár, jól tanul, szereti az irodalmat, egyetemre készül. Bár elváltak a szülei, amiről valljuk be nem sok szó esik ( én pedig rögtön ebbe a törésbe kapaszkodtam volna..) mert úgy tűnik jó kapcsolatban vannak apa és fiú, sőt az apa új családja is idillinek tűnik, ahogy minden más is a suli, a barátok, az anya, az anyagi jólét...
És ez a fiú elkezd drogozni és egyre jobban elveszik a világban, vagyis inkább önmagában... Az apa pedig mellette áll, próbál megtenni mindent, amit csak lehet és amit nem lehet... Kétségbeesetten keresi a kiutat, újra és újra harcol a fiáért... Könyörtelen, elviselhetetlen, hogy a szeretet a közelség semmivé lesz, nem ér semmit, csak az űr marad... Nagyon sok drogos film készült már, itt a nézőpont egy kicsit más, feladja azt az általános és kényelmes látszatot, hogy függő csak a lecsúszott, hátrányos, rossz környezetből jövő, családi mintát követő fiatalból lehet... Nem így van. A mostani fiatal generáció magában hordozza a feleslegesség, céltalanság, frusztráltság érzését, amivel legtöbben magunk is szembesültünk kamaszkorunkban, vagy később és amit egy egészséges lelkületű, majdnem felnőtt ember átél, megért és tovább tud lépni rajta. De van akinek ez nem sikerül....
beautiful boy- csodálatos fiú 2018
rendező: Felix van Groeningen - belga fiatal rendező egészen sajátos látásmóddal
író: David és Nic Sheff önéletrajzi írásából készült....
szereplők: Steve Carell és Thimothee Chalamet - apa és fiú összeillő páros! Maura Tierney - nagyon jól mennek neki a megtört anya szerepek, és Amy Ryen - a hölgyek nem igazán voltak reflektorban....
ajánlás: apáknak és fiúknak....anyáknak és lányoknak

bohém rapszódia

2019 számomra első filmje legyen mindjárt egy remekmű. Egy zseniális énekes cseppet sem tökéletes életébe pillanthatunk bele, nem nevezném kifejezetten életrajzi filmnek, hiszen nem az egész történetet látjuk, inkább csak az ötletek kipattanását, alkotás folyamatát és a gyönyörű megvalósulást... A zene iránti maximális tisztelet és rendkívüli légkör lengi körül a filmet, egyszerűen nem lehet a moziból hazafelé menni dudorászás nélkül. A filmtől mégis tartózkodtam kicsit, nem voltam benne biztos, hogy a zene lesz a főszereplő, tartottam tőle, hogy a mai trendnek megfelelően Freddie származása és szexuális élete lesz a reflektorban, de ez az aggodalom szerencsére alaptalannak bizonyult, mert ízlésesen, teljesen korrekt, mondhatni nyolcvanas évek stílusában a helyén kezelve volt része a történetnek. A lényeg a zene és Freddie Mercury...
bohém rapszódia - 2018
rendező:Bryan Singer
forgatókönyv: Anthony McCarten és Peter Morgan - mindketten járatosak az életrajzokban: a mindenség elmélete, Queen, a legsötétebb óra....
zene: QUEEN!!!
szereplők: Rami Malek - hihetetlen fiú, csak úgy süt belőle a tehetség, Mercuryként pedig egyszerűen felejthetetlen, megjelenik a színen és más nem létezik... Gwilym Lee -(nagyon cuki), Ben Hardy, Joseph Mazzello - a zenekar tagjai, az édes Tom Hollander "Miami"....
kedvenc részek: a próbák, felvételek, zenék...
hasonló: doors, controll...
ajánlás:  igazi csemege, nemcsak Queen rajongóknak!