aftermath - egy háború margójára

A második világháborúnak vége, az angol ezredes és csapata a porig bombázott Hamburgban teljesíti a szolgálatát, ideutazik utána a felesége is. Beköltöznek egy német mérnök házába, aki szintén ott lakik lányával és a személyzettel. Az ellenséges hangulat kézzel fogható. A feleség és férj között is fel-fellángol a vita, előtörnek a veszteségek és az elhallgatott érzelmek... Az ezredes teszi a dolgát nap mint nap látja a háború által okozott szenvedést, éhezést, embertelenséget.... Nagyon lehet szeretni a hallgatag egyenességéért, ahogy tiszta fejjel előítéletek nélkül bánik az emberekkel és pontosan tudja miért van itt. Persze a ház egykori ura Lubert sem tétlenkedik,, meghódítja a német feleséget, aki sebezhető, egyedül érzi magát... valahogy nekem túl hirtelen és megalapozatlan volt ez a fellángolás, de persze megértem, a történet befejezése így még szebb ( a romantikusoknak legalábbis)
aftermath - egy háború margójára - 2019
rendező: James Kent - az örök romantikus
szereplők: Keira Knieghtley - a romantika istennője, Jason Clarke - a nagyon negatív és most bizonyította, hogy az abszolút pozitív, szerethető figurákban is otthon van... Na és a gyönyörű Alexander Skarsgard - aki itt szerintem labdába sem rúg, már már együgyű.. 
kedvenc rész: Morgan ezredes munka közben, beszélgetése a fiatal sofőrjével, gondolatai a háború értelmetlenségéről....
hasonló: Suit francaise- francia szvit -2014-ből, egyértelműen ez volt az első film ami eszembe jutott, bár itt német tiszteket szállásolnak be francia otthonokba, de a szerelem itt is meghatározó...
ajánlás: a nézőpont tetszett a legjobban, a német emberek sem szörnyetegek, ők is szerettek volna normális életet élni, őket is éppúgy érték veszteségek...

last night -tegnap éjjel

 Ez a pár csak egy fedél alatt élt, nekem  az volt az érzésem, hogy ez a kapcsolat már a legelején is hibádzott.... Inkább barátságnak, mint szerelemnek mondanám. A véletlenek egybeesése folytán mindketten pont ugyanakkor esnek kísértésbe, /ami lássuk be, szinte kizárt, mármint az időpont egyezés... /. Így aztán sok kérdés merül fel. Ki, mennyire bonyolódik bele? Megcsalni. Mit is jelent ez ? Ki csal meg kit? Érdekes, hogy a "csábítóké" a szimpátia: Lauráé és Alexé. Ahogy ők megjelentek a színen, egyszerre kinyíltak a többiek is, egész más arcukat mutatták...Pont ezért gondolom, hogy nem csak a megcsalás témája a lényeg, úgy tűnt senki nem meri vállalni önmagát, a vágyait, érzéseit, kivéve talán Laurát...

Last night 2010
rendező, forgatókönyvíró: Massy Tadjedin
szereplők: Keira Knightley - már megint ő.... Eva Mendes - ki tudna ellenállni neki?  Guillaume Canet - édes kis francia srác, sok-sok tehetséggel.... -Sam Worthington - nekem nem igazán jön be, talán ezért is tetszett jobban a másik felállás?!
hasonló film: egyéjszakás kaland '97
kedvenc rész: vacsora a francia házaspárral és utána a házibuli ezek a beszélgetések voltak a legjobbak....
ajánlom: őszintéknek és hazudozóknak,

never let me go

A zenével tudnám összehasonlítani: amikor nagyon boldognak érzem magam szívesen hallgatok valami nagyon szomorú, melankolikus dalt, amikor valami nincs rendben inkább csihi-puhi, felrázós zene kell... A szomorú történetek/dalok tovább velem maradnak és többet kapok tőlük, mint vidám társaiktól, de ez sok volt. Már a gyerekkori részeknél elkapott a kétség, ilyen ember-példányok nincsenek, mi lesz ebből? Kíváncsivá tett. De ahogy haladt a történet, egyre rosszabbul éreztem magam. Gondolom ez volt a cél! Vártam a fordulatot, de ez csak még fájdalmasabb lett. A végét pedig, az utolsó 15 percet nem kellet volna megnéznem! Mert  ott már nagyon-nagyon hiányzott valami. Egy  aprócska remény, egy pici emberi melegség...

never let me go- ne engedj el 2010
író: Kazuo Ishiguro - van úgy az olvasó/néző/hallgató, hogy úgy érzi pontosan érti/érzi az írót, költőt, zenészt, szinte egy hullámhosszon vannak és van úgy, hogy nem megy, hiába tartja sokra, egyszerűen nem működik....
rendező: Mark Romanek
szereplők: Carrey Mulligan - tökéletes a játéka, Keira Knightley -a csapból is ő folyik sajnos, kicsit túlkoros is a többiekhez, de azt kell mondjam rendben volt, Andrew Garfield -megint egy tehetséges fiú ...
hasonló film: a repo man-végrehajtók 2010, jutott eszembe, mert hasonló az alapötlet, persze ez egy akciós, véres, sci-fi , mégis... és itt van egy csepp remény...
ajánlás: akik nem félnek a szomorú filmektől