távol az emberektől

Csodaszép film olyan értékekről, melyek örökérvényűek, bárhol is vagy, bárki is vagy, bármit is csinálsz...
A történet ezt bizonyítja ( nekem), Albert Camus Vendég című darabja az alap, amit valami csodaszép képekkel, gyönyörű zenével, és nem mellesleg tökéletes színészekkel láthatunk. Algériában játszódik az 1950-es években. A főhős egy spanyol származású, francia hadsereget megjárt falusi tanító. A háború kitörésekor azonban feladatot kap, el kell kísérnie egy gyilkossággal vádolt embert az ítélet végrehajtás helyszínére... Minden porcikája tiltakozik a feladat ellen, nem akar fegyvert fogni, nem akar a háborúról hallani... Mégis elindulnak... Lassú már-már westernes hangulatú úton sem az akció van túlsúlyban, A két férfi, nagyon kevés kimondott szóval, s benntartott gondolattal ismeri meg egymást... A vége pedig...zseniális!

loin des hommes - távol az emberektől 2014
rendező, forgatókönyv: David Oelhoffen!!!
író: Albert Camus!
Zene: Nick Cave, Warren Ellis - még nem láttam a filmet, amikor meghallottam a zenét, csoda!- a filmben egyébként alig alig hallani, mégis megmarad...
szereplők: Viggo Mortensen - nem is tudom, hogy magasztaljam, ahogy öregszik csak egyre jobb lesz, meg sem kell szólalnia! - bár a film kedvéért megtanult franciául algíri akcentusban és egy kicsit arabul is...
Reda Kateb - francia-algír származású színész, valahogy megmarad az arca az emberben....
kedvenc rész: Mortensen -Daru minden mozzanata...
hasonló: Bábel...
ajánlás: sok-sok gondolat felmerül az emberben a film közben, rávetíti a napi történéseket, saját, sokszor elhamarkodott ítéleteit....

Steve Jobs

Olyasmi érzésem volt ezzel a filmmel kapcsolatban, mint a nem is olyan régen látott Wikileaks botrányos alkotással, nem az elvárásoknak készült, nem akart több lenni ami... Ezért persze sokan, legtöbben fanyalognak a (mindkét) film kapcsán. Túl sokat nem tudtam Steve Jobsról, már ha szét kell választani a magánéletet a munkássággal, szerintem nem igazán.... És nem is mondhatjuk életrajzi, vagy dokumentarista filmnek. Hiszen kiragadott nyilvános szereplések előtti hajrákat látjuk csupán, sokévnyi kieséssel... Sok minden kimarad a látóterünkből, mégis megvan a ritmusa, egyensúlya, egyedi hangneme, ami ott tart a képernyő előtt...

Steve Jobs - 2015
rendező: Danny Boyle - az aprólékosság mestere, a film három részét ( a három prezentációt ) három különböző, korhoz illő technikával forgatta,a látvány, a minimalizmusból, az absztraktba kalandozik, ahogy Jobs behatárolhatatlan személyisége is változik....
szereplők: Michael Fassbender - ez az arc beszél, bár a hangját is szeretem...., ebben az erős karakterben is megállja a helyét...  Kate Winslet - szerintem Ő a legjobb a filmben! Seth Rogen - hozza az édes mackósságát..., Jeff Daniels - újabban jól áll neki az undok, komolyság....
kedvenc részek: remek dialógusok....
hasonló: az említett The fifth estate- a wikileaks botrány
ajánlás: " ez egy festmény, nem fotó"

spotlight - egy nyomozás részletei

Egy bostoni szerkesztőségbe csöppenünk. Az új főnök  ( messziről jött ember!) elővesz egy elásott ügyet, ami a hosszú évek alatt többször előkerült már, de valaki mindig szépen elsimította... Így a már összeszokott oknyomozó csoport beleveti magát újra.... Aki kicsit is belefolyik, arra hatással van... Pedofil papokról van ugyanis szó, akiket sorban és rendszeresen "kiment ", szabadságol, áthelyeztet... a püspökség, erős ügyvédi segítséggel... A film első felében bennem volt a félsz, hogy átmegy ez a történet is a megszokott egyház és vallás gyűlöletbe, kiemelve a liberalizmus dicső útjait...Szerencsére nem így volt, keményen helytáll ezen az igencsak sokszínű, szerteágazó terepen, köszönhetően a rengeteg szereplőnek, akik meglepően remek karakterrel rendelkeznek. Mindenki kicsit mást gondol ebben a témában, megvan a maga gyengéje, mást lát bele vagy más a fontosabb... és ettől (ha mástól nem?) mindenképpen magunkénak érezzük mi is, kicsit olyan mintha mi is a nyomozás részesei lennénk...Engem főleg az apróságok fogtak meg: a lány a misén, beszélgetés a püspökkel, az apa hűtőre ragasztott üzenete, az ügyvéd remek gondolatai, Mark Ruffalo kirohanása....

spotlight - 2015
rendező, forgatókönyvíró: Tom McCarthy - egyetlen "felületes" karaktere sincs! talán ez a titok! a látogató, az állomásfőnök, győzzünk már!, remek filmek!
szereplők (rengeteg!): Michael Keaton , Mark Ruffalo, Rachel Mcadams, Liev Schreiber, John Slattery, Brian D'arcy James, Stanley Tucci, Billy Crudup....
kedvenc rész: a fent említett apróságok...
hasonló: Tom McCarthy említett filmjei, nem témában, érzékenységben hasonló...
ajánlás: a témában mindenkinek megvan a véleménye és sokak szerint már nem is aktuális az egész (amit én nem hiszek), az emberi viselkedés, gondolkodás, érzelmi változás, egy ilyen eset után több mint tanulságos...

broken

Teljesen elvarázsolt ez a film. Főhősünk egy tizenéves, nem mindennapi lány.(vagyis szerintem ilyen egy normális 12 éves, aki még tud szabadon játszani, rövidnadrágban, kócosan, úgy kacag, ahogy azt kell, azzal a naiv őszinteséggel fordul mindenkihez, amilyennel csak egy tiszta gyerek képes, ugyanakkor teljesen tisztában van a saját és a rászabott korlátokkal... Hol vannak az ilyen gyerekek mostanság, mit csinálunk velük?) Egy szürke zsákutcában - (annyira jó megoldás) él bátyjával és a papájával és nem mellékesen cukorbeteg... Még két család lakik itt, Oswaldék, ahol erőszakos, durva apa neveli, vagyis inkább üti-veri három lányát, akik túl hamar alkalmazkodtak, apjuk természetéhez és pontosan ezt folytatják saját kis világukban... És Buckleyék, akik egyedül élnek zavart, mentálisan gyenge/beteg fiúkkal. A három család élete össze-összeér. Az apák nem értenek egymás szavából, próbálják inkább elkerülni egymást, a gyerekek óramű pontossággal követik az előttük lévő szülői példát... Az események szép lassan folydogálnak, hol vicces, kedves, hol megrázó és erőszakos jelenetek követik, váltogatják egymást... Ahogy Skunk tapasztalatai egyre tágulnak, úgy esünk egyre jobban kétségbe, hogy ez tényleg egy kva zsákutca....

broken -  ébredés  2012
rendező: Rufus Norris - első rendezése!
szereplők: Eloise Laurence - teli találat ez a kislány! Tim Roth - nagyon szerethető apukaként is..., Cillian Murphy - öröm látni bármiben..., Rory Kinnear - az erőszakos apuka...Robert Emms - tehetséges fiatal,
kedvenc rész: nagyon sok apróság leginkább az apa-lánya jelenetek, a telefonos könyörgés, a játék, az esti mesélések.......
hasonló:  akvárium, nyár királyai, eden lake, vadászat,...mud 
ajánlás: annyi minden van ebben a filmben, kész kor és- kórtörténet...

mentőakció

Nem vagyok nagy scifi rajongó, de ez tulajdonképpen nem is scifi. Ez egy mese, az az igazi, amerikai, csupa rózsaszín fajta... A mostanában készített (szintén amerikai ) meséknek titulált szörnyűségek ( vadregény, Demóna, Óz a hatalmas.....), amiket se gyereknek sem felnőttnek nem ajánlanék, a közelébe sem érnek, még meseügyileg sem... Mert hát itt van ugye ez a varázslatos helyszín mindjárt, aztán a "legkisebb " asztronauta, akiért érdemes szurkolni, és persze a gonosz sem hiányozhat a kerekerdőből.... És annak ellenére, hogy végtelenül kiszámítható a cselekmény és a karakterfejlődés is, azért mégis működik. El vagyunk bűvölve az emberi intelligencia fitogtatásával, a teljesen magára maradt ember önironizálásával és persze mosolyával, a csapat űrhajóssal, akik a mindenki egyért elvét követve teljes ( szerintem ez is meseszerű) egyetértésben "sietnek" hősünk segítségére, egy közel sem biztos manőver miatt, és a földi irányítással, ahol természetesen a gonosz pénz beszél, de azért a józan?ész győzedelmeskedik. És megvan a mese vicces figurája is: egy másnapos, vagy inkább bekokózott zseni informatikus, aki kitalálja a mentőterv nagy részét, ami persze működik is ( varázslat) ... Igen ez egy szép, kedves, néhol vicces mese, igazi amerikai pátosszal fűszerezve... Itt a vége fuss el véle!

the martian - mentőakció- 2015
rendező: Ridley Scott - a mesemondó
szereplők: Matt Damon - a herceg fehér szkafanderben, Jessica Chastain - már gyakorlott űrhajós..., Jeff Daniels, a földi mindenható,  Chiwetel Ejiofor, Kate Mara, Sean Bean....
hasonló: rengeteg " mentsük meg a földet" űrhajós film van, de legtöbb szenvedős és drámai...
kedvenc rész: Mark- Matt monológjai....
ajánlás: kellemes szórakozás

infinitely polar bear

Egy családi filmet mindig elfogultan nézek, ez van! Nem tudom úgy elengedni a képzeletemet, mint egy krimi,  horror vagy fantasztikus filmnél, egyszerűen ahol gyerekek sorsa a tét, ott általában kijön belőlem az anyafarkas... Ebben a történetben is ez a helyzet, nem tudtam elszakadni attól a gondolattól, hogy mi lesz ezekből az édes, őszinte kislányokból, vajon mennyire lesz normális életük ilyen gyerekkor után, vajon milyen férfit választanak majd??? Mert itt van ez a beteg, deviáns, minden szabályt felrúgó, ugyanakkor nagyon impulzív és vicces apuka, aki egyszerűen kiszámíthatatlan és telis-tele van szeretettel... Azt, hogy ő miért is lett mániákus depressziós, csak apró szösszenetekből tudjuk meg: a dédimamánál tett látogatásnál, amiből kiderül, hogy mindent a pénzzel szeretne megoldani, vagy a szülőkkel folytatott megbeszélés/vita, amiből pontosan kiderül, mennyire magukra vannak utalva... Anyukának pedig piszok nehéz dolga van, a rossz és még rosszabb közül választhat. Viszont teljesen őszintén beszél a lányaival, az apjuk betegségéről és minden másról is... Így a lányok is durván őszinték, ez volt a legüdítőbb a filmben. Annyira utálom a sok himi-humit és hazugságot... És ez a szókimondás hagy az emberben némi reményt, hogy igen talán ilyen habitussal, ilyen életigenléssel van jövőjük....

infinitely polar bear - életünk apuval ( a magyar címadók megint kitettek magukért) 2014
rendező, forgatókönyvíró: Maya Forbes - valami van...
zene: Theodore Shapiro - jó kis zenék....
szereplők: Mark Ruffalo - Cameron, szinte bármit el tud játszani, itt ebben a filmben pedig végre meg is mutatja!!! imádom a mosolyát! Zoe Saldana - Maggie, nemcsak gyönyörű, de határozottan tehetséges is...  Imogene Wolodarsky - (a rendezőnő lánya,) a nagylány és Ashley Aufderheide a kissebbik - le a kalappal...
kedvenc rész: gombaszedés, séta, kosarazás....
hasonló: Blue Valentine,   Napos oldal ( bár itt nincs gyerek), a gyerekek jól vannak....
ajánlás: elfogultan és elfogulatlanul is..... és nem vígjáték, ha ez eddig nem derült volna ki...

napfényes hétfők

A csupa szépséget, vidámságot sugárzó cím éppen az ellenkezőjéről mesél nekünk. Egy munkanélküli baráti, vagy inkább sorstársi társaságról, akik minden hétfőn (és máskor is) egyikük kocsmájában iszogatnak és beszélgetnek a közel sem boldog életükről... Ezek a negyvenes, ötvenes férfiak nehezen boldogulnak a rájuk szakadó semmittevéssel, és feleslegesség érzésével, és ki-ki a maga módján birkózik meg vele.... A legidősebb Amador, gyanúsan hallgatag és túl sokat iszik, de csak későn tűnik fel a barátoknak, hogy valami nem stimmel... Az édes Lino folyton állásinterjúkra jár, ahol rendre a fiatalabb munkaerőt választják... Jose talán a legfrusztráltabb, úgy érzi az egész világ ellene fordult... Santa pedig a társaság szószólója valahogy elfogadja ezt az egészet úgy ahogy van, s gyaníthatjuk, hogy pontosan ugyanígy élte az életét, amikor munkája volt.... Kemény téma, mégis jó volt nézni, nem csöpögősen szomorú, inkább kellemesen mosolyogtató.. A vége pedig( bár nem akartam, hogy vége legyen) szenzációs....
napfényes hétfők - los lunes al sol - 2002
rendező, forgatókönyv: Fernendó León de Aranoa - kevés történés, sok mondanivaló... kedvemre való!
szereplők: Javier Bardem - hihetetlen kisugárzása van, ami így elbujtatva ebben a karakterben is ütős, Luis Tosar - sármos és tehetséges..., José Angel Egidó, Celso Bugallo, Joaquin Climent - egytől egyik remek színészek
hasonló: a francia Samba jutott eszembe, és a nagy kedvenc, talán Bardem miatt: Biutiful
kedvenc rész: a kocsmai beszélgetések - ami gyakorlatilag az egész filmet jelenti, és a hajón!!!
ajánlás: bár a munkanélküliség a fő téma és egy kocsmában játszódik, mégsem a kilátástalanságról, az alkoholizmusról szól ez a film, inkább a reményről, a napfényről...

a múlt

Teljesen hétköznapi történetből, egy feszültségekkel, hazugságokkal teli dráma születik. Ahmad négy év után Párizsba látogat, hogy felesége kérésére elváljanak. Marie már egy másik férfivel él, és szeretne újra férjhez menni... Egyfajta megerősítést vár Ahmad részéről, ami teljesen érthető, hiszen Ő az egyetlen szereplő ebben a filmben, aki megérdemli a bizalmat.... Lassan ismerjük meg a körülményeket, nehezen nyílnak meg az érintettek és ahelyett, hogy minden világossá és egyértelművé válna, inkább egyre jobban bonyolódik és összezavarodik... Mindenkinek külön-külön története van, nehéz elfogulatlannak maradni...
le passé - a múlt - 2014
rendező, forgatókönyv: Asghar Farhadi - vesébe látó.... Nader és Simin egy elválás története 2011!
szereplők: Bérénice Bejó,  Ali Mosaffa, Tahar Rahim - remek színészek
kedvenc rész: inkább szereplő: Ahmad személye nagyon megfogott, így kellene...
hasonló: Biutiful című spanyol film...
ajánlás:  elgondolkodtató, fajsúlyos, cseppet sem szórakoztató...

the fifth estate - a wikileaks botrány

Hihetetlenül lehúzza mindenki ezt a filmet, engem valahogy magával ragadott az egész úgy, ahogy van, sőt piszokul behergeltem magam a látottak és a valóság szánalmas egyezésein. Igen, tudom, hogy ez (sem) a teljes igazság... És pont ez ami, annyira pofon vágott, annyira szánalmas a mai civilizáltnak mondott emberfajtánk, a diplomáciának hívott ocsmányságok, amikor nemzetek "nagyjai" egymás seggét nyalják, egy-egy döntést addig-addig mérlegelnek és egyeztetnek, amíg már senki nem fogja tudni ki is lesz a döntés felelőse, közben pedig a legkiszolgáltatottabb emberek halnak halomra... Nem Assange narcisztikus személyisége, vagy Daniel magánélete, vagy kettejük kapcsolata volt itt a fővonal, ezzel a rendező csak altatja a közönségét...  A történetet többé-kevésbé mindenki ismeri és szerintem remek filmet csináltak belőle, bőven hagy gondolkodni valót maga után....
the fifth estate - 2013
rendező: Bill Condon - az alkonyatok után a fene sem gondolta volna....
szereplő: Benedict Chumberbatch - szenzációs mint mindig, Daniel Brühl - korrekt alakítás, David Thewlis, Laura Linney, Moritz Bleibtreu, Carice van Houten.....
hasonló: a közösségi háló - a facebook-os sztori, persze sokkal nagyobb népszerűségnek örvend...., és a cosmopolis című Don DeLillo novellája alapján készült film, ami szintén nagyot bukott a nagyközönség előtt, érdemes pedig megnézni és olvasni is....
ajánlás: valamiért Umberto Ecco jutott eszembe, arra kérték ugyan gondolja már át és rövidítse le a rózsa neve című könyvének első száz oldalát.- valami olyasmit válaszolt, hogy - szó sem lehet róla, mert aki azon a száz első oldalon túljut, csak annak érdemes tovább olvasni, aki itt feladja, azt úgysem érdekelné a folytatás sem, nem okozna neki örömet....

words and pictures

Aki nem tudja csinálni, tanítja... Filmünk szereplői a keserű kudarcok mellett, imádják, amit csinálnak. Tanítanak, úgy hogy mindent beleadnak, saját magukat legfőképp, a diákok pedig vevők erre. Ez a két ember rögtön az első pillanatban hatással van egymásra, ( és rám ) inspirálják egymást és a tanítványaikat ... A versengés nyilvánvaló, szavak vagy képek, melyik ér többet, a két /művész/tanár/férfi-nő/ember közötti rivalizálás az egész iskolára átragad. A történet nem túl eredeti , de a karakterek amivel mindkét színész szinte összeolvad pontosan telibe találnak.... A viták, érvelések, mondanivalók pedig,  igazán megérdemlik a figyelmet...



words and pictures - 2012
(nem vagyok hajlandó a magyar címet használni, egyszerűen felháborító!)
rendező: Fred Schepisi
szereplők: Juliette Binoche - ez a csodálatos színésznő remek választás volt, ráadásul úgy tudom a képeket tényleg Ő festette... Clive Owen - tökéletes, nagyon kedvelem ezt a markáns, szinte durva arcot, ezekkel a  finom intelligens vonásokkal
kedvenc részek: a sziporkázó szóváltások
hasonló: mona lisa mosolya, fél nelson,
ajánlás: "A művészet nem ábrázolás, hanem sugárzás.De ezt a sugárzást csak azok tudják érzékelni és felfogni, akik magukban hordozzák azt a titokzatos, lemeznél, membránnál is érzékenyebb műszert, mely rögzíti és továbbítja a néző, hallgató, olvasó lelkében a művészetet."

slow west

Ez egy nagyon furcsa élmény volt. Nem akartam tudomásul venni, hogy tetszett, nagyon tetszett... Nem mindennapi megoldások, a rendhagyó hangvétel, pici finom humor, (ki látott már vicces cowboyt?) a lassú képek, a ZENE, na és a szereplők, Fassbender persze mindent visz, de ez a fiú, öröm nézni!!! A történet talán, ami a jól ismert vadnyugati imázsba beleillik, de semmi más... Egy fiatal, nagyon naiv fiú veszélyes útra kel, hogy megkeresse kedvesét. Az út alatt emberekkel, történetekkel találkozik, melyek megtanítják kételkedni, ráébred saját hiányosságaira és másokéra is. Kísérője nagyban hozzájárul ezekhez a felismerésekhez... Egy sokat látott gazember, csodálkozva figyeli ezt a srácot, cseppet sem sejtve, mennyire megváltoztatja.....

slow west - 2015
rendező, forgatókönyv: John Maclean - nagyon szimpatikus, első nagyfilmes rendező, zenész, író, csak így tovább....
szereplők: Michael Fassbender - mindig örülök, ha láthatom, de itt és most még egy pluszpont jár neki... Kodi Smit-McPhee - már sok filmben láttam ezt a nevet, de nekem még nem tűnt fel sehol, ez a srác egyszerűen hibátlan.... Ben Medelsohn - a rossz fiú szerepében megint remek, Caren Pistorius -az imádott lány, nagyon szép tényleg...
hasonló: eszembe jutott gyerekoromban mennyire unalmasnak találtam westernt, a mostanában készült vadnyugati filmek sem győztek meg ennek az ellenkezőjéről, félszemű, börtönvonat yumába, vérző olaj, nem vénnek való vidék, kelletlen útitárs...
ajánlás: aki szereti a westernt biztos tetszeni fog, akinek nem ez a kedvenc kategóriája (lsd. én) próbálkozzon meg vele, érdemes...

Leon a profi

Szentségtörésnek számíthat, de nem vagyok róla meggyőződve, hogy ez egy nagyon jó film... Mármint ismerve a történetet, olyan dolgokat fedeztem fel benne, amiket régen( majdnem húsz éve) még észre sem vettem... De ha igazán őszinte akarok lenni, nem éreztem olyan átütőnek, felejthetetlennek... Inkább attól kultuszfilm, hogy a benne szereplők azóta mivé lettek, ettől pedig lássuk be nem ez a film lesz jobb.... Persze sok ilyen mozi van, amit mai szemmel sok év távlatából nézve, nem művészi értéke, mondanivalója, történet eredetisége miatt emelünk érdemtelenül magasra... Így megy ez... A nevek elhomályosítják ítélőképességünket, biztos vagyok benne senki nem venné elő ma ezt a filmet, ha nem Jean Reno, Natalie Portman és Gary Oldman játszaná a szerepeket. És, igen ezekért az alakításokért mégis érdemes újranézésre...


Leon a profi 1994
rendező: Luc Besson - a név magáért beszél,engem sok filmje kifejezetten idegesít:  elrabolva 1-2-3, vagy a szállító 1-2-3...
szereplők: Jean Reno - inkább vígjátékokban tetszik, van egy édes jelenet a rózsaszínpárducban az valami szenzációs Natalie Portman - első filmje..., és a nagy kedvenc Gary Oldman - a tökéletes gonosz...
zene: Eric Serra , Björk, Sting,
hasonló: Wasabi - szintén Besson és Jean Reno, hasonló történet 2001-ből, de közelébe sem ér...
kedvenc rész: inkább a vicces jelenteket szeretem, és Gary Oldman!
ajánlás: annak, aki még nem látta, és aki már látta....

before we go

Meglepően édes ez a film. Nem voltak nagy elvárásaim ugyan, de abban biztos voltam, hogy ez a srác elbűvöl majd,( mert még a szörnyű, infantilis amerikakapitány jelmezében is remekül néz ki..) hogy kellemesen és nagyon gyorsan elröppen ez a majdnem kilencven perc arra nem készültem. És igen, a film első pár percében tényleg csak a varázslatos szemekre, arra a bizonyos mosolyra figyeltem, aztán egyszer csak azt is meghallottam amit mond. Értelmes gondolatokra, vicces igazságokra épül a beszélgetés, nem üres fecsegés, egy hétköznapi fiú és lány fejtegeti az élet apró, de annál fontosabb kérdéseit és nyitják fel egymás szemét... A film tulajdonképpen ennyi, és nem is akar több lenni, nincs túllihegve, mármint nincs tragédia, elvált szülő, árva gyerek, legjobb barát/barátnő, kever-kavar... Csak ők ketten..és mi...

A szerelem útján - before we go - 2015
rendező: Chris Evans - nicsak?!
szereplők: Chris Evans - szeretném még látni ilyen hús-vér szerepekben.... Alice Eve - érdekes választás, bár érthető is...
zene: Chris Westlake - remek dalok...
kedvenc rész: a végétől féltem, hogy átcsap a nyálas verzióba...de nem kell félni!
hasonló: a mielőtt felkel a nap, a nő másik arca...
ajánlás: kellemes meglepetés!

a little chaos

Ez a cím, nem csak a történet lényegére, hanem az egész filmre jellemző. Valahogy semmi nem tökéletes, a történet maga, hol korhű, hol teljesen megfeledkezik az adott időszak elvárásaitól. A hősünk és hősnőnk nem passzol sem egymáshoz, sem karakterükhöz. A kertépítés és természet egyszerű rendjét hirtelen félbeszakítja egy mai korunkbeli gondolat... Mintha egy sajátos szeszélynek engedett volna Rickman úr és minden apró részletbe bevonta a káosz apró és oly csábító szálait. Ami miatt mégis jó volt nézni ezt a filmet, megint csak a jó öreg szövegkönyv. A párbeszédeket, vagy akár monológokat hallgatva elfelejthetjük ezt a tervezett zűrzavart és a sokad-rendűség halvány derengését is....

a little chaos - 2014
rendező, forgatókönyv: Alan Rickman - öreg róka már a szakmában és pontosan tudja, hogy ezt is megteheti...rendezőként a téli vendég című filmet jegyzi, ami tényleg tökéletes alkotás...
szereplők: Alan Rickman - ebben a parókában, ripacsnak öltözve is nagyon lehet szeretni... Kate Winslet - meggyőző mint mindig, és nagyon komoly, nem láttam még viccelődni, valahogy nem is áll jól neki, ha mosolyog, Matthias Schoenaerts - megint Ő, itt valahogy nem volt meg az összhang...., és feltűnik még sok jól ismert arc, kicsit másképp: Helen McCrory, Jennifer Ehle, Stanley Tucci!, az édes Phyllidia Law, Rupert Penry Jones, Steen Waddington.....
kedvenc rész: a beszélgetés a kiskertben...
ajánlás: cseppet sem kompetens, ámde kedves film, amit lehet szeretni...

hannibál - sorozat

A sorozatok új és számomra vonzó generációjához tartozik ez az alkotás. (Ide sorolnám még a Sherlock, a True Detective, Olive Kitteridge ...) Teljesen más mint a véget nem érő családi, baráti, krimi, vámpír, szingli, zombi... történetek, amikből, ha megnézek egy-egy részt bőven elég egy életre. Amikor elkezdem mesélni valakinek, miért is tetszik nekem ez a film, csak néz rám tágra nyílt szemmel, fejcsóválva.... Aki ismeri az alaptörténetet: Thomas Harris regényét, amit csak most olvastam el a második évad után, mert eddig eszembe nem jutott volna, pontosan tudja miről beszélek... Bár a film alkotói, szabadságukkal és tehetségükkel élve, épphogy csak inspirációnak, kiindulópontnak használják a regényt... Hidegvérű gyilkosságok, emberi hús elkészítése és tálalása, vér, brutalitás...Igen, aki csak ezt látja, nem nagy élmény én is úgy gondolom. Engem sem ez a része kápráztat el. Bár bevallom a főzés, tálalás, evés részeket igenis élvezem ( ha nyersanyagtól elvonatkoztatunk!) A szereplők hihetetlen emócióval élik át karakterüket, Hannibált alakító Mads Mikkelsen mindenben tökéletes, de itt még ezt is felülmúlja, valami isteni erő sugárzik belőle, aztán itt van Hugh  Dancy nem is gondoltam, hogy ez a srác ilyesmire képes, kettőjük drámája ez a film, a többi csak csodaszép körítés... A dialógusok mélysége, egy-egy kimondott gondolat hatása magáért beszél. Minden elhangzott szó értékes... A szürreális képek, a szarvas motívum, a verekedés aprólékos kidolgozottsága, a megterített asztal, ínycsiklandó ételek kavalkádja, a visszafogott elegancia, a finom szinte észrevehetetlen humor, a fények és színek, a zene, a lassítások, mindez egy tökéletes egységben a szemünk elé tárva,  igazi érzékszervi csemege ...

hannibal 1-2-3 évad - 2013-2015
 forgatókönyv: Bryan Fuller - nagy mágus..
rendező: David Slade- Guillermo Navarro vannak még meglepetések, és Michael Rymer - így már érthető..
szereplők: Mads Mikkelsen - Hannibal Lecter, csodaszép alakítás, minden túlzás nélkül, Hugh Dancy - Will Graham - ez az angyal arcú fiú a szemünk láttára alakul át..., Laurence Fishburne, Gillian Anderson....
kedvenc rész: minden egyes résznek külön-külön beszédes címe van...
hasonló: nincs, ne is keress
ajánlás: nem merném akárkinek ajánlani, úgy tudom nem igazán nagy a nézettsége és valószínű nem üti meg a közízlés fojtogató mércéjét sem...

távol a világ zajától

Megint egy klasszikus feldolgozás. Sajnos nem olvastam a film alapjául szolgáló regényt. (pótolni fogom...).  Makacs, öntörvényű, fiatal és gyönyörű hősnőnk nem egyszerű eset (szerencsére), nem hajlandó behódolni a kor elvárásainak: nem szeretne férjhez menni, teljesen elégedett örökölt birtokával és életével. Kérőit sorban elutasítja, mert szeszélye így diktálja. Nem a biztonságot és kiszámíthatóságot keresi, valami/ki egészen mást.... Akit aztán megtalál, semmi ilyesmit nem ígér.... Érthetetlen, logikátlan ez a választás, mondják sokan, szerintem meg egyszerűen női döntés.... Aztán megtapasztalja a veszélyt, szenvedélyt, majd a kiszolgáltatottságot és a fájdalmat... Szép lassan, gyönyörű képekkel, tájakkal visszafolydogál az eredeti állapotába a történések sora, elhárul minden akadály és egyenesen a happiend felé haladunk. Engem inkább ez lepett meg, azt gondolva, hogy egy Hardy regény az alap, komor végre számítottam....

far from madding cross - távol a világ zajától 2014
író: Thomas Hardy!
rendező: Thomas Vinterberg - a dán kedvenc, gyönyörű képekkel dolgozik, a tőle megszokott közeli arcokkal, gyönyörű hangulatú filmet csinált megint.....
szereplők: Carrey Mulligan - szenzációs ez a lány, felejthetetlen, ezerarcú! Matthias Schoenaerts - az aktuális, felkapott gavallér, aki egyébként tényleg meggyőző, Michael Sheen - a maga visszafogott angol eleganciával, remek, Tom Sturridge - a szenvedélyes csábító megtestesítője... és az édes Jessica Bardent is mindenképpen meg kell említeni....
hasonló: nem az első filmes adaptáció ez, volt már egy '67-es és '98-as verzió is, és még Jane Eyre, Egy tiszta nő, Üvöltő szelek...- könyv és film formájában is értendő....
kedvenc rész: mindjárt az első lánykérésnél igent mondtam hangosan....
ajánlás: ez nem feminista film, szerencsére...

suite francaise

Az alapmű egy befejezetlen, vagyis egy töredékes könyv, amit az írónő; Iréne Nemirovsky csaknem öt kötetesre tervezett, de nem tudott befejezni, mert Auschwitzban meghalt... Mindenesetre a jegyzetek, amelyek olvashatók a könyv végén gyönyörű történetet ígérnek.... Ami megmaradt az utókornak, magában is megállja a helyét, a film a könyvvel együtt pedig maga a tökély.... Franciaország német megszállása a helyszín és idő. Párizsból menekülnek az emberek vidékre, s közben a német tisztek is beköltöznek a franciák életébe... Itt találkozik a német Bruno von Falk és Lucille is.... Csodaszép történet a háború értelmetlenségről, szerelemről, barátságról, megalkuvásokról, döntésekről, emberiességről és embertelenségről, a megszokott amerikai felütés nélkül...

suite francaise könyv 2004- film 2014
író: Iréne Nemirovsky - hihetetlen éleslátással, szinte előre látva a dolgok menetét írta "élesben" ezt a történetet, és ennek ellenére, vagy talán pont ezért, ott bujkál a sorok között a remény...
zene:  Rael  Jones - remekül eltalálja a hangulatot....
rendező/forgatókönyv: Saul Dibb - aki finom arányérzékkel nyúlt a történethez....
szereplők: Michelle Williams - most is tökéletes, a maga egyszerűségével...., Kristin Scott Thomas - verhetetlen, a végén egyedül az asztal mellett... már csak ezért a jelenetért is megéri megnézni...., Matthias Schoenaerts - először a rozsda és csont című francia filmben láttam, mostanában pedig remek kosztümös filmekben ő a nagy Ő, amit bevallom nem bánok cseppet sem... Sam Riley - pici, de remek szerep megint...
hasonló: tudom, hogy botrányos , de a halló, halló! című sorozat jutott először eszembe...
kedvenc rész: ők ketten..

akihez beszél a föld - the water diviner

Romantikus történetben látni Russell Crowe-t mindig érdekes élmény... Ez a film ráadásul az első rendezése is. A 1915-ben az első világháború egy ütközetében Gallipolinál elveszíti három fiát egy ausztrál családapa. Szeretné tisztességgel eltemetni őket a szülőföldjén. Elmegy hát Törökországba, hogy hazahozza a hamvaikat. Nagyjából ennyi a történet. Lassú folyású, elmerengős film ez, tele hatásvadász tételekkel, már-már giccses jelenetekkel. Ami mégis megnyerő, vagy legalábbis egyszer mindenképpen nézhetővé teszi ezt a háborús eposzt, a szereplők és a szerepeket játszó színészek.. A karakterek olyan szinten kidolgozottak, hogy a néző pontosan át tudja érezni mindkét/három/négy fél szemszögét. egyébként is olyan érzésem volt végig, hogy a szereplők viszik a történetet és nem fordítva.... Crowe úr játékában nehéz hibát találni, de a török tisztet alakító Yilmaz Erdogan egyszerűen lenyűgöző..... A film kiszámítható és szentimentális, de egy próbát megér...

the water diviner - akihez beszél a föld -  2014
rendező, főszereplő: Russell Crowe
szereplők: Yilmaz Erdogan - karizmája, tehetsége lenyűgözött, Olga Kurylenko - a csodaszép özvegy, Cem Yilmaz - török tiszt- le a kalappal, Jai Courtney - angol tiszt ....
hasonló: természetesen elsőnek az Ausztrália jutott eszembe, nekem ez jobban tetszik?!
ajánlás: egyszer...

song one

Mindenkinek van egy dala? Igen, ez a film megnyugtatott egy kicsit, hogy nem csak az én fejemben szól egy-egy dal néha akár napokon keresztül minden mást kiűzve az agyamból... Néha pedig sürgetően szükségem van egy bizonyos dal azonnali meghallgatására.... Úgyhogy ez a film, vagyis inkább "dalmozi" pont nekem való... A történet ugyan kicsit nyálas és nem túl pörgős, de a a dalok, a zenészek, a hangulat nekem bejött... Egy fiatal srác, akinek mindene a zene balesetet szenved és kómába esik, nővére pedig megpróbálja felkeresni azokat a helyeket ahova testvére járt. Ezek a klubok, bárok, koncertek mind-mind a zene körül forognak... Ahogy a beszélgetések is... A fiatal zenész/dalszerző által megfogalmazott gondolat a DAL-ról, maga a tökély...
song one - az élet dala 2015
rendező, forgatókönyvíró: Kate Barker-Froyland - talán az első filmje (nagyon biztató!)
zeneszerzők: Jenny Lewis - színész/zenész és Nate Walcott, csodaszép dalok!!!
színész: Anne Hathaway - megint remek és egy plusz pontot is kap, hogy kezdő filmet/rendezőt felkarol a nevével, ismertségével..., Jonny Flynn - még nem láttam semmiben ezt a dél-afrikai fiút, de meggyőző és igen ő énekli a dalokat!  Mary Steenburgen - minden szerep jól áll neki, ez is...
kedvenc részek: minden dal, amiket persze már többször újra hallgattam,
hasonló: volt már sok-sok próbálkozás zene és szöveg, szerelemre hangszerelve, de ezek a filmekből nem árad úgy a zene szeretete, esetleg az egyszer című, inkább dokumentum jellegű film érhet a nyomába...
ajánlás: az élő zene hihetetlen élményt ad, nem kell hatalmas dübörgő koncertnek lennie, lehet az egy pici klub, egy szál gitár bármi... Hallgassatok élő zenét!

the disapparence of elenor rigby - him/her/them

Három filmről, de egy történetről van szó... Mondhatnánk , hogy mi a fenének kell háromféleképpen bemutatni ugyanazt, bevallom nekem ( én először a férfi részt láttam) egy nézőpont is elég volt, felfogtam, hogy mennyire másképp reagál férfi és nő egy azonos dologra, ami esetünkben egy tragédia... Ez az egyetlen dolog zavart, miért kell ezt ennyire erőltetni? Persze tudom, hogy sokszor állunk egymással szemben értetlenül és megmagyarázni sem tudjuk egymásnak, mit miért  hogyan.... de éppen ez a különbözőség működteti a dolgot és persze még valami, amit a film is pontosan megmutat... Az első rész után mégis vártam a (női) verziót, és nem voltam elégedetlen, talán a szereplők édes játéka bűvölt el, vagy a filmbéli apák szeretnivaló személyisége nyűgözött le, nem tudom, egyszerűen jó volt nézni őket... Ezért a harmadik filmtől (ők) sem riadtam vissza, de semmit nem tesz hozzá az előzőekhez, egyszerűen felesleges....

the disapparence of elenor rigby him- her- them - egy szerelem története - férfi - nő - ők 2013 - 2014
rendező, forgatókönyvíró: Ned Benson
szereplők: Jessica Chastain - nagyon szeretem a játékát, lehet vicces, komoly, szerelmes, akár horror, mindig meg tud győzni... James McAvoy - Ő is, bármikor, bármiben szenzációs, és ők ketten nagyon jó páros!!!, Ciarán Hinds - a fiú apja, úgy levesz a lábamról, hogy bámulatos... a másik papa pedig: William Hurt - mindig is kedvenc volt, most sem okoz csalódást..., Viola Davis is feltűnik (her), akiből olyan melegség árad, hihetetlen....
kedvenc rész: mindkét részből az apás beszélgetések!!!
hasonló: a nő kétszer jutott eszembe először Gwyneth Paltrow szereplésével, aztán  blue valentine, ami az egyik nagy kedvencem...
ajánlás: a cselekményben nem túl gazdag történet, nem sok újat mutat, ezt elismerem, mégis jó nézni, hallgatni, érezni....