szamárköhögés

Az ötvenhatos filmek közül ez a kedvencem, bármikor szívesen újranézem és most éppen időszerű lesz. Nehéz összeszedni mindent, mitől is állja az idő próbáját! Olyan ügyesen lavíroz a vicces történések és a tragikus sorsok között, hogy maradandó nyomot hagy! Hasonló témában készült sok-sok magasztos és"panaszkodós" magyar film, amit nem szívesen nézek újra, mert csak a hiányosságainkat, hibáinkat, elhanyagolhatóságunkat szembesíti velünk. Itt is ugyanarról az ötvenhatról van szó, mégis minden más: egy család életébe pillantunk bele, nagymamától az unokákig mindenki élete felfordul, de mégis emberi léptékben maradunk, nincsenek nagy szavak, egyszerű, praktikus, hétköznapi dolgok között  fel-felsejlik a bizonytalanság, félelem... Fantasztikus színészek levesznek a lábamról, ahogy Garas Dezső - az apa - pizsamában lófrál ( és táncra perdül ) a lakásban és próbálja elhitetni magával és többiekkel, hogy ura a helyzetnek, Hernádi Judit -anya - amikor a kisfiának magyarázza a szexuális fejlődés normális menetét, az édes gyerekek, akik naivan örülnek a váratlan iskolai szünetnek, és a nagymama, Törőcsik Mari, aki hazajön az átlőtt kenyérrel a hóna alatt, és a többiek is az apróbb szerepekben, tökéletes! A befejezés pedig, az iskolában a névsorolvasással és a szétlőtt Budapest archív képeivel, no és a zongoraszóval, csodaszép!!!

szamárköhögés -1987
rendező: Gárdos Péter
szereplők: Törőcsik Mari - nagymama - ahogy öregszem kezdem megszeretni, Hernádi Judit - nagyon szeretem ezekben a régi filmekben, de csak filmekben! Garas Dezső - bárhol, bármiben százszázalékos!!!, Fehér Anna - a cselédlány, gyönyörű a fürdőkádas jelentben, Kárász Eszter - Annamari - Mondd, hogy harminchárom! fergeteges a loboncos hajával!, Tóth Marcell - Tomi - hatalmas barna szemeivel, a kamaszkor küszöbén, Ujlaky Dénes - az iskolai névsorolvasás a legfájóbb jelenet...,  Rudolf Péter, Reviczky Gábor, Végvári Tamás, Eperjes Károly.
kedvenc részek: nagyon sok: - Rákosi Mátyás pajtás, elvtárs, - másképp mondom!...., - a hajmosás, az iskolai jelenet...
hasonló film: megáll az idő -1981 Őze Lajos felejthetetlen alakításával és persze a fiatalokkal, és természetesen a tanú -1969 "a nemzetközi helyzet egyre fokozódik". .. a másik "kötelező"!
ajánlás: nagyon régen láttam már és a gyerekeimmel néztem meg újra, nagyon tetszett nekem is és nekik is!!!

the hunter

A film címével, valószínűleg nem azt a célközönséget vonzza, amit megérdemelne. Ez a cím ugyanis (magyarul főleg: az orvvadász!), azt feltételezi, hogy lesz itt bőven, lövöldözés és vér... Magam is a család férfitagjainak szántam, de az előzetes belenézésnél ott ragadtam a képernyő előtt. Nem mondom, van puska, vadállat, csapda bőven, de mégis inkább szól az emberekről, a természet szépségeiről és kiszolgáltatottságáról... Emberünket, akit vadásznak, orvvadásznak nevezünk, felkérik tálalja fel az utolsó darab tasmán tigrist, bár a kutatók szerint már régen kihalt, vannak akik látni vélték a nyomait... Sokfélék itt az emberek, fakitermelő munkások, kutatók, üzletemberek, akik nem nézik jó szemmel az idegeneket. Egy családnál kap szállást, de itt is csak két kiskölyök fogadja, ezek a gyerekek a történet fénypontjai... Beveti magát a keresésbe, gyönyörű, európai szemnek nagyon szokatlan, fényűző erdőket, tájakat láthatunk (Tasmánia)... A lassú képek, kevés szereplő, még kevesebb párbeszéd ( sőt néhol párbeszéd nélkül is), csak fokozza a film erejét. Nem a természet erejével, az állatok ösztöneivel, vagy az időjárás szeszélyességével van a baj, hanem velünk, emberekkel...

The Hunter - Az orvvadász  2011

rendező: Daniel Nettheim - ausztrál rendező

író: Julia Leigh -a női vonal...

zene: Matteo Zingales, nagyon zene!

szereplők: Willem Dafoe - ez az ő filmje, perfekt!!! Ezt a kemény arcot, olyan lággyá formálja, amikor a kicsikkel beszél! Felejthetetlen alakítás! (sok másik mellett!) Frances O'Connor - az érzékeny, visszafogott anyuka, Morgana Davies - a csörfös kislány, Finn Woodlock a hallgatag kissrác és Callan Mulvey -ez az ausztrál fiú volt egykor a szívtipró gimi ausztrál sorozat édes Drazic-je, itt már nem olyan édes...

kedvenc rész: a gyerekekkel a ház körül, többször is, és a végén a várakozás, amikor már eldönti mit fog csinálni.....

hasonló: A vadon foglyai '97-ből, Anthony Hopkins és Alec Baldwin Alaszkában....

ajánlás: nem csak vadászoknak!

apacsok

Olyan sok hallgató "nagymama" él ebben az országban, mint sehol máshol a jó kis keleti régióban. Úgy látszik az unokák is így látják, mert egyre több fiatal rendező fordul vissza és kéri számon szüleitől, nagyszüleitől a múltat! ( a vizsga, drága besúgott barátaim...) A történet egy elsőfilmes rendezőről szól, aki a hatvanas években élő nagyapjáról és barátairól, készítene filmet, akik indiánost játszva próbálnak emberek maradni ezekben az időkben.... A fiatal rendező aztán szembesül a kőkemény valósággal: nem minden úgy volt, ahogy nagyanyja számtalanszor elmesélte neki. Az indiánok között áruló, pontosabban besúgó volt.... Kívülről, elfogultság nélkül látjuk a szereplők viselkedését,  nincs vádaskodás és felmentés sem, egyszerűen csak elmeséli, hogy aztán mindenki saját belátása szerint gondolja végig.

apacsok - 2010

rendező: Török Ferenc - Cseh Tamásnak és társainak - a bakonyi indiánoknak állít emléket a film...

szereplők: Csányi Sándor - valami van , de nem az igazi... Szervét Tibor - nagyon rendben volt, Gazsó György - bevallom nem nagyon láttam még semmiben, de itt tetszett... Csomós Mari - ezt a hiteles alakítást, fájón ismerős volt ez a konok hallgatás...
kedvenc rész: a nagymama vetítése, nagyon sok régi emléket idézett fel...

hasonló: a Radnóti Miklós színházban is játsszák. A színházi előadást dicsérik és jobbnak tartják a hozzáértők, ( sajnos nem láttam ) a szereposztás is majdnem egyezik... 

ajánlás: hallgatás helyett...

maradj

Ezek a fotók a falon.....

Sokat halogattam az ismétlést, mert attól féltem már nem lesz rám hatással, arra gondoltam, elég nekem az amit elsőre kaptam... Mert vannak ilyen filmek is, pont az az erősségük, hogy nem lehet tiszta fejjel értelmezni, inkább csak érzelmileg hatnak...
Egy fiatal pszichiáter Sam Foster próbál megmenteni egy öngyilkosságot tervező fiatal fiút. Henry Letham /Hamlet anagrammája!!!/  művészettörténetet tanul, de egészen sajátos módon értelmezi. Impulzív, szókimondó, őszinte fiú olyan elemi erővel hat pszichiáterére, hogy lassan egybeolvadnak... Minden találkozásnál egyre távolodik a kézzelfogható valóság, szürreális képek, ismétlődő események, megfejthetetlen szereplők követik egymást...  Nehéz szóban visszaadni a hangulatot, amit a film áraszt magából. Gyönyörűen szerkesztett pillanatképek, vágások, ismétlések, helyszínek és a zene tökéletes összhangot és teljes egyediséget adnak. Akinek fontos, hogy egy történet kerek legyen, nem fog csalódni, ( ami nem biztos hogy elsőre hihető), mert a végén, a leges legvégén összeáll a kép...

stay - maradj - 2005
rendező: Mark Forster - én Pán Péter, Papírsárkányok...
zene: Asche&Spencer  ez a meditatív zene pontosan illeszkedik a témához!
szereplők: Ryan Gosling - egyértelműen ő a csúcs! Ewan McGregor - Ő is remek, mint mindig. Azt hiszem ők ketten együtt a film lelke! Naomi Watts - nagyon szeretem a játékát, nincs benne semmi mesterkélt..
kedvenc részek: Henry minden mozzanata, (a gyűrű, a Brooklyn híd, a festmények, Tristan Reveur a festő, aki talán csak fikció?!)
hasonló: Mulholland drive, D.Lynch filmje jutott eszembe, nem csak Naomi Watts miatt!
ajánlás: nem adja magát könnyen, de megéri...

kalandorok

Igazi meglepetés! Nagyon jót tesz egy filmnek, ha szinte semmit nem tudunk róla előre. Így ült le a család és remekül jól szórakoztunk. A történet egy utazásról szól. Először apa és fia kelnek útra a nagyszülőkhöz Erdélybe, itt aztán a nagyapa is csatlakozik a fiúkhoz. Utaznak és utaznak, bár a célállomás egyre jobban elhalványul. Az utazás során részeg román rendőrrel "találkoznak", egy lerobbant autós hölgynek segítenek és egy cigányvajda segítségére is rászorulnak... Ezek az epizódok azért nem tűnnek olyan eredetinek inkább közhelyesnek és elcsépeltnek, de mindezt feloldja ez a három kedves, delejes Elekes! Generációk között egyet ugorva úgy tűnik jobban érti egymást unoka és nagyapa és ez így van jól. Aztán csak magára talál az apa is...

kalandorok - 2008
rendező: Paczolay Béla -dokumentumfilmes, reklámfilmes háttérrel...
zene: kistehén tánczenekar - már az első taktusnál elvarázsolt, ismertem ezt a dalt, de nem tudtam, hogy filmzene is. A szövege pedig, akár a film forgatókönyve is lehetne. Nagyon-nagyon klassz, magyar film, magyar szereplők, magyar tájak, magyar zene, kell ennél több??!!
szereplők: Haumann Péter - zseniális színész, ez az arc, ez a hang, felejthetetlen, nagy öröm látni bármilyen pici szerepben is, itt pedig egyenesen imádni való! Rudolf Péter -  kiköpött Elekes Géza... Schruff Milán - még életemben nem láttam sehol, de itt kifejezetten tetszett! Pogány Judit, Bánfalvy Ági, Kovács Lajos, Csomós Mari....
kedvenc rész: a három huncut az autóban! "pihenés" a rendőrrel az autó mellett, tetőcsomagtartó felszerelése...
hasonló: a jó kis Kusturica filmek jutottak eszembe....
ajánlás: sokkal-sokkal jobb, mint egy menő amcsi vígjáték!!!

olasz nyelv kezdőknek

 Hétköznapi kisváros, hétköznapi lakói, hétköznapi életüket élik, néhol nagyon abszurd (mondhatnám dán ) humorral fűszerezve is életszerű és szeretnivaló. Nincs egy kiemelt szereplő, mindenki egyformán fontos és hiteles. Az újonnan érkező lelkész, saját veszteségével és félszegségével birkózik, a szállodai munkatárs, az impotenciájával bajlódik, a vendéglős, aki agresszíven utálja a vendégeit, a fodrásznő a beteg anyjával kínlódik, az ügyetlen eladólány, aki mindig mindent leejt és egy-két öreglány, akik nem hiányozhatnak egy kisváros életéből. Minden egyes ember külön történet... Az olasz tanfolyam, a közös pont ide "menekülnek" hőseink, mindenki másvalami -valaki elől... Ez az összetartó kapocs, itt történik minden, ami tulajdonképpen nem sok, mert a történet nem izgalmas, eget rengető. Egyszerűen és üdítően jó....

italiansk for begyndere - 2000

rendező, forgatókönyvíró: Lone Scherfig - egy lányról, egy nap, wilbur öngyilkos akar lenni, red road - minden filmjében a borotva élén táncikál: a nyomasztó és nyálas között vagy a szentimentális és fájdalmas között lavíroz úgy irányít, hogy pontosan telibe talál!

szereplők: Anders W. Berthelsen, Anette Stovelbaek, Peter Gantzler, Ann Eleonora Jorgensen, Lars Kaalund, - ezek az arcok, igazi tálentumok! Lehet, hogy nem szépek, hibátlanok, pont ezért kedvelem őket ennyire!

kedvenc rész: inkább kedvenc szereplőm volt: a vendéglős srác Hal-Finn...

hasonló: a hétköznapi mennyország című svéd remek jutott eszembe, a történet nagyon hasonlít, és mindkettő kedvenc!

ajánlás: ínyenceknek

veszélyes vágy

Már az elején elbizonytalanodtam, kell ez nekem? Aztán dr. Jung meggyőzött, hogy igen. A történet Sigmund  Freud és Carl Jung levelezésén és Sabina Spielrein naplóján alapul, ragaszkodik a valósághoz, talán pont ettől nem éri el azt a hatást, amit vártam. Egy lassú folyású, régimódi történetet, elfojtott érzelmekkel, némi szexualitással fűszerezve. Az emberi természet két ellentétes oldalát nem képekből, inkább beszélgetésekből, álomfejtésekből, levelek narrációjából ismerjük meg. Egyetlen neurotikus beteget sem látunk felgyógyulni, kivéve Sabinát, akinél szintén nem ismerjük meg a terápia részleteit?! ( elfogadom, talán kicsit meg is könnyebbülök, hogy nem kell végignéznem...,  mégis van némi hiányérzetem). Ami mégis a film mellett szól a szereplőgárda. Első helyen Viggo Mortensent kell említenem, Freudként, ebben a visszafogott karakterben, sétapálcával a kezében is megállja a helyét: ahogy az első közös vacsorán Junggal beszélget, vagy megemlíti zsidóságát, az apró csipkelődő, vicces megjegyzései, fenomenális... A második helyen Vincent Cassel áll, nagyon hálás szerepben: Otto Grossként a "sötét oldalt" formálja meg teljes valóságában, csúcs! A svájci  nyárspolgár Carl Jung szerepében pedig Fassbender, akinek, talán kicsit elfogultan, mindent elhiszek... Keira Knightley alakítása jó, én mégsem vagyok elégedett vele, talán az orosz, zsidó jellemvonások, vagy a szenvedély nem jött át, valami hiányzott belőle! Sabina Spielrein személye túl hangsúlyosnak tűnik a két nagy gondolkodó férfi mellett, de könnyen lehet, hogy még  ennél is erősebb hatással bírt kortársai felett... Cronenberg a film rendezője, akit a horror mesterének is hívnak, teljesen más hangsúlyt, mondanivalót,"töltetet" ad ennek a történetnek, nem egy szimpla életrajzi filmről van szó....

Dangerous Method -2011
rendező: David Cronenberg - légy, karambol, gyilkos ígéretek...
szereplők: Keira Knightley - egyszer nem elég, aztán meg túl sok....!? -  Viggo Mortensen, még ebben a kötött, nagyon határozott szerepben is megtalálta azt a kis rést, hogy magából is beleadjon! - Michael Fassbender - az elfojtott érzelmek, az a kettősség ami a szerepében rejlik rendkívül jól áll neki!!! Vincent Cassel - szinte ördöginek mondanám, hihetetlenül tud lavírozni a nagyon sötét és a szikla erkölcsű karakterek között!!! Sarah Gadon - Jung feleségeként nem sok vizet zavart, viszont orosz tragikának beválhatott volna!?
kedvenc rész: Feud minden jelenete, Jung és Otto Gross beszélgetései...
hasonló: Cronenberg korábbi filmjeit említeném, amiket sci-finek és horrornak kategorizálnak ugyan, mégis van bennük "lélek"....
ajánlás: ?

rém hangosan és irtó közel

Egy kisfiú meséli el a történetét. Elveszíti az édesapját, aki nélkül nagyon-nagyon magányos, nem tudja pótolni senkivel... Megismerhetjük ezt a különleges, okos, szerteágazó tudását átadó apát és megértjük az űrt , amit a fiúban hagyott. A kissrác egy idő után úgy érzi  kezdi elfelejteni, így kapóra jön egy különleges feladat, ami miatt új és új emberekkel, családokkal ismerkedik, győzi le szép sorban a félelmeit. Különös barátságba keveredik egy némaságot fogadott öregúrral, és szép lassan elengedi a halott édesapját. Persze itt-ott dadogós a történet, az anyuka alakja például nagyon halovány, aztán ott a nagyi!? és egy-egy monológ Oskar ( a kisfiú) szájából is túlzásra sikeredett, de ezek ellenére nagyokat bőgtem többször is. Nem mellékes, hogy az időpont 2001 szeptember 11. Ez a fiú pedig sok mindent kimond, elkiabál, amit sok gyerek, családtag, bárki szívesen kiadott volna magából ott és akkor... Jó volna hinni, hogy amit a film szeretne mondani, igaz! Az emberek tényleg közelebb kerültek egymáshoz, nyitnak egymás felé, segítenek egy ilyen fura fiún, egy ilyen tragédia után???

Extremely Loud and Incredibly Close - 2011

rendező: Stephen Daldry - órák, felolvasó, Billy Elliot, nem akármilyen filmek!

író:Jonathan Safran Foer - nem olvastam a könyvet...

szereplők: Thomas Horn - remek alakítás, vagy testre szabott választás, Sandra Bullock - ezt a karaktert  nem igazán értettem, egy ilyen férfi és egy ilyen gyerek társa és mamája nem lehet ennyire " szürke"! ( ami a végén azért ki is derül, de akkor már, nekem késő...) Tom Hanks - az inspiráló apa szerepében is meggyőző, és nem utolsó sorban a nyolcvanhárom éves  Max von Sydow - fantasztikus, az öreg néma szerepében, Ő marad meg leginkább az emlékezetemben....

kedvenc rész: az apa-fia beszélgetések, a Black keresés az öreggel...

hasonló: Billy Elliot egyértelműen- ez a fiú is más mint a többi....

ajánlás: szülőknek, nagyszülőknek és leendő szülőknek, akik tudják, hogy egy gyerek zajong, kérdez, idegesít, és érzelmi ( és ha minden jól megy, értelmi ) befogadóképessége határtalan....

egy egyedülálló férfi

Nehezen szántam rá magam a film megnézésére, azt gondoltam ez is csak egy  " fogadjuk el a másokat propagandafilm". Tévedtem, a homoszexualitás témája nem a legfontosabb, vagy nekem legalábbis nem ez volt a lényeg. Ettől függetlenül csak bizonyos dolgok tetszettek a filmből. Az első helyen a zene áll, fantasztikus, nagyon intenzív zene szól végig. Aztán a gyönyörű lassítások, vágások, képek...Volt jó pár érdekes beszélgetés és gondolat, amik szintén megakasztották a történetet. No és feltűnt a csodaszép spanyol fiú, akit amikor megláttam a képernyőn, nem hittem a szememnek, tökéletes! Így ebből a filmből ezek az apróságok maradnak majd velem, a mondanivaló, a hatás elmaradt, vagy én siklottam el mellette....

a single man - 2009
rendező: Tom Ford - ?
zene: Abel Korzeniowski - egy csoda!
operatőr: Eduard Grau, vágó: Joan Sobel - fantasztikus képek...
szereplők: Colin Firth - hihetően alakít, ez a szenvedős ábrázat nagyon megy neki.... Julianne Moore - bármit el tud játszani ezt tudjuk, itt csak az volt a problémám, hogy miért kellett ilyen éles "ellentétkarakter" a történetbe, enélkül talán nem lett volna eladható!?  Matthew Goode -nekem itt kevés, Nicholas Hoult - ez az őszinte, naiv arc! Csúcs ez a srác! Jon Kortajarena - a csodaszép spanyol fiú....
kedvenc rész: egyértelmű :-)
hasonló: talán Colin Firth miatt a Genova, jutott eszembe...
ajánlás: nem is tudom, kellő nyitottsággal érdemes azért megnézni egyszer, hallgatni pedig többször ...

napok romjai

 Ráérős, mélázós, esős, a visszavonhatatlanul utolsó nyári napokra pont jó választás. Annyira sok minden van ebben a filmben, hogy biztosan nem elég egyszer megnézni, valahogy mégis nehezen szánja rá magát az ismétlésre. Mert, hát lehangoló, mégis felemelő.... Egy komornyik életét ismerhetjük meg, aki érzelmeit félretéve mindent alávet munkájának. Túl későn szembesül vele, hogy mennyire sok mindent veszített, de még ezt a ráébredést is képes úgy kezelni, mint egy hétköznapi feladatot, amit meg kell oldani, aztán megy tovább... Ez az emócióktól három lépés távolságot tartó komornyik Sir Anthony Hopkins, elképzelni sem tudok jobbat nála, olyan árnyalt, sokszínű és elsöprő erejű alakítás, hogy ilyet azóta sem láttam tőle! Általában nem szeretem, ha az egyensúly felbomlik a színész javára ( azért van egy-két kivétel :-) ), de itt ez így volt rendben! A film végére nagyon sok kérdés fogalmazódott meg bennem, csak ültem és jártak a gondolataim, érzelmeim ki tudja merre.... Egy klasszikushoz volt szerencsém!

napok romjai - The Remains of the Day - 1993
rendező: James Ivory - szinte minden filmjében szerepel Anthony Hopkins
zene: Kazuo Ishiguro
szerelők: Emma Thompson - tökéletes, mint mindig, nélküle nem lenne ez a film az ami... Anthony Hopkins - már felmagasztaltam a leírásban, Christopher Reeve - öröm volt látni egészségesen és délcegen! James Fox - kiköpött, szigorú angol nemes
kedvenc rész: Miss Kenton és Stevens beszélgetései, csipkelődései.....
hasonló: Gosford Park  2006-ból, kicsit talán felületesebb...
ajánlás: nemcsak megfelelően morózus idő, hanem sebezhető hangulat is szükségeltetik hozzá...

Win Win

Csuda tudja, hogy találtam rá erre az édes filmre, éppen az olimpia hevében.... Olyan könnyű volt párhuzamot vonni e között a srác és egy-két nyilatkozó sportolónk között! Elhangzott többször is a fiatal sportolók szájából, hogy milyen hálásak, hogy sok-sok éve valaki felfigyelt rájuk, segítette, buzdította őket, mert különben mi lett volna belőlük? Ilyesmi történik itt is, de szerencsére nem a megszokott amerikai álomtörténet. Egy ügyvéd, akinek nem igazán mennek jól a dolgai, szabadidejében edzősködik, amiben szintén nem túl sikeres, amíg egy napon feltűnik egy fura srác, aki megváltoztat mindent és mindenkit?! Minden egyes szereplő külön-külön történet. Hétköznapi emberek, akik nagyon szeretni valók  Az első mindjárt a fiú, aki nagyon szúrós, nagyon kamasz mégsem tudjuk félvállról venni. A másik kedvencem a feleség, nagyon anya!, okos és intuitív... Mindenki zseniális a buzgó barát, a szenilis öreg, a kislányok...



win win - győzzünk már! 2011
rendező, forgatókönyv: Thomas McCarthy - az állomásfőnök, a látogató - nagyon hasonló hangulatú filmek, szereplők!!!
szereplők: Alex Shaffer - ez a fiú, csúcs!Paul Giamatti - szenzációs manusz! Amy Ryan - a feleség, pontosan telibe találta a szerepét! Bobby Cannavale - édes kis lúzer, mint általában...
kedvenc rész: a srác lassú felengedése....
hasonló: állomásfőnök
ajánlás: nem kacagtat, mosolyogtat....

hadak útján

 Ez a történet az első világháború idején játszódik és sajátos szemszögből, egy ló szemével mutatja meg nekünk, milyenek is vagyunk mi emberek. Lassan indul a film és ez így is marad végig, de valahogy nem bánjuk, jó nézni az embereket, a tájat, és a gyönyörű állatot legfőképp... Egy-egy momentum emelkedik csak ki a ló és a körülötte lévő emberek életéből. Végigjárja a háborúban szereplő országokat és minden nációban, olyan emberek veszik gondjukba, akik értenek a lovakhoz, szeretik az állatokat. Lehetne ez nagyon hiteltelen is, de aki látott már parkban este kutyasétáltatókat összefutni, az állatkertben együtt örülni az elefánt ormányának, vagy elveszett teknősöket keresni a szomszédokkal, vagy éppen egy lovardában bámulni, ahogy az a hatalmas állat az apró gyerekünk tenyeréből rágcsálja az almát - az tudja, hogy ez tényleg létezik, ezek az emberek tényleg értik az állatokat és az állatok is ösztönösen feléjük húznak....Egy biztos a jó öreg Spielberg bácsi pontosan tudja, hogy működik ez az egész....Egy szép, na jó egy kicsit túl szép filmet kaptunk, de jó ez nekünk, kell ez nekünk!

War Horse - 2011

rendező: Steven Spielberg

író: Michael Morpurgo

zene: John Williams -  ET, csillagok háborúja, cápa....

szereplők: a ló vagy lovak -csodaszépek, David Thewlis -a földes úr szerepében éppen csak megvillantotta tehetségét, Tom Hiddleston -akit  sokkal szívesebben nézek ilyesmi szerepekben, mint a Thorban, vagy a bosszúállókban..., Emily Watson - ezek a szemek!! Peter Mullan,  - a fiú, van még mit tanulnia...

kedvenc rész: amikor a ló tényleg ló volt... Volt egy-két túlzás azért, de szemet hunyok felette!

hasonló: az ET - fura tudom, de valahogy ez jutott eszembe, ő is egy "nem ember", aki elfogulatlanul szemlél minket, a többi meg rajtunk múlik....

ajánlás: kifejezetten állatbarátoknak!!!

elsker dig vor evigt - Hogy szeretsz?

Susanne Bier és Anders Thomas Jensen alkotása megint letaglózott. Egyszerű történet lenne ez, de úgy mesél, hogy az ember lélegzete is eláll. Fiatal pár, akik házasodni készülnek, egy váratlan baleset miatt kénytelenek más irányba indulni. A másik pár, akiknek sorsa szorosan összefonódik az előbbi fiatalokkal, már idősebbek, gyerekeik vannak, elsiklanak bizonyos dolgok felett, ettől a naptól szintén megváltozik az életük. Követik egymást a hétköznapi események és rádöbbenünk ez nem csak egy film, ez maga az élet.... Olyan karaktereket kapunk, mintha velünk történne az egész, részeseivé válunk, a bőrünkön érezzük.... A szereplők, mindenki: nővér, barátok, gyerekek.. nem egyszerűen jók vagy rosszak, kedvesek vagy taszítóak, hanem kiszámíthatóan következetlenek,törékenyek és sebezhetőek, mint bárki a földön...

elsker dig vor evigt - 2003

rendező: Susanne Bier - olyan témákat boncolgat, amik nagyon is könnyednek tűnnek, mégis a mélységekben találjuk magunkat....

forgatókönyv: Susanne Bier és Anders Thomas Jensen - a nyerő páros: esküvő után, testvéred feleségét, egy jobb világ - mind csillagos ötös film!!!

szereplők: Sonja Richter, Paprika Steen, Mads Mikkelsen, Nikolaj Lie Kaas - nincs bennük semmi mű, megcsinált, programozott... Természetesnek, közelinek, talán túl közelinek is mondanám ezeket a karaktereket....

kedvenc rész: ha nem is kedvenc, de meglepő rész: az orvos kolléga / nagybácsi?/, akit egyébként nem szeretünk, meglátja és kimondja a tutit....

hasonló: a már említett esküvő után és testvéred feleségét, nem is a történetek, inkább az emberek miatt...

ajánlás: ez egy pátosz-mentes dokumentumfilm???!!!

perfect sense

A történet egyik fele egy világjárvány terjedése, ami az emberek érzékeit veszi célba, eltűnik a szaglás, íz érzékelés..... A másik szál a szerelem, egy fiatal pár kapcsolata pont ebben a járványos időszakban kapna lángra..... A hangsúly nem a járványon és a védekezésen van, ez nem katasztrófa film, vagy ilyesmi. Nehéz erről a filmről írni! Többször éreztem úgy, hogy ez már sok, sőt egy bizonyos tragikusnak szánt jelenetnél röhögcséltem is, ami tényleg nem szokásom, szégyelltem is magam, de szerintem nem az én hibám...( Michael  sírógörcse az ágyban ). Más jelenetek viszont egyszerűen lenyűgöztek, ( szintén az ágyban a két arc, szinte egy!, az első konyhai főzés, kődobálás a parton, biciklizés, a hegedűs jelenet, a fürdőkádban...) Talán ez a legjellemzőbb a filmre, hogy  ezekből az apró fantasztikus képekből mégsem áll össze egy teljes egész!?  A szereplőkre is ugyanezt mondanám, nincs meg köztük az összhang, kidolgozatlan, bár érdekes emberek, de inkább csak külön-külön?!  A történet nagyívű és egyben sablon mondanivalója pedig már maga a jó öreg giccs kategória!    


perfect sense - hétköznapi pár - 2011
rendező: David Mackenzie - young Adam
szereplők: Eva Green - valahogy nem passzol senkihez lehet, hogy ezért tetszett a Cracks című filmben, bár az álmodozók sem volt semmi.. Ewan McGregor - mint mindig, most is tetszett, Ewen Bremner - a szakács barát- kisebb szerepekben tűnik csak fel, de nagyon kedvelem, a Trainspottingban nyújtott alakítása felejthetetlen!
hasonló film: a vakság című mozi 2008-ból, Julianne Moore és Mark Ruffalo főszereplésével
kedvenc részek: a járvány előtt
ajánlás: hatodik érzékkel...

foci eb 2012

Sok-sok időt vett el mostanában a filmektől a foci, de nem panaszkodom, nagyon jól szórakoztam...  "Mindig a gyengébb csapatért szorítasz, mégis a győzelemre játszol..." ez nálam tényleg így működik, nem a versenyszellem tüzel fel.... A spanyol csapat tényleg egy csapat, talán nem is volt még egy ilyen összetartó, kiegyensúlyozott banda a mezőnyben. Emellett pedig nagyon helyes fiúk egytől-egyig. A döntő utáni boldogságban, amikor előkerült az a sok apró gyerek és minden apuka arca teljesen kisimult, hát azért azt még el tudtam volna nézni egy darabig. Ilyen édes pillanatokat a németektől biztos nem kaptunk volna?! Másképp néztem ezt a versenyt, mint sok labdarúgásban jártas, évszámokat, csapatokat, játékosokat, szabályokat oly jól ismerő rajongó, tudom... Nagyobb figyelmet tanúsítok egy felrúgás utáni pacsizásra, sportszerű labda visszaadásra, kakaskodó vitára, mint egy-egy jó cselre, szögletre, vagy lesre...Imádom a lassításokat, játékosokról, kispadról vagy akár a nézőkről...Mennyiben kapcsolódik egy focimeccs egy filmhez? Ezek a fiúk már nem csak focisták, pontosan tudják, hogy milyen arcot vágjanak ha a közelükben van a kamera, mikor, hogyan vitatkozzanak a bíróval, hogyan nyerhetik meg drukkereik szívét. Ezeket a "cseleket" is pontosan megtanulják. Betanult szerepeket játszanak, pontos koreográfiák alapján és köztük is van aki ugyan sztárnak gondolja magát, de teljesítménye jócskán elmarad az egójától...A játék izgalma pedig simán lehagyja bármelyik akciót, krimit, akármit... Amiben mégis különbözik, a rendezés, háttérmunka, játékvezetés, edzések a rengeteg munka után itt egy megismételhetetlen "előadást" kapunk...

szemközti ablak

A "szemközti ablak" csak egy momentum a sok közül, ami ebben a filmben összefut. Olyan természetes és egyértelmű minden, mintha tényleg a szomszéd házban történne. Olaszországban vagyunk, itt valahogy "közelebb" állnak egymáshoz az emberek, egymás felé fordulnak, nem zárnak be, ha segítségre van szükséged! Ezek a szereplők is egytől egyig hús-vér emberek, a barátnő, a gyerekek, az idős úr, aki bár az emlékezetét elvesztette, mégis új dolgokra ébreszti a körülötte lévőket. Semmi megdöbbentő nincs abban, hogy egy felnőtt, érett nő is példaképre, útmutatásra vágyik, mert valamikor régen ezt nem kapta meg azoktól, akiktől kellett volna?! Egy vadidegen, pedig sokszor sokkal többet tehet, mint a legközelebbi hozzátartozó.... Ez az idegen, mint oly sokan mások is, nem önzetlenül "segít", csak így tud megbékélni a saját múltjával...

szemközti ablak - la finestra di fronte -2004
rendező, forgatókönyvíró: Ferzan Özpetek - mine vaganti, török fürdő - az elfogadás, nyitottság, másság, köré építi a történeteit....
zene: Andrea Guerra -telitalálat!!!
szereplők: Giovanna Mezzogiorno- ez a gyönyörű olasz színésznő az egész filmet simán elvitte a vállán!!!
kedvenc részek: a mélázások az ablak előtt és a sütemény készítések....
hasonló film: akaratlanul is a "hátsó ablak" jutott eszembe, Hitchcock, nagyszerű krimije 1954-ből....
ajánlás: a történet nem vidám, valahogy mégis jólesően melengeti az embert, ott legbelül...

Martha Marcy May Marlene

csúcs ez a kép!!!

Egy fiatal lány, keresi önmagát, talán el akar felejteni valamit vagy csak kipróbálni valami újat és egy kommunaszerű csapathoz csatlakozik, akik együtt élnek, dolgoznak, énekelnek, hippis szerkókban lófrálnak.... Nagyon kellemesnek tűnik ez a hely egy ideig, aztán egy idő után mégis megszökik ez a fiatal lány, innen indul a film. A nővérét hívja segítségül, az ő házában lakik és álmokból, visszagondolásokból tudjuk meg mi történt ott.... Csak mi, mert a nővérének egy pillanatra sem nyit ki, pont ezért olyan rettenetesen lehangoló. A remek vágásnak (vagy rendezésnek vagy operatőrnek?) köszönhetően, úgy folyik a történet, hogy szinte összeáll a két idő és hely. Várjuk a felengedést, javulást, de csak nem jön, sőt... Nagyon idegesített, hogy a nővér nem lép, nem tesz semmit, pedig pontosan tudja, hogy baj van, de aztán rájöttem, hogy pont itt lehetett a kiindulópont, amiért Martha eltűnt annak idején!? Ezerszer nehezebb magunkba tartani, mint elmondani és nehezebb meghallgatni is (igazán odafigyelve) mint mondjuk csak fésülgetni becézgetni.... Bevallom ez a történet nagyon felzaklatott és számtalan idillikus kép szertefoszlott bennem. Másrészt nagyon aktuálisnak érzem, mert olyan könnyű egy fiatalt aki tapasztalatlan, szeretethiányos, csalódott, kalandvágyó..... elvakítani, beszervezni, átformálni....

Martha Marcy May Marlene - 2011
rendező, forgatókönyvíró: Sean Durkin-jó lesz megjegyezni a nevét!
operatőr: Judy Lee Lipes,  vágó: Zachary Stuart-Pointer - gyönyörű képek....
szereplők: Elisabeth Olsen - Olsen ikrek ide vagy oda, nagyon jól alakít! John Hawkes - Patrick - eddig inkább humoros vagy félnótás szerepekben láttam, itt egy félelmetes karaktert formál hihetetlen pontosan, a nyeszlett, picit sem rosszfiús kinézetével....
hasonló: Eden Lake -talán ez volt rám legutóbb ilyan sokkoló hatással...
kedvenc rész: "hely-idő összemosások"
ajánlás: nem szeretem a fesztiválokat, díjakat, de van egy független fesztivál, ami minden évben hoz egy-két váratlan, különleges gyöngyszemet: ez a Sundance filmfesztivál

Exit

Több exit is van a filmtörténelemben, én a 2006-os svéd krimire gondolok. Mads Mikkelsen volt a kiindulópont és most sem csalódtam. Üzlet, pénz, összeesküvés, kapzsiság "csomag" itt valahogy működik, nem fulladunk bele a szakmai, pénzügyi tranzakciókba, érthető, követhető. A szereplők már nem ennyire egyértelműek, mindenki gyanús, senki nem áll biztos lábakon, talán pont a hőseink természetének boncolgatása a kiélezett események alatt, ami olyan különlegessé teszi számomra ezt a krimit. A fő mozgatórugó persze itt is a csúnya pénz, amitől van aki elveszti józan ítélőképességét, van aki szimpla eszközként használja az életben maradáshoz... Gyilkosságok, üldözések, verekedések, kínzások, izgalmak után, megérdemeljük az igazságot. Hát megkapjuk.....

Exit- vészkijárat - 2006
rendező, forgatókönyvíró: Peter Lindmark - semmi mást nem láttam még tőle?!
szereplők: Mads Mikkelsen - Thomas csúcs,  Kristi Eline Torhaug - Anna -gyönyörű kék szemek, Alexander Skarsgard - Fabian, ha a szenzációs papát szeretné lepipálni, fel kell kötnie a gatyáját!
hasonló: a téma miatt a tőzsdecápák (2010) jutott eszembe, ami nagyon nem tetszett...
kedvenc részek: egy kriminél a rejtély megfejtése a csúcspont, itt egy plusz csavarral....
ajánlás: nem csak a tetovált lányé a világ (Svédország)!

Az élet nélkülem

 Nagyon szeretem ezt a filmet. A történet ismerős lehet: egy fiatal (nagyon fiatal) kétgyerekes anyuka megtudja, hogy nem sok ideje van hátra az életéből, nem kér a kórházi kezelésekből, eltervezi ezt a kevés időt, nem mondja meg senkinek milyen beteg. Ez így nagyon szomorú és hatásvadász, de a film valahogy mégsem az! Nincs felesleges sajnálkozás, siránkozás, bőgés, amikor már nagyon lekonyulna a száj, jön egy kalóriákat számlálgató zabálós barátnő, egy édes kislány vagy mindjárt kettő, egy nagyon elvarázsolt fodrászcsaj, egy orvos aki nem néz a beteg szemébe, egy anya, aki csak panaszkodni tud, egy apa aki a börtönben ül ( az édespofa Alfred Molina ). Az egész olyan mintha máris kívülállóként figyelné családját és a saját életét is. Próbál úgy lavírozni, hogy senkinek ne hiányozzon majd, ha már nem lesz itt... Ez azért nagyon kemény! Ahogy nézem ezt a természetes, festetlen arcot mindig elfog a kétely létezik ilyen, így is lehet? A váratlan fordulat, kellemes meglepetés elmarad ez nem hollywood. Az élet megy tovább.... nélküle.

my life without me - az élet nélkülem 2003

rendező, forgatókönyvíró: isabel coixet - fantasztikusan bánik az érzelmekkel! Elégia, A szavak titkos élete, Párizs szeretlek!

szereplők: Sarah Polley - ez az erős egyéniség igazán ráillet és ezt még a rezignált szinkronhang sem tudta elrontani! Deborah Harry - Ann anyja a jobb napokat is megélt egykori Blondie énekesnője is passzentos a szerepére. Alfred Molina - az apa, kicsi szerep, nagyon jó látni!! Mark Ruffalo - szeretem a figuráit, meg úgy különben is jó ránézni.... Maria de Medeiros -a fodrászlány - hihetetlen pofa!

kedvenc részek: a beszélgetések, monológok, vagyis az egész film :)

hasonló: a szavak titkos élete, nem a történet, inkább a hangulat miatt és ami utána marad....

ajánlás: őszintén nem tudom kinek tetszik még ez a film , rajtam kívül?!

Hugo - 2011

Egy mese, amit a gyerekeim "elég unalmas"-nak találtak. Ami igaz az igaz, volt pár jelenet, ami valahogy lógva maradt a levegőben: a virágáruslány és az állomásfőnök, a kutyás öregek, vagy akár Hugo és Isabella barátsága, egy-egy mozzanat elnyújtását is indokolatlannak gondoltam. Az események lassú folyása ellenére nekem tetszett ez a klasszikus meséket idéző szomorú, talán túl szomorú történet. Nem tudom a mai gyerekeket mennyire nyűgözi le egy órásmester munkája, egy vonatállomás, ami csodákat rejt és a mozgóképek világa... Azt gondolom, hogy ha nincs ilyen gyerek, aki elámul ezeken a dolgokon, akkor baj van a világgal. Akinek ez nem elég, csak szörnyeket, vámpírokat és öldöklést szeretne az csalódni fog. Itt egy gyönyörű kék szemű kisfiút kapunk, aki minta lehetne a mai fiúknak, leleményességével, csillapíthatatlan kíváncsiságával, nyitott természetével, tudom, hogy vannak még ilyen srácok, ismerek is egyet, kettőt....

Hugo - leleményes Hugo -2011
rendező: Martin Scorsese - mesébe öltöztetett tiszteletadása a régi idők mozija előtt, mostanában nagyon sok rendező, fordul hátrafelé időben, térben, emberi ábrázolásokban... mintha már nem lenne előre: a némafilmes, Hugo, éjfélkor párizsban, az élet fája, hadak útján, drive....
zene: Howard Shore - elég csak egyet említeni: a gyűrűk ura zenéjét!
szereplők: Asa Butterfield - Hugo szerepében, nagyon édes, Chloe Grace Moretz - itt nem igazán tetszett, Sir Ben Kingsley - nekem ő mindig félelmetes, nem tudom miért? Sacha "Barom" Cohen - eddig még nem játszott olyan szerepet, amit szívesen néznék! Brüno, Borat, diktátor, Helen McCrory - Jeanne mama, talán az egyetlen, akinek játéka tényleg mesébe illő.
hasonló: egyértelműen Dickens: Twist Olivér című könyve ugrott be, amit nem is olyan régen egy szintén nagy nevű rendező dolgozott filmre...
kedvenc részek: a mozgóképes jelenetek nagyon kedvesek voltak...
ajánlás: kíváncsi gyerekeknek, játékos felnőtteknek, együtt!