veszettek

Egy magyarországi faluban járunk, a fiatalok próbálják elütni az idejüket, ki tanulással, sporttal és munkával, ki lopással és drogokkal... Lecsúszott, munkanélküli, börtönviselt emberek gyerekei, akik semmi jóra nem számítanak. A bűnözés meleg bölcsője ez a hely, aki tisztességes életet akar élni messze elkerüli.... Aztán új rendőrfőnök kerül a faluba, aki összehozza ezeket a fiúkat és egy csapatot állít össze, akik segíthetnek a rend fenntartásában... A helyi vállalkozó anyagilag támogatja őket, hiszen neki is érdeke, hogy ne törjék fel a boltját minden éjszaka, a polgármesternő is melléjük áll, bár nem önzetlenül... Harcművészetet tanulnak, futnak, edzenek, végre van valami cél előttük...Túl szép, hogy igaz legyen. A hátuk mögött zajlik a hatalmi, politikai játszma, a mutyizás, ahol már csak az számít ki lesz a győztes... Ezek a fiúk pedig magukra maradnak a múltjukkal, az igazságérzetükkel, azzal, hogy biztosak benne, hogy jót tesznek, végre lehetnek valakik, van jövőjük. Válaszuk és választásuk az erőszak...
veszettek-2015
rendező: Goda Krisztina
forgatókönyv: Czető Bernát László könyvéből írta Divinyi Réka
szereplők: ifj. Vidnyánszky Attila - miatta néztem meg ezt a filmet, megérte! van benne valami ami nem hagy nyugodni... Klem Viktor, Töröcsik Franciska, Fenyő Iván, Molnár Piroska.....
hasonló: Eden Lake - angol film jutott eszembe a kilátástalan, lézengő tinédzserekről... és a német Hullám
ajánlás: csalódásnak, polkorrektnek és óvatosnak, is mondják a filmet sokan. Azt gondolom jó ez így, van annyi valóságérzetünk és rálátásunk, hogy tudjuk mit lássunk bele és mit ne. Nem kell okvetlenül nevén nevezni semmit ( skinhead, cigány, gárda...) és szájba rágni, megmagyarázni és főleg megoldást kínálni, arra ott vannak az amerikai mozik...

kurszk

Az orosz atom-tengeralattjáró történetét nagyjából mindenki ismeri. 2000-ben a Kurszk elsüllyed a Barents-tengeren, két egymást követő robbanás miatt. A legénységből 23 férfi küzd az életben maradásért a hajó hátsó részében.... Az idő egyre fogy, ahogy a levegő is. A lent rekedt tengerészek pontosan tisztában vannak a tengerészet elavult eszköztárával, a nehézkes  és lassú hatalmi döntésekkel, így saját esélyeikkel is... Az esemény technikai, szakmai oldala mellett az emberi viszonyok, bajtársiasság, hűség, hősiesség bemutatása hozza igazán közel ezt a filmet. A dán rendező  olyan érzékkel és mély tisztelettel bánik a hőseivel, amitől aztán, nagyon nem akarjuk elengedni őket. Tudjuk mi a vége, én mégis azon kaptam magam, hogy drukkolok a tengerészeknek, izgulok értük, szeretném, hogy most legyen jó a vége...
kursz - dán, német, belga, orosz film - 2018
rendező: Thomas Vinterberg -nagyon szeretem a közel sem tökéletes karaktereit, mindegy, hogy hétköznapi figurák, vagy hősök, ettől olyan egyediek a filmjei: vadászat, távol a világ zajától, kommuna
forgatókönyv: Robert Rodat!
producer: Luc Besson nevét is meg kell említeni...
szereplők: Matthias Schoenaerts- remek választás, Max Von Shydow- még mindig erős, Lea Seydoux -a tengerész feleségek gyöngye, August Diehl, Matthias Schweighöfer, Colin Firth ....
kedvenc rész: Putyint azért hiányoltam.....
hasonló: Az NSZK-s Das Boot jutott eszembe, bár azt hiszem nem bírnám újra megnézni!
Voltam egy tengeralattjáró belsejében csak egy látogatás erejéig, pont elég volt!
ajánlás: az amerikai szuper/sziruphősök helyett!

kojot

A film egy brutális verekedéssel indít, ami többször megismétlődik a történetben. Egy Tűzkő nevű kis faluban vagyunk, Misi megörökli nagyapja telkét és rajta álló házikót, Ő pedig kapva kap az alkalmon, hogy végre lelépjen a nagyvárosi életéből és Eszterrel elhatározzák ideköltöznek, felújítanak, új életet kezdenek... Csakhogy a falu nagyjainak ez nem tetszik, mindenáron ők akarják a telket, ez a konfliktus végigkíséri a filmet és legtöbbször esztelen csihi-puhival végződik. Ezt a keménykedést, trágárságot, tömény agressziót, gyönyörű képek, a csuda szép magyar táj, a fülbemászó gitárzene kíséri és ebben a kettősségben vagyis inkább sokszínűségben valahogy otthon vagyunk... Nagyon sok apró mozzanat, egy-egy karakter, tárgyak, mondatok, érzések ott vannak mindnyájunkban, átéltünk, láttunk, éreztünk hasonlót... Olyan jó magyar filmet  nézni, még ha nem is tökéletes és bele lehet kötni, bele lehet beszélni sok mindent, akkor is!
kojot - 2016
rendező: Kostyál Márk- "van benne lélek"...
zene: Moldvai Márk és Jeli András - nagyon klassz zenét hoztak össze....
szereplők: számomra teljesen ismeretlen színészek egy-két ismerős arcot fedeztem fel csupán, és ez így volt jó: Misi - Mészáros András, Eszter - Dobrai Mara, Lajos - Bocsárszky Attila, Attila - Orbán Levente, Szojka - Kovács Frigyes, Palika - Mátray László....
kedvenc rész: apa és fia, Erzsike a polgármesteri irodában, a kutya és Attila, az esküvő...
ajánlás: Vannak bosszantó hibák: a hang, néhol alig érthető sutyorgás, aztán meg lecsap az ordítás, vagy a kamera mozgatás, de a történet és az őszinte akarás ott van... Meg kell/lehet nézni!

first reformed

First Reformed nevű kis templom plébánosa Toller atya, teszi a dolgát, misét tart, annak a kevéske embernek, akik eljárnak misére, apró-cseprő hétköznapi ügyeket intéz, körbevezeti a turistákat a 250 éves templomban és szuveníreket ad el, próbálja megszerelni az elromlott vécét és túlélni frusztráltságát... A napi történéseket gondolataival, vívódásaival megtömve pedig naplóba írja szigorúan mindennap. Olyan ez mint egy vezeklés vagy gyónás.... Azt hiszem már csak a pap története is elég gondolkodni valót adott volna, de nem áll meg itt a történet. Egy nap, mise után megkeresi Mary és megkéri beszéljen a férjével, mert gyermeket vár és a férfi hallani sem akar róla... Így leül vele beszélgetni, Michael, aktív természetvédő és mániákus módon belelovalja magát a világvége témába, ami persze nagy hatással van a papra ( a film legsúlyosabb epizódja!). Toller megpróbálja a hit eszközével és saját tragikus sorsával befolyásolni, jobb belátásra bírni a férfit. De csak még több kérdés, kétség, fájdalom merül fel. Van megoldás?
first reformed - hitehagyott /a magyar cím egyszerűen rossz!/- 2018
rendező forgatókönyvíró: Paul Schrader - kalapomat megemelem minden alkotónak mert annyira nem menő, trendi ez a film, hogy az máris magával ragadó!
szereplők: Ethan Hawke - nem tudom, hogy csinálja, de olyan mintha csak magát adná, mintha mindig ugyanolyan lenne, pedig nem... Itt pedig felülmúlta önmagát, lehet még ennél jobb? Amanda Seyfield - nekem nem a kedvencem, de itt rendben volt...
hasonló: sokan a taxisofőrt emlegetik, sőt egyenesen Bergman filmjeit, nekem az éhség jutott eszembe, az első film amiről írtam, talán pont a pap és Bobby Sands hasonlóan megrázó beszélgetése miatt...
ajánlás: bár a természetvédelem és a vallás a két vezérfonal, s a cím is valami hasonlót sugall, de nincs túlzás és belemagyarázás szerencsére. Elgondolkodtató, nyomasztó hangulatú film, ami nem megy ki könnyen az ember fejéből...

zöld könyv

Valós történet alapján készített, többé-kevésbé kiszámítható és sablonos filmről van szó. Amerikát utazzuk végig a hatvanas években. Sofőrünk egy olasz bevándorló család tagja, akit szállít, egy fekete zongorista Don Shirley. Az események lassan folydogálnak minden meglepetés nélkül, a koncertek  követik egymást szép sorjában, közben pedig  az élet sok-sok kérdése merül fel... Tulajdonképpen egy hosszú beszélgetés ez a film, a két férfi között akikben látszólag semmi közös nincs. Hiszen egyikük szószátyár, egyszerű, közönséges, a másik pedig hallgatag, művelt és kifinomult. Aztán, ahogy jobban megismerik egymást, rájönnek, hogy sokkal több a hasonlóság köztük mint gondolták...
green book - zöld könyv - 2018
rendező: Peter Farrelly
szereplők: Viggo Mortensen - mindig keresem a filmjeit, fantasztikus férfi, volt egy hasonló szerepe a gyilkos igéretek-ben ( bár ott orosz "rosszfiút" játszott). Mahershala Ali - dr. Don Shirley - rendben van a srác/ bár a valós Don Shirley közel sem volt ilyen zárkózott, magának való személyiség...
kedvenc rész: a beszélgetések, viták, levélírás....
ajánlás: Viggo miatt bármikor újranézném!

blackKklansman -csuklyások

A hetvenes évek Amerikájában vagyunk egy rendőrségi osztályon, fekete rendőr megkapja a Ku-Klux-Klan tagsági kártyáját, ami lássuk be elég vicces lehetne. A történet mégsem vicces és valahogy nem is túl hiteles, annak ellenére, hogy állítólag igaz történeten alapul. A nagyon sok csúsztatás és logikai képtelenség ellenére van azért ebben a filmben valami, ami miatt mégis nézhető. Talán túl sok is, ahogy azt a rendezőtől megszokhattuk (több mint két órás)... Nem minden fekete-fehér...

blackkklansman - csuklyások - 2018
rendező: Spike Lee - túl sok, a mondanivaló, a történet, a szájbarágás... vannak azért jobb filmjei még a kilencvenes évekből: A játék ördöge, MalcolmX, Nepperek, Az utolsó éjjel...
szereplők: John David Washington - a nagyarcú fekete fiú, hatalmas frizurával, Adam Driver - kedvelem ezt a nagydarab mackós fiút..... no és a képen látható ártatlan képű Topher Grace a csuklyások vezéreként, érdekes választás....
zene: stílusos az biztos, Prince új dala
ajánlás: ez a film amerikaiaknak készült, nem sikerült közel kerülnöm hozzá...

a kedvenc

Anna királynő életének részleteibe  és a 18. századi angol udvar szokásaiba pillanthatunk bele, úgy ahogy eddig még soha. Bár a történelmi háttér és a személyek mind valós alapot adnak, mégsem azt kapjuk, amit megszokhattunk. Történetünk főhőse természetesen a királynő és az ő kegyeiért küzdő Sarah, aki Marlborough herceg felesége és a fiatal, mindenre kész Abigail. A királynőt pedig könnyű boldoggá/ bolonddá tenni, így hol az egyikük, hol a másikuk jut előnyhöz. Közben pedig zajlik a háború, politikai csatározások, melyek itt csak apró kellemetlenségnek tűnnek, sokkal fontosabb, hogy a felség megkapja a brandyjét, a nyulait megsimogassák, és játszanak egy kártyapartit, rendezzenek egy bált, vagy éppen masszírozzák a lábát... Ez a fajta felelőtlen/felhőtlen élet persze meghozza a maga rothadt gyümölcsét (nem az ananászra gondolok )...
the favourite - a kedvenc - 2018
rendező: Yorgos Lanthimos - a homár,és az egy szent szarvas meggyilkolása után ez a film tiszta felüdülés..., merész rendező, nem akarja kiszolgálni mindenáron a nagyközönséget....
szereplők: A három grácia: Olivia Colman - az angol Francis McDormand - nagyon szeretem a játékát, az egyszerű, őszinte arcát, Rachel Weisz - mindig mindenben jó! - Emma Stone - annyira örülök neki, hogy nem marad meg az üres szerepeknél!
zene: mint minden más a filmben a zene is korhű egy pici csavarral... és mint minden Lanthimos filmben nagyon hangsúlyos...
kedvenc rész: imádtam a párbeszédeket, az erdei "rajtaütést", a fejezetek felosztását,
hasonló: témában nem, de előadásmódban a rendező filmjei mindenképpen....
ajánlás: ilyen perspektívából még nem láttuk a 18. századi angol arisztokráciát azt hiszem...

windows

A film egy összeszokott, gengszterbanda félresikerült rablásával kezdődik, amiben mindnyájan odavesznek. Az özvegyeik pedig, nem tudnak és talán nem is akarnak kilépni ebből az életből, amit férjeik eddigi "munkája" biztosított, most pedig árnyéka takar. Van mit takargatni, hiszen a banda tevékenysége szorosan összekapcsolódik a helyi politikai és gazdasági szereplőkkel is. A korrupció, pénzmosás, fenyegetés és hazugság mindent összemos... A kezdeti képeken kívül nincs egyetlen  akció sem, amit persze nem is igazán vártam a rendezőtől.... Viszont az izgalom sem a legfőbb jellemző a történetre. Az egyetlen ami életben tartotta mégis az érdeklődésemet a jellemábrázolás! Ezek a hölgyek szerencsére nem a mai trendnek megfelelő feminista vonalat tolták, sokkal inkább nőiesek és emberiek! Igaz a bőrszín, a származás itt is precízen el van osztva a hollywoodi mérce szerint, de ne legyünk már olyan szőrszálhasogatóak! Fantasztikus színészek, gyönyörű játékkal formálták a legkevésbé sem szerethető karaktereket, ami miatt érdemes végignézni...

windows - nyughatalan özvegyek -2018
rendező, forgatókönyv: Steve McQueen - az éhség (most is a kedvenc!), 12 év rabszolgaság, a szégyentelen - olyan türelmes, lassú, mély látásmód jellemzi, ami nem igazán a mozis világra jellemző...
forgatókönyvíró: Gillian Flyn - a női vonal sem akárki - holtodiglan, éles tárgyak...
zene: Hans Zimmer gondos válogatása: Nina Simone, Van Morisson, és Sade új dala, csudajó!!!
szereplők: Viola Davis - ez a NŐ mindig magával ragad, szenzációs!, Elizabeth Debicki - a nightmanager óta megjegyeztem magamnak, mert úgy tűnik csökönyösen nem akar csak szép lenni!, Michelle Rodriguez- a latin amerikai vonal, Cynthia Erivo - a sportos bébicsősz, Colin Farrel- hozza a formáját, Robert Duvall - még mindig félelmetes tud lenni, Daniel Kaluuya - aki az igazi sötét rosszfiú!...

csodálatos fiú

Be kell vallanom, hogy ezt a filmet nem fogom többször megnézni. Nem azért mert rossz, hanem rettenetesen felkavart. Egy fiú a gimnázium utolsó éveiben jár, jól tanul, szereti az irodalmat, egyetemre készül. Bár elváltak a szülei, amiről valljuk be nem sok szó esik ( én pedig rögtön ebbe a törésbe kapaszkodtam volna..) mert úgy tűnik jó kapcsolatban vannak apa és fiú, sőt az apa új családja is idillinek tűnik, ahogy minden más is a suli, a barátok, az anya, az anyagi jólét...
És ez a fiú elkezd drogozni és egyre jobban elveszik a világban, vagyis inkább önmagában... Az apa pedig mellette áll, próbál megtenni mindent, amit csak lehet és amit nem lehet... Kétségbeesetten keresi a kiutat, újra és újra harcol a fiáért... Könyörtelen, elviselhetetlen, hogy a szeretet a közelség semmivé lesz, nem ér semmit, csak az űr marad... Nagyon sok drogos film készült már, itt a nézőpont egy kicsit más, feladja azt az általános és kényelmes látszatot, hogy függő csak a lecsúszott, hátrányos, rossz környezetből jövő, családi mintát követő fiatalból lehet... Nem így van. A mostani fiatal generáció magában hordozza a feleslegesség, céltalanság, frusztráltság érzését, amivel legtöbben magunk is szembesültünk kamaszkorunkban, vagy később és amit egy egészséges lelkületű, majdnem felnőtt ember átél, megért és tovább tud lépni rajta. De van akinek ez nem sikerül....
beautiful boy- csodálatos fiú 2018
rendező: Felix van Groeningen - belga fiatal rendező egészen sajátos látásmóddal
író: David és Nic Sheff önéletrajzi írásából készült....
szereplők: Steve Carell és Thimothee Chalamet - apa és fiú összeillő páros! Maura Tierney - nagyon jól mennek neki a megtört anya szerepek, és Amy Ryen - a hölgyek nem igazán voltak reflektorban....
ajánlás: apáknak és fiúknak....anyáknak és lányoknak

bohém rapszódia

2019 számomra első filmje legyen mindjárt egy remekmű. Egy zseniális énekes cseppet sem tökéletes életébe pillanthatunk bele, nem nevezném kifejezetten életrajzi filmnek, hiszen nem az egész történetet látjuk, inkább csak az ötletek kipattanását, alkotás folyamatát és a gyönyörű megvalósulást... A zene iránti maximális tisztelet és rendkívüli légkör lengi körül a filmet, egyszerűen nem lehet a moziból hazafelé menni dudorászás nélkül. A filmtől mégis tartózkodtam kicsit, nem voltam benne biztos, hogy a zene lesz a főszereplő, tartottam tőle, hogy a mai trendnek megfelelően Freddie származása és szexuális élete lesz a reflektorban, de ez az aggodalom szerencsére alaptalannak bizonyult, mert ízlésesen, teljesen korrekt, mondhatni nyolcvanas évek stílusában a helyén kezelve volt része a történetnek. A lényeg a zene és Freddie Mercury...
bohém rapszódia - 2018
rendező:Bryan Singer
forgatókönyv: Anthony McCarten és Peter Morgan - mindketten járatosak az életrajzokban: a mindenség elmélete, Queen, a legsötétebb óra....
zene: QUEEN!!!
szereplők: Rami Malek - hihetetlen fiú, csak úgy süt belőle a tehetség, Mercuryként pedig egyszerűen felejthetetlen, megjelenik a színen és más nem létezik... Gwilym Lee -(nagyon cuki), Ben Hardy, Joseph Mazzello - a zenekar tagjai, az édes Tom Hollander "Miami"....
kedvenc részek: a próbák, felvételek, zenék...
hasonló: doors, controll...
ajánlás:  igazi csemege, nemcsak Queen rajongóknak!

mine- az akna

mine
Egy szűkszavú mesterlövész aknára lép a sivatag közepén. A történet ennyi, de mégis benne van egy egész élet. Hősünknek ki kell bírnia 52 órát míg megérkezik a felmentősereg. Ez idő alatt nem csak a a zord természet erejével, hanem saját démonjaival is meg kell küzdenie.  A katonát Armie Hammer alakítja, ami lássuk be rengeteget hozzátesz a filmhez. Erről a makacs, erős, gyönyörű férfiről nagyon könnyen elhisszük, hogy képes végigcsinálni... Az eseménytelennek mondható film mégsem unalmas, lassan bontakozik ki Mike azaz Michael igazi arca...

mine- akna- 2016
rendező, forgatókönyvíró: Fabio Guaglione - szeretem az amerikai pátosz nélküli háborús filmeket...
szereplő: Armie Hammer - remek színésznek és gyönyörű férfinek tartom...
kedvenc rész: a berber férfi megjelenései....
hasonló: hasonló téma volt az amerikai mesterlövész, nekem az túl amerikai, vagy a homok alatt 2015-ös dán filmet, ami viszont egy megrázó alkotás...
ajánlás: annak, aki nem okvetlenül vért és akciót vár, inkább érzelmet és értelmet...

a filmsztárok nem liverpoolban halnak meg

Gloria Grahame amerikai filmcsillag volt a negyvenes évektől egészen a hetvenes évek végéig szerepelt, bár népszerűsége a kor és kora előrehaladtával egyre csökkent, ahogy az lenni szokott a hollywoodi vezetés a fiatal szépségeket részesíti előnyben... Ez a film pedig az utolsó éveiről és fiatal szerelméről szól. A színésznőt Anette Benning játssza, szenzációsan, partnerét pedig az édes Jamie Bell, meg kell mondanom, hogy nélkülük fabatkát sem érne az egész, ők ketten viszont olyan élményt kínálnak, amit mégis érdemes megnézni, meghallgatni. A zene , ami végig kíséri a filmet igazi csemege...
The filmstars dont die in liverpool - 2017
rendező: Paul McGuigan - skót rendező, finoman, jó ízléssel nyúl a történethez
író: Peter Turner ( a fiatal szerető ) emlékirataiból készült a forgatókönyv
szereplők: Anette Benning - mostanában, (így idősen főleg) nagyon ott van, minden szerepben megtalálja magát, és olyan jól állnak neki a ráncok!!! Jamie Bell - azt hiszem kitörölhetetlen nyomott hagyott a Billy Elliot-tal és itt és most is... és persze a tündéri Julie Walters - mint mindig itt is tökéletes,
zene: J.Ralph - nevéhez fűződik a válogatás, amit aztán érdemes többször meghallgatni, Elvis Costello lenyűgözött...
kedvenc rész:  a tánc persze nagyon édes!
hasonló: Jane Fondával láttam egy beszélgetést, ami eszembe jutott, mert ő is az öregedés folyamatáról és a mellőzöttségről beszélt, amit egy színésznő biztosan még nehezebben él meg... Ő mondta mennyire szereti és tiszteli Vannessa Redgravet / ebben a filmben is szerepel egy pár percre!!!) a ráncaiért, hogy milyen bátornak tartja, hogy vállalja magát úgy ahogy van...
ajánlás: élvezzük a csodajó színészi játékot és a klassz zenét!

a férfiak nem sírnak

Semmit  nem tudtam erről a filmről, véletlenül néztem bele. Először azt hittem egy dokumentumfilmre bukkantam, aztán pár perc után világossá vált, hogy ez egy játékfilm. Egy szlovén szállodában gyűlik össze a társaság, nyolc férfi, a közös pont, hogy mindenki részese volt a délszláv háborúnak. Ez a téma, akár egy csoportterápiás összejövetel... A cél ez is, kibeszélni végre a háború okozta traumákat és elfogadni egymást. A szereplők sokszínűsége nem erőltetett, van itt szerb, horvát, szlovén, muszlim, katolikus, tolószékes...                         A beszélgetések/beszéltetések nem mennek könnyen, nehezen nyílnak meg egymás előtt és sokszor vitába, ivászatba, brutalitásba fullad a próbálkozás... Néha nagyon nehéz kivárni egy-egy szereplő történetét, de azt hiszem érdemes, nem sok filmet láttam ebben a témában, ami ennyire hiteles...

a férfiak nem sírnak muskacu ne placu 2017- (szlovén, horvát,boszniai,német)
rendező, forgatókönyvíró: Alen Drljevic'
szereplők: egytől egyik remek játék, bár úgy éreztem a szívük-lelkük benne van, mintha csak önmagukat adnák...
kedvenc rész: a terápiás részektől mindig tartottam, de azon kívül a beszélgetések, az italozások, a temetés nagyon nagyon rendben volt...
hasonló: a szerelmem Szarajevó csodaszép film, bár itt a női oldalt látjuk... és a vér és méz földjén, ami Angelina Jolie első rendezése és bár szinte csak rosszat lehet hallani róla, azért meg lehet nézni ...
ajánlás: Fél Magyarország a volt Jugoszlávia területén nyaral minden nyáron. Láthatjuk, hogy ezek a férfiak tényleg ilyenek, nagyon kemények és ridegek és cseppet sem barátságosak, nagyon lassan nyílnak meg, máskor pedig sírva, összeölelkezve énekelnek gyönyörű, népdalokat.....

nyitott ajtó

Rosa prostituált, anyjával él együtt, aki szintén ezt a mesterséget űzte egykor. Nem sok öröme van az életben, de aztán mégis felcsillan egy aprócska remény, egy orosz kislány képében... A kilátástalan környezet és hétköznapi mocsokságok mellett ez a gyerek feloldja a feszültségeket, olyan érzéseket ébreszt, amit nem tud csak úgy félresöpörni. tisztességesen szeretné megoldani a helyzetet, de nincs könnyű helyzetben. Aztán a körülmények döntenek helyette... Van ennek a tragikus történetnek egyfajta kedves bája, amit az esendő szereplők még szerethetőbbé tesznek...
la puerta abierta - nyitott ajtó - 2016
rendező: Marina Seresesky -szimpatikus, fiatal rendezőnő, hajrá!
szereplők: Carmen Machi - Rosa - ez a fantasztikus, spanyol színésznő nem fiatal már és soha nem volt szép sem, de olyan elemi erővel játszik... Terele Pávez - az anya - csudajó játék ez is, sajnos a színésznő 2017-ben meghalt Asier Etxeandia - Lupita - ez a jóképű fiatalember formálja meg a segítőkész transzvesztitát...
kedvenc rész: inkább apróságok, sok-sok apróság
hasonló: Carmen Machi filmjei között érdemes csemegézni....
ajánlás: az az elmerengős, lassú, keveset beszélő, de sokatmondó fajta...

szólíts a neveden

Nem kifejezetten keresem a meleg filmeket, de ez az előzetes valamiért megfogott. Talán a nyolcvanas évekbeli  gondolkodásmód, amikor még egy fiút fiúnak egy lányt pedig lánynak neveltek a (nem azonos nemű) szülei, vagy a szereplőgárda nagyszerűsége, vagy csak a csodaszép Itália... Egy fiatal amerikai fiú, Olaszországban, egy ódon villában tölti a nyarakat a családjával. Elio fürdőzik, olvasgat, ráérősen álmodozik, esténként szórakozni jár a helyi fiatalokkal... Apja művészettörténész, minden évben meghívja egy arra érdemes tanítványát. Az idén  is megérkezik a kiszemelt Oliver, aki gyönyörű, okos és látszólag tudomást sem vesz Elioról,  ami persze bosszantja a fiút.... Aztán szép lassan mégis megtalálják a közös hangot. A fiúk szerelme szenvedélyes ugyan, de cseppet sem ízléstelen, ágyjelenet helyett beszélgetnek, táncolnak, úsznak, bicikliznek és ez így jó....
szólíts a neveden - call me by your name - 2017
rendező: Luca Guadagnino -a romantikus olasz...
forgatókönyv: James Ivory - a romantikus régivágású, de nem idejét múlt!
szereplők: Armie Hammer - gyönyörű férfi - ott bujkál a szája szegletében mindig valami játékosság.... Thimothe Chalamet - kicsi fiú, de tehetséges, Michael Stuhlbarg - az okos apuka!
kedvenc rész: a biciklizések, fürdés, az egybenyíló szobák, a zongorázás, a telefon....
hasonló: a nyár királyai, út a vadonba, sráckor, diploma előtt, 20.századi nők....
ajánlás: ezek a lassú, merengő csendek/nyarak/szünetek hiányoznak a mai fiatalok életéből... 

tallulah

Tallulah egy fiatal lány, aki a maga módján akarja élni az életét. Egy lakókocsi az össz vagyona, amiben él, csavarog a világban. Csakhogy van egy barátja Nico, aki szembesíti azzal, hogy ennek a szabadságnak is vannak határai. Nem jutnak közös nevezőre, így a fiú továbbáll... Úgy tűnik ez sem zavarja különösebben hősnőnket, de mégis New York felé veszi az irányt Nicót keresve. Betéved egy szállodába némi ételt-italt guberálni és közben találkozik egy szállóvendéggel, Carolynnel, aki éppen félrelépni készül, magának bizonyítandó mennyire dögös még mindig szülés után, a hölgy részeg és tökhülye... innen hozza el a babát Tallulah és keresi meg Nicó anyját Margot-ot, a harmadik inkompetens nőt, azzal hogy a gyerek az övé és Nicóé. Margot, aki a  boldog házasságról írt nagy sikerű könyveket, a fiával nem beszél,  most válik éppen, nem is akármiért... és egy csődtömegnek érzi magát. A film érdekes és még izgalmas is lehetne. A három nő viszonyulása az anyaság zsigeri érzéséhez más és más, de a lényeg ugyanaz...  A mondanivaló ellenére ezek a karakterek olyanok mintha most cseppentek volna saját életükbe, kiforratlannak, éretlennek találtam őket, Tallulahban még csak fellelhető némi következetesség, de Carolyn egyébként sem túl vonzó személyiségét nehezen fogadtam, Margot jelleme pedig egyszerűen hiteltelen...
Tallulah-2016
rendező: Sian Heder - nem lesz a kedvencem...
színészek: Ellen Page - Allison Janney - Tammy Blanchard - Ők megtettek mindent....
ajánlás: kicsit haragszom erre a filmre...

jungle - dzsungel

A nyolcvanas évekbe cseppenünk, Boliviába, ahova nagy csoportokban utaznak az új élményekről, felfedezésről álmodozó fiatalok. Ahogy megismerjük szereplők múltját, világossá válik nem csak a kalandvágy, ami hajtja őket, sokkal inkább a felnőtté válás nemes fájdalma... Ez a három kedves srác, akik itt ismerkednek össze és minden apróságon elcsodálkoznak, mosolyogva nyugtázzák ezt az életformát, egy nap ajánlatot kapnak egy vadidegen, magabiztos férfitől, hogy olyan helyekre viszi őket, ahol még a madár sem járt... Az ismeretlen utáni vágyakozás legyőzi a kétségeket és nekiindulnak... A túra pedig napról napra durvább lesz. A fizikai fáradság vitákat szül, a kialvatlanság ellenségessé teszi őket, az éhség önzővé és gyanakvóvá... A vezetőjük pedig nem kíméli őket, olyan mintha egy kísérletet végezne... A tét a túlélés...
Jungle - 2017
rendező: Grek McLean - ausztrál rendező, akinek nagyon mennek ezek a történetek...
író: Yossi Ginsberg - a film megtörtént eseményeken alapul, Yossi saját élményeit írta meg...
zene: Johnny Klímek - sok és sokféle zene szólal meg, képes a szöveg helyett dolgozni...
szereplők: Daniel Radcliff -  Yossi - határozottan igyekszik kilépni a ránehezedő skatulyából, az általa választott filmek ugyanis nem hétköznapiak. Engem ugyan most sem győzött meg, de értékelem a próbálkozásait Alex Russel - Kevin, a fotóssrác, Joel Jackson - Marcus - a legkedvesebb fiú, Thomas Kretschman - Karl- a titokzatos vezető
kedvenc rész: határozottan az eleje, a túra előtti rész...
hasonló: A számkivetett, Tom Hanks, A 127 óra az édes James Franco, A visszatérő - Leonardo Dicaprio - mondanivalójukat tekintve és persze a swiss army man , amiben szintén Radcliff szerepel, vagyis inkább csak jelen van és sokkal inkább újranézhető!
ajánlás: a film izgalmas és  elgondolkodtató, de a végén felmerül egy lényeges kérdés, ami megválaszolatlan marad. És bár nagyon szeretem a befejezetlen történeteket, itt ez most nem jó így...

good time

Egy mentálisan sérült fiatalember beszélget a pszichológusával, így kezdődik a film, ebből pedig rögtön világos, hogy nem lesz ez egy sétagalopp. A következő lépés egy bankrablás, amit ez a fiú és testvére hajtanak végre. Nem sikerül túl jól! Elkapják, börtönbe viszik. A testvér pedig mindent megpróbál, hogy kihozza onnan... Ez a hajsza és rohanás, furcsa neonfényű, villogó légkör a zene vibrálása csak fokozzák a hangulatot... Connie pedig csak fut, telefonál, agyal, hogy tudná megoldani a helyzetet, nem egy szuperhős, vagy mindenre elszánt gengszter, csak a testvérét szeretné maga mellett tudni... A határozottan rossz döntések, váratlan találkozások, megmagyarázhatatlan beszélgetések követik egymást. A valóság és szürreális váltakozása hol véresen komoly, hol viccesen esendő... Aztán a kör bezárul...
good time- jólét - 2017
rendező testvérek: Benny Safdie, Josh Safdie - fiatal független rendezők, frissítő látásmóddal!
zene: Oneohtrix Point Never - nem vagyok oda az elektronikus zenéért, de ide nem tudok jobbat elképzelni!!
szereplők: Robert Pattinson - mindig örömmel tölt el, ha egy számomra érdekes színész ki tud törni egy skatulyából. Ez a fiú próbálkozott már többször is, de ebben a filmben biztosan sikerült! Remek alakítás! Benny Safdie - a mentálisan sérült fiú megformálója. ( azt hittem igazából sérült ember), Jennifer Jason Leigh - mindig furcsa filmeket választott...
kedvenc rész: a szökés a kórházból és a befogadó öreglánynál töltött idő - annyira képtelen már-már vicces...
hasonló: a 2013-as Csak isten bocsájthat meg ugrott be először, talán a látvány és a zene miatt, témájában pedig: az Akvárium, A préri urai
ajánlás: mélyre visz...