young adult

Ez a film vígjátékként van kategorizálva, én inkább szatírának nevezném, jó kis groteszk elemekkel. Az a korosztály akinek készült és akiket egészen jól kifiguráz nem fogja végignézni. Nem  felejthetetlen , de sok minden van  ami mellette szól, az első talán, pont a téma megválasztása. Egy fiatal felnőtt  nő, aki egyedül él, ( de szerencsére nem a trendi szingli sablont kapjuk ) ráadásul fiatal felnőtteknek szóló romantikus könyveket ír. - Ahogy ezzel az " irodalommal" bánik a film, nagyon tetszett, végre a jól megérdemelt helyre kerülnek ezek a selejtes, gagyi, gyerekes könyvek, ugyanúgy, ahogy az akciófigurákat eszkábáló 30-as férfiak is... - Minden ilyenkor megszokott kellék szerepel a hölgy életében, alkohol, pasik, egy apró öleb. A ruhák és helyszínek megválasztása sem véletlen. antiHősünk tehát fogja magát és visszaautózik szülővárosába, hogy visszaszerezze gimnáziumi szerelmét. A megváltozott körülményekről tudomást sem véve nyomul előre. És itt már tulajdonképpen sajnálom, próbálja áthangolni magát a fiatalságára,( jó kis zenékkel ) de még így sem megy. Erőlteti. Leissza magát. Szexi, aztán meg nagyon csúnya. Nehéz ebből az állapotból "fiatal felnőtt" kilábalni, legjobb kihagyni és rögtön felnőtté válni...

Young Adult - megint egy "remek"magyar fordítás - pszihoszingli 2011

rendező: Jason Reitman - Egek ura, Juno , Köszönjük, hogy rágyújtott, - olyan humorral közelíti szereplőit, ami nagyon egyedi hangulatúvá teszi a filmjeit...
forgatókönyv: Diablo Cody - Juno, Tara alteregói sorozat,
zene: Teenage Fanclub, Mateo Messina, Cracker, 4 Non Blondes,
szereplők: Charlize Theron - olyan árnyalatokat mutatott meg magából, amit még nem láttam tőle.... Patton Oswald - nem tudom, teljesen rászabott a szerep, vagy tényleg ilyen balfék? Patrick Wilson - a felnőtt.
kedvenc rész: a könyvírással kapcsolatos jelenetek, a könyvesboltban, a bárpultnál ( többször is!)
hasonló: Jason Reitman filmjei, kivéve az ördög bújt beléd...
ajánlás: felnőtteknek :))

the believer

A film egy erőszakos veréssel nyit, de szerencsére nem ez a stílus jellemzi. Az igaz történeten alapuló sztori ( Daniel Burros ) egy okos, sokat kérdező fiúról, aki egy rasszista csoport lelkes tagja lesz és főként a zsidókra szakosodik.... Kiemelkedik a többiek közül tudásával, szónoklataival, tetteket sürget... Belső konfliktusait agresszióval fedezi, érzéseit jó mélyre ássa. Ez a kettősség az élete, héberül tanítja a barátnőjét, közben neonáciknak tart előadást, meghallgatja az öreg zsidó történetét és közben magát képzeli náci tisztnek, később pedig a zsidó apának, aki ellenáll... Ábrahám története a vissza-vissza térő motívum, végigkíséri a filmet, itt kezdődik és végződik minden. Sok érdekes mondat, párbeszéd, vélemény hangzik el, amin aztán érdemes gondolkodni. A film végén megint arra a következtetésre jutottam, milyen nagy része van egy fiatal jellemfejlődésében a környezetnek, a felnőtteknek. Ha ennek a fiúnak erős, tiszteletreméltó apja van vagy a tanár, akivel vitázott olyan szellemi fölénnyel bír, ami meggyőzi a fiút, talán más utat választott volna....

the believer - a hitetlen ( inkább hívőnek lehetne fordítani..) - 2001

rendező, forgatókönyv: Henry Bean
szereplők: Ryan Gosling - nem győzőm magasztalni, jellemformálásból kitűnő! Volt más szereplő is, de szóra sem érdemes....
kedvenc részek: iskolai óra, beszélgetések, viták...
hasonló film: amerikai história x - 1998-ból, hasonló téma feketékkel, ajánlott!!!
ajánlás: antiszemitáknak és anti-antiszemitáknak

hétköznapi mennyország

Kerestem valami egészen mást mint - díjnyertes, kihagyhatatlan, művész, sikerfilm, klasszikus - és ráakadtam erre a csodára! ( bár később láttam, hogy 2005-ben jelölt volt az oscarra, de szerencsére nem kapta meg ezt a nagyon is megkérdőjelezhető elismerést!) Ilyet még nem láttam! A főszereplő, valahogy annyira taszított, hogy elsőre úgy gondoltam belenyúltam a lecsóba, de egyszer csak eltűnt ez az érzés, teljesen lekötött ez a cselekményekben nem túl gazdag, mégis hihetetlen mozgalmas film. Egy megfáradt, magányos, de sikeres, elismert karmester elvonul egy apró, hideg, északi településre, ahol egyedül szeretne lenni, de a falu lakói egész mást akarnak... Egy jól bejáratott, pontos szabályok szerint élő közösség Őt is szeretné bevonni az életébe. A kórus irányítása pont jó feladatnak tűnik. Szép lassan megváltozik mindenki, Őt is beleértve. Apró titkok, veszekedések, vallási kérdések, szerelem, házassági problémák....Minden szereplő egy külön történet, egy külön gyöngyszem. Gyönyörű film....

sa som im himmelen - hétköznapi mennyország -2004
rendező: Kay Pollak
zene: Stefan Nilsson - végigkíséri a filmet, vagy inkább a film kíséri a zenét, de van egy dal amitől az ember karján lassan feláll minden szőrszál: http://www.youtube.com/watch?v=y765gdd3rEc....
szereplők: Michael Nyqvist - homlokegyenest mást nyújt, mint az első benyomás!! A tetovált lány svéd verziójában szerepelt. A többi nehéz nevű svéd szereplő megérdemelné a neve feltüntetését, de fogalmam sincs hogy ki kicsoda. Fantasztikusak!
kedvenc rész: az utolsó 125 perc!
hasonló: itthon színházban is látható volt egy ideig, talán most is Rátóti Zoltán főszereplésével....
ajánlás: ez maga a mennyország!

shame - szégyentelen

Végre megnéztem. Steve McQueen és Fassbender újra együtt. Az éhség is annyira felkavaró, különleges volt,  hogy nehéz elfelejteni. Nos ez a film is bevési magát az emlékezetembe, az biztos. Egy harmincas magányos férfi New Yorkban, aki minden szabad percét a szexre szánja: reggel a zuhany alatt, a metrón, a munkahelyén, a számítógépén, prostikat fogad esténként... A szex nem kielégülést hoz Bandonnak, csak egy eszköz, hogy meneküljön a valóság elől, vagy éppen segítségével érezze magát bűnösnek és értéktelennek... Aztán megjelenik a lánytestvér, aki felborítja a kirakat életet, megérinti azt a Brandont akit próbál elfelejteni. Nem ismerjük meg a sötét családi titkokat, (szerencsére), a jelenben maradunk, semmi hatásvadász, elcsépelt "megoldás" nincs. Mindez gyönyörű, hihetetlen jól megválasztott zenékkel, minden apró részletben kidolgozott, gondos háttérrel: a lakások, berendezések, a városképek, a ruhák.... A szereplőkről sok mindent megtudunk, de még többet csak sejtünk és így talán még fájdalmasabb... Fassbender alakítása zseniális - nem csak a gyönyörű, vagy legalább ízléses szexjelenetekre gondolok - az arca, a gesztusai, a teste, a tartása,  így nézni egy nőt ( a metrós jelenet ) ezt nem lehet tanulni!!! Tökéletes! Carey Mulligen pedig Sissy/a húg, nincs is szükség rá, hogy a teljes arcát lássuk, elég a fejmozdulata, testtartása, akárcsak a hangja is... Érdekes a filmben a sok hátulról kamerázott jelenet ( beszélgetés a kanapén, a metróra várakozás...), nincs közvetlenül az arcba irányítás, inkább messzebbről, mintegy távolságot tartva.

shame - szégyen(telen) - 2011
rendező: Steve McQueen - teljesen rá tudok hangolódni, nagyon kedvemre való rendező!!! Olyan témákat feszeget amik már lerágott csontok, de az ő interpretálásában valami egészen újnak látom mégis.
forgatókönyv: Steve McQueen és Aby Morganról se feledkezzünk meg, mert női lélek nélkül nem lenne teljes...
zene: Hanry Escott CSÚCS! Bach, John Coltraine, Chet Baker, Blondie, Tom Tom club, Chic,
szereplők: Michael Fassbender - ilyen könnyedén, ilyen hitelesen játszani, mintha az ő számára készült volna a forgatókönyv.... - Carrey Mulligan - van benne valami megmagyarázhatatlan melankólia, mindig mindenhol, még egy interjúban is, amiért féltem is kicsit....
kedvenc rész: az első pillanattól felkavarta az érzéseimet... Sissy dala, az igazi randevú, a metróra várakozás kalapban, a metróban....minden apró mozzanat...
hasonló film: olyan erejű volt, hogy semmi nem jutott eszembe...
ajánlás: - kifejezetten emocionális alkat szükségeltetik, ezt a filmet nem érdemes "csak úgy" megnézni, teljes embert kíván....

the help - a segítség

Ez a történet, a bőrszínnel, a politikai háttérrel, amerikával van elcseszve a többi pedig nagyon jó lehetne... Megindító sztori, feltupírozva és jól belakkozva. A fekete " segítségeket" nagyon lehet szeretni. A kisemberek igaz, hiteles életét mutatják nem kis tehetséggel.  A fehér családanyák, asszonyok, lányok viszont nagyon félresikerült karakterek. Annyira idegesítő, visító, rikító egyforma mind, hogy ezt túlzásnak találtam. Talán nehezebb lett volna az amerikai nézőknek, de én bonyolultabb karaktereket képzeltem a fehérek közé, hogy ne legyen már olyan egyértelmű minden! Így talán még jobban szívembe zárnám a fekete lányokat. Valahogy úgy érzem ebből a filmből nem a lényeg marad majd meg az emberek fejében, hanem a WC, a torta és Octavia Spencer, ahogy sorban átveszi a díjakat.... Mert a "lényeg" számomra az, hogy ez több mint egy munka, ehhez szív kell, kitartás, kötődés, kölcsönös megbecsülés. Egy ilyen segítség a háznál, már nem alkalmazott, hanem családtag.... és mindez független a kortól, helytől, bőrszíntől.

the help -2011

rendező: Tate Taylor
zene: Thomas Newman - figyelemre/hallgatásra érdemes zenék a 60-as évekből...
smink, frizura: nem tudom ki volt, de nagyon túlzásba vitte.....
szereplők: Viola Davis - nekem az Ő játéka tetszett a legjobban a filmben! - Octavia Spencer - eszméletlen arca van. Ahogy meregeti a hatalmas szemeit!! - Emma Stone - még mindig nem tudom...  Jessica Chastain - az élet fájában láttam, ahol egy "angyal" volt, úgyhogy itt csak néztem lenyűgözve... Bryce Dallas Howard - a hiteles negatív figura
kedvenc rész: a "segítségek" munka közben, Aibilieen a pici lánnyal: " szép vagy, okos vagy, nagyon fontos vagy "
hasonló film: talán Viola Davisnek köszönhetően jutott eszembe Whoopi Goldberg és egy hasonló témájú film 1994-ből - Corrina, Corrina...
ajánlás:  megér egy próbálkozást!

életrevalók

Nem kell hatalmas nagy produkcióra számítani, mégis nagyon jó volt látni, hallani, érezni. Egy gazdag milliomos tolószékben tölti napjait és talál magának egy kedvére való ápolót, akinek az élete egy káosz, semmilyen szakértelme nincs, empátiája még kevésbé ( vagy legalábbis jól titkolja). Az ő barátságuk a téma, ami egy igaz történeten alapul. Láttunk már számtalan hasonlót, vagyis elmehetett volna az egész egy nagyon rossz irányba (mondjuk hollywood felé), de nem tette, inkább lenyűgözött. Driss szerepében sziporkázik ez a hatalmas fekete fiú, akinek fogsorvillantásaitól akaratlanul is mosolyra húzódik a száj. A kerekesszékben ülő Phillipe pedig, szöges ellentéte ennek az örökmozgó srácnak, mégis olyan pontosan kifejező, hogy ezt tanítani kellene az amerikai kollégáknak (és nem csak ezt...) Nehéz megfogalmazni miért is áll közelebb  a szívemhez ez a film, mint mondjuk a bakancslista? Földrajzilag biztos, bár lehet, hogy ebben több van mint gondolom.... A szereplőkkel nem lehet gond az biztos. Talán ami mindig is bajom az ami filmekkel: a dolgok nevén nevezése, vagy ha úgy tetszik a szájbarágás. A befejezés, pedig egyértelműen túl sok, itt viszont, olyan amilyen a film egésze: intelligens, megengedő, nem uralkodni akar, vagy ízlést szabni, hanem ránk bízza: tessék itt van csak ennyit akartam, a többit tegye hozzá mindenki maga ...

intouchables - életrevalók - 2011
rendező forgatókönyvíró páros: Olivier Nakache - Eric Toledano - még nem láttam az előző két filmet amit együtt csináltak, de ezután nagyon kiváncsi vagyok!
zene: Earth Wind and Fire, Nina Simone gyönyörű dala: http://www.youtube.com/watch?v=3JIKq-h3CW8
és a klasszikusok,  Bach, Chopin, Vivaldi, Rimszkij-Korszakov....
szereplők: Francois Cluzet - imádom az ilyen tehetséges fickókat, szép csendben tökéletesen dolgoznak. Nem sok filmjét láttam, de pótolom! Omar Shy - a tánc: http://www.youtube.com/watch?v=aYaUPa26DVc&feature=related
kedvenc rész: mindjárt az első autózás, galériában, az operában, a szakállnyírás.....
hasonló: már említettem a bakancslistát, de a - lélekben táncolok- története talán jobban idevág.
ajánlás: nézz francia filmeket!

My week with Marilyn

Kicsit félrevezető az előzetes a film tartalmát illetően. Nem (csak) egy hét szerelmi légyott a téma. Igaz csak egy rövid epizód Marilyn Monroe életéből, mégis sok mindent megtudhatunk belőle... Nem tartottam tehetségesnek inkább idegesítően naívnak és számító üresfejű szépségnek és most a filmet nézve tudtam csak elfogadni, hogy eltelhet bizony 400 év és ő még mindig az a nő lesz, akire a világon legjobban illik, hogy szexbomba. Sok film készült az életéről, amit azért sok homályos pont takar. Ebben a filmben nincs semmi erőlködés, nem akar dokumentálósan újszerű lenni. Aki arra vár, hogy tökéletes utánzatot lásson, csalódni fog, a hasonlóság  inkább belülről fakad a két gyönyörű nő valahogy egybeolvad és ez így nagyon jó. Egy valós személyt leutánozni könnyebb, "belebújni" viszont sokkal hatásosabb. Sok-sok Monroe filmet, dalt, fotót felismerhetünk, ezeket a mozdulatokat, nézéseket, nevetéseket, sírásokat viszontlátjuk a filmben. A zene mellett sem lehet csak úgy elszaladni, Nat King Cool, és a Monroe dalok, amiket Michelle ad elő, fantasztikusan jók! Na és a ruhák, jó volna újra divatba jönnének ezek a nőies vonalak ( karcsú, kiemelt derék, kerek mell és a popó)!

my week with marilyn - egy hét Marilynnel  2011
rendező: Simon Curtis- egy romantikus angol
író: Colin Clark
zene: Conrad Pope - gyönyörű zenék szólnak a filmben
szereplők: Michelle Williams - miatta néztem meg a filmet és nem csalódtam,sőt, nagyon szeretem a játékát, mindig olyan természetesen adja elő...ezért is féltem kicsit, hogy mennyire illik rá ez a szerep. Tökéletes volt, nem a hasonlóság, hanem amit hozzátett. Szerintem is ez volt az év legjobb női alakítása.  Eddie Redmayne - egy tehetséges fiatal srác, Kenneth Branagh - itt is, mint mindig tökéletes az alakítása, Judi Dench - abban a kevéske jelenetben is rendkívüli! - Julia Ormond - hol volt eddig ( bezzeg a kilencvenes években) és hová lett szépsége? Emma Watsont éppen csak megemlíteném...
kedvenc rész: mindjárt a bevezető dal http://www.youtube.com/watch?v=zomNR0NZ_iQ  és a szabadnap természetesen...
ajánlom: fiataloknak akik csak Warhol képekről ismerik, korosabbaknak, akik tudnak róla ezt-azt, de sosem állt közel a szívükhöz és azoknak akik akkoriban voltak fiatalok és a mai napig az ideáljuk ez a szépség...

Az állomásfőnök

A történet hétköznapiságát csak a kisember mérete töri meg, egyébként szinte semmi különös nincs ebben a fimben, egyszerűen jó. Egy magának való (pici) férfi, aki rajong a vonatokért, új környékre költözik, új életet kezd, szeretne egyedül maradni és talán pont ez teszi vonzóvá. Találkozik egy büfés fickóval, aki túl sokat beszél, levakarhatatlan, de így is szerethető. Egy szintén magányra vágyó, különc nővel, egy kislánnyal, akinek láthatóan nincs más barátja és még egy szexi könyvtároslánnyal is.... Azt hiszem a kedves humor fogott meg, ami körülöleli a filmet. Olyan természetes iróniával tárja elénk fogyatékosságainkat, hibáinkat, hogy kacagva nézünk magunkba és csak aztán gondolkodunk el....

the station agent -az állomásfőnök 2003
rendező: Thomas McCarthy  - nem hittem el, hogy ő az!!színészként felbukkan itt-ott, forgatókönyveket ír itt-ott, rendez, animációs filmeket csinál, nem semmi..a látogató című filmet ( ez is egy tüneményes történet!) is ő rendezte és írta, eddig nem is tudtam, ezután figyelemmel kísérem...
szereplők: Peter Dinklage- már nem szörnyet, gnómot kell játszania, hanem igazi hús-vér szerepeket. Ez a pici ember - NAGY volt! Mostanában  trónok harcában szerepel... Patricia Clarkson -akárhány éves egy igazi nő....Bobby Cannavale- nagyon jól áll neki ez a kicsit ütődött karakter, de azért tud ő mást is... na és Michelle Williams....
kedvenc részek: amíg nem foglalja el új "rezidenciáját", kicsit aggódtam, de felesleges volt....
hasonló film:- itt járt Henry Pool - hasonló film, kicsit langyosabb, de szerethető.....
ajánlás: elgondolkodva szórakoztat - van ilyen?

utódok

Hétköznapi történet: apuci magára marad két lányával. Eddig nem töltött sok időt a gyerekeivel, feleségével, most viszont erre lenne szükség. Ezek az egyszerű, kis léptékű,  nem erőlködős filmek nekem bejönnek, de itt valami bibi van. Vicces is lehetne, de érzéketlen lesz, aztán hirtelen szomorú amivel már tényleg nem tudok mit kezdeni. A legnagyobb baj az "apával" van. Okos, talpraesett, önálló ügyvéd lenne, néha mégis úgy viselkedik mint egy eszelős (ezzel a hülye futással, mit akart elérni??)... Egyszerűen üres, idegesítő karakter, akivel nem tudok mit kezdeni. Szeretem a képtelen, minden racionalitást mellőző, játékos szereplőket, akik képtelen helyzetekben mégis szerethetők. (pl. sírhely kilátással) A lányok a film megmentői, bár velük kapcsolatban is érzek némi tanácstalanságot, de ez elhanyagolható. Azon vettem észre magam, hogy a haldokló feleséggel érzek együtt. Ő volt a kidolgozott karakter (ez nem vicc). Nyitott vagyok a másra, de ezek a beszélgetések, viselkedések, gondolatok, érzelmek nagyon elkerülték a radarjaimat, egyszerűen más nyelven beszélek.....

utódok - the descendants - 2011
rendező: Alexander Payne - a kerülőutak és a schmidt után ez a film nagy csalódás...
szereplők: George Clooney - itt már tényleg kiderül, mennyire kevés.... Shailene Woodley és Amara Miller - a lányok és a lökött barát (vagy mi is volt?) Nick Krause
kedvenc rész:  amikor leülnek a tévé elé a takaróval szép lassan mind a hárman... ( és mert tudtam, hogy vége)
hasonló film: Anyátlanok-életed nagy kalandja...- a szitu hasonló, de az apa egy igazi férfi (Clive Owen), ebben  a témában inkább ezt választanám..
ajánlás: Clooney rajongóknak, van ilyen? és Hawaii miatt, bár nekem ez már a giccs felső határa...

Jane Eyre

Ez  film  a könyvvel együtt teljes, még azt is mondanám, hogy az előző feldolgozásokat is nézzük meg és csak akkor, egyfajta jutalomként élvezzük ezt a varázslatot. Nem értek egyet a fanyalgókkal, akik azt említik, felesleges újra és újra feldolgozni a "klasszikusokat", amikor van már jó pár filmadaptáció. Az "igazi" könyveket/filmeket/zenéket/férfiakat is újra és újra elolvassuk/megnézzük/meghallgatjuk/beleszeretünk és minden egyes alkalommal valami újat kapunk, ezért működik. Minden korosztálynak megvan a maga Tatjanája, Rómeója, Anna Kareninája, Mr. Darcy-ja... Ez a Jane Eyre film sokkal melegebb, kedvesebb mint a könyv és az eddigi feldolgozások. A lélekölő részleteket inkább csak fellebbenti, érezteti, a gyerekkor, a nevelőintézet csak egy-egy alig körvonalazódott állomás, hogy aztán nagyon koncentráltan, aprólékosan figyeljünk a szerelem minden cseppjére. Mondhatnám tisztel minket a rendező és nem akar ránk telepedni... Szenzációs film....

Jane Eyre 2011

rendező: Cary Fukunaga - egy nagyon szimpatikus, nagyon nem angol (japán apu, svéd anyu) rendező, író, dokumentum-rövidfilmes múlttal. Közel áll a szívemhez!
zene: nem hiába magával ragadó: Dario Marianelli
szereplők: Mia Wasikovska - átlényegült Jane Eyre - igen itt tényleg nem szép(tudjuk miért) és a gyönyörű  Michael Fassbender. A tökéletes Rochester. A hangja, a szeme, a mosolya, ugyan ki ne tudna beleszeretni? Judi Dench - aki házvezetőként is egy nagyasszony!  és az édes Jamie Bell...
ajánlás: mindenkinek ajánlom, fiúknak ( akik több férfiasságot meríthetnek ebből a történetből, mint a vasemberekből...), lányoknak (tessék, itt egy példakép, igazi értékekkel...)
hasonló: olvassuk el(újra), sohasem késő, aztán nézzük meg még egyszer, kétszer, háromszor........

   

The Artist

Február a filmes szakmában a díjkiosztóké és nagyon megfogadom minden évben, hogy nem hagyom magam befolyásolni, azért csak-csak hatással vannak ezek a díjak rám is. A szakma, vagyis a hozzáértők szerint ez a film a 2011-es év legjobb zenés, vígjáték filmje, eredeti forgatókönyve, zenéje, férfiszínésze ( BAFTA) stb.... A filmnek lelkesen ültem neki, de hamar kiestem ebből a hangulatból... Mindenfélén járt az eszem közben, leginkább nosztalgiáztam, eszembe jutott Fred Aster Ginger Rogers páros, Stan és Pan gyerekkorom szombat délutánjai az ORF-en, később a magyar tévén Harold Lloyd bohóckodása, nagyon tetszett és nagy-kedvencem az ének az esőben, ami nem csak az előadásmódban, hanem a történetben is alapja lehetett ezen alkotásnak/felújításnak.  Ez volt a cél? A korosabb korosztály szórakoztatása? Á nem, mert a forgatókönyv miről is szól?? Ja igen, a kiöregedés, a lecsúszás, mellőzöttség, nyavajgás... Akkor talán a fiataloknak is megmutatni, hogy igen ezt így is lehet csinálni? Csendben jelzem, semelyik fiatalkorú gyerekem nem volt hajlandó megnézni velem a filmet!! Valami nem áll össze! Itt kanyarodnék vissza a díjakhoz, ha ezt a filmet úgy nézem meg, hogy nem tudok róla mást csak, hogy 2011-ben csináltak egy némafilmet, akkor azt mondom ez egy édes, jópofa kis film és ennyi...

the artist - a némafilmes 2011
rendező, forgatókönyv: Michel Hazanavicius -elvont egy pasas...
zene: Ludovic Bource - egy idő után túl sok volt....
szereplők: Bérénice Bejo, Jean Dujardin, John Goodman, James Cromwell és a kutya (itt is egy jack russel!) - a színészi teljesítményeket csak emelte a film "némasága", le a kalapot!
hasonló: a téma miatt a nagy Withney Houston, aki szintén nem tudott megbírkózni a hatalmas tehetségével, korával, mellőzöttségével ( és a sok illékony és folyékony dologgal...) és az - örült szív- igaz country, mai , de mégis...
ajánlom: elvárások nélkül, szimpla szórakozásból....

moneyball -pénzcsinálók

Nem vagyok nagy sportrajongó, ritkán nézek közvetítéseket, csak az olimpia, világmérkőzések idején és ilyenkor is inkább rádión keresztül. Hiányzik belőlem a versenyszellem, a győzni akarás, sokkal jobban szeretek "együtt" játszani mint "ellen", az nem az én műfajom. A baseball pedig messzebb már nem is állhatna tőlem, nem értem a szabályokat sem, így nem tudom megmondani mennyire hiteles a film ebből a szemszögből. Sok filmet csináltak már sportolókról, meccsekről, ádáz küzdelmekről, ahol a főhős legyőz mindenkit, beleértve saját magát is. Itt valami más is van, szembesülünk a kőkemény háttérországgal a pénz világával. Itt dől el minden, fiatalok álmai, edzők elvárásai, befektetők kívánságai. Kőkemény üzlet, amiben az eddig istennek hitt sportoló csak egy aprócska porszem... A másik vonal pedig a matematika, ami ha tetszik, ha nem az élet minden területén érvényesíti akaratát.

moneyball - 2011
rendező: Bennett Miller - szimpatikus fiatal srác, aki tud valamit: Capote...
zeneszerző: Michael Danna - rengeteg filmzene fűződik hozzá
 http://www.youtube.com/watch?v=YTnIHnawJeI&feature=related
szereplők: Brad Pitt - csak néztem- néztem...annyi mindent hozzátett a karakteréhez, minden túlzás nélkül : a lányával , a feleségével, a félbetört karrierrel, a félelmeivel...tökéletes.  Jonah Hill - biztos, hogy nem csak én lepődtem meg, hogy ez a "furcsa srác" aki csupa blődli hülyeségben szerepelt milyen jól helyt áll, bár a statisztika alapján talán előre látható volt:) Philip Seymour Hoffman - pici szerep, mégis említésre méltó! Robin Wright - még kisebb szerep, de kedvelem...
ajánlás: nem baseball rajongóknak....

az élet fája

Annyi minden van ebben a filmben, túl sok is. Nehéz összeszedni a gondolataimat. Rendhagyó módon csak egyszer néztem meg (eddig)még nem szántam rá magam mégegyszer. Ez csak a nagyon jó és a nagyon rossz filmekkel szokott így lenni. A családi jelenetek nagyon szorongós, rossz érzéssel töltöttek el: az apa, kiszámíthatatlan,  gyáva magabiztossággal "neveli", inkább félemlíti gyerekeit és feleségét is, bennem olyanfajta haragot, félelmet ébresztett, amit nem ismertem eddig. Az apa " szeretete" nekem sok volt . Brad Pitt, akitől ez a karakter messzebb nem is állhatna, olyat alakít mint még soha... A gyönyörű anyuka, aki próbál egyensúlyt teremteni a játék és az élet között, még nehezebbé teszi fiai életét. A fiúk, (miért nincs kislány?) szüleik tükörképei, erőszakra erőszak a válasz. Van egy másik szál, az "ismeretterjesztős". Bolygók születése, csillagközi utazás, dinoszaurusz, vízesés, fények és sötétségek... Gyönyörű képek, zenék, engem nem berántottak, inkább kizökkentettek a történetből... Egy család összetartozását, a terhek magunkkal cipelését, a halál elfogadását, a megbocsájtás képességét pontosan megmutatták a szereplők, nekem nem hiányzott a "globális" szál, sőt...

The Tree of Life 2011
rendező, forgatókönyv: Terrence Malick - az új világ, az őrület határán, mennyei napok - ezek a filmek magukért beszélnek... zene: Alexandre Desplat - a kisujjában van minden amit a filmzenéről tudni lehet! szereplők: Jessica Chastain- az arca, akár egy festmény...Brad Pitt - próbáltam nem szeretni, de nem megy...., ja és Sean Penn- nem sokat tett hozzá, ehhez a filmhez...  A KISSRÁCOK- nagyon eltalálták a kölyköket....
hasonló film: Terrenc Malick filmjeit fel tudnám itt sorolni, az új világ nekem nem igazán jött be,viszont az őrület határán az egyik legjobb háborús / nem csihi-puhi / film, amit láttam, hasonló megoldások, persze más témával... Eszembe jutott a melankólia is, de azért ez klasszisokkal jobb!
ajánlás: türelemmel, lassan...

The Beginners

Mostanában az amerikai vígjátékokat két csoportra osztom, az egyik közönséges, altesti humorral, bugyuta történettel, egymást jól lealázó szitukkal próbál megnevettetni. Meg is találja a célközönségét, nos én nem tartozom ide... Ilyenek a másnaposok, koszorúslányok... És van a másik verzió, ami komoly témákat boncolgat,(betegség, halál, szerelem...) és (mert amerikai) keményen ránk erőlteti a pozitív, viccelődős szemléletét. A szerelem és más drogok, egy nap, fifti/fifti és ez a film is. Jó a téma, nagyon jók a színészek és a kutya, jók a párbeszédek, kerek az egész. DE.... amikor vége a filmnek azt mondom,  jó volt, tetszett, aztán nem marad velem mégsem. A "varázs" eléréséhez nem elég az ír, francia, kanadai, horvát színészek felvonultatása sem. A történet "langyos" marad.

The Beginners - Kezdők 2010

rendező, forgatókönyv: Mike Mills
szereplők: Melanie Laurent- csuda tehetséges francia lány, remélem nem amerikanizálódik?! Ewan McGregor- nagyon szeretem a játékát, a filmjeit csak válogatva, még mindig a Trainspotting a csúcs! Christopher Plummer nagyon félelmetesnek és távolságtartónak gondolom és valahogy nagyon fura volt ebben a szerepben... GoranVisnjic- na az ő karaktere kifejezetten túlzás volt... és még meg kell említenem a kutyát, az édes jack russel terriert...
kedvenc részek: beszélgetések a kutyával, a grafikus gondolatmenetek, Anna és Oliver együttlétei...
ajánlom: nem felhőtlen szórakozásra...

The Ides of March - a hatalom árnyékában

Könyörgöm, miért nem lehet a cím: március idusa?? Ennyire nem lennénk képben? Julius Caesar rémlik?? Igen, ennyire leminősítenek(ez jó szó, mostanában divatos) minket. Ráadásul nekünk még ott van a 1848-as március is... Ennyit a címről! Nem kimondottan rajongok a politikai filmekért, George Clooneyért és amerikáért, nem is akartam megnézni, aztán mégis... Őszintén meglepett. Végig lekötött, egyszer sem csóváltam a fejem az amerikai zászló láttán, pedig volt belőle elég. A politika csak mellékszereplő. Az emberi természeté a főszerep, mint a kaméleon, alkalmazkodik a környezetéhez, kiélezett helyzetekben pedig képes a saját farkába harapni... A politikai színtér pedig a lehető leggyümölcsözőbb terep a tálaláshoz.

The Ides of March -2011
rendező, forgatókönyv, producer: George Clooney -a rendezéséért le a kalapot...de színészként mindig tök egyforma, ha kém, ha doki, ha politikus, ha edző, ha szerelmes, engem nem tud meggyőzni...mint férfi pedig: egyszerűen túl sok...
forgatókönyv még: Grant Heslov, Beau Willimon
szereplők: Evan Rachel Wood - szabálytalan szépség, akit sok filmben láttam már, de csak most fogom megjegyezni.. Ryan Gosling - a "nagyok" feltették a lécet, de simán vette ezt az akadályt is! A két "nagy": Philiph Seymor Hoffman és Paul Giamatti-  egy kalap alá veszem őket, nem jóképűek, szinte csúnyák, így azért kevesebb figyelmet is kaphatnának, de tehetségükkel bőven kárpótolnak. Marisa Tomei - talán még nem is láttam főszerepben, nagyon fel tudja dobni a jeleneteit! És Jennifer Ehle-ről sem szabad megfeledkezni igaz apró szerep, de hatásos (itt is) Morris  felesége.
ajánlás: Clooney, ide-oda ez egy jó film...

Fifti-fifti

A rák nem vicces, nincs humorérzéke. A film sem túl vicces, de van humorérzéke. Nem a rák legyőzéséről szól, hanem rólunk, hogy mennyire idiótán tudunk viselkedni, milyen hülye kérdéseket teszünk fel, elfordulunk vagy éppen tolakodók vagyunk... Két srác, akik tudják, hogy kell ezt csinálni...Tele van suta, mégis kedves mozzanatokkal, amiket nem tudom észreveszünk-e saját életünkben?! Kedves történet, egy-két jó poénnal, cseppnyi szomorkodással és ezzel a két édes pofával!

50/50 -Fifti/fifti

rendező: Jonathan Levin - semmi sem dereng róla...

szereplők: Joseph Gordon Lewitt - ez az álmatag arc!!- eredet, 500nap Nyár, kulcsfigura, 10 dolog amit... Seth Rogen - úgy játszik mintha mindig magát adná?! Zack és Miri a legjobb... Anna Kendrick- nagyon jó a csaj! - Egek ura!!! Angelica Hustonról se feledkezzünk meg! Öröm látni!

zene: Michael Giacchino!

kedvenc részek: a reagálások a rák bevallásakor...., beszélgetések a kemoterápia alatt....

hasonló film: semmi nem jutott eszembe, nem mintha nem lenne ezer ilyen témájú film! De ez jót jelent, nem?

A vizsga

 Már a bevezető képeknél a német "mások élete" című film motoszkált bennem, nagyon szeretem azt a filmet, egy életre szóló élmény...Szerettem volna, ha ez a magyar film is magával ragad. Drukkoltam, mint amikor színházba megyek, vagy élő közvetítést látok, mindig kicsit izgulok a fellépőkért, sportolókért, mintha sok közöm lenne a felkészülésükhöz, vagy közeli hozzátartozójuk lennék...  Érdekes volt a történet, jók a színészek, a zene, nagyon egyben volt minden. Nekem mégis hiányzott valami,  egy karakter, aki ad egy csepp reményt... Ez a film nagyon tud fájni és nagyon magyar /ez pozitív jelző számomra/. Jó volna ilyen filmeket látni még, olyan történelmünk van, hogy bármilyen korba nyúlunk, találunk valami egyedit, olyan uralkodók, zsarnokok, hírességek, tudósok éltek itt, akiknek bármelyike megér egy mesét/filmet.

A vizsga 2010
rendező: Bergendy Péter- tehetséges, fiatal rendező, akire várakozással tekinthetünk?!
szereplők: Hámori Gabriella - szerintem ez az ötvenes-hatvanas évek nagyon jól áll neki, gyönyörű arca van! Kulka János- játéka meggyőző, én mégsem tudom hányadán állok vele... Scherer Péter- fantasztikus, hogy eltalálja a karaktereit- kicsiben, nagyban, szinkronban, csúcs! Nagy Zsolt- nem tett rám nagy hatást ...
zene: Parádi Gergely- néhol szinte a zene viszi a történetet...
hasonló film: Mások élete- 1983 NDK- nagyon ajánlom mindenkinek!!!

One Day - Egy nap

Egy amerikai romantikus, ami (végre) nem is annyira amerikai. Kicsit tartottam tőle, az előzetesek alapján túl sablonosnak tűnt... Féltem, hogy nem igazán tudok ezzel az életre szóló szerelemmel mit kezdeni, aztán az első éjjel a lemezjátszón! megszólalt egy számomra nagyon kedves zene és én beadtam a derekam... Egy fiú-lány barátság sokkal több a szerelemnél, mindig ott leselkedik a kísértés, féltékenység és nagyon vigyázni akarunk arra, hogy ne lépjük át a határt, de átlépjük, és pont ettől lesz felejthetetlen. Aztán telnek az évek, múlik a fiatalság, de ezek a dolgok velünk maradnak. Emma a jó (talán túl jó), az okos, az érett, Dex pedig az éretlen rossz fiú, akit szeretni kell így is vagy pont ezért. A párbeszédek humorosak és nem üresek, a helyszínek tökéletesek, a zene, nekem nagyon tetszett. A filmet kifejezetten nőknek ajánlom, nem azért mintha a férfiak lelketlenek lennének, egyszerűen azért mert a férfi úgy emlékszik régi, fiatalkori szerelmeire, mint csábításra, hódításra, szexre, nem úgy mint mi nők, így mint ez a film....

One Day
rendező: Lone Scherfig- dán és nő, tudtam! Filmjei igazi gyöngyszemek!!!!
színészek: Anne Hathaway - annyira ügyesen, teljes magabiztossággal bújik a szerepébe itt is! Jim Sturgess - mintha ráöntötték volna, pont ilyen egy  régi "barát" Patricia Clakson- aki nem fél idősödő anyákat játszani, gyönyörű, Romola Garai - tőle feláll a hátamon a szőr, nem tehetek róla nagyon taszít!   ( szerencsére csak pici szerepe van)
zene: Rachel Portman
a nem kedvelt rész: a film végén visszatérünk a kezdőnapra és Dex egy időre ( mikor találkoznak a szülőkkel és Emma után szalad) olyan, mintha már átélte volna a jövőt... ezt kihagytam volna. Persze kell a film végére egy kis melegség és a többi rendben is van....
hasonló film: hát persze, hogy a Love Story, bár nagyon régen láttam, de talán azon bömböltem utoljára így..
ajánlás: kizárólag nőneműeknek!

Duplicity- Kettős játék

Kémtörténet, ami nem kifejezetten a kémkedésről szól. Szerelmi szál, igen, az ami körül folynak az események és pont emiatt nem igazán pörgős a dolog. Bár a rendező az időbeli ugrásokkal próbálkozott érthetetlenebbé tenni a már amúgy is agyon tupírozott sztorit, azért nem veszítjük el a fonalat, legfeljebb a cérnánk fogy el idő előtt. A film megmentője Clive Owen, mert még itt is hiteles, bár nehéz dolga lehetett, mert valahogy Julia Roberts nem illik hozzá/ a  képbe?! A két multi cég vezetője viszont nagyon ott van, de itt is találok bibit,: a verekedést, vagy inkább kakaskodást, az röhejes volt!

Duplicity- Kettős játék 2009
rendező, forgatókönyv, vágás: Tony Gilroy - Bourne sorozat sem a kedvencem,  Michael Clayton, A dolgok állása ..
színészek: Julia Roberts - még nem adtam fel, várom, hogy egyszer elvarázsoljon...és ne ilyen loknis hajjal mutatkozzon! Clive Owen - úgy szeretem, ahogy van, Tom Wilkinson - ez az arc! Paul Giamatti - nem egy jóképű fickó, de tud valamit!
zene: James Newton Howard- eltalálta ezt is és még ezernyi film zenéjét....
kedvenc rész: a szóról-szóra eljátszott találkozások.....
ajánlás: ha ragaszkodunk Clie Owenhez nézzük inkább: a bűn árfolyamát vagy a belső embert, ha Julia Roberts, akkor pedig egyértelmű: a micsoda nő....

Trust

Egy 14 éves lány a számítógépe előtt tölti ideje legnagyobb részét, ( mint a legtöbb tizenéves manapság, mikor lesz ennek már vége? ) és megismerkedik egy pedofil állattal, aki megerőszakolja. A történet ismerős, de itt mégis valami másról van szó. Ez a lány beszél a szüleivel, jóban van a tesóival, vannak barátai, sportol. Mégis megtörténik. A család minden tagja szenved, mindenki másképp éli meg ,dolgozza fel a történteket. Ami nagyon megrázó és engem nagyon felkavart a lány viselkedése.  Ez a karakter pontosan "beletalál" egy tizenéves lány kesze-kusza és még annyira sebezhető lelkébe....

Trust -2011
rendező: David Schwimmer - hihetetlen, hogy ez a bárgyú srác rendezte...
szereplők: Liana Liberato - a lány megformálója, szinte tökéletes és még nagyon fiatal, Clive Owen - ez a természetes, nem túl szép arc - itt is rendkívül vonzó, a többiek csak vannak a filmben, vagyis inkább nincsenek...
hasonló film: az "egy lányról ", nincs erőszak (a szó szoros értelmében itt sem ) , de a hazudozás, átverés és a  fiatalos, naiv hiszékenység itt is megérintő...
ajánlás: fiatal lányoknak, fiúknak és a szüleiknek...