Felhő atlasz

Sokadszorra próbálom megfogalmazni ezt a bejegyzést. Rögtön a mozi után sem tudtam megválaszolni a kérdést tetszett-e? Minden tiszteletem a film rendezőinek és forgatókönyvíróinak, ebből a kemény dió David Mitchell regényből ilyen összefogott, grandiózus, látványos filmet készítettek. A következő tisztelet a színészeké. Mindenki csúcsformában! A karakterek sokszínűségét még tovább bővíti az idő és kor váltakozása, vannak jelenetek ahol a felismerhetetlenségig maszkírozva is képesek hatást elérni. Így hát a harmadik tisztelet a maszkmestereké. A képek a látvány lenyűgöző, a vágás  (és szárítás:))az egyik időből a másikba ugrás pont úgy, hogy éppen fellebbentse az összefüggések apró falatkáit, fenomenális. Ez a negyedik! No és a zene, ami végigkíséri a történetet, hol előtérbe kerül, hol éppen csak hallható. Öt! A hat szálon futó történet, a sok szereplő, a tér és idő folyamatos változása mind lekötötte az érzékszerveimet. Egyszerűen csak bámultam, ki voltam szolgálva nagyon magas színvonalon, az érzéseim valahogy mégis elkalandoztak. A veleje hiányzott azt hiszem:  a rabszolgaság, a kannibalizmus, az atomenergia, a klónozás témája valahogy langyos. Ahol húsbavágónak kellett volna lennie, ott kimért és távolságtartó marad és így "halódik" ki a szikra...

Could Atlas -2012
rendezők, forgatókönyvírók:Lana és Andy Wachowski a mátrixos testvérek, TomTykwer - a lé meg a lola....-van itt elő(ít)élet rendesen...
zene: Tom Tykwer, Reinhold Heil, Johnny Klimek
szereplők: Halle Berry - feketén fehéren is gyönyörű, nekem az újságírónő szerepében tetszett, Tom Hanks -  nehéz ezt beismernem, de tökéletes, Susan Sarandon - ahogy tőle megszokhattuk, Hugh Grant -kicsit másképp, Jim Broadbent - imádnivaló az öregotthonos jelenetekben... Hugo Weaving - a megfelelő gonosz, Ben Wishaw - ez a fiú tehetséges és gyönyörű, Jim Sturgess - nagyon rendben van, Donna Bae - valahogy az ázsiai arcokkal nem állok olyan jól, nem tudom láttam-e már és megjegyzem -e!?
kedvenc rész: itt csak egész van..
ajánlás: egy igaz-igaz mese nem gyerekeknek  

vándorút

Szent Jakab zarándokút nagy részét élhetjük át ezekkel a hétköznapi, nagyon mai emberekkel. A film kerüli az ájtatos vallásosságot, a spirituális elmélyülést, és a populáris mondatokat. Ez a zarándoklat mégis olyan közel kerül hozzánk, amennyire engedjük. Az "öreg" amerikai, aki elvesztett fiát próbálja elengedni, morcos és rideg, mégis vonzza az embereket. Mondjuk mindjárt az amszterdami srácot, akinek a zarándoklat inkább kulináris kirándulást jelent, vagy a csont sovány kanadai láncdohányos csajt, aki a múltján rágódik és a bolondos ír írót, aki alkotói válságban szenved, mert a szája be nem áll... Lehetne ez nagyon trendi és hatásvadász, de inkább kimért és kellemes élmény. A tájak, az emberek, a lassú menetelés, az embernek kedve támad nekivágni... Ez a középkori zarándokút, ma is virágkorát éli, rengeteg ember járja végig különböző okokból, vagy ok nélkül....Persze biztos akadnak nem igazi zarándokok ( a filmben is találkozunk ezzel a kérdéssel ), de nem ez a lényeg, mert aki valamiért, bármiért ott van csak nyerhet. Az, hogy most ez a zarándoklat divatos vagy felkapott vagy akármi, szerintem teljesen érvényét veszti, ha az ember elindul ezen az úton...

vándorút - the way - 2010
rendező, forgatókönyvíró: Emillio Estevez - nagyon kellemes meglepetés volt ez a film...
zene: Tyler Bates nevét dícsérhetjük, nagyon klassz zenék szólnak a zarándoklathoz...
szereplők: Martin Sheen - Tom - a filmbéli és az igazi papa, Deborah Kara Unger - Sarah, James Nesbitt - Jack - kicsit hasonlít Clooneyra, csak sokkal több arca van, Yorick van Wageningen -  Joost a hollandus
kedvenc részek: az út :)
hasonló és ajánló egyben: Tolvaly Ferenc 2005-ben készített egy dokumentumfilmet, El Camino, Az Út címmel, László Zsolt narrációjával, ebben a témában az első helyen áll.

szerelmem Szarajevó

Mostanában ezek a kisemberes  nagy filmek érintenek meg leginkább! A délszláv háború utáni Szarajevóban vagyunk, hősnőnk egyedül neveli tizenéves lányát, mint nagyon sok honfitársnője, csak nehezen marad talpon. Segélyből élnek, nappal varr, éjszaka pincérnőként dolgozik egy lebujban. A kislány közben éli igazi kamasz életét, dacos, verekedős, vadóc... A történetet rengeteg zene kíséri, nagyon silány mulatós és egy-két gyönyörű dal, amelyek szerves részei a cselekménynek. A szereplők olyan természetességgel beszélgetnek a tömegsírok feltárásáról, a hősi halottakról, mintha csak a piaci gyümölcs kínálatról csevegnének: pl. amikor Esma a sofőrrel beszélget az édesapja kereséséről,... Mégis ezekből érezzük a háború sebei nem gyógyultak még be, ott járnak a gondolatok... A szegénység, maffia, munkanélküliség, nemzetiségi hovatartozás is felelhető, de a hangsúly a fiatalokon, a jövőn van ... Nagyon féltettem ezt az asszonyt meg a lányát, azt hittem valami nagyon rossz fog történni, brutális megoldás születik, mert végig ott van a dráma, aztán egy gyönyörű, nagyon fájó, egyben bizakodó véget kapunk egy gyönyörű dallal!

Szerelmem Szarajevó
rendezőnő: Jasmila Zbanic - nem ítélkezik, erőltet semmit, csak finoman kézen fog és megmutat...
szereplők: Mirjana Karanovic - nagyon lehet szeretni, sok szerb filmben szerepelt, amiből nagyon keveset láttam eddig... Luna Mijovic - ez a fiatal lány elvarázsolt...
hasonló: Közeli más - délszláv novellás kötet jutott először eszembe, mert az is magával ragadott, amikor olvastam, annyira más...
kedvenc rész: anya és lánya otthon, a sofőr zárkózott vallomásai, és a vége természetesen....
ajánlás: a panaszkodó magyar nőknek, akik már csak megszokásból siránkoznak, kötelező!!!

szabad világ

Ez a film kemény szembesítés a valóság kis szegletével. A  szabadság minden szereplőnek mást jelent. Angie egy londoni munkaközvetítő cégnél dolgozik, de kirúgják állásából, bár szerinte kiválóan dolgozott, ezen felbuzdulva, barátnőjével fusi vállalkozásba kezdenek és bevándorlóknak közvetítenek munkát. Egyre több fekete, papír nélküli és kétes ügybe bonyolódnak. Nem könnyű terep, de hősnőnk jól állja a sarat. A magánélete egy káosz, de megoldás helyett inkább az asztal alá söpri. A szabad világban a pénz beszél minden csak ezután következik. Angie egyedül marad, mindenki elfordul tőle, a kisfia aki a nagyszüleivel él, ez a hideg kapcsolat volt a legmegrázóbb számomra... a barátnő, akinek elege lesz az illegális megoldásokból és Angieből főleg, a szerető, aki a reménytelen körülmények között is pontosan tudja mi a tisztesség és érték. A film nem könnyíti meg a dolgunkat, nem mutat kiutat, nincs katartikus megoldás, folytatódik minden tovább, pont ahogy kezdődött....

It's a Free World -2007

rendező: Ken Loach - a kis emberek nagy rendezője! Nincsenek nagy szavak, csak egyszerű emberek és hétköznapok humorral vagy komolyan, de mindig hitelesen.
szereplők: Kierston Wareing - Angie szerepében nagyon tudtam utálni..Az akváriumban is hasonló karaktert játszott, nagyon megy neki...
hasonló: a már említett akvárium, és a látogató Thomas Mccarthy (Ken Loach amerikai megfelelője) filmje,szintén 2007-ből.
ajánlás: kis és NAGY embereknek

Cosmopolis

Túl sok! Ezzel a megállapítással álltam fel a film végén. Mert szerintem annyira zsúfolt az információktól, gondolatoktól, elképzelésektől, érzésektől, hogy a mai mozinézőnek ez egyszerűen meghaladja az ízlését  befogadóképességét. " persze nem biztos, hogy jót tesz neked , ha kiszolgálják az ízlésedet"... Egyetlen megengedőbb, majdnem pozitív kritikát találtam, miután kicsit bizonytalan voltam a saját megítélésemben is. A történet futurisztikus, de ezt mindenféle gép, robot, vérfarkas, szörny, nélkül, egy fiatal milliomos limuzinjában élhetjük át. Itt történik szinte minden, hatásos jelenetek zajlanak ebben a zárt mindent kizáró térben. Egyetlen napot látunk a férfi életéből, aki már semminek nem tud örülni, semmiért nem lelkesedik, semmi nem bosszantja, tulajdonképpen egy embertelen ember. Az egyetlen érzelem talán a rapper halálakor lelhető fel, amit a nem megvásárolható művészet ( van ilyen?) temetésének is felfoghatunk... A feleséggel való találkozások mindkét részről személytelenek és kissé érthetetlenek is... A tanácsadó hölgy hihetetlen elánnal előadott víziója igencsak figyelemre méltó jövő/jelenképet mutat! A szex mintha csak rutinszerűen lenne beépítve a feszes napirendbe. Ahogy a film egésze, úgy a vége sem egyszerű, amit Paul Giamatti játéka tesz még élvezetesebbé.

Cosmopolis -2012

rendező: David Cronenberg - nagyon sokan, így a mozi pénzügyi mutatói is azt mutatják, nagy bukás ez a film ( ahogy az előző, veszélyes vágy is ), de a film mondanivalóját tekintve ez így logikus... kalapot le amiért nem hajlandó beállni a sorba!

író: Don Delillo nem olvastam, de a könyvben azért többször megálltam, visszalapoztam volna...

szereplők: Robert Pattinson - felejtsük már el az alkonyatot! Jó a srác. Juliette Binoche - még mindig gyönyörű tud lenni! Sarah Gadon - a feleség, aki főhősünk női alteregója.. Kevin Durand - a testőr fura figurája, Samantha Morton - nagyon meggyőző...

kedvenc rész: a tomboló fiatalokat nézve beszélgetnek az éjszakában pár percet, a legtöbb ennek a korosztálynak szóló filmben összesen nem hangzik el ennyi...- és a vége Paul Giamattival...

hasonló: Az ember gyermeke című film jutott eszembe Clive Owennel, a jövőben játszódik, nem a pénzügyi válságról van szó, egyszerűen embernek maradni a tét....
ajánló: ez egy csapda, mind a téma, mind a tálalás meghaladja korát, az idő múlása szerintem nem fog segíteni rajta. Mégis van egy ötletem, ha van rá lehetőség nézzünk meg belőle egyszerre csak egy-egy epizódot ( egy-egy látogatót a limuzinban ), ha így is sok, talán a könyv a megoldás!?

szamárköhögés

Az ötvenhatos filmek közül ez a kedvencem, bármikor szívesen újranézem és most éppen időszerű lesz. Nehéz összeszedni mindent, mitől is állja az idő próbáját! Olyan ügyesen lavíroz a vicces történések és a tragikus sorsok között, hogy maradandó nyomot hagy! Hasonló témában készült sok-sok magasztos és"panaszkodós" magyar film, amit nem szívesen nézek újra, mert csak a hiányosságainkat, hibáinkat, elhanyagolhatóságunkat szembesíti velünk. Itt is ugyanarról az ötvenhatról van szó, mégis minden más: egy család életébe pillantunk bele, nagymamától az unokákig mindenki élete felfordul, de mégis emberi léptékben maradunk, nincsenek nagy szavak, egyszerű, praktikus, hétköznapi dolgok között  fel-felsejlik a bizonytalanság, félelem... Fantasztikus színészek levesznek a lábamról, ahogy Garas Dezső - az apa - pizsamában lófrál ( és táncra perdül ) a lakásban és próbálja elhitetni magával és többiekkel, hogy ura a helyzetnek, Hernádi Judit -anya - amikor a kisfiának magyarázza a szexuális fejlődés normális menetét, az édes gyerekek, akik naivan örülnek a váratlan iskolai szünetnek, és a nagymama, Törőcsik Mari, aki hazajön az átlőtt kenyérrel a hóna alatt, és a többiek is az apróbb szerepekben, tökéletes! A befejezés pedig, az iskolában a névsorolvasással és a szétlőtt Budapest archív képeivel, no és a zongoraszóval, csodaszép!!!

szamárköhögés -1987
rendező: Gárdos Péter
szereplők: Törőcsik Mari - nagymama - ahogy öregszem kezdem megszeretni, Hernádi Judit - nagyon szeretem ezekben a régi filmekben, de csak filmekben! Garas Dezső - bárhol, bármiben százszázalékos!!!, Fehér Anna - a cselédlány, gyönyörű a fürdőkádas jelentben, Kárász Eszter - Annamari - Mondd, hogy harminchárom! fergeteges a loboncos hajával!, Tóth Marcell - Tomi - hatalmas barna szemeivel, a kamaszkor küszöbén, Ujlaky Dénes - az iskolai névsorolvasás a legfájóbb jelenet...,  Rudolf Péter, Reviczky Gábor, Végvári Tamás, Eperjes Károly.
kedvenc részek: nagyon sok: - Rákosi Mátyás pajtás, elvtárs, - másképp mondom!...., - a hajmosás, az iskolai jelenet...
hasonló film: megáll az idő -1981 Őze Lajos felejthetetlen alakításával és persze a fiatalokkal, és természetesen a tanú -1969 "a nemzetközi helyzet egyre fokozódik". .. a másik "kötelező"!
ajánlás: nagyon régen láttam már és a gyerekeimmel néztem meg újra, nagyon tetszett nekem is és nekik is!!!

the hunter

A film címével, valószínűleg nem azt a célközönséget vonzza, amit megérdemelne. Ez a cím ugyanis (magyarul főleg: az orvvadász!), azt feltételezi, hogy lesz itt bőven, lövöldözés és vér... Magam is a család férfitagjainak szántam, de az előzetes belenézésnél ott ragadtam a képernyő előtt. Nem mondom, van puska, vadállat, csapda bőven, de mégis inkább szól az emberekről, a természet szépségeiről és kiszolgáltatottságáról... Emberünket, akit vadásznak, orvvadásznak nevezünk, felkérik tálalja fel az utolsó darab tasmán tigrist, bár a kutatók szerint már régen kihalt, vannak akik látni vélték a nyomait... Sokfélék itt az emberek, fakitermelő munkások, kutatók, üzletemberek, akik nem nézik jó szemmel az idegeneket. Egy családnál kap szállást, de itt is csak két kiskölyök fogadja, ezek a gyerekek a történet fénypontjai... Beveti magát a keresésbe, gyönyörű, európai szemnek nagyon szokatlan, fényűző erdőket, tájakat láthatunk (Tasmánia)... A lassú képek, kevés szereplő, még kevesebb párbeszéd ( sőt néhol párbeszéd nélkül is), csak fokozza a film erejét. Nem a természet erejével, az állatok ösztöneivel, vagy az időjárás szeszélyességével van a baj, hanem velünk, emberekkel...

The Hunter - Az orvvadász  2011

rendező: Daniel Nettheim - ausztrál rendező

író: Julia Leigh -a női vonal...

zene: Matteo Zingales, nagyon zene!

szereplők: Willem Dafoe - ez az ő filmje, perfekt!!! Ezt a kemény arcot, olyan lággyá formálja, amikor a kicsikkel beszél! Felejthetetlen alakítás! (sok másik mellett!) Frances O'Connor - az érzékeny, visszafogott anyuka, Morgana Davies - a csörfös kislány, Finn Woodlock a hallgatag kissrác és Callan Mulvey -ez az ausztrál fiú volt egykor a szívtipró gimi ausztrál sorozat édes Drazic-je, itt már nem olyan édes...

kedvenc rész: a gyerekekkel a ház körül, többször is, és a végén a várakozás, amikor már eldönti mit fog csinálni.....

hasonló: A vadon foglyai '97-ből, Anthony Hopkins és Alec Baldwin Alaszkában....

ajánlás: nem csak vadászoknak!

apacsok

Olyan sok hallgató "nagymama" él ebben az országban, mint sehol máshol a jó kis keleti régióban. Úgy látszik az unokák is így látják, mert egyre több fiatal rendező fordul vissza és kéri számon szüleitől, nagyszüleitől a múltat! ( a vizsga, drága besúgott barátaim...) A történet egy elsőfilmes rendezőről szól, aki a hatvanas években élő nagyapjáról és barátairól, készítene filmet, akik indiánost játszva próbálnak emberek maradni ezekben az időkben.... A fiatal rendező aztán szembesül a kőkemény valósággal: nem minden úgy volt, ahogy nagyanyja számtalanszor elmesélte neki. Az indiánok között áruló, pontosabban besúgó volt.... Kívülről, elfogultság nélkül látjuk a szereplők viselkedését,  nincs vádaskodás és felmentés sem, egyszerűen csak elmeséli, hogy aztán mindenki saját belátása szerint gondolja végig.

apacsok - 2010

rendező: Török Ferenc - Cseh Tamásnak és társainak - a bakonyi indiánoknak állít emléket a film...

szereplők: Csányi Sándor - valami van , de nem az igazi... Szervét Tibor - nagyon rendben volt, Gazsó György - bevallom nem nagyon láttam még semmiben, de itt tetszett... Csomós Mari - ezt a hiteles alakítást, fájón ismerős volt ez a konok hallgatás...
kedvenc rész: a nagymama vetítése, nagyon sok régi emléket idézett fel...

hasonló: a Radnóti Miklós színházban is játsszák. A színházi előadást dicsérik és jobbnak tartják a hozzáértők, ( sajnos nem láttam ) a szereposztás is majdnem egyezik... 

ajánlás: hallgatás helyett...

maradj

Ezek a fotók a falon.....

Sokat halogattam az ismétlést, mert attól féltem már nem lesz rám hatással, arra gondoltam, elég nekem az amit elsőre kaptam... Mert vannak ilyen filmek is, pont az az erősségük, hogy nem lehet tiszta fejjel értelmezni, inkább csak érzelmileg hatnak...
Egy fiatal pszichiáter Sam Foster próbál megmenteni egy öngyilkosságot tervező fiatal fiút. Henry Letham /Hamlet anagrammája!!!/  művészettörténetet tanul, de egészen sajátos módon értelmezi. Impulzív, szókimondó, őszinte fiú olyan elemi erővel hat pszichiáterére, hogy lassan egybeolvadnak... Minden találkozásnál egyre távolodik a kézzelfogható valóság, szürreális képek, ismétlődő események, megfejthetetlen szereplők követik egymást...  Nehéz szóban visszaadni a hangulatot, amit a film áraszt magából. Gyönyörűen szerkesztett pillanatképek, vágások, ismétlések, helyszínek és a zene tökéletes összhangot és teljes egyediséget adnak. Akinek fontos, hogy egy történet kerek legyen, nem fog csalódni, ( ami nem biztos hogy elsőre hihető), mert a végén, a leges legvégén összeáll a kép...

stay - maradj - 2005
rendező: Mark Forster - én Pán Péter, Papírsárkányok...
zene: Asche&Spencer  ez a meditatív zene pontosan illeszkedik a témához!
szereplők: Ryan Gosling - egyértelműen ő a csúcs! Ewan McGregor - Ő is remek, mint mindig. Azt hiszem ők ketten együtt a film lelke! Naomi Watts - nagyon szeretem a játékát, nincs benne semmi mesterkélt..
kedvenc részek: Henry minden mozzanata, (a gyűrű, a Brooklyn híd, a festmények, Tristan Reveur a festő, aki talán csak fikció?!)
hasonló: Mulholland drive, D.Lynch filmje jutott eszembe, nem csak Naomi Watts miatt!
ajánlás: nem adja magát könnyen, de megéri...

kalandorok

Igazi meglepetés! Nagyon jót tesz egy filmnek, ha szinte semmit nem tudunk róla előre. Így ült le a család és remekül jól szórakoztunk. A történet egy utazásról szól. Először apa és fia kelnek útra a nagyszülőkhöz Erdélybe, itt aztán a nagyapa is csatlakozik a fiúkhoz. Utaznak és utaznak, bár a célállomás egyre jobban elhalványul. Az utazás során részeg román rendőrrel "találkoznak", egy lerobbant autós hölgynek segítenek és egy cigányvajda segítségére is rászorulnak... Ezek az epizódok azért nem tűnnek olyan eredetinek inkább közhelyesnek és elcsépeltnek, de mindezt feloldja ez a három kedves, delejes Elekes! Generációk között egyet ugorva úgy tűnik jobban érti egymást unoka és nagyapa és ez így van jól. Aztán csak magára talál az apa is...

kalandorok - 2008
rendező: Paczolay Béla -dokumentumfilmes, reklámfilmes háttérrel...
zene: kistehén tánczenekar - már az első taktusnál elvarázsolt, ismertem ezt a dalt, de nem tudtam, hogy filmzene is. A szövege pedig, akár a film forgatókönyve is lehetne. Nagyon-nagyon klassz, magyar film, magyar szereplők, magyar tájak, magyar zene, kell ennél több??!!
szereplők: Haumann Péter - zseniális színész, ez az arc, ez a hang, felejthetetlen, nagy öröm látni bármilyen pici szerepben is, itt pedig egyenesen imádni való! Rudolf Péter -  kiköpött Elekes Géza... Schruff Milán - még életemben nem láttam sehol, de itt kifejezetten tetszett! Pogány Judit, Bánfalvy Ági, Kovács Lajos, Csomós Mari....
kedvenc rész: a három huncut az autóban! "pihenés" a rendőrrel az autó mellett, tetőcsomagtartó felszerelése...
hasonló: a jó kis Kusturica filmek jutottak eszembe....
ajánlás: sokkal-sokkal jobb, mint egy menő amcsi vígjáték!!!

olasz nyelv kezdőknek

 Hétköznapi kisváros, hétköznapi lakói, hétköznapi életüket élik, néhol nagyon abszurd (mondhatnám dán ) humorral fűszerezve is életszerű és szeretnivaló. Nincs egy kiemelt szereplő, mindenki egyformán fontos és hiteles. Az újonnan érkező lelkész, saját veszteségével és félszegségével birkózik, a szállodai munkatárs, az impotenciájával bajlódik, a vendéglős, aki agresszíven utálja a vendégeit, a fodrásznő a beteg anyjával kínlódik, az ügyetlen eladólány, aki mindig mindent leejt és egy-két öreglány, akik nem hiányozhatnak egy kisváros életéből. Minden egyes ember külön történet... Az olasz tanfolyam, a közös pont ide "menekülnek" hőseink, mindenki másvalami -valaki elől... Ez az összetartó kapocs, itt történik minden, ami tulajdonképpen nem sok, mert a történet nem izgalmas, eget rengető. Egyszerűen és üdítően jó....

italiansk for begyndere - 2000

rendező, forgatókönyvíró: Lone Scherfig - egy lányról, egy nap, wilbur öngyilkos akar lenni, red road - minden filmjében a borotva élén táncikál: a nyomasztó és nyálas között vagy a szentimentális és fájdalmas között lavíroz úgy irányít, hogy pontosan telibe talál!

szereplők: Anders W. Berthelsen, Anette Stovelbaek, Peter Gantzler, Ann Eleonora Jorgensen, Lars Kaalund, - ezek az arcok, igazi tálentumok! Lehet, hogy nem szépek, hibátlanok, pont ezért kedvelem őket ennyire!

kedvenc rész: inkább kedvenc szereplőm volt: a vendéglős srác Hal-Finn...

hasonló: a hétköznapi mennyország című svéd remek jutott eszembe, a történet nagyon hasonlít, és mindkettő kedvenc!

ajánlás: ínyenceknek

veszélyes vágy

Már az elején elbizonytalanodtam, kell ez nekem? Aztán dr. Jung meggyőzött, hogy igen. A történet Sigmund  Freud és Carl Jung levelezésén és Sabina Spielrein naplóján alapul, ragaszkodik a valósághoz, talán pont ettől nem éri el azt a hatást, amit vártam. Egy lassú folyású, régimódi történetet, elfojtott érzelmekkel, némi szexualitással fűszerezve. Az emberi természet két ellentétes oldalát nem képekből, inkább beszélgetésekből, álomfejtésekből, levelek narrációjából ismerjük meg. Egyetlen neurotikus beteget sem látunk felgyógyulni, kivéve Sabinát, akinél szintén nem ismerjük meg a terápia részleteit?! ( elfogadom, talán kicsit meg is könnyebbülök, hogy nem kell végignéznem...,  mégis van némi hiányérzetem). Ami mégis a film mellett szól a szereplőgárda. Első helyen Viggo Mortensent kell említenem, Freudként, ebben a visszafogott karakterben, sétapálcával a kezében is megállja a helyét: ahogy az első közös vacsorán Junggal beszélget, vagy megemlíti zsidóságát, az apró csipkelődő, vicces megjegyzései, fenomenális... A második helyen Vincent Cassel áll, nagyon hálás szerepben: Otto Grossként a "sötét oldalt" formálja meg teljes valóságában, csúcs! A svájci  nyárspolgár Carl Jung szerepében pedig Fassbender, akinek, talán kicsit elfogultan, mindent elhiszek... Keira Knightley alakítása jó, én mégsem vagyok elégedett vele, talán az orosz, zsidó jellemvonások, vagy a szenvedély nem jött át, valami hiányzott belőle! Sabina Spielrein személye túl hangsúlyosnak tűnik a két nagy gondolkodó férfi mellett, de könnyen lehet, hogy még  ennél is erősebb hatással bírt kortársai felett... Cronenberg a film rendezője, akit a horror mesterének is hívnak, teljesen más hangsúlyt, mondanivalót,"töltetet" ad ennek a történetnek, nem egy szimpla életrajzi filmről van szó....

Dangerous Method -2011
rendező: David Cronenberg - légy, karambol, gyilkos ígéretek...
szereplők: Keira Knightley - egyszer nem elég, aztán meg túl sok....!? -  Viggo Mortensen, még ebben a kötött, nagyon határozott szerepben is megtalálta azt a kis rést, hogy magából is beleadjon! - Michael Fassbender - az elfojtott érzelmek, az a kettősség ami a szerepében rejlik rendkívül jól áll neki!!! Vincent Cassel - szinte ördöginek mondanám, hihetetlenül tud lavírozni a nagyon sötét és a szikla erkölcsű karakterek között!!! Sarah Gadon - Jung feleségeként nem sok vizet zavart, viszont orosz tragikának beválhatott volna!?
kedvenc rész: Feud minden jelenete, Jung és Otto Gross beszélgetései...
hasonló: Cronenberg korábbi filmjeit említeném, amiket sci-finek és horrornak kategorizálnak ugyan, mégis van bennük "lélek"....
ajánlás: ?

rém hangosan és irtó közel

Egy kisfiú meséli el a történetét. Elveszíti az édesapját, aki nélkül nagyon-nagyon magányos, nem tudja pótolni senkivel... Megismerhetjük ezt a különleges, okos, szerteágazó tudását átadó apát és megértjük az űrt , amit a fiúban hagyott. A kissrác egy idő után úgy érzi  kezdi elfelejteni, így kapóra jön egy különleges feladat, ami miatt új és új emberekkel, családokkal ismerkedik, győzi le szép sorban a félelmeit. Különös barátságba keveredik egy némaságot fogadott öregúrral, és szép lassan elengedi a halott édesapját. Persze itt-ott dadogós a történet, az anyuka alakja például nagyon halovány, aztán ott a nagyi!? és egy-egy monológ Oskar ( a kisfiú) szájából is túlzásra sikeredett, de ezek ellenére nagyokat bőgtem többször is. Nem mellékes, hogy az időpont 2001 szeptember 11. Ez a fiú pedig sok mindent kimond, elkiabál, amit sok gyerek, családtag, bárki szívesen kiadott volna magából ott és akkor... Jó volna hinni, hogy amit a film szeretne mondani, igaz! Az emberek tényleg közelebb kerültek egymáshoz, nyitnak egymás felé, segítenek egy ilyen fura fiún, egy ilyen tragédia után???

Extremely Loud and Incredibly Close - 2011

rendező: Stephen Daldry - órák, felolvasó, Billy Elliot, nem akármilyen filmek!

író:Jonathan Safran Foer - nem olvastam a könyvet...

szereplők: Thomas Horn - remek alakítás, vagy testre szabott választás, Sandra Bullock - ezt a karaktert  nem igazán értettem, egy ilyen férfi és egy ilyen gyerek társa és mamája nem lehet ennyire " szürke"! ( ami a végén azért ki is derül, de akkor már, nekem késő...) Tom Hanks - az inspiráló apa szerepében is meggyőző, és nem utolsó sorban a nyolcvanhárom éves  Max von Sydow - fantasztikus, az öreg néma szerepében, Ő marad meg leginkább az emlékezetemben....

kedvenc rész: az apa-fia beszélgetések, a Black keresés az öreggel...

hasonló: Billy Elliot egyértelműen- ez a fiú is más mint a többi....

ajánlás: szülőknek, nagyszülőknek és leendő szülőknek, akik tudják, hogy egy gyerek zajong, kérdez, idegesít, és érzelmi ( és ha minden jól megy, értelmi ) befogadóképessége határtalan....

egy egyedülálló férfi

Nehezen szántam rá magam a film megnézésére, azt gondoltam ez is csak egy  " fogadjuk el a másokat propagandafilm". Tévedtem, a homoszexualitás témája nem a legfontosabb, vagy nekem legalábbis nem ez volt a lényeg. Ettől függetlenül csak bizonyos dolgok tetszettek a filmből. Az első helyen a zene áll, fantasztikus, nagyon intenzív zene szól végig. Aztán a gyönyörű lassítások, vágások, képek...Volt jó pár érdekes beszélgetés és gondolat, amik szintén megakasztották a történetet. No és feltűnt a csodaszép spanyol fiú, akit amikor megláttam a képernyőn, nem hittem a szememnek, tökéletes! Így ebből a filmből ezek az apróságok maradnak majd velem, a mondanivaló, a hatás elmaradt, vagy én siklottam el mellette....

a single man - 2009
rendező: Tom Ford - ?
zene: Abel Korzeniowski - egy csoda!
operatőr: Eduard Grau, vágó: Joan Sobel - fantasztikus képek...
szereplők: Colin Firth - hihetően alakít, ez a szenvedős ábrázat nagyon megy neki.... Julianne Moore - bármit el tud játszani ezt tudjuk, itt csak az volt a problémám, hogy miért kellett ilyen éles "ellentétkarakter" a történetbe, enélkül talán nem lett volna eladható!?  Matthew Goode -nekem itt kevés, Nicholas Hoult - ez az őszinte, naiv arc! Csúcs ez a srác! Jon Kortajarena - a csodaszép spanyol fiú....
kedvenc rész: egyértelmű :-)
hasonló: talán Colin Firth miatt a Genova, jutott eszembe...
ajánlás: nem is tudom, kellő nyitottsággal érdemes azért megnézni egyszer, hallgatni pedig többször ...

napok romjai

 Ráérős, mélázós, esős, a visszavonhatatlanul utolsó nyári napokra pont jó választás. Annyira sok minden van ebben a filmben, hogy biztosan nem elég egyszer megnézni, valahogy mégis nehezen szánja rá magát az ismétlésre. Mert, hát lehangoló, mégis felemelő.... Egy komornyik életét ismerhetjük meg, aki érzelmeit félretéve mindent alávet munkájának. Túl későn szembesül vele, hogy mennyire sok mindent veszített, de még ezt a ráébredést is képes úgy kezelni, mint egy hétköznapi feladatot, amit meg kell oldani, aztán megy tovább... Ez az emócióktól három lépés távolságot tartó komornyik Sir Anthony Hopkins, elképzelni sem tudok jobbat nála, olyan árnyalt, sokszínű és elsöprő erejű alakítás, hogy ilyet azóta sem láttam tőle! Általában nem szeretem, ha az egyensúly felbomlik a színész javára ( azért van egy-két kivétel :-) ), de itt ez így volt rendben! A film végére nagyon sok kérdés fogalmazódott meg bennem, csak ültem és jártak a gondolataim, érzelmeim ki tudja merre.... Egy klasszikushoz volt szerencsém!

napok romjai - The Remains of the Day - 1993
rendező: James Ivory - szinte minden filmjében szerepel Anthony Hopkins
zene: Kazuo Ishiguro
szerelők: Emma Thompson - tökéletes, mint mindig, nélküle nem lenne ez a film az ami... Anthony Hopkins - már felmagasztaltam a leírásban, Christopher Reeve - öröm volt látni egészségesen és délcegen! James Fox - kiköpött, szigorú angol nemes
kedvenc rész: Miss Kenton és Stevens beszélgetései, csipkelődései.....
hasonló: Gosford Park  2006-ból, kicsit talán felületesebb...
ajánlás: nemcsak megfelelően morózus idő, hanem sebezhető hangulat is szükségeltetik hozzá...

Win Win

Csuda tudja, hogy találtam rá erre az édes filmre, éppen az olimpia hevében.... Olyan könnyű volt párhuzamot vonni e között a srác és egy-két nyilatkozó sportolónk között! Elhangzott többször is a fiatal sportolók szájából, hogy milyen hálásak, hogy sok-sok éve valaki felfigyelt rájuk, segítette, buzdította őket, mert különben mi lett volna belőlük? Ilyesmi történik itt is, de szerencsére nem a megszokott amerikai álomtörténet. Egy ügyvéd, akinek nem igazán mennek jól a dolgai, szabadidejében edzősködik, amiben szintén nem túl sikeres, amíg egy napon feltűnik egy fura srác, aki megváltoztat mindent és mindenkit?! Minden egyes szereplő külön-külön történet. Hétköznapi emberek, akik nagyon szeretni valók  Az első mindjárt a fiú, aki nagyon szúrós, nagyon kamasz mégsem tudjuk félvállról venni. A másik kedvencem a feleség, nagyon anya!, okos és intuitív... Mindenki zseniális a buzgó barát, a szenilis öreg, a kislányok...



win win - győzzünk már! 2011
rendező, forgatókönyv: Thomas McCarthy - az állomásfőnök, a látogató - nagyon hasonló hangulatú filmek, szereplők!!!
szereplők: Alex Shaffer - ez a fiú, csúcs!Paul Giamatti - szenzációs manusz! Amy Ryan - a feleség, pontosan telibe találta a szerepét! Bobby Cannavale - édes kis lúzer, mint általában...
kedvenc rész: a srác lassú felengedése....
hasonló: állomásfőnök
ajánlás: nem kacagtat, mosolyogtat....

hadak útján

 Ez a történet az első világháború idején játszódik és sajátos szemszögből, egy ló szemével mutatja meg nekünk, milyenek is vagyunk mi emberek. Lassan indul a film és ez így is marad végig, de valahogy nem bánjuk, jó nézni az embereket, a tájat, és a gyönyörű állatot legfőképp... Egy-egy momentum emelkedik csak ki a ló és a körülötte lévő emberek életéből. Végigjárja a háborúban szereplő országokat és minden nációban, olyan emberek veszik gondjukba, akik értenek a lovakhoz, szeretik az állatokat. Lehetne ez nagyon hiteltelen is, de aki látott már parkban este kutyasétáltatókat összefutni, az állatkertben együtt örülni az elefánt ormányának, vagy elveszett teknősöket keresni a szomszédokkal, vagy éppen egy lovardában bámulni, ahogy az a hatalmas állat az apró gyerekünk tenyeréből rágcsálja az almát - az tudja, hogy ez tényleg létezik, ezek az emberek tényleg értik az állatokat és az állatok is ösztönösen feléjük húznak....Egy biztos a jó öreg Spielberg bácsi pontosan tudja, hogy működik ez az egész....Egy szép, na jó egy kicsit túl szép filmet kaptunk, de jó ez nekünk, kell ez nekünk!

War Horse - 2011

rendező: Steven Spielberg

író: Michael Morpurgo

zene: John Williams -  ET, csillagok háborúja, cápa....

szereplők: a ló vagy lovak -csodaszépek, David Thewlis -a földes úr szerepében éppen csak megvillantotta tehetségét, Tom Hiddleston -akit  sokkal szívesebben nézek ilyesmi szerepekben, mint a Thorban, vagy a bosszúállókban..., Emily Watson - ezek a szemek!! Peter Mullan,  - a fiú, van még mit tanulnia...

kedvenc rész: amikor a ló tényleg ló volt... Volt egy-két túlzás azért, de szemet hunyok felette!

hasonló: az ET - fura tudom, de valahogy ez jutott eszembe, ő is egy "nem ember", aki elfogulatlanul szemlél minket, a többi meg rajtunk múlik....

ajánlás: kifejezetten állatbarátoknak!!!

elsker dig vor evigt - Hogy szeretsz?

Susanne Bier és Anders Thomas Jensen alkotása megint letaglózott. Egyszerű történet lenne ez, de úgy mesél, hogy az ember lélegzete is eláll. Fiatal pár, akik házasodni készülnek, egy váratlan baleset miatt kénytelenek más irányba indulni. A másik pár, akiknek sorsa szorosan összefonódik az előbbi fiatalokkal, már idősebbek, gyerekeik vannak, elsiklanak bizonyos dolgok felett, ettől a naptól szintén megváltozik az életük. Követik egymást a hétköznapi események és rádöbbenünk ez nem csak egy film, ez maga az élet.... Olyan karaktereket kapunk, mintha velünk történne az egész, részeseivé válunk, a bőrünkön érezzük.... A szereplők, mindenki: nővér, barátok, gyerekek.. nem egyszerűen jók vagy rosszak, kedvesek vagy taszítóak, hanem kiszámíthatóan következetlenek,törékenyek és sebezhetőek, mint bárki a földön...

elsker dig vor evigt - 2003

rendező: Susanne Bier - olyan témákat boncolgat, amik nagyon is könnyednek tűnnek, mégis a mélységekben találjuk magunkat....

forgatókönyv: Susanne Bier és Anders Thomas Jensen - a nyerő páros: esküvő után, testvéred feleségét, egy jobb világ - mind csillagos ötös film!!!

szereplők: Sonja Richter, Paprika Steen, Mads Mikkelsen, Nikolaj Lie Kaas - nincs bennük semmi mű, megcsinált, programozott... Természetesnek, közelinek, talán túl közelinek is mondanám ezeket a karaktereket....

kedvenc rész: ha nem is kedvenc, de meglepő rész: az orvos kolléga / nagybácsi?/, akit egyébként nem szeretünk, meglátja és kimondja a tutit....

hasonló: a már említett esküvő után és testvéred feleségét, nem is a történetek, inkább az emberek miatt...

ajánlás: ez egy pátosz-mentes dokumentumfilm???!!!

perfect sense

A történet egyik fele egy világjárvány terjedése, ami az emberek érzékeit veszi célba, eltűnik a szaglás, íz érzékelés..... A másik szál a szerelem, egy fiatal pár kapcsolata pont ebben a járványos időszakban kapna lángra..... A hangsúly nem a járványon és a védekezésen van, ez nem katasztrófa film, vagy ilyesmi. Nehéz erről a filmről írni! Többször éreztem úgy, hogy ez már sok, sőt egy bizonyos tragikusnak szánt jelenetnél röhögcséltem is, ami tényleg nem szokásom, szégyelltem is magam, de szerintem nem az én hibám...( Michael  sírógörcse az ágyban ). Más jelenetek viszont egyszerűen lenyűgöztek, ( szintén az ágyban a két arc, szinte egy!, az első konyhai főzés, kődobálás a parton, biciklizés, a hegedűs jelenet, a fürdőkádban...) Talán ez a legjellemzőbb a filmre, hogy  ezekből az apró fantasztikus képekből mégsem áll össze egy teljes egész!?  A szereplőkre is ugyanezt mondanám, nincs meg köztük az összhang, kidolgozatlan, bár érdekes emberek, de inkább csak külön-külön?!  A történet nagyívű és egyben sablon mondanivalója pedig már maga a jó öreg giccs kategória!    


perfect sense - hétköznapi pár - 2011
rendező: David Mackenzie - young Adam
szereplők: Eva Green - valahogy nem passzol senkihez lehet, hogy ezért tetszett a Cracks című filmben, bár az álmodozók sem volt semmi.. Ewan McGregor - mint mindig, most is tetszett, Ewen Bremner - a szakács barát- kisebb szerepekben tűnik csak fel, de nagyon kedvelem, a Trainspottingban nyújtott alakítása felejthetetlen!
hasonló film: a vakság című mozi 2008-ból, Julianne Moore és Mark Ruffalo főszereplésével
kedvenc részek: a járvány előtt
ajánlás: hatodik érzékkel...

foci eb 2012

Sok-sok időt vett el mostanában a filmektől a foci, de nem panaszkodom, nagyon jól szórakoztam...  "Mindig a gyengébb csapatért szorítasz, mégis a győzelemre játszol..." ez nálam tényleg így működik, nem a versenyszellem tüzel fel.... A spanyol csapat tényleg egy csapat, talán nem is volt még egy ilyen összetartó, kiegyensúlyozott banda a mezőnyben. Emellett pedig nagyon helyes fiúk egytől-egyig. A döntő utáni boldogságban, amikor előkerült az a sok apró gyerek és minden apuka arca teljesen kisimult, hát azért azt még el tudtam volna nézni egy darabig. Ilyen édes pillanatokat a németektől biztos nem kaptunk volna?! Másképp néztem ezt a versenyt, mint sok labdarúgásban jártas, évszámokat, csapatokat, játékosokat, szabályokat oly jól ismerő rajongó, tudom... Nagyobb figyelmet tanúsítok egy felrúgás utáni pacsizásra, sportszerű labda visszaadásra, kakaskodó vitára, mint egy-egy jó cselre, szögletre, vagy lesre...Imádom a lassításokat, játékosokról, kispadról vagy akár a nézőkről...Mennyiben kapcsolódik egy focimeccs egy filmhez? Ezek a fiúk már nem csak focisták, pontosan tudják, hogy milyen arcot vágjanak ha a közelükben van a kamera, mikor, hogyan vitatkozzanak a bíróval, hogyan nyerhetik meg drukkereik szívét. Ezeket a "cseleket" is pontosan megtanulják. Betanult szerepeket játszanak, pontos koreográfiák alapján és köztük is van aki ugyan sztárnak gondolja magát, de teljesítménye jócskán elmarad az egójától...A játék izgalma pedig simán lehagyja bármelyik akciót, krimit, akármit... Amiben mégis különbözik, a rendezés, háttérmunka, játékvezetés, edzések a rengeteg munka után itt egy megismételhetetlen "előadást" kapunk...