A forrás

Na ilyen filmekért találták ki a mozgóképet! Nem tudom hányszor láttam már, de minden alkalommal magával ragad. Az öröklét titkát kutatja az ember mióta világ a világ, ki mitikus alapokat keres, ki spirituális élményekre hivatkozik, van aki tudományos bizonyítással kergeti... Mígnem minden esetben rábukkan a megoldásra, ami persze nem kézzel fogható és sokféleképpen magyarázható, mert nem csak az évszázadok, hanem inkább gondolkodásmódok, emóciók különbözősége tart távol a titoktól. Vagy talán saját korlátaink nem engednek közel... Gyönyörű film!


The Fountain - 2006
rendező, forgatókönyv: Darren Aronofsky - a requiem egy álomért a másik kedvencem...
szereplők: Rachel Weisz  és Hugh Jackman - mindketten remekelnek...
kedvenc rész: elejétől a végéig..
hasonló: az élet fája, mr. nobody,
ajánlás: nem szimpla szórakozás....

Control

Az életrajzi filmekkel általában elégedetlenek vagyunk, valamit mindig hiányolunk vagy eltúlzottnak gondolunk, más nézőpontot választottunk volna, blablabla... Nekem ez a film nagyon tetszik, úgy ahogy van. Igaz nem sokat tudtam Ian Curtisről és ha már itt tartunk a Joy Divisiont sem hallgattam túl sokat, mégis vagy talán pont ezért fogott meg a film. Ez a srác, ahogy fekszik az ágyán szívja az elmaradhatatlan cigit és hallgatja a klassz zenéket egymás után, aztán váratlanul Wordsworth-öt szaval..... Szeretni kell ezt a fiút! A koncertek a film csúcspontjai és a zene általában. Ian gondolatai, dalszövegei magukért beszélnek... 

Control - 2007
rendező: Anton Corbijn - fotóművészből lett filmes,( érdemes a fotói között szétnézni!) dokumentum filmes, a Depeche Mode képi világának megálmodója, ...ebből a filmből is árad a zene és zenész iránti feltétlen szeretet..
zene: csúcs!!!!
szereplők: Sam Riley - ez a nem túl jóképű, mégis elbűvölő srác nagyon jó, a koncertfelvételek szenzációsak!!! Samantha Morton - a feleség szerepében remekel.. Alexandra Maria Lara - a másik lány, a banda tagjai: Joe Anderson, James Anthony Pearson és az édes Harry Tredaway,  a szókimondó menedzser: Toby Kebbel
kedvenc rész: David Bowie nyitány, aztán a folytatás...
hasonló: a Doors című film jutott eszembe 91-ből, persze harsányabb, szókimondóbb, triviális, de a zene és a főszereplő remek! Bob Dylan életéről szóló I am Not There is felebbent, de a dalszövegeken kívül nem hatott rám kellőképpen. És ami rögtön beugrott erről a filmről a Bright Star -Keats életéről szóló Jane Champion film, valahogy ugyanazt éreztem mindkettőnél: a tiszteletet, szeretetet, ahogy a rendező a kiszemelt művésszel/emberrel és velünk nézőkkel bánik....és még egy a Pi című Aronofsky film, fura tudom, más téma, mégis sok a hasonlóság!
ajánlás: meg kell nézni ezt a filmet, kötelező!

mellékhatások

A  fertőzés után nem igazán vágytam erre a filmre, mégis rászántam magam. Nem volt rossz! Nagy meglepetések nem értek, de egyszer biztosan meg lehet nézni! Egy fiatal házaspár férfitagja éppen a börtönből szabadul, a feleség pedig lelki válságban szenved, fura kusza kapcsolatuk sejteti, hogy nincs itt minden rendben. A lány pszichiáterhez jár és járt mindig is, ahol a nyugati " modern" orvoslás alapján  gyógyszerekkel próbálják a tüneteket megszüntetni. A különféle mellékhatások miatt azonban, folyton valami újat próbálnak ki rajta... Bepillantást kapunk az orvosi etikába, ki milyen gyógyszert ír a betegeinek, milyen  gyógyszergyártóval van szerződése és nem utolsó szempontból mennyit kap ezért.... A beteg csak egy kísérleti nyúl ebben a hatalmas átverésben... Aztán történik valami, ami más irányba viszi a történetet... A tanmeséből krimibe csöppenünk, ahol (szintén) mindenki mindenkit átver...
mellékhatások - side effects 2013
rendező: Steven Soderbergh - annyira pontos, megírt, átgondolt, hogy így már nem is jó?! a régebbi filmjeit jobban szerettem: szex hazugság videó, traffic...
szereplők: Rooney Mara - először tiltakoztam, aztán rájöttem, hogy nem is rossz! - Catherine Zeta Jones - nem tartottam soha nagy színésznőnek, de ebben a szerepben fájdalmasan kevés! Kár! - Jude Law - édes, vagyis olyan természetes, no és Channing Tatum - nem sok vizet zavart, szerencsére...
kedvenc rész: gyógyszer ellenes vagyok, amennyire lehet kerülöm a kemikáliákat, ezért szívesen megnéztem volna ennek a filmnek egy másik, nem krimibe torkolló végét is....
hasonló:a már említett fertőzés, és a csúcshatás jutott eszembe...
ajánlás: a kockázatokról és a mellékhatásokról olvassa a el a betegtájékoztatót....

a gépész

Christian Bale, még "eredeti" állapotában is félelmetes, de ilyen csontsoványan ( rosszabb mint a harcosban ) ezekkel a szemekkel, hihetetlen hatást ér el. Hiába mosolyodik el néha-néha.... A film bevezető kockáitól kezdve elég világos, hogy Reznikkel valami nem oké. A történet akár sablonosnak is mondható, egy beteg ember kínlódása, gondolkodásmódjának torzulása zajlik, nem túl bonyolult az egész, de izgalmas, néhol félelmetes és ez az ürge valahogy ott tart a képernyő előtt. Tulajdonképpen ennyi...


the machinist - a gépész 2004
rendező: Brad Anderson
szereplő: Christian Bale - kitörölhetetlen alakítás, egyszerűen tökéletes, akárcsak az amerikai pszihoban! De sorolhatnám még: a harcos, a tökéletes trükk....
hasonló: memento című nolan film 2005-ből és az említett amerikai pszicho...
ajánlás: csak egyszer néztem meg, elég volt...

felettünk a föld

 Bevallom megint a név után mentem, annyira tetszett a kelet című filmben Brit Marling alakítása, hogy utána néztem merre is láthattam már ezt a lányt. Bár sokszor csalódtam így, most jók voltak a megérzéseim, ez a film is remek. A sci-fi kategóriába került, úgyhogy gondolom az ilyen filmekért rajongók elküldték a nénikéjükbe a kategorizáló részleget. Ez nem sci-fi, inkább egy lassú folyású lélekbúvár film, amihez kellő empátia szükségeltetik. Hősnőnk asztrofizikusnak készül, de nagyon fiatalon, nagyon hülyeséget csinál, derékba töri saját és mások életét, amihez aztán jó pár év elteltével sem talál vissza. Nem is akar. Saját magának sem tud megbocsájtani, szinte bünteti magát. És itt jön be a sci-finek mondott szál a képbe, ugyanis létezik egy föld2 nevű bolygó, ahol talán tiszta lappal indulhatna....

another earth - felettünk a föld 2011
rendező, forgatókönyv, operatőr, vágó!!!: Mike Cahill
forgatókönyv: és Brit Marling
szereplők: Brit Marling - tetszik a játéka, tiszta, természetes...William Mapother - én még nem láttam semmiben?
kedvenc rész: a sok-sok mélázós, elnyújtott kép még hozzátesz a hangulatához! és természetesen az űrhajós története :-)
hasonló: a piramis együttes: ha volna két életem című dala jutott eszembe...
ajánlás: azoknak akik benne vannak a játékban és tovább gondolják, sci-fi rajongók viszont kerüljék!

fejvadászok

A film alapjául szolgáló Jo Nesbo regényt nem olvastam. A történet izgalmas, remek munka, egészen klassz, friss északi " szelekkel". Végig lekötött a cselekmény, nem mindennapi izgalmas fordulatokkal és csavarokkal, akcióval, vérrel... A kapaszkodási pont azonban nekem nagyon hiányzott. Mert nincs kiért szorítani. Hiszen Brown egy hülye kis pitiáner bűnöző, a felesége szép csöndben elfogadja a luxus ajándékokat, egyszer ugyan felébred csipkerózsika álmából, hogy aztán ugyanolyan együgyűen folytassa, a gyönyörű Greveért pedig csak azért izgultam, hogy minél tovább láthassam a képernyőn. Még a rendőrfőnök is egy hiú pojáca. Így pedig, hogy nincs egyetlen emberi lény akivel azonosulni tudnék, lazul a figyelmem és a vége felé, már nevetségesnek is tartom az egészet...
fejvadászok -hodejegerne -2011
rendező: Morten Tyldum
író: Jo Nesbo - pár könyvét olvastam. A hipnotizőrt például, amit aztán szintén megfilmesítettek, de elolvasni bőven elég volt , nem hiszem, hogy megnézem, mert ott meg talán túl sok a csatlakozási pont!
szereplő: Aksel Hennie - remek alakítás, engem a fiatal Christopher Walkenre emlékeztetett, Nikolaj Coster-Waldau - meggyőző rossz fiú, édes mosollyal, Synnove Macody Lund - szépséges feleség...
kedvenc rész: a fejvadászat...
hasonló: Nesbo regényei ( olvasva) ha lehet, még hidegebbek....
ajánlás: a műfaj kedvelőinek, ők biztosan elégedettek lesznek...

4 hónap 3 hét 2 nap

1987 egy kollégiumi szobában két lány, barátnők készülődnek. Az egyikük félénk, ideges, ő Gabita és abortusza lesz. A másik lány Otilia szinte anyáskodik barátnője felett, mindent elintéz, szállodai szobát vesz ki ( ezek a szállodai portás jelenetek pontosan visszaidézik a kor szellemét ) a találkozóra is ő megy el Gabita helyett... Bebe úr, az illegális magzatelhajtásról úgy beszél mint valami piaci portékáról, alkudozik és végig fölényben van, olyan ellenszenves, hogy az embernek borsódzik tőle a háta. Mintha dokumentumfilmet néznénk, semmi, de semmi megjátszott nincs benne. Sokkal többről szól mint egy nem akart kisbabáról. A kommunizmus utolsó éveiben járunk, Romániában, korrupció, seftelés, szürkeség, kiszolgáltatottság mindenhol... Igaz, a történet nem mostanában játszódik, de a téma ma is aktuális (és mindig is az lesz) Románia vezető helyen van az abortuszok számát illetően ma is!
4 hónap 3 hét 2 nap - 2007
rendező: Cristian Mungiu - egy hihetetlenül érzékeny rendező
szereplők: Annamaria Marinca - hibátlan alakítás, nagyon lehet szeretni, a csúcs talán a családi vacsorán, ahogy ül szótlanul, belül pedig.... Laura Vasilia - az együgyü lány szerepében, Vlad Ivanov - rettenetesen taszító karakter...
kedvenc rész: apróságok, kiscica, seftelés a koleszban, szállodai portások, daciás autózás...
ajánlás: soha többet nem nézem meg, de egyszer mindenkinek látni kellene...

a tanú

Azt hiszem a tegnapi ünnepi műsor legjobb választása ez a film volt. Akárhányszor bukkanok rá, ott ragadok a képernyő előtt, sőt ahogy öregszem egyre inkább tetszik. Minden mozzanatát imádom, az apró utalásokat, a mára szlogenné vált mondatokat, a hangulatát, egyszerűen utánozhatatlan. Én fiatalon nem láthattam ezt a filmet, csak jóval később és így már ennyi idő elteltével bizony olyan jó nevetni ezen az abszurdnak tűnő, mégis olyan húsba vágó történeten. Annak pedig kifejezetten örültem, amikor gimnazista lányom azzal jött haza a történelem óráról hogy: képzeld mit néztünk?... Nagyon tetszett nekik is...
a tanú - 1969!
rendező: Bacsó Péter - rengeteg film közül ez a csúcs!
szereplők: Kállai Ferenc - Pelikán elvtárs - nem igazán kedvelem, de itt felejthetetlen, Őze Lajos - Virág elvtárs - annyira tökéletes!
kedvenc rész: minden: kezdve Dezsővel, a szocialista szellem vasútja, a magyar narancs, a vacsorák....
hasonló: sok-sok mondata ma is használatos, klasszikussá vált...
ajánlás: hja kérem " az élet nem egy habostorta "

csak isten bocsájthat meg

Gondoltam, beírom egyszerűen az egyszer is sokk oldalra, de aztán mégsem. Olyan érzésem van, hogy a rendező játszik velünk. Fogta magát és filmre vitt egy aligtörténetet, ami Bankokban játszódik, nagyon sötét, kékes, vörös árnyalatban ( ami egyébként talán a legjobban kidolgozott a filmben: a képek, a fény, a helyszín), hozzá adta kedvenc színészét, ami lássuk be rafinált húzás, mert hát a mi kedvenc színészünk is Ő lenne, még egy kis keleti filozófia és a skandináv vérengzés, brutalitás és lecsapta elénk. Elemezzétek nagyokosok. És így is lett, vannak krittikusok, hozzáértő? filmesztéták, akik művészi zsenialitását dicsérik, mások ugyan fanyalognak, mégis valami újítást, másságot vélnek felfedezni a filmben. Bár én csak egy mezei néző vagyok, végigszenvedtem ( nagyon hosszú) és vártam valamire, ami csak nem akart jönni. Úgy éreztem magam mint gyermekkoromban, amikor végig kellett néznem John Wayne western filmjeit és soha nem értettem mi ebben a jó, most már ennyi idő után szívesebben nézek régi westernt, de ezt a filmet soha nem fogom megszeretni...
only god forgives - 2013
rendező, forgatókönyv: Nicolas Winding Refn - vikingek felemelkedése (valhalla rising), bronson, drive
szereplők: Ryan Gosling - hozza a formáját de kit érdekel? , Kristin Scott Thomas - itt is tökéletes, de minek?
kedvenc rész: a stáblista...
hasonló: a rendezőben biztos hogy van valami beteg zsenialitás, de valami/ki hiányzik....
ajánlás: nem ajánlom

pokolba a rusnyákkal

Nem felejthetetlen és meghatározó film, de mégis érdemes megnézni. Kikapcsol, megmosolyogtat. Egy kis spanyol városban vagyunk, ahol hősünk Eliseo csetlését botlását látjuk. Ő a falu csúfja és ezt valahogy el is fogadja. A barátai folyton ugratják, persze ők is mind egy-egy külön történet... És itt a választott hölgy, igaz ő sem egy szépség és nem is bevállalható ez a szerelem, mégis megesik. Vicces, romantikus történet tele szerethető emberekkel, jó kis spanyol mentalitással. Ennyi, nem több!


pokolba a rusnyákkal - 2010
rendező: Nacho G. Velilla - a melegkonyha rendezője is, akinek ez a film tetszik ajánlom!
zeneszerző: Juanjo Javierre - nagyon klassz..
szereplők: Javier Camara - fantasztikus színész, nagyon lehet szeretni, ez az arc!!! Carmen Machi - a hölgy, aki csúnyán is szép! Julian Lopez - a legütődöttebb!!!, Hugo Silva - a szép fiú, Tristan Ulloa - a pap...
kedvenc rész:  a temetés, a fodrászlány, a tehenes sztori.....
hasonló: mostanában láttam a szerelem és pofonok című olasz filmet, ami szintén tele van lököttekkel, pont ilyen kedves őrültség az is.
ajánlás: kellemes hollywoodtól messze járó időtöltés, mindkét filmet vetíti a televízió mostanában...

the east

Egy olajkatasztrófa képeivel kezdődik a film és a megtorlással folytatódik. A kelet nevű szervezet a felelős vállalat, üzlet vezetőit szembesíti saját termékeivel, adott esetben egy olajkonszern főnökének lakását öntik tele olajjal... Fiatalok, elhivatottak, szenvedélyesek, úgy gondolják, nincs más lehetőségük ez a megfelelő út... Ebbe a csoportba próbál beépülni Sarah, aki egy ? cégnek kémkedik. Megismeri a tagokat, akikről szép lassan kiderül, hogy személyesen is érintettek ezekben az ügyekben. Kommunaszerűen élnek, mindent megosztva egymással, hulladék kaját esznek, régi ruhákból öltözködnek, egymást fürdetik... ( Persze azért mercedesszel autózgatnak, szuper számítógépes rendszerük van, ha kell gyönyörű ruhában, testre szabott öltönyben jelennek meg.)És nem csinálnak mást csak a következő akciót tervezik... Sarah szemével látjuk a két oldalt. Mint egy kívülálló figyel, velünk együtt. Tetszett nekem ez a távolságtartás, ahogy a megoldás is a legjobb választás volt, nem túl rózsaszín, de nem is túl valóságos..

The East - A kelet -2012
rendező: Zal Batmanglij - fiatal tehetség
forgatókönyv: Zal Batmanglij és Brit Marling!
szereplők: Brit Marling - Sarah - végre egy hihetően okos, független karakterábrázolás, annyira utálom, amikor cicababák alakítanak, dörzsölt, mindenre képes hősnőket! Alexander Skarsgard - remekül hozza a szuggesztív vezéralakot is... Ellen Page - annyira gyerekarca van, mégis nagyon meggyőző..., Toby Kebbell - Doc, nagyon szerethető karakter...
kedvenc rész: a pezsgős buli, a vége...
hasonló: Martha, Marcy, Marlene May a kommunás részek miatt, köszönjük, hogy rágyújtott, az orrunknál fogva vezetés miatt....
ajánlás: ez a sok fiatal tehetség remek filmet dobott össze, vannak hibái, de nem baj....

túl a fenyvesen

A film végével kezdeném. Nagyon hosszú volt és csak megkönnyebbülést éreztem. Nem jöttek az átgondolni való " tanulságok", egyszerűen vége lett és én nem bántam. Úgy ahogy azt sem bánom, hogy megnéztem, ez így elég ellentmondásos tudom, de így van. A történet egy vagány motoroskaszkadőrrel nyit, aki napról-napra él, városról városra jár, ám egyszer csak szembe találja magát az apaság kérdésével. Felmerül benne valami, eddig jól elrejtett gondoskodási vágy, ami aztán balul végződik. Itt ugrik a képbe egy kezdő rendőr, aki a maga tapasztalatlanságával botladozik az igazság és a korrupció között. Úgy érzem ez a két figura akár helyet is cserélhetne, mintha tükörképei lennének egymásnak.... Aztán hipp-hopp eltelik 15-17 év? és két tizenéves srácot látunk, akik olyan remekül folytatják a történetet, hogy nem sokáig berzenkedtem... Ha jól számolom ez három történet, szerintem ez a film gyengéje és erőssége is a sorsok összetalálkozása, egymásra hatása...

túl a fenyvesen - The Place Beyond The Pines - 2012

rendező, forgatókönyv: Derek Cianfrance - Blue Valentine rendezője, ami egy hibátlan film szerintem. Úgy vezeti a nézőt mint egy jó szülő, tanár, szeretettel kézen fog és megmutatja a lehetőségeidet: tessék találd meg a neked valót! Persze van, akinek ez sem elég!
szereplők: Ryan Gosling - megint remek, de talán ez az első film, amiben nem ő tetszik a legjobban... Bradley Cooper - végre nem " másnapos" tahót alakít, piros pont!!! Eva Mendes - gyönyörű, és a két srác akik a film legjobbjai, nem is tudom melyikük a jobb!  Dane DeHaan és Emory Cohen.
kedvenc rész: egyértelműen a harmadik, a srácok!
ajánlás: türelemmel...

transz

A csavaros történet egy Goya festmény ellopásával és eltűnésével kezdődik. Hősünket sikerül úgy fejbe kólintani ( ami egy kicsit viccesen sikerült szerintem), hogy emlékezetkiesésre hivatkozva, nincs más lehetősége, egy gyönyörű hipnotizőrnő segítségét kéri, nem teljesen önszántából persze, a híres kép előkerítésére... A szimpla krimiből itt kezd valami egészen más elő bukkanni. Minden egyes szereplő a maga gesztenyéjét kapargatja, legalábbis azt hiszi. Hol a valóságban, képzeletben, álomban, más valaki múltjában járunk éppen, keverednek, fonódnak a szálak rendesen, aztán a vége felé, amikor kezd világosodni a miért, megszűnik a varázs...


Transz - 2013
rendező: Danny Boyle - Trainspotting, 127 óra, sekély sírhant, gettómilliomos, a part,
zene: Rick Smith nevét dicsérhetjük, remek válogatás, 
szereplők: James McAwoy - sziporkázik megint, szikrázóan kék szemekkel, Vincent Cassel - hihetetlen pasi, sokoldalú, akár egyetlen filmben is rengeteg arca van ( itt is ).... és a gyönyörű hölgy: Rosario Dawson
kedvenc rész: egészen a megfejtésig....
hasonló: Danny Boyle és a forgatókönyvíró: John Hodge közös alkotásai között sok hasonlatos film van, nekem most a part jutott eszembe, mert azzal is pont így jártam, a vége már-már idegesített, de ennek ellenére remek filmnek tartom... A témához pedig Christopher Nolan Mementója /2000/ passzol, ami szintén megdolgozza a képzelőerőt...
ajánlás: nem lehet tőle transzba esni...

Mielőtt éjfélt üt az óra ( mielőtt feljön a nap ' 95 és mielőtt lemegy a nap 2004 )

Ez az a film , amit senki nem hajlandó végignézni velem, én pedig némileg értetlenkedve egyedül ültem végig, ahogy az előző részeket is...  Pontosan annyi idős vagyok mint szereplőink, (valahogy mindig pont "akkor" talált meg a három film, amikor szükségem volt rá....).  Az elvált apa kínlódásával nyit a film, nehezen találja a közös nyelvet a fiával és magában keresi a hibát, talán változtatni is akar, aztán... A házasság, gyereknevelés, művészet, szerelem, szex témája megannyi nézőpontból tárul elénk, ami egy kicsit újdonság is, hiszen az előző két filmben csak az Ő világlátásukat, lelküket ismertük meg... Ismét nem történik semmi, beszélgetnek, viccelődnek, gúnyoldónak, veszekednek... Számtalan hasonló témájú filmet láttam már, de valahogy ez/ezek a nyerő, annyira közelinek érzem ezt a párt, amiről beszélnek, ahogy mondják egymásnak, az álmaikat, a vágyaikat, ahogy egymásra néznek, még mindig....

Before Midnight - 2013
rendező: Richard Linklater
forgatókönyv: Julie Delpy, Ethan Hawke, Richard Linklater - a nem megalkuvó hármas...
szereplők: Jesse:Ethan Hawke - ez az érzékeny srác mintha csak magát adná... Celine: Julie Delpy - ez a lány az ördög és az angyal egy személyben...
kedvenc rész: a séta kettesben - mintha rácsodálkoznának egymásra (és hányszor van így!?): Jé, ez az a srác akit akkor, akibe úgy???
hasonló: túl sok van belőle, válogatni tessék!!!
ajánlás: talán egyedül vagyok a földön aki szereti ezt a három filmet és ki tudja, lehet, hogy nincs vége, várok még kilenc évet és meglátom....

Vicky, Cristina, Barcelona...

Az új Woody filmre készülődve/ Blue Jasmine /, néztem újra. Megint mást láttam benne/bele mint legutóbb. Valahogy eltűnt belőlem az ítélkezés, "címkézés" és nagyon szórakoztatónak találtam... Azt hiszem könnyen rávehetők a férfiak is az meg/újranézésre, mert ezek a csodaszép szereplők bőven ellátják őket látnivalóval, amíg mi nyugodtan álmodozhatunk.... A történet most sem eget rengető, de nagyon is szerethető, ráadásul Barcelonában vagyunk. Két fiatal lány megismerkedik egy bohém, szenvedélyes művésszel / mi is lenne más?!/, aki felrúg minden szabályt, felborítva az ő életüket is... Ez a férfialak a legnagyobb meglepetés ( nekem legalábbis), ilyen karizmatikus, erős, férfit még nem láttam Woody filmjeiben. Nem tudom, hogy ez Javier Bardemnek köszönhető-e? mindenesetre több mint meggyőző! A nőalakok, mint mindig finomra hangolva, ahogy azt már a mestertől megszokhattuk...

Vicky Cristina Barcelona - 2008
rendező, forgatókönyvíró: Woody Allen
zene: nagyon klassz!!!
szereplők: Vicky: Rebacca Hall- nekem ő is nagyon tetszett, a fiúknak inkább a többiek!!!, Cristina: Scarlett Johansson - ez a naív ösztönnőstény nagyon megy neki, és Maria Elena: Penélope Cruz - egyszerűen gyönyörű, Juan Antonio: Javier Bardem - a FÉRFI
kedvenc részek:  a házaspár vitái, szenzációs!!!
hasonló: ?
ajánlás: férfiaknak is....

like crazy

Fiatalok, szépek és nagyon szerelmesek, de az élet akadályokat gurít a a kapcsolat elé és nem lehetünk tuti biztosak a sokszor emlegetett mondásban: a szerelem mindent legyőz... Ráadásul nem az a tipikus csöpögős, rózsaszín, amerikai verzió kerül a szemünk elé, aminek újra és újra nagyon örülök, hanem " tudod az az igazi első.." szerelem, amit ha egyszer átéltünk, nem tudunk és nem is akarunk kitörölni az életünkből. Ha nem is ilyen intenzíven, de velünk marad, alakít rajtunk, hogy aztán majd egy új kapcsolatban...... A filmben a nehézségek és az idő múlása  ( én 8 évet számoltam ) ellenére  hőseink újra és újra felveszik a fonalat, próbálkoznak, nem igazán tudnak egymástól elszakadni, aztán a megoldás már-már tökéletes....

like crazy - őrülten hiányzol  2011
rendező, forgatókönyvíró: Drake Doremus - talán az első rendezése?
szereplők: Felicity Jones - Anna szerepében és Anton Yelchin - Jacobként - tüneményes pár, akiknek olyan könnyű elhinni, hogy ez veled is megtörténhet...
kedvenc rész: a felolvasás, az ajándékok!, beszélgetés vagy inkább szavak nélküli kommunikációk, és a vége,
hasonló: hétmérföldes szerelem (csak témájában, egyébként fabatkát sem ér..), és az egy nap
ajánlás: a lányaimnak :-)

 

úton

Közvetlenül a volt fesztivál után néztem meg a filmet és talán ezért, teljes megelégedéssel nyugtázom is.  Azt hiszem kell ehhez valamiféle "kortalan korlátlanság" ha úgy tetszik... A fesztivál persze nekem már egészen mást jelent mint egy tizenévesnek, de így negyven körül sok-sok felejthetetlen pillanatot kaptam, nemcsak az előadóktól, hanem a fiataloktól is.... És pont így történt a filmmel is, még ráerősített erre, éppen pont... Egyetlen jó véleményt sem hallottam egyébként a filmről, sőt néhányan egyenesen nézhetetlennek tartják, nem tudom, hogy a fesztiválhangulat homályosította el az érzékszerveimet, de tényleg rendben van! A könyvet be kell valljam nem mostanában olvastam és nem is voltam annak idején eldurranva tőle, most mégis a film kapcsán meglepett mennyire megmaradtak részletek bennem. Azt hiszem kár lenne a történetet vázolgatni, annyi minden van benne, fiatalság, barátság, szerelem, testi-lelki viszontagságok, harag, művészet, család és annak hiánya, fájdalom... A fiatalok (nagyon fiatalok) pont ugyanolyanok a történetben, mint ma és ez jó, ez olyan jó!

On the Road - 2012
rendező: Walter Salles
író: Jack Kerouac
szereplők: Sam Riley - Sal , Garett Hedlund - Moriarty és Kristen Steward -MaryLou szerepében kiváló választás mindhárom, tényleg! TomSturridge, Viggo Mortensen, Amy Adams, Kristen Dunst.....
kedvenc részek: az úton :-)
hasonló: a könyv!
ajánlás: kortalan álmodozóknak...

tétova félrelépők

Gyönyörű képpel kezdődik a film, csodaszép hősnőnk üldögél egy grandiózus esemény rideg előterében, nagyon beszédes.... A film témája nem túl izgalmas. Az öregedés fázisai,  különböző nézőpontjai, a család átalakulása, az elhivatottság, a halál elfogadása.... A történet egésze, mondanivalója nem hozott lázba, inkább egy-egy jelenet, beszélgetés vagy karakter... Ez a két nagyszerű és már sajnos korosodó színész olyan érzékkel bánik a figurájával, hogy ezt látni kell... Azok a pillantások, félszavak, mozdulatok... Pontosan érzékeljük, a viták, meg nem értések ellenére is azt a biztonságos melegséget, amit ez a két ember áraszt egymás felé... A gyerekeik pedig pontos "három gyerek modell" , a nagy a kötelességtudó jó gyerek, a kicsi maga a bohém lazaság, a középső pedig a folyton őrlődő... A nagymama, a kollégák, a barátnő mind mind kedves szerethető szereplő...
 Late Bloomers - 2011 ( a magyar cím megint ferdít! )
rendező, forgatókönyvíró: Julie Gavras 
zene: Sodi Marciszewer - nagyon klassz dal szól végig...
szereplők: Isabella Rossellini - már-már félelmetes a tehetsége, azt hiszem veleszületett?! William Hurt - nagyon szeretem a figuráit, mindig le tud venni a lábamról...
kedvenc részek: mindjárt az első képek, a fürdőkád, anya lánya beszélgetések többször is, a kiállítás, a lift....
hasonló: Még egy év / Another Year / angol film jutott eszembe, ez is egy édes hatvanas házaspárról és környezetükről szól...
ajánlás: " ...nem puhányoknak való"....

biutiful

Írtam ezt a bejegyzést, a lányom belekukkantott és rám szólt, - azért már megtanulhatnád helyesen leírni beautiful... Persze világos, nem látta a filmet. A film címe telitalálat ( és végre  nincs magyarra fordítva!). Ebben az esetben azt hiszem nem árt, ha az ember tisztában van vele mit is fog látni és akarja-e látni?! Barcelonában vagyunk, hősünk két kisgyereket nevel egyedül, egy kis kínai segítséggel. A "munkája" nem éppen legális, feketemunkásokat közvetít, halottakkal beszélget, kenőpénzeket oszt szét... Múltja sem rózsaszínű, drogos, alkoholista, pszichés zavarokkal küzdő feleség, egy tapló testvér... A jövője pedig kilátástalan: prosztatarák. A körülötte lévő emberek élete sem könnyebb, az afrikai bevándorlók, akik az utcán árulják a hamis, gagyi áruikat, a kínai feketemunkások, akár a rabszolgák élik napjaikat, a volt feleség zavarodott, beteg próbálkozásai. Olyan az egész mint egy húsba vágó dokumentumfilm. Nincs semmi szépítés, megjátszott, egymást követik a megrázó események. Csodaszép, kicsavart képekkel: kemoterápia és a La Sagrada Família, a szenegáli lány iskolába kíséri a gyerekeket, apa és fiú beszélgetése...

Biutiful - 2010
rendező: Alejandro González Inárritu - ez a mexikói rendező egészen sajátos látásmóddal, meg kell nézni a filmjeit: korcs szerelmek, 21 gramm, Bábel....
forgatókönyv: Inárritu,  Armando Bo, Nicolás Giacobone
zene: Gustavo Santaolalla mint minden Inárritu filmben itt is remek...
operatőr: Rodrigo Pietro - Ő is a csapathoz tartozik és még: megtört ölelések, argo akció, brokeback mountain...
szereplők: Javier Bardem - fantasztikus tehetségű, karizmatikus pasi. Ahogy a gyerekekkel beszélt viselkedett, nézett csodaszép volt! Maricel Álvarez - a feleség szerepében nagyon is hiteles... Hanaa Bouchaib és Gulliermo Estrella a két gyerek...
kedvenc részek: apróságok, képek, a bagoly, a gyerekek, a szenegáli lányból áradó elfogadás...
hasonló: Inárritu előző filmjei és az angol szabad világ és a látogató című film is...
ajánlás: ebben a multikulturálisnak mondott világban sok hasonló témájú film születik, de az arányok általában felborulnak, a politika, nacionalizmus vagy éppen a liberalizmus elhomályosítja a józan ítélőképességet, valamelyik irányba kezdi húzni a nézőt... Itt, ebben a filmben nem így van...szerintem

az újságos fiú

Elkezdtem nézni ezt a filmet, bevallom, nem túl nagy lelkesedéssel, aztán egyszer csak nyakig benne voltam. Fülledt, krimiszerű, brutális, szexualitástól és mocsoktól, rasszizmustól bűzlő történetbe csöppenünk. Egy fekete hölgy mesél, a bejárónő, mindent tud, de azt mondja és úgy ahogy neki tetszik. Az újságíró és laptulajdonos apa, nem tesz sok tanúbizonyságot erkölcsi tartásáról, a körülötte lebzselő hölgy is csak egy a sok közül, fia nagyon fiatal, hiányzik az édesanyja, keresi a helyét a világban és próbál felnőni... Bátyja, a már befutott újságíró, elhivatott és nagyon fura.... Bekerül a képbe Charlotte, aki minden idejét a szerinte ártatlan, gyilkossággal vádolt és börtönben ülő Hilarynak szenteli. Levelezésükből süt a " szerelem"... Ezek az emberek így összerakva egy nagyon beteg történetet alkotnak. Néha szerettem volna ha a mesélő tovább mesél egy-egy jelenetet, máskor pedig inkább elfordítani a fejemet, a hűvös szobában is úgy éreztem folyik rólam a víz, mint mindenkiről ebben a fülledt kisvárosban.

the paperboy - az újságos fiú -2012
rendező: Lee Daniels - ennél távolabb nem is állhatna tőlem a történet, a szereplők pedig még inkább, mégis olyan légkört teremtett, hogy nehéz ezt a távolságot megtartani....
zene: Mario Grigorov válogatása a hetvenes évekből szenzációs!
szereplők: Nicole Kidman - ez a mindig kimért, visszafogott nő, olyan kurvát hozott ki magából, hogy csak bámultam!!! - John Cusack - ő is megdöbbentő, nem láttam még ennyire visszataszítónak soha..., Matthew McConaughey - ő is meglepett, eddig csak bugyuta filmekben láttam és leginkább hasizmait, mosolyát mutogatta, azért itt már mást is csinált! - Zac Efron - felkötheti a gatyáját, ha a többiek nyomába akar érni, de fejlődik...Macy Gray - a mesélő nézőpontja is egy fontos része a sztorinak...
kedvenc rész: Jack és Charlotte az autóban, az esőben....
hasonló: szörnyek keringője 2001 - Lee Daniels igaz csak producere volt, de nagyon hasonló sorsok...
ajánlás: kánikula előtt...