Semmit nem tudtam erről a filmről, véletlenül néztem bele. Először azt hittem egy dokumentumfilmre bukkantam, aztán pár perc után világossá vált, hogy ez egy játékfilm. Egy szlovén szállodában gyűlik össze a társaság, nyolc férfi, a közös pont, hogy mindenki részese volt a délszláv háborúnak. Ez a téma, akár egy csoportterápiás összejövetel... A cél ez is, kibeszélni végre a háború okozta traumákat és elfogadni egymást. A szereplők sokszínűsége nem erőltetett, van itt szerb, horvát, szlovén, muszlim, katolikus, tolószékes... A beszélgetések/beszéltetések nem mennek könnyen, nehezen nyílnak meg egymás előtt és sokszor vitába, ivászatba, brutalitásba fullad a próbálkozás... Néha nagyon nehéz kivárni egy-egy szereplő történetét, de azt hiszem érdemes, nem sok filmet láttam ebben a témában, ami ennyire hiteles... a férfiak nem sírnak muskacu ne placu 2017- (szlovén, horvát,boszniai,német)
rendező, forgatókönyvíró: Alen Drljevic'
szereplők: egytől egyik remek játék, bár úgy éreztem a szívük-lelkük benne van, mintha csak önmagukat adnák...
kedvenc rész: a terápiás részektől mindig tartottam, de azon kívül a beszélgetések, az italozások, a temetés nagyon nagyon rendben volt...
hasonló: a szerelmem Szarajevó csodaszép film, bár itt a női oldalt látjuk... és a vér és méz földjén, ami Angelina Jolie első rendezése és bár szinte csak rosszat lehet hallani róla, azért meg lehet nézni ...
ajánlás: Fél Magyarország a volt Jugoszlávia területén nyaral minden nyáron. Láthatjuk, hogy ezek a férfiak tényleg ilyenek, nagyon kemények és ridegek és cseppet sem barátságosak, nagyon lassan nyílnak meg, máskor pedig sírva, összeölelkezve énekelnek gyönyörű, népdalokat.....
