a filmsztárok nem liverpoolban halnak meg

Gloria Grahame amerikai filmcsillag volt a negyvenes évektől egészen a hetvenes évek végéig szerepelt, bár népszerűsége a kor és kora előrehaladtával egyre csökkent, ahogy az lenni szokott a hollywoodi vezetés a fiatal szépségeket részesíti előnyben... Ez a film pedig az utolsó éveiről és fiatal szerelméről szól. A színésznőt Anette Benning játssza, szenzációsan, partnerét pedig az édes Jamie Bell, meg kell mondanom, hogy nélkülük fabatkát sem érne az egész, ők ketten viszont olyan élményt kínálnak, amit mégis érdemes megnézni, meghallgatni. A zene , ami végig kíséri a filmet igazi csemege...
The filmstars dont die in liverpool - 2017
rendező: Paul McGuigan - skót rendező, finoman, jó ízléssel nyúl a történethez
író: Peter Turner ( a fiatal szerető ) emlékirataiból készült a forgatókönyv
szereplők: Anette Benning - mostanában, (így idősen főleg) nagyon ott van, minden szerepben megtalálja magát, és olyan jól állnak neki a ráncok!!! Jamie Bell - azt hiszem kitörölhetetlen nyomott hagyott a Billy Elliot-tal és itt és most is... és persze a tündéri Julie Walters - mint mindig itt is tökéletes,
zene: J.Ralph - nevéhez fűződik a válogatás, amit aztán érdemes többször meghallgatni, Elvis Costello lenyűgözött...
kedvenc rész:  a tánc persze nagyon édes!
hasonló: Jane Fondával láttam egy beszélgetést, ami eszembe jutott, mert ő is az öregedés folyamatáról és a mellőzöttségről beszélt, amit egy színésznő biztosan még nehezebben él meg... Ő mondta mennyire szereti és tiszteli Vannessa Redgravet / ebben a filmben is szerepel egy pár percre!!!) a ráncaiért, hogy milyen bátornak tartja, hogy vállalja magát úgy ahogy van...
ajánlás: élvezzük a csodajó színészi játékot és a klassz zenét!

a férfiak nem sírnak

Semmit  nem tudtam erről a filmről, véletlenül néztem bele. Először azt hittem egy dokumentumfilmre bukkantam, aztán pár perc után világossá vált, hogy ez egy játékfilm. Egy szlovén szállodában gyűlik össze a társaság, nyolc férfi, a közös pont, hogy mindenki részese volt a délszláv háborúnak. Ez a téma, akár egy csoportterápiás összejövetel... A cél ez is, kibeszélni végre a háború okozta traumákat és elfogadni egymást. A szereplők sokszínűsége nem erőltetett, van itt szerb, horvát, szlovén, muszlim, katolikus, tolószékes...                         A beszélgetések/beszéltetések nem mennek könnyen, nehezen nyílnak meg egymás előtt és sokszor vitába, ivászatba, brutalitásba fullad a próbálkozás... Néha nagyon nehéz kivárni egy-egy szereplő történetét, de azt hiszem érdemes, nem sok filmet láttam ebben a témában, ami ennyire hiteles...

a férfiak nem sírnak muskacu ne placu 2017- (szlovén, horvát,boszniai,német)
rendező, forgatókönyvíró: Alen Drljevic'
szereplők: egytől egyik remek játék, bár úgy éreztem a szívük-lelkük benne van, mintha csak önmagukat adnák...
kedvenc rész: a terápiás részektől mindig tartottam, de azon kívül a beszélgetések, az italozások, a temetés nagyon nagyon rendben volt...
hasonló: a szerelmem Szarajevó csodaszép film, bár itt a női oldalt látjuk... és a vér és méz földjén, ami Angelina Jolie első rendezése és bár szinte csak rosszat lehet hallani róla, azért meg lehet nézni ...
ajánlás: Fél Magyarország a volt Jugoszlávia területén nyaral minden nyáron. Láthatjuk, hogy ezek a férfiak tényleg ilyenek, nagyon kemények és ridegek és cseppet sem barátságosak, nagyon lassan nyílnak meg, máskor pedig sírva, összeölelkezve énekelnek gyönyörű, népdalokat.....