20th century women

Egy kedves emberi történet a még élhető és érthető huszadik századból. Igazából egyfajta tiszteletadás ez a huszadik századi nők előtt. És aki mindezt elmeséli egy igazi bennfentes, egy fiú, aki éppen a felnőtté válás küszöbén áll, anyjával él, de nem egyedül. Velük lakik Abbie, a szabadelvű fotográfus aki éppen méhnyakrákból lábadozik, és William a csendes ezermester, aki a férfivonalat képviseli. És Julie, aki ugyan nem velük él, de az éjszakákat szinte mindig Jamienél tölti és elmeséli az éppen aktuális szerelmi kalandjait... Akár egy rendhagyó család. Az anyának mégis az az érzése támad, nem tud a fiának elég segítséget, példát, tapasztalatot átadni és segítségül hívja lakótársait, mutassák meg a fiúnak saját nézőpontjukból a világot.... Így hát Abbie elviszi magával az éjszakába és beavatja a flörtölés rejtelmeibe és a feminizmus alapjaiba. William nem igazán tud vele szót érteni inkább az édesanyját próbálja a fiúhoz közelíteni ( az a tánc a szobában, rendkívüli...). És persze Julie, aki nagyon jól ismeri ezt az édes srácot... Azt hiszem így kellene felnőni! Itt persze nincs meg a hagyományos család modell, de ezek az emberek egymás felé fordulnak, törődnek egymással, beszélgetnek és ezért nagyon-nagyon jól ismerik egymást.

2016 - 20th century women- huszadik századi nők
rendező, forgatókönyv: Mike Mills - forgatókönyveket és dalszövegeket is ír ( REM everybody hurts!), és rendez
zene: Roger Neill nevéhez fűződik a remek válogatás: Louis Armstrong, Talking Heads, David Bowie...
szereplők: Anette Benning - fantasztikus színésznőnek tartom, rengeteget hozzátesz ehhez a filmhez is...( az agyonajnározott meryl streep szerintem nyomába sem ér!) Greta Gerwig- nagy kedvencem és itt is remek alakítást nyújt, Elle Fanning - nagyon lehet szeretni a naiv mégis flegma stílusát..., Billy Crudup - a mosolya maga a megnyugtatás, Lucas Jade Zumann - pont jó
kedvenc rész: Benning minden jelenetét imádtam, ahogy néz, ahogy szívja a cigit egyfolytában, ahogy nevet....
hasonló: Boyhood mindenképpen, Infinitely polar beer, mert itt is rendhagyó családról beszélünk és talán az captain fantastic - itt pedig az apa neveli egyedül a gyerekeit...
ajánlás: nem csak nőknek!!!

Testről és lélekről

Újra egy magyar film! Egy nagyon szép, érdekes történet két zárkózott, magányos ember egymásra vagyis inkább magára találásáról. A valós helyszín egy vágóhíd, az ott dolgozók egyszerűségével, élő és holt hússal, sok-sok vérrel. A képzeletbeli vagyis álombeli helyszín pedig egy téli erdő, szarvasokkal és csendes nyugalommal. Valahogy annyira eredetinek,  dokumentumszerűnek éreztem az egészet, mintha igaz, valós helyzetbe cseppentem volna... A színészek játéka, ezek a hiteles arcok szinte belevésődnek az emberbe, a párbeszédek pontosak és cseppet sem tolakodóak, az állatok pedig gyönyörűek. A valóság és álom gyönyörű libikókája... Egyszerűen csodaszép...

testről és lélekről- 2016
író, rendező: Enyedi Ildikó - ez a film magáért beszél, a többi nem is érdekes....
szereplők: Borbély Alexandra - nem láttam még soha, de biztos, hogy nem fogom elfelejteni ezt az arcot!! Morcsányi Géza: visszafogott maximalizmus, Tenki Réka: remek alakítás....
kedvenc rész: az emberi, tétova találkozások...
hasonló és ajánlás: nagyon sok hasonló témájú film van, ami nem győzi a néző szájába rágni, hogy főhőse milyen hátrányos helyzetből, rossz környezetből, szeretet nélküli családból indul és ezért ilyen, amilyen és lám az amerikai zászló lobogása alatt minden jó ha a vége jó..., na ez nem ilyen film. Szerencsére!

mozart in the jungle (1-2-3évad)

Nem vagyok kitartó a sorozatnéző. Előbb vagy utóbb ráunok és aztán többet hallani sem akarok róluk, de persze itt is van kivétel. Ez a nagyon kedves, szórakoztató, cseppet sem izgalmas, vagy látványos film elvarázsolt, annyira meglepett, hogy gyorsan végignéztem az eddig fellelhető részeket ( talán készül már a negyedik évad!). Az alaptörténet a new york-i szimfonikus zenekar működéséről, mindennapjairól szól. A történet mozgatórugója egy fiatal új karmester, aki napi kapcsolatban van Mozarttal... Hatással van a zenekar minden tagjára, a leváltott és leharcolt előző karmesterre, a gazdasági vezetőre, az idős dúsgazdag szponzorokra és a fiatal kezdő oboista lányra Haileyre, na és persze rám is.... Az első évad a zenekar körül forog, megismerjük a tagokat, a nehézségeket, a mate tea pontos elkészítési módját és csodaszép zenéket hallhatunk.... A második évadban a gazdasági válság a főszereplő, hatására elég sok szó esik a pénzről, szakszervezetről és nyugdíjról, a zenekar fennmaradása a tét, közben kiruccanunk Mexikóba is, láthatunk egy klassz kis előadást a számomra eddig ismeretlen Witeszlavá Kaprálová emlékére. A harmadik évad pedig Monica Beluccié, sok áriával, nem kevés hisztériával, és a gyönyörű Itáliával.. Komoly témák is körvonalazódnak persze, a zenekari tagok élete nem könnyű, van akinek anyagi nehézségei, magánéleti problémái vannak. A boldogulás útja kőkemény küzdelem és gyakorlás, a kiemelkedő tehetség még itt is kevés.... A zene különös szeretete tartja össze őket... Azt gondoltam ez egy nagyon jól megírt történet, ami nem a közízlésnek és a mai trendnek veti alá magát azért szeretem ennyire... Aztán arra jutottam a szereplők és a karakterek annyira passzolnak , hogy azért van rám ilyen hatással. Ez mind igaz is, minden passzol a színészek, a jelenetek, a vicces, okos párbeszédek... mind fontosak, de a lényeg a muzsika, fantasztikus varázsa az ami magával ragad...

mozart in the jungle 2014-
alkotók ( a teljesség igénye nélkül): Roman Coppola, Jason Schwartzman, Paul Weitz, Tricia Brock...
szereplők: Gael Garcia Bernal:Rodrigo - tökéletes választás, csudajó játék, nagyon lehet szeretni! Lola Kirke: Hailey - ez a lány ahogyan nevet, hát az utánozhatatlan! Saffron Burrows: Cintia, csodaszép nő, Bernadette Peters: Gloria, nagyon idegesítő karakter..., Malcolm Mcdowell: Thomas, a régi karmester, szenzációs pasi, Hannah Dunne: Lizzie- a tündéri barátnő...
zene: gyönyörű zenék szólalnak meg a filmben és ha másért nem, azért érdemes volt nézni, mert kedvet kaptunk Mozartot, Beethovent, Csajkovszkijt hallgatni....
kedvenc rész: nagyon rövid egy-egy rész (kb. 20 perc), így többet kell nézni belőle egyszerre:-))
van persze egy-két felejthető epizód, de még ezt is elnézzük....

I Daniel Blake

Daniel Blake egy hatvanas, szívinfarktusból lábadozó, kétkezi munkásember, aki orvosa tanácsára, még nem dolgozhat. Igen, ám de a munkaügyi hivatal hozzáértő munkatársai mégis munkavégzésre alkalmasnak találják, így nem kap segélyt, ami a gyógyulás idején nagy segítség lenne.  Ezért hősünk elindul a bürokrácia útvesztőin... Ahol aztán elkeveredik persze, mert gondoljuk és saját bőrünkön mi is érezzük, hiába van ez az egész értünk, mégis ellenünk szól. Már az első lépés logikátlan, aztán következnek sorban: a végtelen és értelmetlen telefonbeszélgetések, a személyes ügyintéző embertelenségei, a végeláthatatlan kérdőívek, az elutasítások, a segítőkészség teljes hiánya.... Hősünk nem hagyja magát, újra és újra nekivág... Közben megismerjük ezt a büszke, csupa szív embert, aki segít a szomszédjának, lehurrogja a kutyasétáltatót a kutyapiszok miatt, odaadó barátja lesz egy hasonló helyzetben lévő anyukának, aki egyedül neveli két gyerekét... És persze tudjuk, hogy nincs egyszerű dolguk a hivatali/állami dolgozóknak sem, hiszen nap mint nap olyan emberi sorsok felett döntenek, melyek közel sem ilyen patyolat tiszták és egyértelműek, mellette pedig a saját munkájukat is félteniük kell.... Annyi, de annyi minden van ebben a filmben, ami elgondolkodtató, megfontolandó. Mi magunk hoztuk létre ezt az átláthatatlan bürokráciát?! Miért nem figyelünk egymásra? Hogy történhet meg ma Európában, hogy egy életet végigdolgozó munkásember az utcára kerüljön?? Hová tűnt az egymás felé fordulás, udvariasság, becsület, büszkeség? Miért vagyunk csurig töltve előítéletekkel!? Ezeket a kérdéseket és gondolom sok másikat is, amiket a film éppen csak megvillant: edzőcipős üzlet, virtuális valóság, hajléktalanok, munkaadó véleménye... magunkban kell megválaszolnunk...

I daniel blake - 2016
rendező: Ken Loach ( már Ő is 80 éves!!) - szinte minden filmje ( amit láttam) "alulról" mutatja a világot, nincsenek sztárok és csillogás, egyszerű, hétköznapi emberek és gyönyörű történetek: Nevem Joe, Szabad világ, Felkavar a szél, tiltott tánc, szesztolvajok.
forgatókönyvíró: Paul Loverty - csuda egy pasi, ezek a történetek a maguk tökéletlen egyszerűségében, utánozhatatlanok. És ők ketten együtt...
szereplők: Dave Jones, Hayley Squires - még nem láttam őket semmiben...
kedvenc rész: az elején még egész viccesnek és ismerősnek tűnt az ügyintézés néhány lépése... , az üzenet a falra írva, a könyvespolc, a feleség története, az utolsó levél....
hasonló: a már említett Ken Loach, vagy Paul Loverty neve garancia a hasonló filmekre!
ajánlás: amikor az ember többet vár szimpla szórakozásnál....