Ezt nevezem! Piszokul átgondolt, letaglózó történet. Egy kis közösség közé cseppenünk, ahol mindenki ismeri, figyeli egymást, nem mellesleg a férfiak együtt vadásznak.... Lucas az egyikük, akinek az élete mélyponton van, elvált, a fiát ritkán láthatja, ráadásul tanári állását elveszítette és egy óvodában dolgozik. Mindezek ellenére nyugodt, kiegyensúlyozott, kedves ember, aki nagyon jól szórakozik az ovisokkal... Amíg, Klara, az egyik kislány furcsa dolgokat mond Lucasról, amiből a vezető óvónő azt a következtetést vonja le, hogy molesztálta a kislányt. Persze nem marad titokban, egyre többen és többet tudnak.... Csak terjed a pletyka és szinte senki sem áll Lucas oldalára. " mert egy gyerek ilyesmiben nem hazudik".... Óhatatlanul is Vekerdy Tamás szavai jutottak eszembe ami valahogy így szól: " nem a gyerek rossz, aki hazudik, hanem a felnőtt, akinek hazudik"... A vádak gyarapodnak, a rendőrség is bekerül a képbe, aztán felmentés a vége. Vagyis ez még nem a vége, mert a falu lakói nem hagyják annyiban a dolgot... A film az érzelmek hullámvasútjára ültet: a szülők, akik saját hibáik ellenére mégis részvétet ébresztenek, Klara, akit nem lehet hibáztatni, mert elég feldolgoznia a szülei veszekedéseit, az oviban felejtést, a közönséges bátyját, az apa italozásait, Lucas pedig a maga csendes, erős jellemével, valahogy bízni kell benne! Lucas fia, Marcus még hozzátesz az érzelmek skálájához, ahogy megkérdezi a kislányt: miért hazudsz???? Ez az egyik legfelkavaróbb jelenet a sok közül. A falu többi lakója, szülők, óvodai dolgozók, üzletek eladói, mind egy emberként utasítják el, rekesztik ki a közösségből. De a rendező nem elégszik meg ennyivel, még mélyebbre visz: a karácsonyt ünnepeli a falu apraja nagyja és ott a templomban, várva a kis Jézus születését, Lucas és Theo szembenéznek egymással.... Reménykeltő, ahogy egymás felé fordulnak újra... De még ez sem a vége. Fellélegezhetnénk, de nem lehet...
jagten - a vadászat - 2012 dán remekmű!!!
rendező, forgatókönyvíró: Thomas Vinterberg - a témái akár sablonosak is lehetnének , de így láttatni, így vezetni, így játszani az érzelmekkel, érzékszervekkel!!! Imádom, hogy nem akar mindent megmagyarázni, nem akar mindenkinek tetszeni, nem akar több lenni mint ami... A dogma filmek, másik alapítójával ellentétben, pontosan beletalál a szívem közepébe!
szereplők: Mads Mikkelsen -nem is igazán tudom, milyen szavakat használjak a magasztalására. Ez a karakter lenne rá szabva? Nem így van, minden szerepét ilyen tökéletesen játssza. Volt egy-két film, amit nem tudtam megnézni, szinkronosan, vagy felirattal, csak dánul, de őt még akkor is szívesen nézem, ha egy szót sem értek belőle. Csupa remek filmben szerepelt: Ádám almái, Zöld hentesek, A Royal Affair, Hogy szeretsz?, Esküvő után... Thomas Bo Larsen - a hiteles piás... Annika Wedderkopp - a kislány, aki néha már már félelmetes... Lasse Vogelstrom - Marcusként, nekem nagyon tetszett! - Anne Lousie Hassing - a mindig rohanó anyuka - Susse Wold - a cseppet sem kompetens óvónő, Alexandra Rapaport - az egyetlen értetlenkedő... Lars Ranthe - a segítő keresztpapa... ezek a színészek egytől- egyig csodásak!!!!
kedvenc rész: elejétől a végéig szabályosan rátapadtam a vászonra ( és nem csak a felirat miatt!), azért van egy-két mozzanat: a kislány a sötétben, Marcus látogatása reggel, "az üzletbe visszaugrás", a templomi jelenet, és a vége....
hasonló: a születésnap jutott eszembe (98-as Vinterberg film ) hasonló téma, más nézőpont...És még egy film az Eden Lake - véresebb, de hasonló gondolatokat ébreszt....
ajánlás: végtelenül elszomorítónak találtam, hogy egy ilyen kvalitású filmre ennyire kevesen ( öten ültünk egy pici mozi nézőterén) kíváncsiak. Nincs 3D, nincs akció, eget rengető technikai megoldások, "csak egy szimpla emberi történet, ami jól gyomorszájon vág!
Nem tudom kinek mi ugrik be erről a filmről, én már jó régen láttam, akkor nem is igazán tetszett, most valamiért elővettem és megnéztem. Őrült egy film tele jobbnál jobb dumákkal, kidolgozott, piszok átgondolt karakterekkel, hihetetlen, hogy eddig nem vettem észre?! Mi történt ez alatt a pár év alatt velem? Hősünk, Töki egy lökött fazon, egész nap nem csinál semmit, az egyetlen tevékenység a bowling, amiben részt vesz, bár itt is inkább csak beszél és beszél, és issza a megszokott koktélját, aztán egy nap félresiklik az élete, összekeverik milliomos névrokonával, aki kapva kap az alkalmon és megbízza elrabolt felesége megkeresésével... Persze összekuszálódik minden, szerencse, hogy barátja mindenben mellette áll :-). Nagyon jól szórakoztam, tényleg, vállalom!
