Olyan könnyű ezzel a filmmel tartani. Zakkantak, őrültek, betegek, megszállottak, nyárspolgárok, együtt. Konfliktusokkal, őszinteséggel és hazugságokkal, némi erőszakkal és egy kis tánccal. Nagyjából ennyi a film, mégis sokkal több! A normalitás és őrültség közötti nem mindig világos határokat feszegeti. Hogy kinek a javára döntünk, nem kétséges. Az egész bagázs őrült, vagy legalábbis emberi. A szülők, akik támogatják fiúkat, mégis inkább hátráltatják felépülésében, a barát, aki segítség helyett a saját életére panaszkodik, az újra és újra meglógó szintén bolond srác, sőt még a kezelő orvosnak is meg van a maga hülyesége... Szép lassan rájövünk, hogy főhősünk, akit nyolc hónap diliház után hazaengednek, talán az egyetlen racionálisan gondolkozó, sőt pontosan tudjuk, hogy egyszercsak fölébe kerekedik ennek az egész társaságnak. Naiv őszintesége pedig már-már megkapó, mint egy kisgyerek ( nem mint egy mániákus depressziós, nem vagyok túl jártas pszichés betegségekben, de azért az világos, hogy itt csak a szépet és vicceset kapjuk!). Ebben az őszinteségben talál egy megfelelő partnert Tiffany személyében, aki szintén nem a normális kategóriába tartozik ( bár ha a nővére odatartozik, át kellene gondolni a fogalmat!). Egymást segítve, és akadályozva jutnak el a felismerésig, mi pedig a film végéhez, ami kicsi nyálas, de megbocsájtjuk, mert " ennek a történetnek legyen jó vége."
napos oldal - silver linings playbook 2012
rendező: David O Russel - felfedezhetők a fighter-ből jól ismert motívumok!
zene: Danny Elfman - tudja mitől döglik a légy...
szereplők: Bradley Cooper - bevallom nem vártam tőle túl sokat, de itt végre nem csak a kinézetére apelláltak és bevált. Nagyszerű végre színészként látni, nemcsak szimpla szépfiúként... Jennifer Lawrence - nem tudom eldönteni, hogy is állok vele... Robert De Niro - ez a szerep sem okozott különösebb gondot neki... Jacki Weawer - anyuci... Julia Stiles - az undok feleség szerepében, nem semmi... Chris Tucker inkább vicces, mint őrült..
kedvenc rész: a vacsora meghívás, a randevú, a dilidokinál előadott szövegek....
hasonló: Száll a kakukk fészkére - Jack Nicholsonnal '76-ból, keményebb és sokkal jobb persze, érdemes újra nézni!!!
ajánlás: nemcsak Bradley Cooper kék szeméért...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése