Gyönyörű képpel kezdődik a film, csodaszép hősnőnk üldögél egy grandiózus esemény rideg előterében, nagyon beszédes.... A film témája nem túl izgalmas. Az öregedés fázisai, különböző nézőpontjai, a család átalakulása, az elhivatottság, a halál elfogadása.... A történet egésze, mondanivalója nem hozott lázba, inkább egy-egy jelenet, beszélgetés vagy karakter... Ez a két nagyszerű és már sajnos korosodó színész olyan érzékkel bánik a figurájával, hogy ezt látni kell... Azok a pillantások, félszavak, mozdulatok... Pontosan érzékeljük, a viták, meg nem értések ellenére is azt a biztonságos melegséget, amit ez a két ember áraszt egymás felé... A gyerekeik pedig pontos "három gyerek modell" , a nagy a kötelességtudó jó gyerek, a kicsi maga a bohém lazaság, a középső pedig a folyton őrlődő... A nagymama, a kollégák, a barátnő mind mind kedves szerethető szereplő...Late Bloomers - 2011 ( a magyar cím megint ferdít! )
rendező, forgatókönyvíró: Julie Gavras
zene: Sodi Marciszewer - nagyon klassz dal szól végig...
szereplők: Isabella Rossellini - már-már félelmetes a tehetsége, azt hiszem veleszületett?! William Hurt - nagyon szeretem a figuráit, mindig le tud venni a lábamról...
kedvenc részek: mindjárt az első képek, a fürdőkád, anya lánya beszélgetések többször is, a kiállítás, a lift....
hasonló: Még egy év / Another Year / angol film jutott eszembe, ez is egy édes hatvanas házaspárról és környezetükről szól...
ajánlás: " ...nem puhányoknak való"....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése