Ezt a hülye címet már megint, nem értem!!! Kik ülnek a "címadó székekben" tessék mondani!! Miért kell ilyen agyalágyultnak nézni a magyart??? Ezen nagy nehezen túl tettem magam elkezdődött a film... Az első tíz, tizenöt perc nem éppen vidám, inkább tragikus, de aztán szép lassan feléled, nem lesz belőle fergeteges komédia, inkább egy kellemesen mosolyogtató, megkapó film. Az újrakezdést nem használnám, szerintem ilyen nincs, vagyis húsz felett már csak változtatás, felállás, megrázom magam van. ( ez nem második élet, ugyanaz az egy!!!). Nathalie talál valakit, aki bizalmat ébreszt benne, amit elhagyott valahol útközben, akivel jó együtt lenni, lassan bontakozó kapcsolat, tud várni, nem tolakodó, nem mindent elsöprő szerelem, mert ilyen is van kérem szépen. Nagyon jó volt ennek a nagy melák svédnek a szemébe nézni, olyan nyugalmat árasztott, ami nem tudom , hogy csak a színészi játékának nagyszerűsége vagy tényleg ilyen az ürge. Nagyon kedves a film hangvétele, az önirónia a francia nációval, a mai értékek megkérdőjelezése, a társadalmi elvárások kifigurázása.... Nem mindent elsöprő love story, egyszerű ínyencség, csemege, ahogy az eredeti cím is sugallja...
La delicatesse - 2011
rendező: Stéphane és David Foenkinos
szereplők: Audrey Tautou - nem igazán kedvelem a játékát, kivéve ha mosolyog... Fracois Damiens, aki szerintem francia, talán belga, mindenesetre nagyon édes!
kedvenc rész: nagyon tetszett a befejezés a nagyi kertjében....
hasonló: a csajozós páros 2005-ből, szintén francia, egy édes balfácán: Jean Paul Rouve főszereplésével
ajánlás: az első húsz perc után nehéz elhinni, hogy vicces és kedves lesz, pedig így van! Türelem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése