Mindig nagy várakozással ülök le egy új (vagy még nem látott régi ) Woody film elé. Olyan ember, férfi, aki biztosan halálra idegesítene a hétköznapokban, de így a filmvásznon keresztül el tud varázsolni. Így volt ez most is. Talán kell hozzá Róma és a hibátlan színészek is, de nagyon könnyedén sikerült ráhangolódnom. Woody szemüvegén át nézni a világot, az embereket nagyon szórakoztató és tanulságos is. Rómát kapjuk az amerikai turista lánnyal, aki már-már sablonosan beleszeret egy római fiatal ügyvédbe, szüleiket akik között ott van a jól ismert Woody karakter, kicsit öregebben, de még mindig sok mondanivalóval..., egy vidéki, fiatal párral akik a boldogulást és a boldogságot keresik a fővárosban, közben pedig fellini-szerű bonyodalmakba keverednek mindketten, és az amerikai egyetemistákkal, akik keresik önmagukat, átélik a szerelem határait, ugyanazokat a hibákat? vétik, mint generációk óta mindenki, hiába kapnak egy kis segítséget ( Alec Baldwin, bár az embernek az az érzése, hogy nagyon szívesen éli át újra ezt a románcot és csak ímmel-ámmal ellenkezik... ), hétköznapi római családdal, ahol a családfő egyik napról a másikra híres és felkapott lesz, majd ugyanilyen hirtelen visszahuppan megszokott életébe... Ezek a történetek külön-külön is megállják a helyüket, nincs nagy összekuszálás, vagy egymásba fonódás, mégis egy teljes egész. A film befejezése sem sablonos, nincsenek tanulságok (vagy mégis?), megoldások, zajlik az élet megy a maga útján, felsorakozik a zenekar a spanyol lépcsőn, zsibongó római este...
to rome with love - 2012
rendező, forgatókönyvíró: Woody Allen - nagy-nagy tisztelettel bánik elődeivel, az olasz kultúrával, emberekkel....
szereplők: Judy Davis - telitalálat, Alison Pill - nekem a párizsban jobban tetszett, Ellen Page - favorit! Penelope Cruz - pontosan eltalálta a figurát, nem játszotta túl, csúcs!, Greta Gerwing - nagyon szimpatikus csaj..., Alessandra Mastronardi - a gyönyörű olasz lány, Flavio Parenti - Michelangelo - nem találtam semmi erőltetett sztereotípiát... Roberto Begnini - a gesztikulálás főistene, Alec Baldwin - kis kiábrándultság után újra ragyogónak találtam... Fabio Amiliato - a gyönyörű hangú tenor, és feltűnik egy rövid jelenetben Ornella Muti, aki még mindig gyönyörű.... Jesse Eisenberg - ez a kapkodó, hadaró srác nagyon rendben van...
kedvenc rész: talán Sally-Jack-Monica-John hármas-négyese tetszett a legjobban...
hasonló: férfit látok álmaidban
ajánlás: minden út Rómába vezet...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése