Jó egy éve láttam a bemutatóját, fel is írtam magamnak a címét, de aztán nem találtam rá egészen mostanáig. Tök véletlenül akadtam rá a tv csatornákon zongorázva, elsőre csak egy kis részt csíptem el belőle, de másodszorra sikerült megnéznem egészben. Két, három, sőt négy szálon fut a film. Az első egy menő, befutott disc-jockey, két lánya van egy nagyon fiatal, szexi barátnője. Lassan bontakozik ki a múlt: alkoholista volt és húsz év után vált el, így akarta megváltoztatni az életét, talán ezért van mindig valami szomorúság, melankólia, elégedetlenség benne... A visszaemlékezéseiből ismerjük meg a fiatal énjét, az első szerelemét..., az elhagyott feleség története, a fájdalma, a nagyon különös álmai ( vagy ha úgy tetszik látomásai ) És a legszebb történet, a Down kóros fiú és anyukája. Ez a kapcsolat, ez a szeretet már-már zavarba ejtő, olyan túláradó érzelmekkel szembesít, hogy nem tudjuk, kinek is van nagyobb szüksége a másikra?! Gyönyörűen megkomponált történet, az átmenetek, a képek, a jelenetek, minden a helyén. A zene, ami szinte összekapcsolja egymásba ölti az eseményeket, telitalálat! Vanessa Paradis és a többiek pedig felejthetetlen alakítást nyújtanak!café de flore - 2011 kanadai-francia
rendező és forgatókönyv: Jean-Marc Vallée
zenei kavalkádot Lucie Bourgouin biztosította, nagyon hatásosan!!!!
szereplők: Vanessa Paradis - nem értékeltem kellően sem a szépségét, sem a tehetségét, mostantól az utóbbira biztosan odafigyelek! a gyönyörű ( és nagyon szimpatikus ) Heléne Florent - az elhagyott feleség szerepében, Evelyne Brochu - a csöppet sem butus szőke, Kevin Parent - a Férfi! - és a kisfiú is említést érdemel az édes mosolyával.....
kedvenc rész: a férfi visszaemlékezései nagyon tetszettek, az egyetlen rész, ami nem hiányzott: a jósnő, vagy látó mit tudom én?!, azt hiszem e-nélkül is érthető lett volna minden....
hasonló: valamiért az Anna Karenina jutott eszembe??!!
ajánlás: ez egy fájdalmas, cseppet sem szórakoztató, tökéletes film!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése