Szent Jakab zarándokút nagy részét élhetjük át ezekkel a hétköznapi, nagyon mai emberekkel. A film kerüli az ájtatos vallásosságot, a spirituális elmélyülést, és a populáris mondatokat. Ez a zarándoklat mégis olyan közel kerül hozzánk, amennyire engedjük. Az "öreg" amerikai, aki elvesztett fiát próbálja elengedni, morcos és rideg, mégis vonzza az embereket. Mondjuk mindjárt az amszterdami srácot, akinek a zarándoklat inkább kulináris kirándulást jelent, vagy a csont sovány kanadai láncdohányos csajt, aki a múltján rágódik és a bolondos ír írót, aki alkotói válságban szenved, mert a szája be nem áll... Lehetne ez nagyon trendi és hatásvadász, de inkább kimért és kellemes élmény. A tájak, az emberek, a lassú menetelés, az embernek kedve támad nekivágni... Ez a középkori zarándokút, ma is virágkorát éli, rengeteg ember járja végig különböző okokból, vagy ok nélkül....Persze biztos akadnak nem igazi zarándokok ( a filmben is találkozunk ezzel a kérdéssel ), de nem ez a lényeg, mert aki valamiért, bármiért ott van csak nyerhet. Az, hogy most ez a zarándoklat divatos vagy felkapott vagy akármi, szerintem teljesen érvényét veszti, ha az ember elindul ezen az úton...
vándorút - the way - 2010
rendező, forgatókönyvíró: Emillio Estevez - nagyon kellemes meglepetés volt ez a film...
zene: Tyler Bates nevét dícsérhetjük,
nagyon klassz zenék szólnak a zarándoklathoz...
szereplők: Martin Sheen - Tom - a filmbéli és az igazi papa, Deborah Kara Unger - Sarah, James Nesbitt - Jack - kicsit hasonlít Clooneyra, csak sokkal több arca van, Yorick van Wageningen - Joost a hollandus
kedvenc részek: az út :)
hasonló és ajánló egyben: Tolvaly Ferenc 2005-ben készített egy dokumentumfilmet, El Camino, Az Út címmel, László Zsolt narrációjával, ebben a témában az első helyen áll.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése