Mostanában ezek a kisemberes nagy filmek érintenek meg leginkább! A délszláv háború utáni Szarajevóban vagyunk, hősnőnk egyedül neveli tizenéves lányát, mint nagyon sok honfitársnője, csak nehezen marad talpon. Segélyből élnek, nappal varr, éjszaka pincérnőként dolgozik egy lebujban. A kislány közben éli igazi kamasz életét, dacos, verekedős, vadóc... A történetet rengeteg zene kíséri, nagyon silány mulatós és egy-két gyönyörű dal, amelyek szerves részei a cselekménynek. A szereplők olyan természetességgel beszélgetnek a tömegsírok feltárásáról, a hősi halottakról, mintha csak a piaci gyümölcs kínálatról csevegnének: pl. amikor Esma a sofőrrel beszélget az édesapja kereséséről,... Mégis ezekből érezzük a háború sebei nem gyógyultak még be, ott járnak a gondolatok... A szegénység, maffia, munkanélküliség, nemzetiségi hovatartozás is felelhető, de a hangsúly a fiatalokon, a jövőn van ... Nagyon féltettem ezt az asszonyt meg a lányát, azt hittem valami nagyon rossz fog történni, brutális megoldás születik, mert végig ott van a dráma, aztán egy gyönyörű, nagyon fájó, egyben bizakodó véget kapunk egy gyönyörű dallal!Szerelmem Szarajevó
rendezőnő: Jasmila Zbanic - nem ítélkezik, erőltet semmit, csak finoman kézen fog és megmutat...
szereplők: Mirjana Karanovic - nagyon lehet szeretni, sok szerb filmben szerepelt, amiből nagyon keveset láttam eddig... Luna Mijovic - ez a fiatal lány elvarázsolt...
hasonló: Közeli más - délszláv novellás kötet jutott először eszembe, mert az is magával ragadott, amikor olvastam, annyira más...
kedvenc rész: anya és lánya otthon, a sofőr zárkózott vallomásai, és a vége természetesen....
ajánlás: a panaszkodó magyar nőknek, akik már csak megszokásból siránkoznak, kötelező!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése