Hétköznapi történet: apuci magára marad két lányával. Eddig nem töltött sok időt a gyerekeivel, feleségével, most viszont erre lenne szükség. Ezek az egyszerű, kis léptékű, nem erőlködős filmek nekem bejönnek, de itt valami bibi van. Vicces is lehetne, de érzéketlen lesz, aztán hirtelen szomorú amivel már tényleg nem tudok mit kezdeni. A legnagyobb baj az "apával" van. Okos, talpraesett, önálló ügyvéd lenne, néha mégis úgy viselkedik mint egy eszelős (ezzel a hülye futással, mit akart elérni??)... Egyszerűen üres, idegesítő karakter, akivel nem tudok mit kezdeni. Szeretem a képtelen, minden racionalitást mellőző, játékos szereplőket, akik képtelen helyzetekben mégis szerethetők. (pl.
sírhely kilátással) A lányok a film megmentői, bár velük kapcsolatban is érzek némi tanácstalanságot, de ez elhanyagolható. Azon vettem észre magam, hogy a haldokló feleséggel érzek együtt. Ő volt a kidolgozott karakter (ez nem vicc). Nyitott vagyok a másra, de ezek a beszélgetések, viselkedések, gondolatok, érzelmek nagyon elkerülték a radarjaimat, egyszerűen más nyelven beszélek.....
utódok - the descendants - 2011
rendező: Alexander Payne - a kerülőutak és a schmidt után ez a film nagy csalódás...
szereplők: George Clooney - itt már tényleg kiderül, mennyire kevés.... Shailene Woodley és Amara Miller - a lányok és a lökött barát (vagy mi is volt?) Nick Krause
kedvenc rész: amikor leülnek a tévé elé a takaróval szép lassan mind a hárman... ( és mert tudtam, hogy vége)
hasonló film: Anyátlanok-életed nagy kalandja...- a szitu hasonló, de az apa egy igazi férfi (Clive Owen), ebben a témában inkább ezt választanám..
ajánlás: Clooney rajongóknak, van ilyen? és Hawaii miatt, bár nekem ez már a giccs felső határa...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése