Február a filmes szakmában a díjkiosztóké és nagyon megfogadom minden évben, hogy nem hagyom magam befolyásolni, azért csak-csak hatással vannak ezek a díjak rám is. A szakma, vagyis a hozzáértők szerint ez a film a 2011-es év legjobb zenés, vígjáték filmje, eredeti forgatókönyve, zenéje, férfiszínésze ( BAFTA) stb.... A filmnek lelkesen ültem neki, de hamar kiestem ebből a hangulatból... Mindenfélén járt az eszem közben, leginkább nosztalgiáztam, eszembe jutott
Fred Aster Ginger Rogers páros,
Stan és Pan gyerekkorom szombat délutánjai az ORF-en, később a magyar tévén Harold Lloyd bohóckodása, nagyon tetszett és nagy-kedvencem az ének az esőben, ami nem csak az előadásmódban, hanem a történetben is alapja lehetett ezen alkotásnak/felújításnak. Ez volt a cél? A korosabb korosztály szórakoztatása? Á nem, mert a forgatókönyv miről is szól?? Ja igen, a kiöregedés, a lecsúszás, mellőzöttség, nyavajgás... Akkor talán a fiataloknak is megmutatni, hogy igen ezt így is lehet csinálni? Csendben jelzem, semelyik fiatalkorú gyerekem nem volt hajlandó megnézni velem a filmet!! Valami nem áll össze! Itt kanyarodnék vissza a díjakhoz, ha ezt a filmet úgy nézem meg, hogy nem tudok róla mást csak, hogy 2011-ben csináltak egy némafilmet, akkor azt mondom ez egy édes, jópofa kis film és ennyi...
the artist - a némafilmes 2011
rendező, forgatókönyv: Michel Hazanavicius -elvont egy pasas...
zene: Ludovic Bource - egy idő után túl sok volt....
szereplők: Bérénice Bejo, Jean Dujardin, John Goodman, James Cromwell és a kutya (itt is egy jack russel!) - a színészi teljesítményeket csak emelte a film "némasága", le a kalapot!
hasonló: a téma miatt a nagy Withney Houston, aki szintén nem tudott megbírkózni a hatalmas tehetségével, korával, mellőzöttségével ( és a sok illékony és folyékony dologgal...) és az -
örült szív- igaz country, mai , de mégis...
ajánlom: elvárások nélkül, szimpla szórakozásból....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése