Az állomásfőnök

A történet hétköznapiságát csak a kisember mérete töri meg, egyébként szinte semmi különös nincs ebben a fimben, egyszerűen jó. Egy magának való (pici) férfi, aki rajong a vonatokért, új környékre költözik, új életet kezd, szeretne egyedül maradni és talán pont ez teszi vonzóvá. Találkozik egy büfés fickóval, aki túl sokat beszél, levakarhatatlan, de így is szerethető. Egy szintén magányra vágyó, különc nővel, egy kislánnyal, akinek láthatóan nincs más barátja és még egy szexi könyvtároslánnyal is.... Azt hiszem a kedves humor fogott meg, ami körülöleli a filmet. Olyan természetes iróniával tárja elénk fogyatékosságainkat, hibáinkat, hogy kacagva nézünk magunkba és csak aztán gondolkodunk el....

the station agent -az állomásfőnök 2003
rendező: Thomas McCarthy  - nem hittem el, hogy ő az!!színészként felbukkan itt-ott, forgatókönyveket ír itt-ott, rendez, animációs filmeket csinál, nem semmi..a látogató című filmet ( ez is egy tüneményes történet!) is ő rendezte és írta, eddig nem is tudtam, ezután figyelemmel kísérem...
szereplők: Peter Dinklage- már nem szörnyet, gnómot kell játszania, hanem igazi hús-vér szerepeket. Ez a pici ember - NAGY volt! Mostanában  trónok harcában szerepel... Patricia Clarkson -akárhány éves egy igazi nő....Bobby Cannavale- nagyon jól áll neki ez a kicsit ütődött karakter, de azért tud ő mást is... na és Michelle Williams....
kedvenc részek: amíg nem foglalja el új "rezidenciáját", kicsit aggódtam, de felesleges volt....
hasonló film:- itt járt Henry Pool - hasonló film, kicsit langyosabb, de szerethető.....
ajánlás: elgondolkodva szórakoztat - van ilyen?

utódok

Hétköznapi történet: apuci magára marad két lányával. Eddig nem töltött sok időt a gyerekeivel, feleségével, most viszont erre lenne szükség. Ezek az egyszerű, kis léptékű,  nem erőlködős filmek nekem bejönnek, de itt valami bibi van. Vicces is lehetne, de érzéketlen lesz, aztán hirtelen szomorú amivel már tényleg nem tudok mit kezdeni. A legnagyobb baj az "apával" van. Okos, talpraesett, önálló ügyvéd lenne, néha mégis úgy viselkedik mint egy eszelős (ezzel a hülye futással, mit akart elérni??)... Egyszerűen üres, idegesítő karakter, akivel nem tudok mit kezdeni. Szeretem a képtelen, minden racionalitást mellőző, játékos szereplőket, akik képtelen helyzetekben mégis szerethetők. (pl. sírhely kilátással) A lányok a film megmentői, bár velük kapcsolatban is érzek némi tanácstalanságot, de ez elhanyagolható. Azon vettem észre magam, hogy a haldokló feleséggel érzek együtt. Ő volt a kidolgozott karakter (ez nem vicc). Nyitott vagyok a másra, de ezek a beszélgetések, viselkedések, gondolatok, érzelmek nagyon elkerülték a radarjaimat, egyszerűen más nyelven beszélek.....

utódok - the descendants - 2011
rendező: Alexander Payne - a kerülőutak és a schmidt után ez a film nagy csalódás...
szereplők: George Clooney - itt már tényleg kiderül, mennyire kevés.... Shailene Woodley és Amara Miller - a lányok és a lökött barát (vagy mi is volt?) Nick Krause
kedvenc rész:  amikor leülnek a tévé elé a takaróval szép lassan mind a hárman... ( és mert tudtam, hogy vége)
hasonló film: Anyátlanok-életed nagy kalandja...- a szitu hasonló, de az apa egy igazi férfi (Clive Owen), ebben  a témában inkább ezt választanám..
ajánlás: Clooney rajongóknak, van ilyen? és Hawaii miatt, bár nekem ez már a giccs felső határa...

Jane Eyre

Ez  film  a könyvvel együtt teljes, még azt is mondanám, hogy az előző feldolgozásokat is nézzük meg és csak akkor, egyfajta jutalomként élvezzük ezt a varázslatot. Nem értek egyet a fanyalgókkal, akik azt említik, felesleges újra és újra feldolgozni a "klasszikusokat", amikor van már jó pár filmadaptáció. Az "igazi" könyveket/filmeket/zenéket/férfiakat is újra és újra elolvassuk/megnézzük/meghallgatjuk/beleszeretünk és minden egyes alkalommal valami újat kapunk, ezért működik. Minden korosztálynak megvan a maga Tatjanája, Rómeója, Anna Kareninája, Mr. Darcy-ja... Ez a Jane Eyre film sokkal melegebb, kedvesebb mint a könyv és az eddigi feldolgozások. A lélekölő részleteket inkább csak fellebbenti, érezteti, a gyerekkor, a nevelőintézet csak egy-egy alig körvonalazódott állomás, hogy aztán nagyon koncentráltan, aprólékosan figyeljünk a szerelem minden cseppjére. Mondhatnám tisztel minket a rendező és nem akar ránk telepedni... Szenzációs film....

Jane Eyre 2011

rendező: Cary Fukunaga - egy nagyon szimpatikus, nagyon nem angol (japán apu, svéd anyu) rendező, író, dokumentum-rövidfilmes múlttal. Közel áll a szívemhez!
zene: nem hiába magával ragadó: Dario Marianelli
szereplők: Mia Wasikovska - átlényegült Jane Eyre - igen itt tényleg nem szép(tudjuk miért) és a gyönyörű  Michael Fassbender. A tökéletes Rochester. A hangja, a szeme, a mosolya, ugyan ki ne tudna beleszeretni? Judi Dench - aki házvezetőként is egy nagyasszony!  és az édes Jamie Bell...
ajánlás: mindenkinek ajánlom, fiúknak ( akik több férfiasságot meríthetnek ebből a történetből, mint a vasemberekből...), lányoknak (tessék, itt egy példakép, igazi értékekkel...)
hasonló: olvassuk el(újra), sohasem késő, aztán nézzük meg még egyszer, kétszer, háromszor........

   

The Artist

Február a filmes szakmában a díjkiosztóké és nagyon megfogadom minden évben, hogy nem hagyom magam befolyásolni, azért csak-csak hatással vannak ezek a díjak rám is. A szakma, vagyis a hozzáértők szerint ez a film a 2011-es év legjobb zenés, vígjáték filmje, eredeti forgatókönyve, zenéje, férfiszínésze ( BAFTA) stb.... A filmnek lelkesen ültem neki, de hamar kiestem ebből a hangulatból... Mindenfélén járt az eszem közben, leginkább nosztalgiáztam, eszembe jutott Fred Aster Ginger Rogers páros, Stan és Pan gyerekkorom szombat délutánjai az ORF-en, később a magyar tévén Harold Lloyd bohóckodása, nagyon tetszett és nagy-kedvencem az ének az esőben, ami nem csak az előadásmódban, hanem a történetben is alapja lehetett ezen alkotásnak/felújításnak.  Ez volt a cél? A korosabb korosztály szórakoztatása? Á nem, mert a forgatókönyv miről is szól?? Ja igen, a kiöregedés, a lecsúszás, mellőzöttség, nyavajgás... Akkor talán a fiataloknak is megmutatni, hogy igen ezt így is lehet csinálni? Csendben jelzem, semelyik fiatalkorú gyerekem nem volt hajlandó megnézni velem a filmet!! Valami nem áll össze! Itt kanyarodnék vissza a díjakhoz, ha ezt a filmet úgy nézem meg, hogy nem tudok róla mást csak, hogy 2011-ben csináltak egy némafilmet, akkor azt mondom ez egy édes, jópofa kis film és ennyi...

the artist - a némafilmes 2011
rendező, forgatókönyv: Michel Hazanavicius -elvont egy pasas...
zene: Ludovic Bource - egy idő után túl sok volt....
szereplők: Bérénice Bejo, Jean Dujardin, John Goodman, James Cromwell és a kutya (itt is egy jack russel!) - a színészi teljesítményeket csak emelte a film "némasága", le a kalapot!
hasonló: a téma miatt a nagy Withney Houston, aki szintén nem tudott megbírkózni a hatalmas tehetségével, korával, mellőzöttségével ( és a sok illékony és folyékony dologgal...) és az - örült szív- igaz country, mai , de mégis...
ajánlom: elvárások nélkül, szimpla szórakozásból....

moneyball -pénzcsinálók

Nem vagyok nagy sportrajongó, ritkán nézek közvetítéseket, csak az olimpia, világmérkőzések idején és ilyenkor is inkább rádión keresztül. Hiányzik belőlem a versenyszellem, a győzni akarás, sokkal jobban szeretek "együtt" játszani mint "ellen", az nem az én műfajom. A baseball pedig messzebb már nem is állhatna tőlem, nem értem a szabályokat sem, így nem tudom megmondani mennyire hiteles a film ebből a szemszögből. Sok filmet csináltak már sportolókról, meccsekről, ádáz küzdelmekről, ahol a főhős legyőz mindenkit, beleértve saját magát is. Itt valami más is van, szembesülünk a kőkemény háttérországgal a pénz világával. Itt dől el minden, fiatalok álmai, edzők elvárásai, befektetők kívánságai. Kőkemény üzlet, amiben az eddig istennek hitt sportoló csak egy aprócska porszem... A másik vonal pedig a matematika, ami ha tetszik, ha nem az élet minden területén érvényesíti akaratát.

moneyball - 2011
rendező: Bennett Miller - szimpatikus fiatal srác, aki tud valamit: Capote...
zeneszerző: Michael Danna - rengeteg filmzene fűződik hozzá
 http://www.youtube.com/watch?v=YTnIHnawJeI&feature=related
szereplők: Brad Pitt - csak néztem- néztem...annyi mindent hozzátett a karakteréhez, minden túlzás nélkül : a lányával , a feleségével, a félbetört karrierrel, a félelmeivel...tökéletes.  Jonah Hill - biztos, hogy nem csak én lepődtem meg, hogy ez a "furcsa srác" aki csupa blődli hülyeségben szerepelt milyen jól helyt áll, bár a statisztika alapján talán előre látható volt:) Philip Seymour Hoffman - pici szerep, mégis említésre méltó! Robin Wright - még kisebb szerep, de kedvelem...
ajánlás: nem baseball rajongóknak....

az élet fája

Annyi minden van ebben a filmben, túl sok is. Nehéz összeszedni a gondolataimat. Rendhagyó módon csak egyszer néztem meg (eddig)még nem szántam rá magam mégegyszer. Ez csak a nagyon jó és a nagyon rossz filmekkel szokott így lenni. A családi jelenetek nagyon szorongós, rossz érzéssel töltöttek el: az apa, kiszámíthatatlan,  gyáva magabiztossággal "neveli", inkább félemlíti gyerekeit és feleségét is, bennem olyanfajta haragot, félelmet ébresztett, amit nem ismertem eddig. Az apa " szeretete" nekem sok volt . Brad Pitt, akitől ez a karakter messzebb nem is állhatna, olyat alakít mint még soha... A gyönyörű anyuka, aki próbál egyensúlyt teremteni a játék és az élet között, még nehezebbé teszi fiai életét. A fiúk, (miért nincs kislány?) szüleik tükörképei, erőszakra erőszak a válasz. Van egy másik szál, az "ismeretterjesztős". Bolygók születése, csillagközi utazás, dinoszaurusz, vízesés, fények és sötétségek... Gyönyörű képek, zenék, engem nem berántottak, inkább kizökkentettek a történetből... Egy család összetartozását, a terhek magunkkal cipelését, a halál elfogadását, a megbocsájtás képességét pontosan megmutatták a szereplők, nekem nem hiányzott a "globális" szál, sőt...

The Tree of Life 2011
rendező, forgatókönyv: Terrence Malick - az új világ, az őrület határán, mennyei napok - ezek a filmek magukért beszélnek... zene: Alexandre Desplat - a kisujjában van minden amit a filmzenéről tudni lehet! szereplők: Jessica Chastain- az arca, akár egy festmény...Brad Pitt - próbáltam nem szeretni, de nem megy...., ja és Sean Penn- nem sokat tett hozzá, ehhez a filmhez...  A KISSRÁCOK- nagyon eltalálták a kölyköket....
hasonló film: Terrenc Malick filmjeit fel tudnám itt sorolni, az új világ nekem nem igazán jött be,viszont az őrület határán az egyik legjobb háborús / nem csihi-puhi / film, amit láttam, hasonló megoldások, persze más témával... Eszembe jutott a melankólia is, de azért ez klasszisokkal jobb!
ajánlás: türelemmel, lassan...

The Beginners

Mostanában az amerikai vígjátékokat két csoportra osztom, az egyik közönséges, altesti humorral, bugyuta történettel, egymást jól lealázó szitukkal próbál megnevettetni. Meg is találja a célközönségét, nos én nem tartozom ide... Ilyenek a másnaposok, koszorúslányok... És van a másik verzió, ami komoly témákat boncolgat,(betegség, halál, szerelem...) és (mert amerikai) keményen ránk erőlteti a pozitív, viccelődős szemléletét. A szerelem és más drogok, egy nap, fifti/fifti és ez a film is. Jó a téma, nagyon jók a színészek és a kutya, jók a párbeszédek, kerek az egész. DE.... amikor vége a filmnek azt mondom,  jó volt, tetszett, aztán nem marad velem mégsem. A "varázs" eléréséhez nem elég az ír, francia, kanadai, horvát színészek felvonultatása sem. A történet "langyos" marad.

The Beginners - Kezdők 2010

rendező, forgatókönyv: Mike Mills
szereplők: Melanie Laurent- csuda tehetséges francia lány, remélem nem amerikanizálódik?! Ewan McGregor- nagyon szeretem a játékát, a filmjeit csak válogatva, még mindig a Trainspotting a csúcs! Christopher Plummer nagyon félelmetesnek és távolságtartónak gondolom és valahogy nagyon fura volt ebben a szerepben... GoranVisnjic- na az ő karaktere kifejezetten túlzás volt... és még meg kell említenem a kutyát, az édes jack russel terriert...
kedvenc részek: beszélgetések a kutyával, a grafikus gondolatmenetek, Anna és Oliver együttlétei...
ajánlom: nem felhőtlen szórakozásra...