A második világháborúnak vége, az angol ezredes és csapata a porig bombázott Hamburgban teljesíti a szolgálatát, ideutazik utána a felesége is. Beköltöznek egy német mérnök házába, aki szintén ott lakik lányával és a személyzettel. Az ellenséges hangulat kézzel fogható. A feleség és férj között is fel-fellángol a vita, előtörnek a veszteségek és az elhallgatott érzelmek... Az ezredes teszi a dolgát nap mint nap látja a háború által okozott szenvedést, éhezést, embertelenséget.... Nagyon lehet szeretni a hallgatag egyenességéért, ahogy tiszta fejjel előítéletek nélkül bánik az emberekkel és pontosan tudja miért van itt. Persze a ház egykori ura Lubert sem tétlenkedik,, meghódítja a német feleséget, aki sebezhető, egyedül érzi magát... valahogy nekem túl hirtelen és megalapozatlan volt ez a fellángolás, de persze megértem, a történet befejezése így még szebb ( a romantikusoknak legalábbis)
aftermath - egy háború margójára - 2019
rendező: James Kent - az örök romantikus
szereplők: Keira Knieghtley - a romantika istennője, Jason Clarke - a nagyon negatív és most bizonyította, hogy az abszolút pozitív, szerethető figurákban is otthon van... Na és a gyönyörű Alexander Skarsgard - aki itt szerintem labdába sem rúg, már már együgyű..
kedvenc rész: Morgan ezredes munka közben, beszélgetése a fiatal sofőrjével, gondolatai a háború értelmetlenségéről....
hasonló:
Suit francaise- francia szvit -2014-ből, egyértelműen ez volt az első film ami eszembe jutott, bár itt német tiszteket szállásolnak be francia otthonokba, de a szerelem itt is meghatározó...
ajánlás: a nézőpont tetszett a legjobban, a német emberek sem szörnyetegek, ők is szerettek volna normális életet élni, őket is éppúgy érték veszteségek...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése