fleabag

Nem egy átlagos sorozattal van dolgunk, szerencsére. És ez leginkább hősnőnknek köszönhető azt hiszem. Fleabag igazi szingli harmincas, mégsem a megszokott kliséket kapjuk és az álságos feminista szlogeneket... Ez a lány teljesen átlagos életet él, csak éppen piszok őszinte, ami már-már zavarba ejtő. Van munkája, egy kávézót visz Londonban, ami szinte állandóan üres. Van családja, egy apja, aki anyja halála után a keresztanyjával él együtt, ami persze nem tesz jót a kapcsolatuknak. És van nővére is, akivel teljes ellentétei egymásnak, de imádják egymást. Mégis magányos, de nem adja fel!! Minden helyzetben, bármilyen kilátástalan is megtalálja a kiutat: hol leissza magát, hol bagatellizálja a helyzetet, hol szélesen mosolyog és szexbe menekül... Nehéz nem szeretni ezt a lányt úgy ahogy van...
fleabag 1. évad - 2016
forgatókönyv és főszerep: Phobe Waller Bridge - a természetessége az első ami megnyerő, aztán a tehetség is szembeötlik persze, csak úgy sziporkázik a szerepében és néhol csudaszép szerintem...
szereplők: Sian Clifford -Claire az agyonhajszolt nővér szerepében, Olivia Colman - a kedves-gonosz mostoha, bill Patterson - a papa....
kedvenc rész: a narráció mindenhol remek, na és azok az igazán őszinte részek a szex, a maszturbálás, a fingás, a nemi szervek küldözgetése itt nem tabu téma, legfeljebb ráébresztés, egyfajta sugallat: mindenki követ el hibákat....
hasonló: Greta Gerwig filmjei jutottak eszembe és persze a jó öreg Bridget Jones...
ajánlás: egyértelműen a lányoké a film, szerintem egyedül kellene nézni és persze jókat vihogni...

aftermath - egy háború margójára

A második világháborúnak vége, az angol ezredes és csapata a porig bombázott Hamburgban teljesíti a szolgálatát, ideutazik utána a felesége is. Beköltöznek egy német mérnök házába, aki szintén ott lakik lányával és a személyzettel. Az ellenséges hangulat kézzel fogható. A feleség és férj között is fel-fellángol a vita, előtörnek a veszteségek és az elhallgatott érzelmek... Az ezredes teszi a dolgát nap mint nap látja a háború által okozott szenvedést, éhezést, embertelenséget.... Nagyon lehet szeretni a hallgatag egyenességéért, ahogy tiszta fejjel előítéletek nélkül bánik az emberekkel és pontosan tudja miért van itt. Persze a ház egykori ura Lubert sem tétlenkedik,, meghódítja a német feleséget, aki sebezhető, egyedül érzi magát... valahogy nekem túl hirtelen és megalapozatlan volt ez a fellángolás, de persze megértem, a történet befejezése így még szebb ( a romantikusoknak legalábbis)
aftermath - egy háború margójára - 2019
rendező: James Kent - az örök romantikus
szereplők: Keira Knieghtley - a romantika istennője, Jason Clarke - a nagyon negatív és most bizonyította, hogy az abszolút pozitív, szerethető figurákban is otthon van... Na és a gyönyörű Alexander Skarsgard - aki itt szerintem labdába sem rúg, már már együgyű.. 
kedvenc rész: Morgan ezredes munka közben, beszélgetése a fiatal sofőrjével, gondolatai a háború értelmetlenségéről....
hasonló: Suit francaise- francia szvit -2014-ből, egyértelműen ez volt az első film ami eszembe jutott, bár itt német tiszteket szállásolnak be francia otthonokba, de a szerelem itt is meghatározó...
ajánlás: a nézőpont tetszett a legjobban, a német emberek sem szörnyetegek, ők is szerettek volna normális életet élni, őket is éppúgy érték veszteségek...