A film egy brutális verekedéssel indít, ami többször megismétlődik a történetben. Egy Tűzkő nevű kis faluban vagyunk, Misi megörökli nagyapja telkét és rajta álló házikót, Ő pedig kapva kap az alkalmon, hogy végre lelépjen a nagyvárosi életéből és Eszterrel elhatározzák ideköltöznek, felújítanak, új életet kezdenek... Csakhogy a falu nagyjainak ez nem tetszik, mindenáron ők akarják a telket, ez a konfliktus végigkíséri a filmet és legtöbbször esztelen csihi-puhival végződik. Ezt a keménykedést, trágárságot, tömény agressziót, gyönyörű képek, a csuda szép magyar táj, a fülbemászó gitárzene kíséri és ebben a kettősségben vagyis inkább sokszínűségben valahogy otthon vagyunk... Nagyon sok apró mozzanat, egy-egy karakter, tárgyak, mondatok, érzések ott vannak mindnyájunkban, átéltünk, láttunk, éreztünk hasonlót... Olyan jó magyar filmet nézni, még ha nem is tökéletes és bele lehet kötni, bele lehet beszélni sok mindent, akkor is!
kojot - 2016
rendező: Kostyál Márk- "van benne lélek"...
zene: Moldvai Márk és Jeli András - nagyon klassz zenét hoztak össze....
szereplők: számomra teljesen ismeretlen színészek egy-két ismerős arcot fedeztem fel csupán, és ez így volt jó: Misi - Mészáros András, Eszter - Dobrai Mara, Lajos - Bocsárszky Attila, Attila - Orbán Levente, Szojka - Kovács Frigyes, Palika - Mátray László....
kedvenc rész: apa és fia, Erzsike a polgármesteri irodában, a kutya és Attila, az esküvő...
ajánlás: Vannak bosszantó hibák: a hang, néhol alig érthető sutyorgás, aztán meg lecsap az ordítás, vagy a kamera mozgatás, de a történet és az őszinte akarás ott van... Meg kell/lehet nézni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése